Magyar Immunológia

Adalimumabkezelés gyulladásos reumatológiai kórképekben

SZÁNTÓ Sándor

2007. MÁRCIUS 20.

Magyar Immunológia - 2007;6(03)

A TNF-α-gátló szerek kifejlesztése nagy előrehaladást jelentett a gyulladásos ízületi betegségek kezelésében. Az adalimumab az első teljesen humán IgG1 monoklonális antitest; a TNF interakcióját gátolja a p55 és p75 sejtfelszíni receptorokkal, ezáltal közömbösíti ezen citokin hatását. Megfelelően tervezett, placebokontrollos vizsgálatok során igazolódott, hogy az adalimumab csökkenti a betegség tüneteit, javítja az életminőséget és mérsékeli a radiológiailag észlelhető ízületi károsodásokat rheumatoid arthritisben, spondylitis ankylopoeticában és arthritis psoriaticában szenvedő betegek esetében. A gyógyszer általában jól tolerálható; a követéses vizsgálatok igazolták, hogy adása során súlyos mellékhatások előfordulási gyakorisága hasonló volt, mint a TNF-α-t nem kapó betegeknél. Ez az összefoglaló áttekinti az elmúlt időszak adatait az adalimumab gyulladásos reumatológiai kórképekben kifejtett hatásáról és biztonságosságáról.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Immunológia

Az adalimumabkezelés jelentősége Crohn-betegségben

LAKATOS Péter László

A Crohn-betegség krónikus gyulladásos betegség; a gastrointestinalis traktus bármely területét érintheti. Patogenezise csak részben ismert, különböző környezeti és host - például genetikai, epithelialis, immunológiai és nem immunológiai - tényezők együttesen vezetnek a krónikus gyulladásos folyamat elindításában, amelyben a proinflammatoricus citokinek közül Crohn-betegségben a TNF-α játssza az egyik legfontosabb szerepet. A Crohn-betegség kezelése jelentősen változott az elmúlt években. A konvencionális (aminoszalicilátok, szteroidok és immunszuppresszív) szerek szerepét újraértékelték. Az utóbbi években a Crohn-betegség patogenezisének pontosabb megismerése számos új, specifikus (köztük TNF-α- és TNF-α-receptor-ellenes) biológiai szer kifejlesztéséhez vezetett. Az összefoglalóban a szerző az egyik új anti-TNF-α szerrel, az adalimumabbal Crohn-betegeken végzett kezelések eredményeit foglalta össze.

Magyar Immunológia

Első hazai tapasztalat a rheumatoid arthritis rituximabkezelésével

SIMKOVICS Enikő, BESENYEI Tímea, SZABÓ Zoltán, SZENTPÉTERY Ágnes, SZODORAY Péter, SZŰCS Gabriella, SZÁNTÓ Sándor, SZEKANECZ Zoltán

BEVEZETÉS - Az időrendben első hazai, rituximabbal kezelt rheumatoid arthritises beteg kórlefolyását ismertetjük. ESETISMERTETÉS - A beteg korábban többféle bázisterápiára refrakternek bizonyult; mindhárom elérhető TNF-gátlót kipróbáltuk nála, de ezeket részben ineffektivitás, részben mellékhatások miatt abba kellett hagyni. A rituximab hatására szubjektív klinikai javulás következett be, amit a rheumatoid faktor és az anti-CCP csökkenése kísért. A DAS28 alapján a klinikai aktivitás csak a 18. hét után csökkent, pedig a tapasztalatok alapján a betegek nagy részénél már a 16. hét előtt javulás észlelhető. A Bsejtek eltűntek a keringésből, ezzel párhuzamosan átmenetileg nőtt az aktivált T-sejtek aránya. A Bsejtek 18 hét után kezdtek ismét megjelenni a perifériás vérben. KÖVETKEZTETÉS - Az irodalmi adatok szerint a rituximabot minél korábban, lehetőleg már az első TNF-gátló kudarca esetén érdemes alkalmazni. Esetünk azonban azt sugallja, hogy a rituximabot akár multirezisztens, korábban több biologikumot kipróbált betegen is sikerrel alkalmazhatjuk.

Magyar Immunológia

Tisztelt Kolléganõk és Kollégák, kedves Olvasóink!

SZEKANECZ Zoltán

2007;6(03)

Magyar Immunológia

Az etanerceptkezelés jelentősége a reumatológiában

GERGELY Péter, POÓR Gyula

A rheumatoid arthritis, a juvenilis idiopathiás arthritis, a spondylitis ankylopoetica és az arthritis psoriatica ismeretlen eredetű gyulladásos reumatológiai kórképek. Közös jellemzőjük a viszonylag gyakori előfordulás, a nem minden részletében ismert patogenezis, a nem megoldott kezelés és a morbiditásra, mortalitásra és az egészségügyi költségekre gyakorolt kedvezőtlen hatás. A TNF-α kóroki szerepének felismerése az immunológiai eredetű gyulladásos betegségekben, főként a rheumatoid arthritisben a TNF-α gátlásán alapuló biológiai terápia megjelenéséhez és - forradalmasítva e betegségek terápiáját - a reumatológiai gyakorlatban való kiterjedt alkalmazásához vezetett. Az etanercept humán szolúbilis TNF-receptor és humán IgG részeiből álló molekula; hatékonyan gátolja a TNF-α-t és a lymphotoxin-α-t. Az etanercept mint a rheumatoid arthritisben elsőként törzskönyvezett biológiai terápiás szer hatékonyságát és biztonságosságát számos klinikai vizsgálat és 1998-as bevezetése óta széles körű reumatológiai gyakorlat igazolta. Ez idáig közel 440 ezer - többségében gyulladásos reumatológiai kórképben szenvedő - beteget kezeltek etanercepttel. Jelen összefoglaló a TNF-α patofiziológiai szerepét és az etanercepttel végzett klinikai vizsgálatok során szerzett tapasztalatokat tekinti át, kitérve a terápia költséghatékonyságára és hazai alkalmazására is.

Magyar Immunológia

Az infliximab helye a gyógyításban

GESZTES Ákos

A Remicade a biológiai terápiák egyik, igen széles körben alkalmazott gyógyszere. A tanulmány célja a regisztrált javallatok bemutatása, a három különböző terápiás területen szerzett, bizonyított klinikai hatékonysági adatok összefoglaló ismertetése, valamint a sarkalatos publikációk indikációk szerinti, időrendi gyűjteményének bemutatása. További cél - az infliximab és más TNF-blokkolók közötti néhány különbség hangsúlyozása mellett - a rheumatoid arthritis kezelési stratégiáinak összehasonlító bemutatásával felhívni a figyelmet arra, hogy ebben a kórképben a terápia céljának a remissziót kell tekinteni. A BeSt vizsgálat eredményei alapján az infliximab alkalmazásával akár teljesen gyógyszermentes remisszió is elérhető.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

TNF-alfa-ellenes antitest-terápia Crohn-betegségben

LAKATOS Péter László

A Crohn-betegség krónikus gyulladásos kórkép, amely a gastrointestinalis traktus bármely területét érintheti. A betegség patogenezise csak részben ismert, különböző környezeti és egyéni (például genetikai, epithelialis, immun- és nem immun-) tényezők együttesen vezetnek a krónikus gyulladásos folyamat elindításához, amelyben egyaránt jelentős szerepe van a pro- és antiinflammatorikus citokineknek és a lamina propria T-sejtjei defektív apoptózisának. A proinflammatorikus citokinek közül Crohn-betegségben a TNF-α játssza az egyik legfontosabb szerepet. Az utóbbi években a Crohn-betegség patogenezisének pontosabb megismerése számos új, specifikus (köztük TNF-α és TNF-α-receptorellenes) biológiai szer kifejlesztéséhez vezetett. A szerzők az anti-TNF-α-kezeléssel kapcsolatos eredményeket foglalják össze.

Lege Artis Medicinae

A H1N1-védőoltás hatékonysága és biztonságossága gyulladásos bélbetegségben

FARKAS Klaudia, JANKOVICS István, MELLES Márta, NAGY Ferenc, SZEPES Zoltán, WITTMANN Tibor, MOLNÁR Tamás

BEVEZETÉS - Az inaktivált influenza-, valamint a H1N1-vírus elleni védőoltás évente javasolt az immunszupprimált, gyulladásos bélbetegségben szenvedők számára, noha az immunmoduláns és biológiai terápia feltehetően csökkentik a kialakuló immunválasz mértékét. Tanulmányunkban megvizsgáltuk, hogy az immunmoduláns és/vagy biológiai terápia mellett a H1N1-influenzavédőoltás hatására kialakul-e a fertőzéssel szembeni védettség és milyen mellékhatások jelentkeztek ezekben az esetekben a védőoltást követően. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Prospektív vizsgálatunkban 24 betegünktől (12 Crohnbetegség, 12 colitis ulcerosa) egy hónappal az influenza A/California/07/2009 (H1N1) -vírussal szembeni immunizációt követően vért vettünk. A védőoltás idejében minden beteg legalább három hónapja részesült immunmodulátor és/vagy biológiai kezelésben. A vírusspecifikus ellenanyagok kimutatására mikroneutralizációs próbát alkalmaztunk. A védőoltás biztonságosságának felmérését kérdőívvel végeztük. EREDMÉNYEK - Valamennyi betegünk esetében teljes védettség alakult ki a védőoltás hatására a H1N1-influenzavírus ellen, függetlenül az immunszuppresszív kezelés fajtájától. A mellékhatásprofilt tekintve hat esetben helyi, további hat esetben szisztémás tünetek jelentkeztek. Enyhe hasmenés öt esetben lépett fel. Két Crohn- és egy colitis ulcerosás beteg esetében mérsékelten fokozódott a betegség aktivitása. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink alapján az immunszupprimált, gyulladásos bélbetegségben szenvedők számára biztonsággal javasolható a védőoltás, vizsgálatunkban valamennyi beteg esetében megfelelő védettséget jelző mikroneutralizációs titerszint alakult ki.

Magyar Immunológia

Az adalimumabkezelés jelentősége Crohn-betegségben

LAKATOS Péter László

A Crohn-betegség krónikus gyulladásos betegség; a gastrointestinalis traktus bármely területét érintheti. Patogenezise csak részben ismert, különböző környezeti és host - például genetikai, epithelialis, immunológiai és nem immunológiai - tényezők együttesen vezetnek a krónikus gyulladásos folyamat elindításában, amelyben a proinflammatoricus citokinek közül Crohn-betegségben a TNF-α játssza az egyik legfontosabb szerepet. A Crohn-betegség kezelése jelentősen változott az elmúlt években. A konvencionális (aminoszalicilátok, szteroidok és immunszuppresszív) szerek szerepét újraértékelték. Az utóbbi években a Crohn-betegség patogenezisének pontosabb megismerése számos új, specifikus (köztük TNF-α- és TNF-α-receptor-ellenes) biológiai szer kifejlesztéséhez vezetett. Az összefoglalóban a szerző az egyik új anti-TNF-α szerrel, az adalimumabbal Crohn-betegeken végzett kezelések eredményeit foglalta össze.

Lege Artis Medicinae

A biológiai terápia hatása rheumatoid arthritisben a generalizált osteoporosisra

JUHÁSZ Péter

Rheumatoid arthritisben a sokízületi érintettség és károsodás mellett a gyulladás következtében generalizált osteoporosis is kialakulhat. Ebben a gyulladásos állapot fenntartásában is fontos sejtek és citokinek játszanak főszerepet mind a csontépítés gátlásán, mind a csontbontás serkentésén keresztül. A gyulladásos aktivitás csökkentésében is hatékony biológiai terápiák az irodalmi adatok alapján a csontépítés serkentését és a csontbontás gátlását is eredményezik a csontsűrűség növelésében és védelmében, mely a később kialakuló törések megelőzésében kiemelkedő jelen­tő­ségű.

Lege Artis Medicinae

Juvenilis idiopathiás arthritis: a diagnózistól a kezelésig

MOSDÓSI Bernadett

A juvenilis idiopathiás arthritis heterogén kórképek gyűjtőneve, a leggyakoribb krónikus gyermekbetegségek egyike. Az is­me­ret­len eredetű ízületi gyulladás 16 éves kor előtt kezdődik, legalább hat hete fennáll, és a háttérben egyéb kórokok kizárhatóak. A be­tegség egyes típusai a prezentációs és klinikai tünetekben, a patogenezisben és a terápiás lehetőségben eltérnek egymástól. A kórkép hátterében álló immunológiai folyamatok felismerése kórszerű terápiák bevezetését tette lehetővé. A multidiszciplináris kezelés ellenére a betegség gyakran felnőttkorban is perzisztál, hosszú távú morbiditást és fizikai korlátozottságot okozva. Közleményünk a juvenilis idiopathiás arthritis osztályozását, a klinikai tüneteket, a differenciáldiagnózist, a kórkép kezelését és a komplikációkat elemzi.