Az RNS-interferencia felfedezése forradalmasította a génszabályozásról alkotott ismereteinket. A jelenségben központi szerepet játszó kis interferáló RNS-szakaszok bonyolult érési folyamatokon mennek keresztül. Antisense hatásuk révén a sejtben keletkezett homológ szekvenciájú mRNSmolekulák lebontását, vagy transzkripciós repressziót eredményeznek. A géncsendesítés alkalmazása - előnyei miatt - hamar elterjedt az alapkutatás, különösen a molekuláris biológia területén, de emellett egyre nagyobb a törekvés a hasznosítására bizonyos gyógyíthatatlan betegségekben, virális infekciókban, neurodegeneratív betegségekben, valamint az onkológiai diagnosztikában és terápiás eljárásokban is. A biztonságos alkalmazás érdekében azonban még számos kérdés megválaszolásának fontosságára hívják fel a figyelmet a terület kutatói.

Olasz felmérésben vizsgálták a 2008 előtti 10 év során dialízisprogramba vett 4337 diabeteses beteg kezelésének paramétereit. Az 513 dialíziscentrumból 245 ellátóhelyen (48%) a betegek a predialitikus nefrológiai gondozás során részesültek diabetológiai oktatásban, mindössze 25 centrumban vett részt diabetológus a multidiszciplináris rendszerű gondozásban.

It is a well-known fact that the cardiovascular risk tends to be high or even very high in Eastern Europe, especially in the populations living in geographical areas that once belonged to the Soviet Union. For example, it was shown that the cardiovascular risk factor burden was the highest in the city of Novosibirsk in Siberia, higher than in any other city participating in the MONICA study of risk factors.

Számos vizsgálatban igazolták az LDL-koleszterin szerepét a cardiovascularis kockázatban, ezért a jelenlegi ajánlások szerint a lipidcsökkentő terápia elsődleges célja az LDL-koleszterin-szint mérséklése. A lipidcsökkentők közül a statinok mérséklik legeredményesebben a cardiovascularis kockázatot. A nagy statinvizsgálatok szerint azonban - még az agresszív kezelési csoportokban is - jelentős residualis kockázattal számolhatunk. Jól ismert, hogy a statinterápia ellenére a betegek nagy része továbbra is dyslipidaemiás marad, illetve az, hogy nem minden cardiovascularis betegnek magas az LDL-koleszterin-szintje. Mindezek arra utalnak, hogy az LDL-koleszterinen kívül más lipideknek is szerepük van az atherosclerosis kialakulásában. Egyre növekvő figyelem irányul a non- HDL-koleszterinre mint cardiovascularis kockázati tényezőre. A non-HDL-koleszterin- célérték kiszámítása egyszerű, mert az LDL-koleszterin-értékhez 0,8-et adva kapjuk meg. A non-HDL-koleszterin számos atherogen lipoproteint foglal magában [VLDL, IDL, LDL és lipoprotein (a)]. Az apoB-tartalmú liporpoteinek (LDL, IDL-C és VLDL) atherogen hatása viszont jelentős, ezért még az LDL-koleszterinnél is erősebben jelezheti a coronariabetegség kockázatát. Tekintettel arra, hogy az apoB és a non-HDL-koleszterin között igen erős a korreláció, illetve az apoB-mérésnek jelentős korlátai vannak (standardizáció, költség), ezért a non-HDL-koleszterin használhatóbb paraméter és terápiás cél, különösen a 2,26 mmol/l feletti trigliceridszint esetén.

A címként szereplő verssorban a szív nem bonctani értelemben értendő, hiszen a golyó - mint később látni fogjuk - más szervet talált el.