Szülésábrázolás a 20-21. század képzőművészetében
SZABÓ András
2012. NOVEMBER 22.
Lege Artis Medicinae - 2012;22(10-11)
SZABÓ András
2012. NOVEMBER 22.
Lege Artis Medicinae - 2012;22(10-11)
A szülés a mindennapok igen gyakori, nagyon is konvencionális történése, alapvető része az emberi létnek. Ábrázolásával mégis alig találkozunk a képzőművészetben, kultúrkörünkben szinte tabunak számít.
Lege Artis Medicinae
A rosszindulatú daganatok kifejlődése időben elhúzódó, több szakaszos folyamat. A klinikai tünetek és szubjektív panaszok megjelenését szabályszerűen megelőzi a preklinikai kimutathatóság szakasza, amely alatt a tünetmentes daganat már jelt ad magáról; ez a szakasz alkalmas szűrővizsgálatokra. A fejlődésmenet ismeretének gyakorlati fontossága van a szűrési stratégia megválasztásában. A szűrővizsgálatok értékelésénél ajánlatos figyelembe venni a daganatbiológiai okokra visszavezethető torzulásokat.
Lege Artis Medicinae
A menopauzát követő tüszőhormonhiány következtében a nők körében gyakoribbá válnak a coronariabetegségek és a szívinfarktus, ezért ezek megelőzésére és a menopauzális tünetek kezelésére korábban kiterjedten használták a hormonpótló kezelést. 2002-ben azután nagy esetszámú, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatban azt találták, hogy a menopauzális hormonterápia (MHT) súlyos mellékhatásokkal jár, és nem alkalmas cardiovascularis prevencióra. A tanulmány későbbi reanalízisei, majd az elmúlt 10 év újabb vizsgálatai tükrében azonban úgy látszik, hogy a 60 évesnél fiatalabb nők esetében, illetve a menopauzát követő 10 éven belül elkezdve az MHT-nak számos előnye és nagyon kevés hátránya van, jelentősen javítja az életminőséget, a mellékhatások abszolút kockázata kicsi, és az MHT alkalmas a coronariabetegségek primer prevenciójára. Összefoglalom a menopauzális hormonterápia cardiovascularis vonatkozásait azzal a nem titkolt céllal, hogy segítsem az ebben a kérdésben szükséges paradigmaváltást.
Lege Artis Medicinae
„Gyöngyössi Pál fordulatos, ellentmondásokban gazdag, magasba vezető és mégis a tragikumba hajló életével kezdődik meg azoknak a 18. században élt orvosoknak a sora, akiknek életpályája hazánkból Oroszországba ívelt”
Lege Artis Medicinae
A diabetes egyike a leggyakoribb krónikus betegségeknek. A technológia fejlődése egyre kifinomultabb eszközöket ad a klinikus kezébe az 1-es és 2-es típusú diabetes kezelésére. A folyamatos subcutan inzulininfúzió, amit inzulinpumpának is neveznek, lehetővé teszi a kifinomult inzulinadagolást: bázis- és/vagy bolusinzulin vonatkozásában egyaránt. A folyamatos glükózmonitorizálás a betegnek és a klinikusnak egyaránt segíthet megérteni és menedzselni a vércukortrendeknek a változásait, valamint a percről percre történő vércukoringadozásokat egyaránt. Ezeknek az eszközöknek az egyesítése hozta létre a „szenzorral kiegészített inzulinpumpát”, ami korszakalkotó előrelépés az önszabályozó zárt rendszerű inzulinadagolás vagy mesterséges pancreas elérésében.
Lege Artis Medicinae
A 2012-es õszi kínálat műfajilag is igen gazdag, például két most megnyíló kiállítás is foglalkozik a politikai karikatúrák műfajával.
Lege Artis Medicinae
Az evészavarok a modern civilizációs betegségek közé tartoznak, az anorexia nervosa (AN) 1873 óta ismert, a bulimia nervosa (BN) pedig mindössze 1979 óta. Pszichoszomatikus zavarokról van szó, amelyek megértését a biopszichoszociális modell könnyíti: a kialakulásban szerepük van biológiai, pszichológiai és társadalmi- kulturális tényezőknek egyaránt.
Ideggyógyászati Szemle
[A hippocampalis formáció navigációban és memóriában betöltött szerepét a 20. század második felére fokozódó érdeklődés övezte, ami részben Henry G. Molaison esetére vezethető vissza, aki bilaterális medialis temporalis lobectomián esett át epilepsziája kezelése végett. A kezelést követően egyértelművé vált, hogy az eltávolított entorhinalis kéreg és a hippocampus jelentős része elengedhetetlen a memória kialakításában, ami számos kutatót ösztönzött e régiók további vizsgálatára. A hippocampalis „place” sejtek vagy helysejtek későbbi felfedezése vezette be számos más funkcionális sejttípus és neuronalis hálózat leírását a Papez-körben, amelyek kulcsszerepet játszanak a memóriafolyamatokban és a tér-idő információk kódolásában (sebesség, fejirány, határok, grid, objektum-vektor stb.) Ezen sejttípusok mindegyike egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, és együttesen alkotják az úgynevezett „agyi GPS-t”. E közlemény célja, hogy bemutassa a limbicus rendszerben, különösképpen a temporalis lebenyben található sejttípusokat és neuronalis hálózatokat, melyek gyakran áldozatai különböző patológiai elváltozásoknak. A korai felfedezések eredményei mellett áttekintjük a legfrissebb megfigyeléseket is, és rávilágítunk arra, hogy a hippocampalis formáció legfőbb sejttípusai milyen szereppel bírnak a térbeli navigációban és a memóriafolyamatokban. Az utóbbi néhány évtizedben számtalan új, funkcionálisan elkülöníthető sejttípust írtak le ebben a régióban, de valószínűleg továbbiak még felfedezésre várnak. Az idegrendszeri betegségek jobb megértése érdekében hasznos lehet mélyebb betekintést nyerni a dinamikusan bővülő idegtudományi irodalomba. A memóriafolyamatokat és a térbeli navigációt érintő betegségek jelentős közegészségügyi terhet képviselnek, és öregedő társadalmunkban a helyzet folyamatosan romlik. Ez különösen ösztönzően hat ennek az agyterületnek a pontosabb megismerésére és funkcionális feltérképezésére.]
Ideggyógyászati Szemle
A neuroimmunológiai kutatások robbanásszerű fejlődése a sclerosis multiplex kórlefolyását módosító kezelések bevezetéséhez vezetett a múlt század végén, ami maga után vonta a minél korábbi diagnózis szükségességét. A Sclerosis Multiplex Nemzetközi Diagnosztikai Munkacsoportja 2001-ben megalkotta az első demyelinisatióra gyanús klinikai tünet(ek) és az MR-, illetve egyéb paraklinikai vizsgálatok eredményeit kombináló McDonald diagnosztikus kritériumrendszert. Bevezette a multiplex fehérállományi demyelinisatiós patológiára utaló térbeli disszemináció és a krónikus gyulladást tükröző időbeli disszemináció fogalmát, amelyeken a betegség korai diagnózisa alapul. Az idők folyamán egyre precízebb rendszer fejlesztésére törekedve 2005-ben, 2010-ben módosításokat végeztek, hogy iránymutatást nyújtsanak a mindennapi gyakorlatban és kutatásokban. Az elmúlt évek során szerzett bizonyítékok alapján az utolsó módosítást 2017-ben végezték, törekedve a hibás diagnózis elkerülésére. A 2017-es McDonald-kritériumok továbbra is elsősorban azoknál a betegeknél érvényesek, akiknél típusos klinikailag izolált szindróma áll fenn. Az összefoglalóban részletezzük a központi idegrendszeren belüli laesiók időbeli és térbeli terjedésének bizonyítási feltételeit, a liquorban kimutatható oligoclonalis gammopathia diagnosztikus jelentőségét, szem előtt tartva, hogy a kórképnek nem lehet jobb magyarázata. A jövőben a kritériumok változatos populációkon belüli validálása szükséges, további kutatás szolgáltathat bizonyítékot a látóideg-károsodás, kiváltott válaszok, optikai koherencia tomográfia, fejlett képalkotó eljárások, szérummarkerek beépítésének szükségességéről a diagnosztikus kritériumokba.
Lege Artis Medicinae
A 21. század embere naponta több képpel találkozik, mint amennyit egy 19. századi átlagember egész életében látott, és ez a szám az elmúlt két-három évtizedben exponenciálisan nőtt. A képalkotó eljárások segítségével láthatatlan világokba jutunk el, az űr távoli pontjaitól az emberi test mélyéig. A vizuális boom korszakában mégis fontos felhívni a figyelmet arra, hogy nem anyanyelvünk a képek nyelve, akkor sem, ha reggeltől estig fotók és videók ömlenek ránk. Fuchs Lehellel beszélgettünk, aki fotográfusi és operatőri pályafutása mellett a hazai vizuális oktatás egyik úttörője is: a Szellemkép Szabadiskola alapítója, amely már harmadik évtizede nyitja fel a fényképezéssel ismerkedők szemét arra, hogy a képalkotás az önismeret és a világ megismerésének az útja.
Lege Artis Medicinae
Az európai és hazai orvoslás és képviselői óriási változáson mentek keresztül a 16- 19. század folyamán. Az orvoslás sokszínű piaca a 18. századtól kezdve jelentősen átalakult. A felvilágosult abszolutizmusnak a köz, az állampolgárok egészségét szem előtt tartó intézkedései indították el a modern orvosképzést és az orvosi professzionalizációt eredményező folyamatokat. Ennek során az orvoslás bizonyos képviselőit kiemelték a kézművesek, népi gyógyászok sorából (sebészek, gyógyszerészek, bábák, állatorvosok), másokat viszont kiszorítottak (olejkárok). A felülről jövő kezdeményezést a reformkorban az orvosok, sebészek „öntudatra ébredése” követte, s megjelentek az önszerveződés első formái, igény a szakmai továbbképzésre, diszkusszióra az új folyóiratokon, egyesületeken, gyűléseken keresztül. A korszak legnagyobb kérdése a középkorból örökölt, ám a sebészet és a medicina új vívmányainak köszönhetően idejétmúlttá vált orvosdoktori és sebészmesteri kettős képzés megszüntetése, egyesítése volt, ami 1872-ben valósult meg, a doctor medicinae universalis cím bevezetésével. A modern orvosi hivatás kialakulásához hozzájárult az 1876. évi XIV. tc., azaz a közegészségügyi törvény, valamint az orvosok önálló érdekvédelmi szervezetei, az 1897-ben alakult Budapesti, valamint Vidéki Orvosszövetségek.
1.
2.
3.
4.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás