A gyulladásos bélbetegségek két prototípusa, a Crohn-betegség (Crohn’s disease, CD) és a colitis ulcerosa (ulcerative colitis, UC), viszonylag nagy prevalenciájuk és magas krónikus morbiditásuk miatt a legkomolyabb népegészségügyi problémák közé tartoznak az emésztõszervi megbetegedések között. Patogenezisük feltárása a sikeres terápiás protokollok kidolgozásának kulcsa. Az e betegségekrõl alkotott kép sokat változott az utóbbi években, s patomechanizmusuk egyes molekulárbiológiai felfedezések kapcsán új megvilágításba került. Kialakulásuk magyarázatában a multifaktoriális szemlélet tűnik helyesnek, bár egyes tényezõk szerepe kiemelt hangsúlyt kap.

Az állatkísérletes arthritismodellek mind az arthritises folyamatok patofiziológiájának megértésére, mind új terápiás eljárások kidolgozására használatosak. Az állatmodellek különbözõ kategóriákba sorolhatók a modell patomechanizmusa és a modellek humán gyulladásos ízületi betegségekre emlékeztetõ tulajdonságai alapján. Ez az összefoglaló áttekinti a kísérletes arthritismodellek legszélesebb körben használatos típusait, hangsúlyozva azok elõnyeit és korlátait az arthitises alapkutatásban.

BEVEZETÉS - Hodgkin-kórban szenvedõ betegeknél az irodalom korábban már leírta az immunszuppresszió bizonyos elemeit. Komplett remisszióban lévõ betegek perifériás vérében vizsgáltuk az immunológiai eltéréseket, különös tekintettel a sejtes immunitásra. MÓDSZEREK - Áramlási citométerrel vizsgáltuk a különbözõ lymphocyta-szubpopulációkat, az aktivált T-sejteket, a CD4+/CD25+ sejteket és az intracitoplazmatikus citokinszinteket. A szolúbilis citokinek koncentrációit ELISA technikával határoztuk meg. EREDMÉNYEK - A sejtfelszíni CD-markerek alapján meghatározott lymphocyta-alcsoportok vizsgálatával igazoltuk az irodalmi adatokat. Elsõként írtuk le a CD4+/CD25+ sejtek százalékos arányának emelkedését. A szolúbilis interferon-γ koncentrációjának csökkenése inkább Th2, az aktivált CD4+ és CD8+ sejtek IL-4-expressziójának csökkenése Th1-dominanciára enged következtetni. Az eredmények az eltérõ in vivo és in vitro módszerek miatt nem összevethetõk, bár egymásnak nem is ellentmondóak. Az IL- 10 és TGF-β esetén egyértelmű a koncentráció-, illetve az expressziófokozódás. KÖVETKEZTETÉSEK - Véleményünk szerint Hodgkin- kórban az IL-10 és a TGF-β túlprodukciója vezethet a perifériás vérben is kialakult immunhiányhoz.

BEVEZETÉS - A kéz mikrokeringésének objektív vizsgálata különösen fontos olyan betegeknél, akiknek csak a szöveti perfúziója érintett, nagy érszintű keringészavar nélkül. Vizsgálatunkban három olyan módszer eredményeit mutatjuk be és vetjük össze, amelyek különbözõ szöveti mélységekben jelenítik meg a mikrokeringést. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Ötvennyolc, primer Raynaud-szindrómás beteg kezét vizsgáltuk kapillármikroszkópiával, lézerszkenner segítségével és 99mTc- DTPA-val végzett kézperfúziós szcintigráfiával, nyugalmi állapotban. Lézeres vizsgálattal megmértük a mandzsettával végzett leszorítás vértelenségét követõ hyperaemiás választ is. Betegeink közül 38-an dohányoztak; 42 beteg anamnézisében rendszeres fejfájás is szerepelt. A lézeres vizsgálat eredményeinek értelmezéséhez 16 nemdohányzó egészséges önkéntest vontunk be. EREDMÉNYEK - A kapillármikroszkópos vizsgálat betegeink többségénél nem igazolt morfológiai eltérést. Alapállapotban a lézeres vizsgálattal mért perfúziós értékek szignifikánsan alacsonyabbak voltak az egészségesekéhez képest az ujjak és a tenyér régiójában is. A betegcsoporton belül a dohányzóknál szignifikánsan alacsonyabbnak találtuk a hyperaemiás válasz nagyságát. Kézperfúziós szcintigráfiával a dohányzóknál szignifikánsan alacsonyabb ujj-tenyér hányadost (FPR) mértünk. Nem találtunk különbséget a fejfájást is panaszoló és azt nem említõ betegek között, sem a lézerszkennerrel, sem a 99mTc- DTPA-val mért értékekben. KÖVETKEZTETÉSEK - A kéz keringésének funkcionális vizsgálata segítséget jelent olyan kórképek esetén, amelyekben a kéz mikrocirkulációja érintett, a diagnózis felállításában, az ujjkeringés objektív jellemzésében, valamint a terápia követésében.

A reumatológia magyar kutatói Hazánkban az 1930-as évektõl indultak azok a reumatológiai vizsgálatok, amelyek ennek a Hippokratész által már jól ismert betegségcsoportnak Weintraud, Rössle, Klinge, Gudzent és mások vizsgálatai alapján allergiás eredetét keresték. Az e kérdéscsoporttal foglalkozó hazai kutatók közül fõként Belák (1886-1947), Farkas (1905-1978) és munkatársaik tevékenysége igényel említést.