Lege Artis Medicinae

Új inzulinkezelési lehetőség a hypoglykaemia kockázatának csökkentésével

BECHER Péter, MÁJER Katalin, PATAI Árpád

2013. ÁPRILIS 20.

Lege Artis Medicinae - 2013;23(03-04)

A degludec inzulin új, ultrahosszú hatástartamú bázisinzulin-analóg, mely klinikai vizsgálatokban hasonlóan hatásosnak és biztonságosnak bizonyult, mint a glargin inzulin. Kiemelkedő előnye a hypoglykaemiák, különösen az éjszakai hypoglykaemiák szignifikáns csökkenése. Részletesen bemutatjuk a BEGIN vizsgálatok eredményeit.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Újszülöttkori adaptációs zavarokhoz kapcsolódó kórképek egészség-gazdaságtani elemzése: betegségteher-vizsgálat

BONCZ Imre, KOVÁCS L. Gábor, ERTL Tibor, ÁGOSTON István, MOLICS Bálint, BÓDIS József

CÉLKITŰZÉS - Elemzésünk célja az újszülöttkori adaptációval kapcsolatba hozható kórképek egészség-gazdaságtani elemzése, a magyarországi egészségbiztosítási teher felmérése révén. ADATOK ÉS MÓDSZEREK - Az elemzésben az adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozási adatbázisából származnak és a 2009. finanszírozási évet ölelik fel. Az elemzés során négy kórképet vizsgáltunk: polycystás ovarium szindróma (E2820), koraszülöttek ideghártya-elváltozása (H3510), a petefészkek hiperstimulációja (N9810) és az újszülött respirációs distressz szindrómája (P2200). EREDMÉNYEK - Az egyes kórképek éves egészségbiztosítási kiadásai a következők voltak: polycystás ovarium szindróma: 78,9 millió Ft (281 160 EUR), koraszülöttek ideghártya- elváltozása: 41,3 millió Ft (147 090 EUR), a petefészkek hiperstimulációja: 8,7 millió Ft (30 839 EUR) és az újszülöttek respirációs distressz szindrómája: 1,562 millió Ft (5 567 336 EUR). Az egy betegre jutó éves egészségbiztosítási kiadás az újszülöttek respirációs distressz szindrómája esetén volt messze a legnagyobb (1,43 millió Ft vagy 5098 EUR/beteg/év). A petefészek hiperstimulációja (58 073 Ft vagy 207 EUR/beteg/év), a koraszülöttek ideghártyaelváltozása (19 513 Ft vagy 70 EUR/beteg/ év) és a polycystás ovarium szindróma (7679 Ft vagy 27 EUR/beteg/év) éves OEP-kiadásai lényegesen alacsonyabbak. KÖVETKEZTETÉS - Az újszülöttkori adaptáció zavaraival kapcsolatos kórképek éves egészségbiztosítási kiadásai jelentősek (1,689 millió Ft vagy 6,02 millió EUR), és e kórképek közül a legnagyobb betegségterhet az újszülöttek respirációs distressz szindrómája jelenti.

Lege Artis Medicinae

A „Napút” festő, Csontváry

CZEIZEL Endre

Csontváry Kosztka Tivadar feltételezett elmezavaráról a neves pszichiáter, Pertorini Rezső könyvet írt. Az elmúlt években lehetőségem nyílt az újabb dokumentumok és szakirodalom feldolgozására, így megismerhettem a festőművész egészségi állapotát, személyiségét, lelki alkatát, és állítom: Csontváry nem volt elmebeteg.

Lege Artis Medicinae

A ráncokon túl: botulinumtoxin a fokális dystoniák kezelésében

KOVÁCS Tibor

A botulinumtoxin (BTX) alkalmazási területe a biológiai hadviseléstől a kozmetikai felhasználásig terjedhet, azonban az idegizom ingerületátvitel gátlásával egyedi terápiás lehetőséget biztosít a fokozott izomfeszüléssel járó betegségek kezelésében. Hatása mind a harántcsíkolt, mind a simaizomzat esetében kialakul, így kiterjedt orvosi alkalmazási lehetőségeket teremt a plasztikai felhasználáson túl is. Az egyik ilyen a fokális dystoniák csoportja, amelynek leggyakoribb formái a torticollis spastica (cervicalis dystonia) és a blepharospasmus. Mivel a BTX-kezelés biztonságos, hatékony és elsőként választandó módszer a fokális dystoniák ellátásában, az ide tartozó betegségek felismerése, differenciáldiagnosztikai mérlegelése az orvostudomány szinte minden klinikai ágában fontos lehet, különösen a szemészetben, a pszichiátriában, az ortopéd sebészetben és a reumatológiában. Összefoglaló célja így a BTXkezelés lehetőségének megismertetése ezekben a betegségekben.

Lege Artis Medicinae

Az elhízás hatása a cardiovascularis megbetegedésekre és az obesitasparadoxon jelensége

PARAGH György, JUHÁSZ Imre, FÜLÖP Péter

Az elhízás világszerte jelentős egészségügyi problémát okoz. Növekvő gyakorisága mellett számos cardiovascularis megbetegedés kialakulásához járul hozzá, így fokozza a hypertonia, diabetes, cardiomyopathia, szívelégtelenség, myocardialis infarktus, illetve a ritmuszavarok és a stroke előfordulási gyakoriságát is. Meglepő módon, újabb vizsgálatok ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az elhízás bizonyos esetekben javítja a túlélést és csökkenti a mortalitási kockázatot. Ezt a jelenséget obesitasparadoxonnak nevezték el. Közleményünkben tárgyaljuk az erre vonatkozó megfigyeléseket és feltételezett biológiai hátterét, és felhívjuk a figyelmet az egyénre szabott testsúlycsökkentés kedvező hatásaira.

Lege Artis Medicinae

A fulvesztrantterápia a kemo- és biológiai terápiák alternatívája időskorban?

SOMOGYINÉ Ezer Éva

Az idős, számos társbetegség mellett áttétes emlőtumorban szenvedő beteg esetében kezelési alternatívát jelentett a fulvesztrantterápia. Jó életminőség mellett, 48 hónapon keresztül tartotta komplett remisszióban a betegséget a fulvesztrantkezelés.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A bázisinzulin optimalizálása 1-es típusú cukorbeteg serdülő esetében

BLATNICZKY László

BEVEZETÉS - Az 1-es típusú (inzulinfüggő) diabetes mellitus (1TDM) totális fázisában a napi inzulinadagot mind mennyiségileg, mind minőségileg úgy kell meghatározni, hogy hatására az elfogyasztott diéta és a beteg életvitele eredőjeként a napszakos vércukorprofil a normoglykaemiát közelítse meg. A serdülés az 1TDM-ben szenvedő ifjak számára igen megterhelő - gyakran megrázó - pszichoszomatikus állapot. Nem csak a kontrainzuláris hormonok (elsősorban a növekedési hormon) fokozott - de rapszodikus - elválasztása miatt, hanem a gyermek sajátos lelkiállapota okán is. Ezért a kontrainzuláris hatást ellensúlyozni kívánó bázisinzulin típusának és mennyiségének a helyes megválasztása ebben az életperiódusban is az optimális kezelés kulcsa. ESETISMERTETÉS - Serdülés alatt álló, 11 éves, 7,5 éve 1TDM-ben szenvedő leány bázisinzulin-igényének és anyagcsereegyensúlyának glargin inzulinnal történő optimalizálási folyamatát mutatjuk be. Az eredmény elérése érdekében mind a glargin mennyiségét, mind az adagolás napszakos időpontját változtatni kellett. KÖVETKEZTETÉSEK - Az optimális anyagcsere elérése érdekében a bázisinzulinnak mind a mennyiségét, mind a hatásgörbéjét igazítani kell és lehet az aktuális általános testi fejlettségi állapothoz. Serdülés alatt a bázisigény jelentősen meghaladhatja az általánosan elfogadott 50%-ot. A glargin inzulin adagolásának napszak szerinti változtatása lehetőséget teremt a fokozottan érvényesülő kontrainzuláris hatások aktuális ellensúlyozására.

Lege Artis Medicinae

Áttérés humán bázisinzulinról napjában egyszer adott detemir inzulinra bázis-bolus rendszerű inzulinterápiával kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében - A LEONCET2 többcentrumos, megfigyeléses, követ

JEMENDY György

Az inzulinanalógokat a humán inzulinok néhány kedvezőtlen tulajdonságának kiküszöbölése érdekében fejlesztették ki. A bázis-bolus kezelési rendszeren belül a humán bázisinzulin felváltása naponta egyszer adott detemirrel az anyagcserehelyzet javulását és a kezelés biztonságosságának növelését eredményezheti. A humán NPH-inzulin helyett napjában egyszer alkalmazott detemir inzulin hatását vizsgáltuk bázis-bolus rendszerrel kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében, beválasztási feltétel volt a HbA1c ≥7,0% értéke. A megfigyeléses, többcentrumos, 24 hétre terjedő követéses vizsgálatban 1474 cukorbeteg adatát [életkor: 59,1±9,8 év, testtömeg 89,6±8,6 kg, testtömegindex (BMI) 31,6±5,4 kg/m2] értékeltük. Valamennyi beteg kezelése bázis-bolus rendszerrel történt, ahol bázisinzulinként korábban humán NPH-t, bolusinzulinként pedig humán vagy analóg inzulint lehetett használni. A beválasztást követően a betegek NPH-inzulin helyett napjában egyszer detemir inzulint kaptak, a bolusinzulinok folytatólagos alkalmazása mellett. A betegek ellenőrzése a 12. és a 24. héten történt. A HbA1c a 24. héten a kiindulási helyzetben talált 8,63±1,01% értékről 0,79±0,63% értékkel, szignifikánsan (p<0,0001) csökkent, a változás az egyes BMI-kategóriákban közel azonos volt. Az éhomi vércukor 8,86±1,78 mmol/l-ről 7,09± 1,31 mmol/l értékre csökkent; p<0,0001). A HbA1c kezelési célértékét (<7,0%) 194 beteg (13,1%) érte el. A betegek testtömege szignifikánsan csökkent a 12. héten (-0,69±2,00 kg; p<0,0001) és a 24. héten (-1,28±2,80 kg; p<0,0001). A csökkenés kifejezettebb volt a nagyobb, mint a kisebb BMI-kategóriákban (p a tendenciára <0,0001). A bázisinzulin napi átlagos dózisa 0,28 NE/kg-ról 0,33 NE/kg-ra nőtt, a bolusinzulinok dózisa érdemben nem változott. A súlyos hypoglykaemiás események előfordulása szignifikánsan (p=0,048) csökkent [kiindulási helyzet: 2,95 (nappal 1,02, éjszaka 1,93), 24. hét: 0,06 (nappal 0,04, éjszaka 0,02) epizód/betegév]. A bázis-bolus rezsimmel kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében a naponta egyszer adott detemir inzulin a korábban alkalmazott humán bázisinzulinhoz viszonyítva szignifikáns anyagcsere- javulást eredményez, kevesebb hypoglykaemiás esemény és a testtömeg csökkenése kíséretében. Mindazonáltal a glykaemiás célértéket elérő betegek kis aránya arra hívja fel a figyelmet, hogy a bázisinzulin megfelelő megválasztásán túl más tényezők is szerepet játszanak az optimális anyagcsere-egyensúly elérésében.

Lege Artis Medicinae

A bázis-bólus elv alkalmazási lehetőségei 1-es típusú diabeteses serdülő kezelésében

BLATNICZKY László

BEVEZETÉS - Az 1-es típusú diabetes mellitus kezelésében a bázis-bólus elv a múlt század vége óta meghatározó az inzulinkezelés beállításában. Az inzulinpumpa-kezeléssel nyert tapasztalatok bizonyítják, hogy a helyes mennyiségben és dinamikával megválasztott bázisinzulin-kezelés teljes egészében kompenzálni tudja a máj napszakos glükóztermelési képességét, illetve az inzulinreceptorok aktivitásának napszakos változását. Amennyiben tehát megfelelően megválasztott bázisinzulinkezelést alkalmazunk, a diéta szénhidráttartalmától függő vércukorváltozás analóg, rövid hatású inzulinnal jól kézben tartható. ESETISMERTETÉS - A szerző egy serdülő fiú közel ötéves kezelésének ismertetésével bemutatja azokat a kezelési lehetőségeket (egyben kudarcokat), melyekkel ma többkevesebb sikerrel próbálkozhatunk. Az egyes kezelési módoknak megvolt a helye a beteg diabetesének fázisaiban. Ugyanakkor a ma legkorszerűbbnek elismert inzulinpumpa- kezelés - a beteg együttműködésének hiányában - eredménytelen volt, ezért ezt a kezelést felfüggesztették. A pumpakezelés tapasztalatai alapján viszont a visszaállított intenzív-konzervatív kezelés során a glargin bázisinzulin mellett a bólusmennyiséget 10 g szénhidrátra vonatkoztatva adták meg, szabadabbá téve ezzel a diétát. Ez a módszer jelentős anyagcserejavulást eredményezett. KÖVETKEZTETÉS - A bázisinzulin-mennyiség és hatásgörbe helyes megválasztása intenzív konzervatív kezelés során a jó anyagcsere-egyensúly elérésének feltétele. Romló anyagcsere-egyensúly esetén az eredménytelen inzulinpumpa-kezelés felfüggesztése indokolt, és a beteg számára nem jelent hátrányt, ha az új beállítás körültekintő. A glargin mellett alkalmazott, a szénhidrátmennyiségre számított analóg, rövid hatású bóluskezeléssel alkalmazkodni lehet a rosszul együttműködő, elégtelen életritmusú betegek anyagcseréjéhez - a jó eredmény reményében.

LAM Extra Háziorvosoknak

A szulfanilureák helye a 2-es típusú diabetes vércukorszint-csökkentő kezelésében

WINKLER Gábor

A dolgozat áttekinti a szulfanilureák vércukorcsökkentő hatásának mechanizmusát, alkalmazásuk előnyeit és potenciális kockázatát. Felvázolja a gyógyszercsoport helyét a 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelésében, felsorolva a monoterápiás és kombinációs alkalmazás lehetőségeit. Kiemeli, hogy a hagyományos inzulinszekretagóg vegyületeknek az inkretinhatású, új típusú szekréciófokozók mellett is van helye a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében.

Lege Artis Medicinae

Biohasonló inzulinok a láthatáron

JERMENDY György, KERPEL-FRONIUS Sándor

A diabetológiai gyakorlatban ma csak humán inzulint vagy inzulinanalógot tartalmazó készítményt használunk inzulinterápia szükségessége esetén. A humán inzulinok védettsége lejárt, az inzulinanalógok közül a glargin védettsége napjainkban fog megszűnni. A biohasonló inzulinkészítmények megbízható előállítása a gyógyszer­ipari kutatás egyik kihívását jelenti. Bár a világ néhány országában már forgalmaznak hasonló típusú inzulinkészítményeket, de regisztrációjuk elsősorban az eltérő minőségi követelmények miatt Európában és az Amerikai Egyesült Államokban nem történt meg. E téren áttörésként értékelhető, hogy az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2014-ben első követő inzulinkészítményként befogadta a biohasonló glargint. A közleményben a biohasonló inzulinkészítmények (versus generikus gyógyszerek) jellegzetességeit, előállításának nehézségeit tekintjük át. A biohasonló inzulinkészítmények esetében kiemelt jelentősége van az összehasonlító hatékonysági és biztonságossági vizsgálatoknak. A biohasonlóságot farmakokinetikai és farmakodinámiás tanulmányokkal, továbbá véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok eredményeivel kell igazolni. Kiemelt jelentősége van az eltérő immunogenitásból potenciálisan adódó következmények tisztázásának is.