Lege Artis Medicinae

Védőoltások a világban, a kiterjesztett immunizációs program

LELKES Miklós1, VEDRES István1

1992. SZEPTEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 1992;2(09)

A szerzők összefoglalják a WHO 1974-ben kezdődött Kiterjesztett Immunizációs Programja (Expanded Programme on Immunization – EPI) néhány főbb eredményét. A program eredeti célbetegségei a tuberculosis, diphtheria, pertussis, tetanus és morbilli. A WHO a sárgaláz endémiás területeken az EPI oltások keretében a febris flava elleni rendszeres oltást is javasolja és a program napjainkban a hepatitis B vírusfertőzések, valamint a rubeola (ezáltal a congenitalis rubeola syndroma) megelőzésének problémakörével is foglalkozik. 1991-re világviszonylatban sikerült elérni az eredeti EPI célbetegségekkel kapcsolatban az 1 éves korúak 80%-os átoltottságát. A program 2000-re Földünkön a poliomyelitis teljes eradikálását tűzte ki célul (amint az a himlő esetében már megtörtént). A morbilli eradikációja még csak egy távolabbi cél, de az EPI program résztvevői szeretnék elérni, hogy 1995-re a program előtti időszakhoz képest a morbilli esetek 90%-kal, a halálesetek 95%-kal csökkenjenek globálisan, a morbilli letalitása pedig minden országban 1% alatt legyen. Európa (és benne Magyarország) járványügyi helyzete az EPI célbetegségeire vonatkozóan alapjában kedvező. Az EPI egyik célkitűzése, hogy Európában 2000-re már csak behurcolt morbilli esetek forduljanak elő.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Közegészségtani és Járványtani Intézet Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A polymyositis, dermatomyositis klinikai és immunológiai sajátosságai

DANKÓ Katalin, ZILAHI Zsolt, SZEGEDI Gyula

A polymyositis, dermatomyositis a vázizmok gyengeségével, gyulladásos beszűrődésével járó megbetegedések, amelyek az idiopathias gyulladásos myopathiák közé sorolhatók, a betegség patogenezisét tekintve pedig az autoimmun kórképek csoportjába tartoznak. Mint minden autoimmun megbetegedés, a polymyositis és a dermatomyositis is multifaktoriális eredetű. Feltételezhető, hogy genetikus és külső tényezők együttese különböző immunológiai mechanizmusokon keresztül vezet a betegség kialakulásához. Az immunológiai patomechanizmus eltérő (T-sejtes, autoantitestes, egyéb humorális tényezők) irányultságai egymással is társulhatnak, egymást kiegészíthetik. A patomechanizmus pontosabb megismerése révén további elkülönítések, alcsoportok kialakítása válik lehetővé. Így az utóbbi időben próbálják elkülöníteni az úgynevezett anti-szintet az autoantitest pozitivitással rendelkező betegek csoportját, mint egy sajátságos klinikai képpel bíró csoportot.

Lege Artis Medicinae

Thrombocytafunkció szerepe az Alzheimer-kórban

HASITZ Mária, LIPCSEY Attila, RÁCZ Zoltán

Korunkban a dementia, különösen az Alzheimer-kór az idősebb korosztály egyik legsúlyosabb betegsége. Úgy tűnik, hogy e kórképben a thrombocyták viselkedése is eltér a normálistól. A közleményben Alzheimer-kórban szenvedő betegek vérmintájából elkülönített thrombocytákkal végzett vizsgálatainkat és a hozzájuk kapcsolható szakirodalmi eredményeket foglaltuk össze. A thrombocyta alakjának jellemzésére használt paraméternek (oszcillációs amplitúdó), valamint a 50 uM adenozin-difoszfát (ADP) okozta aggregáció kezdeti sebességének a meghatározását ajánljuk az Alzheimer kór klinikai diagnózisának laboratóriumi alátámasztására. Az Alzheimer-thrombocyta ugyanis szférikus, és gyorsabban aggregál nagy ADP koncentrációra adenozin-difoszfát koncentrációra, mint az idős és/vagy más okból dementálódott személyek thrombocytája. Az Alzheimer-thrombocyták funkcióját két hatás alakítja: a környező plazma hatása és a thrombocytának genetikai okokra visszavezethető megváltozása. Vizsgálataink szerint a két hatás egymást is befolyásolja, és az in vitro funkció ezek eredője.

Lege Artis Medicinae

Echocardiographia az acut myocardialis infarctus ellátásában

LENGYEL Mária

Szerző irodalmi áttekintést ad az echocardiographia lehetőségeiről acut myocardialis in farctusban (AMI), saját ábrákkal illusztrálva az egyes megállapításokat. Az AMI diagnózisa a sérült falrészlet elvékonyodásán és akinesisen alapszik, 90%-os biztonsággal. Az acut szak súlyos, keringés-összeomlással járó szövődményeinek gyors echocardiographiás felismerése azonnali életmentő műtéti beavatkozást tesz lehetővé. Ide tartoznak a szívruptúra különböző formái: a szabadfali, a kamrai septum és a papillaris izom ruptúra. Echocardiographiával diagnosztizálhatók az acut, subacut és chronikus szak terápiás feladatait befolyásoló szövődmények is: a pericardialis folyadékgyülem, a balkamrai thrombus, az aneurysma és az álaneurysma. A helyes terápia megválasztásában és a terápia hatásának lemérésében fontos szerepe van az echocardiographiának a systolés és diastolés functio értékelésével. Ismerteti az echocardiographiával irányított anticoagulans terápia algoritmusát. A postinfarctusos beteg prognózisában a nyugalmi echocardiographián kívül a korai echocardiographiás terhelésnek is szerepe van. Ennek célja, az infarctustól távoli ischaemia provokálásával a többérbetegség prognosztizálása, az infarctus közeli falmozgászavar javítása alapján pedig a még élő, meg menthető myocardium kimutatása, vagyis a revascularisatio indicatioja. Az echocardiographia indicatioit az AMI acut szakában és a kibocsátás előtt a legújabb amerikai ajánlás alapján foglalja össze és csoportosítja.

Lege Artis Medicinae

Jobb kamrai szívinfarctus

KISS Gabriella

A jobb kamrai infarctus előfordulhat izoláltan és lényegesen gyakrabban bal kamrai – inferior vagy ritkábban anterior – infarctussal együtt. Az akut jobb kamrai infarctus diagnózisa elsősorban a jellegzetes klinikai tünete ken, az EKG- és 2D-echokardiográfiás vizsgálaton alapul. A pontos lokalizációs diagnózis felállításának meghatározó szerepe van az akut szak terápiájának megválasztásában. Adekvát terápiával az akut mortalitás még súlyos esetekben is jelentősen csökkenthető. A jobb kamrai infarctus prognózisa jobb, mint a bal kamrai infarctusé. A szerző ismerteti a betegség diagnosztikus és terápiás vonatkozásait.

Lege Artis Medicinae

Az ultrahangvizsgálat szerepe a szeptikus csípőendoprotézis lazulás diagnosztikájában

FÖLDES Károly, BÁLINT Péter, GAÁL Marianna, KISS Csaba, BÁLINT Géza

A szerzők célul tűzték ki a non-invaziv ultra hangvizsgálat alkalmazását csípőendoprotézis műtét szövődményeinek kimutatására. Jelen munkájuk során arra a kérdésre kerestek választ, hogy milyen diagnosztikus segítséget nyújthat az ultrahangvizsgálat az endoprotézis-infekció gyanúja esetén. 39, csípőendoprotézis műtéten átesett beteget vizsgáltak, akik közül 20-nál klinikailag infekció gyanúja állt fenn, míg 19 beteg panaszmentes volt, és kontrollként szolgált. A 20 panaszos betegből ultrahangvizsgálattal 17 esetben mutattak ki folyadékgyülemet az endoprotézis nyaka körül. 10 esetben reoperáció 6 esetben pedig ultrahangvezérelt arthrocentesis során igazolták ultrahangvizsgálati eredményüket. Arra a következtetésre jutottak, hogy a fájdalomról panaszkodó, csípőendoprotézis műtéten átesett betegnél a korábbi képalkotó mód szerek miatt az ultrahangvizsgálat igen hasznos segítséget nyújthat infekció gyanújának felvetésében, illetve annak kizárásában.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Kellő figyelmet kap-e egészségünk megőrzése utazásaink szervezése során?

TÓTH Ildikó, BEKE Szilvia

A tanulmány fő célja, hogy preventív módon hívja fel a figyelmet mindazon tényezőkre, melyeket szükséges átgondolni egy külföldi, akár egzotikus utazás előtt, hogy a távollétet ne veszélyeztethesse olyan faktor, melyet előzetesen ki lehetett volna védeni megfelelő felkészüléssel. A kéziratban többek között bemutatásra kerül, hogy mekkora jelentősége van napjainkban a turizmusnak, melyet számadatok is alátámasztanak. Kitérnek az utazási tanácsadás körülményeire, valamint a Magyarországon napjainkban igénybe vehető védőoltásokra. Ezt követően a trópusi utazás során leggyakrabban előforduló betegségek kerülnek bemutatásra, terjedésük módja szerint, majd azok a betegségeket kerülnek részletezésre, melyek megelőzésére hatékony védőoltás áll rendelkezésre jelenleg hazánkban is. A tanulmány gyakorlati részében az utazók körében végzett kérdőíves felmérés (N=164) és a Nemzeti Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv vezetőjével készített interjú eredményei olvashatóak, melyek egyben megalapozták a legfontosabb következtetéseket és javaslatokat.

Lege Artis Medicinae

A nagy célkitűzés: a poliomyelitis eradikációja 2000-re

LELKES Miklós, VEDRES István

A poliomyelitis (járványos gyermekbénulás) elleni küzdelemben a döntő fordulatot a poliovírusok szövetkultúrán való tenyészthetőségének megoldása alapzota meg 1948-ban, ezt követően pedig a tömegoltásokra alkalmas inaktivált poliovírus-vakcina felfedezése hozta meg 1953-ban (Salk-vakcina). A továbbiakban az élő vakcina felfedezése és széleskörű használata jelentett nagy előrelépést (Sabin-vakcina: az USA-ban 1961-ben engedélyezték, de sok országban már 1960 ban felhasználták tömegoltásokra). A WHO 1974-ben kezdődött Kiterjesztett Immunizációs Programja a poliomyelitist is célbetegségei közé sorolta. Az 1977-ben közölt felmérések világossá tették, hogy a poliomyelitis a fejlődő országokban is nagy népegészségügyi probléma. A poliomyelitis elleni küzdelemnek is új lendületet adott a feketehimlő 1977 re befejeződött és 1980-ban ünnepélyesen deklarált eradikációja. A nagy célkitűzést, a poliomyelitis eradikációjának 2000-re történő végrehajtását 1988-ban fogadta el a WHO közgyűlése. Az eradikáció kulcsát az élő poliovirus-vakcina (Sabin-vakcina) jelen ti, mert ez a helyi immunitást is adó oltóanyag alkalmas a fertőzési lánc megszakítására, és így a vad vírusnak a populációból való kiszorítására. Magyarország - többek között a poliomyelitis elleni védőoltások magas, példamutató teljesítési százalékával - kiveszi részét a poliomyelitis eradikációjára irányuló nemzetközi küzdelemből.

Nővér

Az asthma bronchiale hatása a mindennapi élet tevékenységeire serdülők körében

RÁCZ Viktória Kinga, HEGEDŰS Bianka Ágnes , SZEBENI-KOVÁCS Gyula , FERENCZY Mónika

Kutatásunk célja felmérni, hogy az asztmások fizikai aktivitása, alvászavarok, asztma kezelésének mértéke milyen összefüggésben vannak egymással, valamint megvizsgálni az életminőséget a fizikai aktivitás tekintetében. Kvantitatív, keresztmetszeti felmérésünket 2020–2021 között végeztük. Nem véletlenszerű, kényelmi mintavétel során a célcsoportunkat 14–18 éves korosztályú, pubertásban levő fiatalok körében határoztuk meg, akiknél minimum egy éve asthma bronchialét diagnosztizált kezelőorvosuk. Kizárásra kerültek vizsgálatunkból, akik nem töltötték ki megfelelően a kérdőívet vagy nem az adott korosztályba estek. Az adatgyűjtési módszerünk saját készítésű kérdőív, amelynek főbb kérdéskörei: szociodemográfiai adatok, fizikai aktivitással kapcsolatos kérdéskörök, tünetek, alvászavarok, asztma súlyossága. Az életminőség értékeléséhez mini-AQLQ-t használtunk. A statisztikai próbákat 2016-os Microsoft Excel és SPSS v24 program segítségével végeztük, az adatok elemzéséhez leíró statisztikát (átlag, szórás, minimum, maximum), kétmintás t-próbát, χ2-próbát alkalmaztunk. A válaszadók átlagéletkora16±1,51 év, 38% fiú, 62% lány (N=105). A fizikai aktivitás és a rohamok gyakorisága, alvászavarok között nincs szignifikáns eltérés (p>0,05). A nemek és az intenzív testmozgás hatására fokozódó tünetek között szignifikáns eltérést találtunk (p=0,02). A testnevelésórán aktívan résztvevők szignifikánsan súlyosabb asztmát mutattak eredményeink szerint (p=0,021). A mérsékelt és társadalmi tevékenységek, valamint a fizikai aktivitás között szignifikáns kapcsolat mutatkozik (p<0,05). A védőnői munkában megfelelő módszernek bizonyulhat az egészségnevelés, valamint az asztmás fiatalok pályaválasztásának segítése, illetve különböző sportok ajánlása, ami csökkentheti a fulladásos rohamok gyakoriságát.