Lege Artis Medicinae

Tiotropium mint elsőként alkalmazott fenntartó gyógyszer COPD-ben: az UPLIFT vizsgálat másodlagos elemzése

BALIKÓ Zoltán

2010. AUGUSZTUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2010;20(08)

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) napjainkban egyre növekvő jelentőségű egészségügyi probléma. Magyarországon jelenleg körülbelül 500 000 ember szenved ebben a betegségben, de felismerésre és rendszeres kezelésre csak körülbelül negyedük, mintegy 100 000 beteg kerül.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az angiotenzinreceptor-blokkolók biztonságosságáról - Újabb támadás e gyógyszercsoport ellen

FARSANG Csaba

Az angiotenzinreceptor-blokkolókat mindmáig a legbiztonságosabbnak tartott cardio-, cerebro-, nephro- és vasculoprotectiv szereknek tartottuk. Egy metaanalízisben korábban azt állították róluk, hogy alkalmazásuk növeli az infarktuskockázatot, azonban több metaanalízis és randomizált vizsgálat megcáfolta ezt a feltételezést. Újabban egy metaanalízisben ezeket a szereket kapcsolatba hozták a tumorkockázat fokozódásával. A szerző áttekinti a kérdést, elemzi a metaanalízis hibáit, és felhasználva a legújabb irodalmi adatokat, szakértői véleményeket és hivatalos állásfoglalásokat (FDA, EMA), arra a következtetésre jut, hogy az angiotenzinreceptorblokkoló gyógyszercsoport tagjait a továbbiakban is alkalmazni kell az elfogadott indikációjuknak megfelelően, hiszen sok, nagyszámú beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatban bizonyították cardio-, reno-, cerebro- és vasculoprotectiv hatásukat. Audió podcast összefoglaló: Az angiotenzinreceptor-blokkolók biztonságosságáról - Újabb támadás e gyógyszercsoport ellen 2010- Audio Podcast

Lege Artis Medicinae

Az eltűnt hivatás nyomában

NAGY Zsuzsanna

Interjú dr. Nemesánszky Elemér belgyógyászgasztroenterológus egyetemi magántanárral, a LAM emeritus főszerkesztőjével.

Lege Artis Medicinae

Szükségletre korrigált egészségügyi ellátás igénybevételének egyenlőtlenségei Magyarországon

VITRAI József, BAKACS Márta, KAPOSVÁRI Csilla, NÉMETH Renáta

BEVEZETÉS - Az egészségügyi ellátás szükségletre korrigált egyenlőtlenségeinek csökkentése az erőforrások jobb kihasználását és azok igazságosabb elosztását eredményezi. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Valamennyi, 2007- ben egynapos beavatkozásban, illetve aktív fekvőbeteg- ellátásban részesült betegre vonatkozóan az életkor, a nem, az irányítószám, az ellátást indokló diagnózis, az elszámolt súlyszám és ápolási napok száma elemzésére sor került. Az egyéni adatok mellett a lakóhelyként azonosított kistérség társadalmi-gazdasági jellemzői, egészségügyi kapacitások általános mutatói is szerepeltek az alkalmazott többszintű statisztikai elemzésben. A becsléseket az összes betegen kívül a rosszindulatú daganatos és a keringési rendszer betegségeivel kezeltekre, továbbá a többi betegre együtt is elvégeztük. EREDMÉNYEK - Az egynapos ellátásban jelentős, az aktív fekvőbeteg-ellátásban egy nagyságrenddel kisebb kistérségi egyenlőtlenségek voltak kimutathatók. A diagnosztikus csoportok közül a keringési betegeknél nagyobb, a daganatos betegeknél kisebb egyenlőtlenség volt tapasztalható. Az egyenlőtlenségek csak kis részét magyarázták a kistérségek lakosságának összetételében mutatkozó különbözőségek. A kistérségek társadalmi-gazdasági jellemzői jól magyarázták az igénybevételben mutatkozó egyenlőtlenségeket. KÖVETKEZTETÉSEK - A szükségletre korrigálás után megmaradt igénybevételi egyenlőtlenségek azt a feltevést igazolták, hogy a hazai egészségügyi rendszer hatékonysága jelentősen javítható a meglévő kapacitások szükséglet szerinti elosztásával.

Lege Artis Medicinae

Eredeti és hasonló biológiai gyógyszerek alkalmazásának klinikai farmakológiai elvei és nehézségei

KERPEL-FRONIUS Sándor

A biológiai gyógyszerek hatóanyagai makromolekulák, legtöbbször fehérjék, amelyeket ma már csaknem kizárólag biotechnológiai eljárásokkal, különböző biológiai rendszerekben állítanak elő. A makromolekuláris hatóanyagok pontos térbeli szerkezete a ma ismert módszerekkel nem határozható meg teljes pontossággal, ezért minőségük és előállításuk ellenőrzéséhez fizikaikémiai és biológiai módszerek kombinációja szükséges. A fehérje hatóanyagok immunreakciót váltanak ki a szervezetben, ami gyakran a biológiai gyógyszerek hatásának semlegesítéséhez vezet. A különböző cégek által biotechnológiai eljárással előállított, nagyfokú farmakológiai hasonlóságot mutató, úgynevezett követő hatóanyagokat a European Medicines Agency (EMA) biológiailag hasonló (biosimilar) készítményekként engedélyezi, mivel kémiai azonosságuk nem bizonyítható. Biológiai tulajdonságaik és immunogenitásuk hasonlóságai és eltérései csak összehasonlító nem klinikai és klinikai vizsgálatok során mérhetők fel. A hasonló biológiai készítmények gyakori cseréje fokozza a betegekben a terápiás hatást semlegesítő antitestek megjelenését, ezért helyettesítésük csak klinikai indokok, kizárólag orvosi döntés alapján javasolt.

Lege Artis Medicinae

Végtelen történet?

BÁNFALVI Attila

Hosszú ideje folyik a vita arról, hogy a különféle alternatív gyógyítóeljárások hatásosak-e, és hogy szabad-e ezeknek teret engedni a hivatalos biomedicina mellett.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Szerzôi válasz az „Egy nagy­mintás exploratív vizsgálat érvényessége a limitációi tükrében” címû olvasói levélre

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes elôfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövôdményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzôk összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelônyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szû­ré­sével és idôben elkezdett kezelésével csökkenthetôk a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenôrzése.

Ideggyógyászati Szemle

Az alvásfüggő légzészavarok és epilepszia: kapcsolódási pontok és terápiás megfontolások

FALUDI Béla, BÓNÉ Beáta, KOMOLY Sámuel, JANSZKY József

Az alvásfüggő légzészavarok (obstruktív alvási apnoe szind-róma, centrális apnoe és Cheyne–Stokes-légzés) szerepe a cerebro- és cardiovascularis betegségek kialakításában jól ismert. Hasonlóan fontos, de kevésbé alkalmazott összefüggés áll fenn e kórképek és egyes epilepsziák között. A kapcsolat kétirányú. Az alvás során jelentkező légzészavarok szerepet játszanak a rohamok keletkezésében, de a rohamok, vagy az antiepileptikus terápia következtében légzészavar is jelentkezhet, melyek negatívan hatnak a rohamkontrollra. Az új terápiás eljárások (vagusstimuláció, mélyagyi stimuláció) szintén számos kérdést vetnek fel az alvásszerkezetre gyakorolt hatásuk és alvásfüggő légzészavar indukáló szerepük miatt. Az elméleti háttér mellett egy rövid esettanulmányban a mélyagyi stimulálás alvásszerkezetre való hatását is bemutatjuk. A fenti összefüggések, ismeretek alkalmazása lehetőséget nyújt egyes epilepsziák hatékonyabb kezelésére.

Hypertonia és Nephrologia

Szérumhúgysavszint hypertoniában. Hazai tapasztalatok a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013., 2015. évi adatai alapján - I. rész Bevezető gondolatok. Betegek és módszer. Alapadatok

KÉKES Ede, PAKSY András, ALFÖLDI Sándor

Világszerte az általános populációban végzett szűrések alapján észlelik a szérumhúgysavszint átlagának emelkedését mindkét nemben. Ez a növekedési tendencia érvényes a hypertoniabetegségre is. A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatainak felhasználásával vizsgálták 47372 hypertoniás betegben (22688 férfi, 24684 nő) a szérumhúgysavszint alakulását és összefüggését az életkorral, kockázati tényezőkkel, antropológiai, metabolikus jellemzőkkel, vérnyomással, a vérnyomáscélértékkel, szervkárosodásokkal, gyógyszeres kezeléssel, valamint a társbetegségekkel. Elemzésük első részében bemutatják az elemzés módszerét és az alapösszefüggéseket. A húgysavszint magasabb férfiaknál, mint nőknél, a kor előrehaladásával értéke emelkedik. A szisztolés és diasztolés vérnyomás emelkedése a szérumhúgysavszint növekedésével jár, amelynek trendje a szisztolés nyomás esetében szignifikánsan nagyobb. A hölgyeknél az emelkedési trend kisebb és mindig alacsonyabbak a húgysavértékek. Azoknál, akik nem érik el a célvérnyomást, a húgysavérték magasabb. A társbetegségek jelenléte szignifikánsan növeli a szérumhúgysavszintet.