Ökológia

Élőhely-helyreállítás a klímaváltozás árnyékában: perzisztencia, elsőbbségi hatások és faji sokféleség

2021. JÚLIUS 23.

Az ökológiai válság kezelésének szükséges, de nem elégséges eleme a még megmaradt élőhelyek védelme – a leromlott élőhelyek helyreállítása szintén kulcsfontosságú. A globális léptékben is változó körülmények azonban olyan új kihívásokat teremtenek, amelyekre választ kell adnunk ahhoz, hogy az élőhely-helyreállítás az előre kitűzött céloknak megfelelő eredményeket érhessen el. A Restoration Ecology szaklapban 2020 februárjában megjelent tanulmány (Restoration in the face of changing climate: importance of persistence, priority effects, and species diversity) a perzisztencia (hosszú távú fennmaradási képesség), az elsőbbségi hatások (a növények megtelepedési sorrendjéből adódó következmények), és a faji sokféleség (mennyire változatos a használt magkeverék összetétele) fontosságára hívja fel a figyelmet. Emellett hangsúlyozza a gyepi életközösségek emberi életben betöltött szerepét.

A globális változások – mint a légköri szén-dioxid- és metánkoncentráció emelkedése, a hőmérséklet és tápanyag-ellátottság változása – már ma jelentős hatást gyakorolnak az élővilágra, a jövőben pedig merőben más körülményeket eredményezhetnek. A diverz magkeverékek alkalmazása növeli az esélyét annak, hogy legalább egyes fajok életképesek legyenek az új körülmények között. A helyreállítási projektek kellően nagyszámúak és kellően régre nyúlnak vissza ahhoz, hogy vizsgálatukból választ kapjunk a perzisztenciával, a hosszú távú (évtizedes, évszázados) fennmaradási képességgel kapcsolatos kérdésekre.

Ha a helyreállítás helyszíne jó állapotú maradvány-élőhelyek közelében fekszik, a passzív helyreállítás is működőképes – nincs szükség szaporítóképletek mesterséges hozzáadására, elegendő, ha megszüntetjük a leromlást okozó tényezőt, tényezőket. A gyakoribb azonban az, hogy erősen átalakított tájakban történik a helyreállítás, és így be kell telepíteni a kívánt fajokat. A szélsőségesen átalakított magbankkal és mátrixszal rendelkező, idegenhonos, agresszíven terjedő fajok által uralt tájakban különösen problémás a helyreállítás. A mai gyorsan változó körülmények között már nem működőképes az a törekvés, hogy korábbi, az ipari forradalom előtti időkre jellemző állapotokat állítsunk vissza – az éghajlat és a fajkészlet egyaránt megváltozott, és tovább változik. Az éghajlatváltozás a különböző területek alapvető jellegét is megváltoztathatja: a csapadékviszonyok átrendeződése egyes helyeken nagyobb mennyiségű csapadékot, így fokozottabb mértékű erdősülést eredményezhet, míg máshol szárazodást, sivatagosodást idézhet elő. Az elérhető tápanyagok, különösen a nitrogén és a foszfor mennyisége jelentősen megnőtt az emberi tevékenység miatt, és sok idegenhonos faj van jelen a tájakban. Ezeket az új körülményeket feltétlenül figyelembe kell venni a különböző élőhely-helyreállítási projektek tervezésében és a magkeverékek összeállítása során. A jövő magkeverékeit úgy kell összeállítani, hogy a közösségnek a lehető legnagyobb perzisztenciát és éghajlati szélsőségekkel szembeni rezisztenciát biztosítsák, valamint képesek legyenek ellenállni a régió idegenhonos fajainak inváziója ellen. Az ezekre szolgáló megoldás a faji (genetikai) és funkcionális sokféleség maximalizálása lehet a magkeverékekben. A várhatóan egyre gyakoribbá váló extrém időjárású évek nem várt eredményeket hozhatnak a helyreállítási törekvésekben, és a különböző évek között jelentős eltérések várhatóak.

A perzisztencia értékelésével vizsgálható, hogy hosszú távon ugyanabban az állapotban marad-e az élőhely. A vegetációban bekövetkező természetes változások támogatandók, azonban az összetétel jelentős leegyszerűsödése és idegenhonos fajokra való lecserélődése a perzisztencia csökkenését jelenti. Ez a témakör részben a már megvalósult élőhely-helyreállítások hosszú távú eredményeinek áttekintésével is vizsgálható. Olyan kérdésekre kaphatunk így választ, mint hogy a helyreállítás kezdeti időszakában pozitív változásokat jelző fajok jól előre jelzik-e a hosszú távú perzisztenciát is, vagy hogy inkább a domináns vagy a ritka fajok, illetve milyen növényi jellegek függnek össze leginkább a helyreállítás hosszú távú fennmaradási képességével.

Az élőhely-helyreállítások során jellemzően egy időben, egy magkeverék formájában telepítik a növényeket, miközben természetes módon az egyes fajok az év különböző időszakaiban aktívak, és különböző időpontban jelennek meg az adott területen. Az érkezési sorrend befolyásolja a fajok megtelepedését, ami élőhely-helyreállítási szempontból is jelentős következményekkel jár. Egy korábban megtelepedő faj jelenléte elő is segítheti, vagy gátolhatja is a célfaj megtelepedését. Ha a kompetitívebb faj egy kevésbé kompetitív után érkezik, sokkal kevésbé valószínű, hogy kiszorítja. A modern „együttélés-elmélet” (coexistence theory) szerint akkor jön létre együttélés, ha a negatív intraspecifikus (fajon belüli) interakciók erősebbek, mint a negatív interspecifikusak (fajok közötti), és ha a fitneszkülönbségek kicsik. Létrejöhet úgynevezett destabilizáló hatás, amikor egy helyreállítás során a korábban érkező faj magasabb biomasszát ér el a többinél. Ez aszimmetrikus kompetícióhoz vezethet, és csökkentheti az intraspecifikus-interspecifikus interakció arányt, így olyan helyzetekben is kizárást eredményezhet, amelyekben elméletileg létrejöhetne együttélés. A kompetitív kizárás olyan helyzetekben áll elő, amikor erősek az interspecifikus interakciók. Ennek következtében a helyreállítás során számos faj nem tud majd megtelepedni. Ezért a ritka fajok magjainak a gyakoriak előtti telepítése magasabb diverzitáshoz vezethet, mint az egy időben történő telepítés, és az invazív fajok megtelepedési sikere is szorosan összefügg az érkezési sorrenddel. Az egy időben történő vetéshez képest a fűfélék negatív elsőbbségi hatást gyakorolnak a később érkezőkre, a pillangósok viszont pozitívat. A lágyszárú kétszikűek telepítése a fűfélék előtt így diverzebb közösséget eredményezhet. Azokban az esetekben, ahol magas az inváziós nyomás, segíthet a fűfélék megtelepedést gátló hatása – ha kis mennyiségben vannak jelen, ezen keresztül közvetve mégis hozzájárulhatnak a lágyszárú kétszikűek megtelepedéséhez. Az élőhely-helyreállítások sikeresebbek az invazív fajok által kevésbé uralt helyeken, ami azt sugallja, hogy helyreállítás terén érdemesebb ezekre a helyekre koncentrálni. Az eredmények azt mutatják, hogy az egzotikus fajok őshonosokra gyakorolt elsőbbségi hatása erősebb, mint fordított esetben. A magasabb tápanyag-ellátottság, illetve a szárazabb körülmények és az egyenlőtlenebb csapadékeloszlás erősebb elsőbbségi hatást eredményez.

A gyepeket általában alulértékelik az erdőkhöz képest, pedig a gyepi élőhely-helyreállítások számos módon hozzájárulnak az emberi élethez: javítják a vízminőséget, ha egyéves szántóföldi növénykultúrákat cserélünk le; lehetőséget teremtenek a hús- és tejtermelésre; gyógyászati és ehető vadnövényeket nyújtanak; a talajban jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg, és hozzájárulnak a rekreációhoz, turizmushoz. Mindezek mellett a beporzók életében is fontos szerepet tölthetnek be. A gyepek alulértékelése ahhoz a sajnálatos törekvéshez vezetett, hogy a megmaradt gyepi élőhelyekre fákat ültetnek a légköri CO2 megkötése érdekében. A gyepekben a legtöbb szén a föld alatt tárolódik, jellemzően mélyebben, mint az erdők esetében, és ezekről a mélységekről kevesebb ismerettel rendelkezünk. Friss eredmények arra utalnak, hogy a helyreállított őshonos gyepek alatt több szén tárolódik, mint az idegenhonos állományok alatt, de ez csak fél-egy méterre a felszíntől, mélyebben található. Lehetséges, hogy jóval több szén tárolódik a gyepek alatt, mint amiről tudunk.

Szemlézte:
Pribéli Levente

Eredeti közlemény:
Wilsey B. Restoration in the face of changing climate: importance of persistence, priority effects, and species diversity. Restoration Ecology 2021 Apr;29:e13132.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Ökológia

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Ökológia

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Ökológia

Mennyi az elég?

Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...

Ökológia

Antidepresszánsok hatékonysága - szubjektív szempont

BUDA Béla

Az antidepresszánsokból valamiféle elixír lett, valamiféle „szóma”, a „Prozac-korszak” embere a szerek révén a „jobbnál is jobban” (better than well) érezheti magát. A depresszió meghatározása kitágult, egyfajta „kisgömböc” lett, amely minden kórképet lassanként magába foglalt.

Ökológia

A boldogság közgazdaságtana

Elmondható, hogy a piacok leginkább a boldogtalan és elégedetlen fogyasztókra várnak. Ők ugyanis a vásárlói azoknak a nagy mennyiségben előállított komforttermékeknek – pl. cipők, autók, TV-k -, amelyek használata rövidtávon közvetlen ösztönzést és kellemes érzetet nyújt. Azonban ezeknek a termékeknek gyorsan csökken a hasznosságuk, sőt tartós fogyasztásuk hosszútávon függőséghez vezet(het), ugyanis a múltbeli örömérzet megszerzéséhez a jelenben még több komfortjószágot kell fogyasztani.

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Egészségpolitika

Oltásellenesség - a 10 legnagyobb egészségügyi veszély egyike

Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) újabb 5 éves tervében összegyűjtötte az egész világot érintő egészségügyi veszélyeket. A lista az oltásokkal megelőzhető fertőzések elterjedésétől a gyógyszereknek ellenálló kórokozókon és a túlsúlyon át a környezetszennyezésig és a klímaváltozásig számos komoly és sürgős megoldásra váró problémát ölel fel. Ezzel közel egy időben, Amerikában több mint 26 ezer iskolásnak nem engedték meg az iskolakezdést, mert nem voltak beoltatva. Magyarországon a védőoltási rendszer szinte egyedülálló.

Hírvilág

A kényszerbetegség kulcsa

Népszerű elképzelés, hogy a kényszerbetegségre jellemző cselekvéseket, mint például az állandó kézmosást zavaró obszesszív félelmekre adott reakcióként végzik a betegek. Ezt azonban megkérdőjelezik az új kutatási eredmények.

Gondolat

A Koenzim Q10 klinikai jelentősége

Q10 Szimpózium Anna Grand Hotel 2011. október 1. Balatonfüred

Ökológia

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.