Magyar Immunológia

Állatkísérletes arthritismodellek

SZÁNTÓ Sándor, GONDA Andrea, MIKECZ Katalin, GLANT Tibor, SZEKANECZ Zoltán

2005. FEBRUÁR 20.

Magyar Immunológia - 2005;4(01)

Az állatkísérletes arthritismodellek mind az arthritises folyamatok patofiziológiájának megértésére, mind új terápiás eljárások kidolgozására használatosak. Az állatmodellek különbözõ kategóriákba sorolhatók a modell patomechanizmusa és a modellek humán gyulladásos ízületi betegségekre emlékeztetõ tulajdonságai alapján. Ez az összefoglaló áttekinti a kísérletes arthritismodellek legszélesebb körben használatos típusait, hangsúlyozva azok elõnyeit és korlátait az arthitises alapkutatásban.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Immunológia

A kézkeringés funkcionális vizsgálatai Raynaud-szindrómában - A lézerszkenneres és a radioizotópos kézperfúzió-vizsgálat összehasonlítása

CSIKI Zoltán, GALUSKA László, GARAI Ildikó, SZABÓ Nóra, GALAJDA Zoltán, VARGA József, ZEHER Margit

BEVEZETÉS - A kéz mikrokeringésének objektív vizsgálata különösen fontos olyan betegeknél, akiknek csak a szöveti perfúziója érintett, nagy érszintű keringészavar nélkül. Vizsgálatunkban három olyan módszer eredményeit mutatjuk be és vetjük össze, amelyek különbözõ szöveti mélységekben jelenítik meg a mikrokeringést. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Ötvennyolc, primer Raynaud-szindrómás beteg kezét vizsgáltuk kapillármikroszkópiával, lézerszkenner segítségével és 99mTc- DTPA-val végzett kézperfúziós szcintigráfiával, nyugalmi állapotban. Lézeres vizsgálattal megmértük a mandzsettával végzett leszorítás vértelenségét követõ hyperaemiás választ is. Betegeink közül 38-an dohányoztak; 42 beteg anamnézisében rendszeres fejfájás is szerepelt. A lézeres vizsgálat eredményeinek értelmezéséhez 16 nemdohányzó egészséges önkéntest vontunk be. EREDMÉNYEK - A kapillármikroszkópos vizsgálat betegeink többségénél nem igazolt morfológiai eltérést. Alapállapotban a lézeres vizsgálattal mért perfúziós értékek szignifikánsan alacsonyabbak voltak az egészségesekéhez képest az ujjak és a tenyér régiójában is. A betegcsoporton belül a dohányzóknál szignifikánsan alacsonyabbnak találtuk a hyperaemiás válasz nagyságát. Kézperfúziós szcintigráfiával a dohányzóknál szignifikánsan alacsonyabb ujj-tenyér hányadost (FPR) mértünk. Nem találtunk különbséget a fejfájást is panaszoló és azt nem említõ betegek között, sem a lézerszkennerrel, sem a 99mTc- DTPA-val mért értékekben. KÖVETKEZTETÉSEK - A kéz keringésének funkcionális vizsgálata segítséget jelent olyan kórképek esetén, amelyekben a kéz mikrocirkulációja érintett, a diagnózis felállításában, az ujjkeringés objektív jellemzésében, valamint a terápia követésében.

Magyar Immunológia

KONGRESSZUSI NAPTÁR

Magyar Immunológia

Immunologia delectat

SZEGEDI Gyula

Nincsen könnyű helyzetben az immunszisztéma; talán csak annak nehezebb a dolga, aki pontosan meg akarja fejteni a működését… Mit várunk el az immunszisztémánktól?

Magyar Immunológia

Immunológiai eltérések hosszan túlélõ Hodgkin-kóros betegeken

ALEKSZA Magdolna, KERESZTES Katalin, BARÁTH Sándor, SIPKA Sándor, ILLÉS Árpád

BEVEZETÉS - Hodgkin-kórban szenvedõ betegeknél az irodalom korábban már leírta az immunszuppresszió bizonyos elemeit. Komplett remisszióban lévõ betegek perifériás vérében vizsgáltuk az immunológiai eltéréseket, különös tekintettel a sejtes immunitásra. MÓDSZEREK - Áramlási citométerrel vizsgáltuk a különbözõ lymphocyta-szubpopulációkat, az aktivált T-sejteket, a CD4+/CD25+ sejteket és az intracitoplazmatikus citokinszinteket. A szolúbilis citokinek koncentrációit ELISA technikával határoztuk meg. EREDMÉNYEK - A sejtfelszíni CD-markerek alapján meghatározott lymphocyta-alcsoportok vizsgálatával igazoltuk az irodalmi adatokat. Elsõként írtuk le a CD4+/CD25+ sejtek százalékos arányának emelkedését. A szolúbilis interferon-γ koncentrációjának csökkenése inkább Th2, az aktivált CD4+ és CD8+ sejtek IL-4-expressziójának csökkenése Th1-dominanciára enged következtetni. Az eredmények az eltérõ in vivo és in vitro módszerek miatt nem összevethetõk, bár egymásnak nem is ellentmondóak. Az IL- 10 és TGF-β esetén egyértelmű a koncentráció-, illetve az expressziófokozódás. KÖVETKEZTETÉSEK - Véleményünk szerint Hodgkin- kórban az IL-10 és a TGF-β túlprodukciója vezethet a perifériás vérben is kialakult immunhiányhoz.

Magyar Immunológia

Az immunológia kezdetei Magyarországon 6. rész

KARASSZON Dénes, CSABA Béla

A reumatológia magyar kutatói Hazánkban az 1930-as évektõl indultak azok a reumatológiai vizsgálatok, amelyek ennek a Hippokratész által már jól ismert betegségcsoportnak Weintraud, Rössle, Klinge, Gudzent és mások vizsgálatai alapján allergiás eredetét keresték. Az e kérdéscsoporttal foglalkozó hazai kutatók közül fõként Belák (1886-1947), Farkas (1905-1978) és munkatársaik tevékenysége igényel említést.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Idegvezetési vizsgálat és a gastrocnemius izom H-reflexválasza rheumatoid arthritisben]

EMRE Ufuk, ORTANCIL Özgül, UNAL Aysun, KIRAN Sibel, SAPMAZ Perihan, ATASOY Tugrul

[Cél - Idegvezetési vizsgálatok és gastrocnemius H-reflex-válaszok értékelése és összehasonlítása rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek és egészséges felnőttek esetében. Eszközök és módszerek - A vizsgálat 26 RA-beteg és 22 egészséges felnőtt bevonásával történt. Mindkét csoportban értékeltük az idegvezetési vizsgálat (NCS) eredményeit és a kétoldali gastrocnemius H-reflex-válaszokat. Rögzítettük az életkort, a nemet, a subcutan csomók és ízületi deformitások előfordulását, a laboratóriumi paramétereket, a betegség időtartamát, a reumaellenes és szteroid gyógysze-rek használatát. A betegségaktivitás értékelése a 28 ízületre kiterjedő DAS28 betegségaktivitási index alapján történt. A funkcionális státuszt Health Assessment Questionnaire (HAQ) egészségfelmérő kérdőívvel, a fájdalomintenzitást vizuális analóg skálával (VAS) mértük. Eredmények - Az RA-betegekben 73%-os volt az elekt-roneuromiográfiás (ENMG) rendellenességek aránya. A leggyakoribb diagnózis a carpal tunnel szindróma (61,4%) volt. Az ENMG-leletek, valamint a klinikai és laboratóriumi sajátosságok között nem volt kimutatható szignifikáns kap-csolat. Az RA-betegekben a jobb oldali H-reflex-válaszok latenciája statisztikailag hosszabb volt (p=0,03). A számított cut-off szintek szerint az RA-betegek között gyakoribb volt a hosszabb H-reflex-latencia. Következtetések - A vizsgálatban az RA-betegek körében gyakori volt a betegség időtartamától és súlyosságától függetlenül kialakuló entrapment neuropathia. Az RA-betegekben hosszabbak voltak a H-reflex-latenciák cut-off értékei. Ez információt szolgáltathat az RA-betegek hosszú perifériás idegei korai neuropathiás érintettségével kapcsolatosan. Mindazonáltal, szükséges az eredmények megerősítése nagyobb populációs vizsgálatok révén.]

LAM KID

A RANK-RANKL-oszteoprotegerin rendszer patogenetikai és klinikai jelentõsége rheumatoid arthritisben

SZENTPÉTERY Ágnes, VÁNCSA Andrea, SZABÓ Zoltán, SZEKANECZ Zoltán

Rheumatoid arthritisben (RA) lokális és általánosult csontreszorpció zajlik, amely a marginális eróziók, illetve a generalizált osteporosis kialakulásában nyilvánul meg. Egyre több adat utal arra, hogy lymphocyták, proinflammatorikus citokinek és más, a gyulladásban is szerepet játszó mediátorok vesznek részt az arthritises csontreszorpcióban. Ezért az oszteoimmunológia terminológia is elterjedt. A csontbontás szempontjából RA-ban is az elsődleges szerep a nukleáris faktor κ-B (NFκB) -receptor-aktivátoré (RANK), illetve ennek ligandjáé (RANKL). Ezek a tumornekrózis- faktor-α (TNF-α) -receptor, illetve TNF-ligand szupercsaládba tartozó fehérjék T-sejtekkel, synovialis fibroblastokkal és egyéb citokinekkel (például IL-1, IL-17) kölcsönhatásban aktiválják az osteoclastokat, amely csontreszorpcióban nyilvánul meg. Az oszteoprotegerin (OPG) olyan, szintén a TNF-receptor családba tartozó „csapdareceptor”, amely gátolja a RANK-RANKL kölcsönhatást. RA-ban fokozott RANKL- és csökkent OPG-termelés figyelhető meg. Különösen fontos a RANKL és az IL-17 interakciója. Terápiás oldalról a sulfasalazin, methotrexat és a biológiai szerek, kiemelten a TNF-gátlók csökkentik a RANKL-mediált csontreszorpciót, ezáltal az ízületi eróziók kialakulását. A RANKL-RANK interakciót direkt módon gátolni lehet rekombináns OPG-vel vagy anti-RANKL antitesttel (denosumab). E próbálkozások közül a denosumabbal ígéretes, arthritisállatmodellekben végzett kísérletek után megtörtént a humán II. fázisú vizsgálat is, amely valóban igazolta RA-ban, hogy a denosumab csökkenti az erózió MRI-pontszámát.

Lege Artis Medicinae

Leflunomid és biológiai terápia együttadása rheumatoid arthritisben

SZŰCS Gabriella

A rheumatoid arthritis krónikus gyulladásos autoimmun betegség, progresszív ízületi destrukcióhoz, a mozgásképesség csökkenéséhez, extraarticularis szövődményekhez vezet. Megfelelő kezeléséhez korai diagnózis, a betegre vonatkozó prognosztikai tényezők felmérése és megfelelő terápiás terv szükséges. A legfontosabb elv a korai erőteljes bázisterápia elindítása. A terápiás protokollok közül a methotrexatot és/vagy biologikumokat tartalmazó kombinációs terápiák hatékonyabbaknak bizonyultak, mint a monoterápiák. Az utóbbi években bevezetett biológiai terápia a rheumatoid arthritis kezelésének új időszakát jelentette. Kontrollált, randomizált vizsgálatok igazolták, hogy a biológiai ágensek, például a tumornekrózis-faktor-α-gátlók methotrexattal kombinációban általában hatékonyabbak a strukturális ízületi károsodás progresszióját, a betegség aktivitását és a funkcionális állapotot tekintve. Ugyanakkor a betegek egy része mellékhatások miatt nem tudja szedni a methotrexatot, vagy nem reagál rá megfelelően. Az ennek alternatívájaként leggyakrabban alkalmazott bázisterápia a leflunomid. Korábban több kisebb retrospektív, majd néhány prospektív vizsgálat, végül két új populációs alapú, longitudinális megfigyeléses vizsgálat igazolta, hogy az anti-TNF plusz leflunomid kombináció hatékonysága az említett paraméterek javításában hasonló az anti-TNF plusz methotrexat kombinációéhoz. Nem volt szignifikáns különbség a mellékhatások jelentkezésében a két kombináció között. A leflunomidterápia a biológiai terápiával kombinációban hatékony és biztonságos alternatívának tekinthető a rheumatoid arthritises betegek kezelésében.

Magyar Radiológia

Az ízületi protektív fenomén paradoxona: a csökevényes kéz súlyosabb károsodása rheumatoid arthritisben

SZÁNTÓ Dezső, SZŰCS Gabriella, DITRÓI Edit

BEVEZETÉS - A biomechanikai teljesítőképesség csökkenése megvédi az ízületeket a rheumatoid arthritistől. A jelenséget három évtizeddel ezelőtt elemezték és nevezték el ízületi protektív fenoménnek. ESETISMERTETÉS - Egy 35 éves, asthma bronchialéban szenvedő nő kétoldali rheumatoid arthritisét mutatjuk be, akinek fejlődési rendellenesség miatt a bal keze csökevényes: a harmadik, a negyedik és az ötödik kézközépcsont, továbbá a kézujjak nem fejlődtek ki. A beteg jelentkezésekor már öt év óta szteroidtartalmú asthmaellenes gyógyszereket szedett. A rendellenes fejlettségű kéztő rheumatoid károsodásai súlyosabbak voltak, mint a normális felső végtagéi. Nyolc évvel később a legsúlyosabb elváltozások - ankylosis és mutilatio - csak ezen az oldalon fejlődtek ki. KÖVETKEZTETÉS - A veleszületett csonthiány nem védte meg a beteg kezét a rheumatoid arthritistől. Az ízületi protektív fenomén kiesését a végtag zavartalan beidegzésére, a hypotrophiás kéztő mozgásképességére és a szteroid okozta szuppresszióra vezetjük visssza.

Magyar Immunológia

A rheumatoid arthritis lehetséges kezelése: géntranszferindukált apoptózis

JAMES M. Woods, VOLIN V. Michael

A génterápiát eredetileg elsõdlegesen olyan betegek kezelésére fejlesztették ki, akiknek valamilyen géndefektusuk van, és a hiányzó gént pótolják ezzel az eljárással. Késõbb az indikációs kört géntranszfer formájában kiterjesztették, ami bizonyos betegségek kezelésére alkalmas gének bevitelét jelenti. Ez utóbbi eljárás bevezetésre került rheumatoid arthritisben is, ahol a génterápiának számos elõnye lehet más eljárásokkal szemben. A gének két nagy csoportja mindenképpen alkalmas a terápiás felhasználásra: a szolúbilis gyulladásos mediátorok (például citokinek) genetikai szuppressziója gátolja a synovitist, az apoptózis génjeinek indukciója pedig a programozott sejthalál beindítása révén gátolja a gyulladásos sejtek ízületekben való felhalmozódását. Korábban a citokingéntranszferrõl már beszámoltunk, ezen öszszefoglalóban az apoptózissal kapcsolatos adatokat tekintjük át. Fõleg azon célgénekre koncentrálunk, amelyekrõl kiderült, hogy arthritis-állatmodellekben apoptózist indukálnak. Emellett azon apoptózissal kapcsolatos mechanizmusokat is áttekintjük, amelyek szerepet játszanak a synovialis gyulladásban.