Lege Artis Medicinae

Változó tendenciák a retinaleválás sebészetében

MILIBÁK Tibor

2002. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2002;12(05)

Az ablatio retinae az üvegtest és a retina kapcsolatának kóros megváltozása következtében kialakuló betegség, amely kezelés nélkül a látás elvesztéséhez vezet. Bár ma sem gyógyítható meg minden retinaleválásban szenvedő beteg, az elmúlt 20 év folyamán jelentősen javultak a kezelés lehetőségei. Az új műtéti eljárásoknak köszönhetően olyan retinaleválásokat is sikerrel operálunk, amelyek azelőtt inoperábilisnak számítottak. Ezek a módszerek a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul kisebb traumát jelentenek a betegnek. Megszűnt a betegek hosszas fektetése műtét előtt és után, a narkózist felváltotta a regionális érzéstelenítés, töredékére csökkent a kórházi bennfekvési idő, és nincs szükség arra, hogy a betegek műtét utáni fizikai aktivitását korlátozzuk. A preventív beavatkozások az akut panaszokkal járó retinaszakadások kezelésére szűkültek be.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Mennyit ér egy köldökzsinórvérbank-betét?

MASSZI Tamás

Mostanában egyre gyakrabban tűnik fel a médiában a kifejezés: köldökzsinórvérbank. Sõt, bizonyos hazai aktivitás megindulásáról is szó lévén, többször elõfordult velem, hogy várandós asszonyok vagy leendõ apák kerestek fel, hogy születendõ gyermekük köldökzsinórvérét szeretnék - „a gyermek jövõjét biztosítandó” - fagyasztva tárolni.

Lege Artis Medicinae

A „küszöb alatti” pszichiátriai diagnózisok elõfordulása Magyarországon öngyilkossági kísérletet elkövetett személyeknél

BALÁZS Judit, BITTER István, YVES Lecrubier, CSISZÉR Nóra, OSTORHARICS György

Számos vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy az öngyilkosságot, illetve öngyilkossági kísérletet elkövetettek között igen magas a pszichiátriai betegségek elõfordulási aránya.

Lege Artis Medicinae

Az ozmoreguláció vizsgálatának helye a modern orvosi gyakorlatban

BODA Domokos

Az ozmoreguláció törvényeinek tanulmányozása három területen elért haladás révén vált időszerűvé: 1. A legújabb kutatási eredmények kimutatták, hogy a sejt egyik legfőbb funkciója térfogata állandóságának fenntartása az extracellulárisan és intracellulárisan keletkező ozmoláris zavarokkal szemben. A sejtek térfogatuk állandóságát a membrántranszport-folyamatok által szabályozott ionos és nem ionos ozmolitok felvétele, illetve leadása által biztosítják. 2. A vazopresszin aktivitását az újonnan felfedezett saját receptoraira való hatással felszabadított akvaporin vízcsatorna-fehérjék közvetítésével fejti ki. 3. A korszerű laboratóriumi ozmométerek elősegítik a vese koncentrálóképességének és a szervezet egyéb ozmotikus folyamatait jellemző paramétereknek a pontos meghatározását a klinikai gyakorlatban. A sejttérfogat-állandóság szabályozásának és az akvaporin vízcsatorna-fehérjék szerepének a megismerése lehetővé teszi a folyadék- és elektrolitzavarok biztonságosabb kezelését, valamint a folyadékegyensúly-zavarok diagnosztikájának és kezelésének javítását veleszületett és szerzett nephrogen diabetes insipidusban, célszerűtlen ADH-elválasztás szindróma (SIADH) és egyéb patológiás folyamatokban.

Lege Artis Medicinae

A keresőképtelenségre vonatkozó adatok BNO alapú gyűjtése Vas megyében

BONCZ Imre, FLAMIS László, GYŐRVÁRI Sándor

BEVEZETÉS - A táppénzes adatok statisztikai feldolgozása és értékelése komoly kihívást jelent a biztosító számára. A standardizált adatgyűjtés során fontos kívánalom a táppénzes esetek diagnózis alapú feldolgozásának megteremtése. ADATOK ÉS MÓDSZEREK - Az adatok a Vas Megyei Egészségbiztosítási Pénztárhoz a táppénzre vételi helyek (zömében háziorvosok) által leadott keresőképtelenségi jelentésekből származnak. Az elemzés újdonsága, hogy a beérkező jelentéseken a táppénzre vétel oka is szerepel, BNO-kódok szerint. Az adatfeldolgozás az 1998. naptári évet fogja át. EREDMÉNYEK - A vizsgált időszak alatt a jelentések során használt kódok számában érdemi változást nem találtunk. A 30 napnál rövidebb idejű keresőképtelenségi ügyek esetszám alapján (84,43%) jóval nagyobb arányt képviselnek az összes eseten belül, mint a keresőképtelenségi napok aránya (41,05%) az összes keresőképtelenségi napon belül. A leggyakoribb BNO-főcsoportokat vizsgálva láthatjuk, hogy míg az esetszám alapján az első helyen a X. főcsoport (Légzőszervi megbetegedések) állnak, addig az igénybe vett keresőképtelenségi napok száma alapján a XIII. főcsoport (Csont- és izomrendszer megbetegedései) vezeti a listát. A további sorrend jelentősen eltér férfiak és nők esetében. A főcsoportokon belüli diagnózisokat az esetszámok alapján rangsorolva, az esetek jelentős részét elsősorban a légzőszervi megbetegedések és másodsorban a mozgásszervi megbetegedések teszik ki. A keresőképtelenségi napok száma alapján végezve el a rangsorolást, domináns helyre a mozgásszervi megbetegedésekkel kapcsolatos diagnózisok kerülnek. KÖVETKEZTETÉS - A kapott eredmények fontos információt szolgáltatnak az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az orvos kollégák számára egyaránt, és hozzájárultak az országos Keresőképtelenségi Monitor Rendszer bevezetéséhez.

Lege Artis Medicinae

Tüdőrákszűrés CT-vel?

HARKÁNYI Zoltán

Már több mint három éve, hogy Budapesten egy ismerõs külföldi vezetõ radiológussal beszélgettem a tüdõrák radiológiai diagnosztikájáról és a CT szerepérõl. Elmondta, nem sokkal azután, hogy a legújabb spirál-CT-készüléket megkapták, saját magán próbálta ki.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az inváziós spektrum prognosztikai jelentősége glioblastomában

SZIVÓS László, VIRGA József, HORTOBÁGYI Tibor, ZAHUCZKY Gábor, URAY Iván, JENEI Adrienn, BOGNÁR László, ÁRKOSY Péter, KLEKNER Álmos

A glioblastoma a leggyakoribb központi idegrendszeri rosszindulatú daganat; sebészi kezelése a da­ganatok invazív jellegénél fogva nem lehetséges, onko­te­rá­piája pedig csupán szerény eredményeket hoz – a bete­gek átlagos teljes túlélése (OS) 16–24 hónap. A betegek egy része alig reagál az alkalmazott kezelésre; a klinikumban jelenleg nincs olyan prognosztikai vagy prediktív marker, ami segítené a betegek túlélésében tapasztalható jelentős szórás érdemi feltérképezését és a kezelési algoritmus optimalizálását. Jelen kutatásban az invázióban sze­re­pet játszó extracelluláris mátrix (ECM-) molekulák expresszió­jának prognosztikai jelentőségét kívántuk meghatározni. Eltérő prognózisú betegcsoportokat létrehozva (A csoport OS < 16 hónap, B csoport OS > 16 hó­nap) vizsgáltuk meg glioblastomás betegek gyors­fa­gyasz­tott tu­mor­mintáiban a szakirodalom által jelenleg elismert mar­kerek (IDH1 mutációs és MGMT metilációs státusz) je­len­lé­tét, továbbá 46 inváziós ECM-molekula mRNS-szintjét. A DE KK Idegsebészeti Klinikán operált és az Onkológiai Klinikán utókezelt betegek klinikai adatai nem mutattak jelentős különbségeket a túlélési adatokat (progressziómentes és teljes túlélés) és a reoperációs arányt leszámítva. Minden minta IDH vad típusú volt. Je­len­tős különbség volt a jobb és a rosszabb túlélésű be­­te­gek kö­zött az MGMT promoter hipermetiláció arányá­ban (28,6% vs. 68,8%). Az inváziós ECM-molekulák expressziós mintá­zata, az inváziós spektrum szintén jelentős különbséget mutatott; szignifikáns különbség mutatkozott az integrin β2, kadhe­rin-12, FLT4/VEGFR-3, verzikán molekulák expressziójá­ban. Az inváziós spektrum megbízhatóságát statisztikai osz­tályozóval tesztelve a módszer a minták 83,3%-át sorolta a megfelelő prognosztikai csoportba (PPÉ: 0,93). A különböző túlélésű betegcsoportok összehasonlítása során a reoperációs arányban megfigyel­hető különbség az irodalmi adatokkal összevágó tény. Az MGMT promoter metiláltságának vizsgálata hazai ­ újdonság, az eredmény az eddigi ismereteket megerősítve sürgeti a vizsgálat rutinszerű bevezetését. Az inváziós spektrum vizsgálata többletinformációt ad a tumorról, prognosztikai markerként segíthet felismerni az ag­resszívabb tumorokat, továbbá felhívja a figyelmet az antiinvazív ágensek jövőbeni használatának szükségességére a GBM terápiájában.

Klinikai Onkológia

Molekuláris reziduális tumor meghatározása vérből szolid tumoros betegek esetében

SZÁSZ A. Marcell, TOBIÁS Bálint, KÓSA János, LAKATOS Péter

A véralapú diagnosztika a szolid tumorok területén már régóta alkalmazott módszer, amelynek azonban teljes potenciálja a szemünk láttára bontakozik ki napjainkban. A tumormarkerek, keringő tumorsejtek és egyes termékeik vagy összetevőik kvantitatív mérése mára mind elérhetővé vált, és egy multimodális rendszer részét képezi, amely a klinikai döntéshozásban további szolid paramétereket biztosít. A legnagyobb kihívást jelentő kérdésekre a keringő szabad DNS (cfDNS) kimutatása, jellemzése és mérése adhatja meg a válaszokat, amely növekvő jelentősége folytán a rutingyakorlatba való beépülést is magában hordozza. Ebben az áttekintésben a szolid tumorok vérben megjelenő lenyomatait tekintjük át, és a legígéretesebb eredményeket mutatjuk be különböző betegcsoportokban, különös tekintettel a tüdő, emlő, vastagbél és húgyhólyag daganataira, de más szolid tumorokra is érvényes módon.

Ideggyógyászati Szemle

Spinalis meningeomák műtéti kezelését befolyásoló tényezők és a sebészi kezelés hosszú távú eredményei

CZIGLÉCZKI Gábor, NÉMETH Fanni, BERÉNYI György, BANCZEROWSKI Péter

Bevezetés, célkitűzés - A spinalis meningeomák a spi­nalis tumorok 25-46%-át alkotják. Kezelésükben a mű­téti eltá­volítás az elsődlegesen ajánlott kezelési módszer. Irodalmi adatok alapján számos sebészi kimenetelt befolyásoló tényezőt írtak le (köztük életkor, preoperatív neurológiai státusz, a reszekció mértéke és a szövettani alaptípus/grade). Közleményünk célja, hogy elemezzük sebészi tapasztalatainkat, a kimenetelt befolyásoló tényezőket és hosszú távú utánkövetési eredményeinket. Betegek és módszer - 2008-2016 között az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben spinalis meningeomával diagnosztizált és kezelt betegek retrospektív adatbázisát készítettük el. Vizsgáltuk a demográfiai adatokat, a pre­operatív neurológiai tüneteket, a diagnosztikai képalkotó eredményeket, a patológiai eredményeket, az alkalmazott kezelési típusokat és a posztoperatív eredményeket. A vizsgálatba bevont összes beteg rendszeres klinikai és radiológiai utánkövetésen esett át. Eredmények - Adatbázisunkba összesen 153 beteg került, akik mindegyike sebészi kezelésen esett át. 112 nő és 41 férfi beteget vizsgáltunk. A betegek átlagos életkora 65,5 év volt. A műtétet követő 6. héten történő posztoperatív kontroll­vizsgálatok 98,7%-ban a szenzoros és motoros funkciók javulását mutatták. A funkciók javulása a műtét után már közvetlenül észlelhető volt. Mindösszesen két esetben (1,30%) figyeltük meg a preoperatívan fennálló panaszok változatlanságát. Recidívát négy esetben (2,61%) tapasztaltunk. Következtetések - Eredményeink alapján spinalis meningeomák esetében a mielőbbi diagnózis és műtéti eltávolítás ajánlott, ami hatékony és elégséges kezelést tesz lehetővé. Hosszú távú utánkövetési adatok alapján a betegek meghatározó része tartósan tünetmentessé válik, és a betegség recidívájával is csak kevés esetben kell számolni.

Klinikai Onkológia

Metaanalízisek felhasználása az emlőrákok kialakulásának, kimenetelének és terápiás hatékonyságának előrejelzésébe

MENYHÁRT Otília, GYŐRFFY Balázs

Világszerte az emlő rosszindulatú daganata a leggyakrabban előforduló malignus elváltozás nőknél, amelynek előfordulása növekvő tendenciát mutat. A nagy beteganyagon alapuló, genetikai elváltozásokat és a klasszikus klinikopatológiai paramétereket egyesítő metaanalízisek fontos eszközt nyújtanak a betegség létrejöttének, lefolyásának és a kezelésre adott válasz előrejelzésének a modellezésében. A klinikai, patológiai és molekuláris technológiák fejlődésével egyre nő a rendelkezésre álló adatmennyiség, amely lehetővé teszi innovatív elemzőrendszerek fejlesztését a hatékonyabb prognosztikus és prediktív biomarkerek azonosítására irányuló kutatások során. Jelen összefoglaló célja a rosszindulatú emlőtumorok kialakulásának kockázati becslésére (Gail-modell, Claus-modell, BRCApro, IBIS, BOADICEA), valamint a terápia hatékonyságának, illetve a betegek várható túlélésének előrejelzésére (PREDICT, Magee) alkalmas klinikai és/vagy genetikai paramétereken alapuló metaanalízisek bemutatása. Összefoglalónk utolsó részében olyan bioinformatikai rendszereket mutatunk be (KMplot, ROCplot), amelyek nagyszámú betegmintához való viszonyítás alapján új biomarkerek azonosítását, illetve független beteganyagban való igazolását teszik elérhetővé.

Hypertonia és Nephrologia

A terápiarezisztens hypertonia prevalenciája

FEJES Imola, ÁBRAHÁM György, LÉGRÁDY Péter

Hazánkban és világszerte a leggyakoribb krónikus betegség a hypertonia, amely egyben rokkantsághoz és az idő előtti halálozáshoz vezető jelentős rizikótényező is. Ezen belül a terápiarezisztens hypertonia valódi prevalenciájának megismerése fontos közegészségügyi szempontból is, mivel a célra kezeltekhez képest a prognózisa rosszabb, gyakoribb célszervkárosodással és magasabb (2-2,5-szeres) cardiovascularis rizikóval jár. Ez az érték az irodalomban széles határok, 5-30% között mozog. A pontos prevalencia megismerését sok tényező befolyásolja, többek között az, hogy világszerte többféle érvényes definíció létezik; az alapul vett vizsgálóhely az ellátás melyik szintjén működik és mi a profilja; vagy például a nagy multicentrikus vizsgálatokban nem minden adatgyűjtő országra/központra érvényes teljes mértékben az adott kérdőív.