BEVEZETÉS - A sulphhaemoglobinaemia a cyanosis igen ritka oka, kialakulását felnőttekben többnyire gyógyszerek okozzák. ESETISMERTETÉS - Egy sebészi polipeltávolításon átesett 61 éves nőbeteg szokatlan, nátriumszulfát okozta sulphhaemoglobinaemiájáról számolunk be. A frakcionált hemoglobinszármazékokat spektrofotometriás és nagy felbontású folyadékkromatográfiás módszerrel határoztuk meg. A szulfhemoglobin aránya spektrofotométerrel meghatározva az első mintában 8,6%, az egy hónappal később levett második mintában 3,77% volt. Folyadékkromatográfiával vizsgálva a vérhemolizátumot, egy új csúcsot észleltünk, ezt szulfhemoglobinként azonosítottuk. Az első mintában 9,37%, egy hónappal később 4,88% szulfhemoglobint találtunk. A feltételezett kiváltó ágens adásának megszüntetését követően a cyanosis mértéke jelentősen csökkent. KÖVETKEZTETÉSEK - Az eset rávilágít a rutin szulfhemoglobinmeghatározás jelentőségére ismeretlen eredetű cyanosissal járó esetekben.

A tüdőrák felfedezésére, diagnosztikájára és kezelésére vonatkozó szakmai irányelvek megújítása tartalmazza azokat az új lehetőségeket, amelyek a betegek számára jobb esélyt teremtenek. Fontos, hogy minél szélesebb szakmai körben ismerjék ezeket. A hazai lehetőségek a tüdőrák korai felfedezése szempontjából a világon egyedülállóak, hiszen kiépített ernyőfényképszűrő hálózat működik. A tüdőrák korai felismerésére irányuló rizikócsoportos évenkénti ernyőfényképszűrést negyvenéves kor felett indokoltnak tartjuk az országosan kiterjesztett, digitális technológia alkalmazásával. A kissejtes tüdőrák kezelése terén az utóbbi tíz évben jelentősebb előrelépés nem mutatkozott, bár a kissejtes tüdőrákban szenvedő betegek aránya a nem kissejteshez képest ma már csupán a tüdőrákos betegek alig több mint tizenöt százalékát teszi ki. A nem kissejtes tüdőrák terápiája tekintetében az utóbbi évtizedben többirányú előrelépés történt. A harmadik generációs citotoxikus szerek megjelenése platinabázisú kemoterápiában alkalmazva mind a betegek életminőségét, mind pedig a terápiás választ és a várható túlélési időt javította. A lokálisan kiterjedt stádiumban alkalmazott radiokemoterápiás módszerek szintén előrelépést jelentenek. Egészen új eredményként a lezárult klinikai vizsgálatok azt igazolták, hogy az ablasztikusan megoperált, korai stádiumú, nem kissejtes tüdőrákos betegek adjuváns, kombinált citotoxikus kemoterápiájával szignifikáns túlélési előny érhető el a kemoterápiában nem részesült betegcsoporthoz képest, így az adjuváns kemoterápia a klinikai gyakorlat részévé vált. Szintén újdonság a molekuláris célzott kemoterápia beépítése a nem kissejtes tüdőrákos betegek komplex kezelési stratégiájába. Az új terápiás lehetőségek közé tartoznak az epidermalis növekedési faktor gátlói, az angiogenezisgátlók és az antivascularis szerek, a szignáltranszdukciót befolyásoló szerek, az apoptózisinduktorok, az eikozanoid jelátvitelt befolyásoló, valamint az immunterápiás vegyületek. Az epidermalis növekedési faktor tirozinkináz enzimét gátló vegyületek közül az erlotinib placebokontrollos vizsgálat alapján hatékonynak bizonyult a nem kissejtes tüdőrák másod- és harmadvonalbeli kezelésében, és ebben az indikációban már az Európai Unióban is törzskönyvezést nyert. A tüdőrákos betegek komplex ellátásában mutatkozó fejlődést a magyarországi adatok szerint a prevalencia számadatainak fokozatos emelkedése, tehát az életben lévő tüdőrákos betegek számának fokozatos növekedése kíséri.

Nagy élvezettel olvastam „Már a tudomány sem a régi?” című, a LAM 2005. októberi számában közölt cikkét: írása logikus, remekül összegzi tárgyát, s elég szellemes is ahhoz, hogy ne csak keseregjen rajta az ember. Előrebocsátom: nem vagyok orvos, orvostörténészként és fordítóként keresem a kenyerem. Négy megjegyzést szeretnék az írásához fűzni, ha megengedi (itt lehet eldobni a levelet).

Balogh István gasztroenterológusradiológust nem kell bemutatni sem itthon, sem külföldön. Azt azonban kevesen tudják, hogy kivételes sportsikerekkel dicsekedhetsz. Több mint fél évszázada nap mint nap bejársz munkahelyedre, a Szent János Kórházba - bár hét éve nyugdíjba vonultál. Egy 15 orvosból és 50 asszisztensből álló radiológiai osztály vezetője voltál, szoros kapcsolatot tartottál a munkatársaiddal, a szakmával. Hogyan tudtál ilyen hűséges maradni?

BEVEZETÉS - A nyelőcső laphámrákjának keletkezésében szerepet játszó potenciális rizikófaktorokat számos epidemiológiai vizsgálatban tanulmányozták és összegezték. Kóroki jelentőségüket a különböző populációkban eltérően értelmezték. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás egyöntetűen mindig jelentős szerepet játszott a betegség keletkezésében. Többen pozitív korrelációról számolnak be a nyelőcső planocelluláris carcinomájának keletkezése és a forró étel vagy ital fogyasztása között is. Egy, a közelmúltban megjelent közlemény szerint azonban a forró ital fogyasztása nem jelent kóroki tényezőt a nyelőcsődaganatok keletkezésében. Betegcsoportunk értékelése kapcsán választ kerestünk arra, hogy esetükben igazolható-e összefüggés a forró étel, illetve ital fogyasztása és a planocelluláris rák keletkezése között. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 1993. január 1. és 2004. szeptember 31. között 449 nyelőcsőlaphámrákos beteget vizsgáltunk endoszkópos laboratóriumunkban. Az anamnesztikus adatok összegyűjtése és feldolgozása során arra kerestük a választ, hogy betegeink fogyasztottak-e forró ételt vagy italt, és ha igen, hány százalékban. Kontrollcsoportként az endoszkóposan vizsgált 738, nem nyelőcsőtumoros beteg adatait tekintettük át és hasonlítottuk össze. EREDMÉNYEK - A nem daganatos betegek között a forró étel vagy ital fogyasztásának aránya szignifikánsan nagyobb volt a laphámrákos csoporthoz képest. A forró ételt, illetve italt fogyasztó nyelőcsőtumoros betegek között nagyobb arányban dohányoztak és fogyasztottak alkoholt, mint a kontrollcsoportban. KÖVETKEZTETÉSEK - Az általunk vizsgált betegcsoportban nem állt fenn összefüggés a nyelőcső planocelluláris carcinomája keletkezésének kockázata és a forró étel vagy ital fogyasztása között. Véleményünk szerint lehetséges, hogy a forró étel vagy ital fogyasztása - rendszeres dohányzás és alkoholfogyasztás mellett - szerepet játszhat a nyelőcsőcarcinoma keletkezésében.