"Így múlt el Néró, mint ahogy elmúlik a szélvész, a vihar, a tűzvész, a háború vagy a dögvész, Péter bazilikája pedig a Vaticanus halmairól ma is uralkodik a városon és a világon. A hajdani Porta Capena közelében ma egy kis kápolna áll. Homlokzatán kissé elmosódott a felirat: "Quo vadis, Domine?" 1901-ben jelent meg magyarul Sienkiewicz könyve, a Quo vadis. Bár a lengyel irodalom számos jelentős nagysággal büszkélkedhet, azt is be kell vallani, hogy eme írók munkáit a szélesebb magyar közönség nem nagyon ismeri. Más a helyzet azonban a Quo vadis-szal. Azt szinte mindenki olvasta. A megjelenést kövezően persze nem mindenki üdvözölte örömmel e mű a hallatlan népszerűséget. A Nyugat nagy alakjai egy emberként utasították el, a giccs kategóriájába tartozónak vélték, avagy nem vettek tudomást róla, nem vették számításba irodalomként, mint azt Babits tette Az európai irodalom történetében. Pedig Ady odavolt érte. Ragyogó és kiemelkedő jelentőségű művek titulálta. Az is. Minden hibája ellenére. Sienkiewicz 1846. május 5-én született elszegényedett, értelmiségivé lett lengyel nemesi családban. Wola Okrzejska-ban született 1846. május 5-én. Az egyetemi rangú, híres Varsói Főiskolán tanult orvostudományt, majd bölcsészetet hallgatott, s minthogy inkább a bölcsészet és régiségtan érdekelte, tanulmányait a varsói orosz egyetemen fejezte be. E tanulmányaiból ered az a képessége, hogy a megjelenített kor szokásrendszerét, tárgyait, egész miliőjét képes könyvének lapjain életre kelteni. Műveivel a leigázott lengyelség nemzeti tudatát ébresztgette, a lengyelek szabadságharcát vérbefojtó cári konzervativizmus egységbe forrasztotta az addig széthúzó lengyel társadalmat, egy oldalra állította a haladó és konszolidáltabb erőket, s ebben helyet kapott a Sienkiewicz is, mély katolikus hitével és világszemléletével. Az ő művei is szerepet játszottak a leigázott lengyelség nemzeti tudatának élesztésében. A Quo vadis valódi katolikus mű, valódi romantikus hősökkel megspékelve, hatása alól azonban nehéz kivonnunk magunkat. A szélsőséges jellemzés mellett valódi érzelmek fakasztására, áhítat elérésére alkalmas. Sienkiewicz nagy láttató erővel jeleníti meg alakjait, egyik jellegzetes központi figurája a sarlatán, aki a gazdagok körül sündörögve elköveti a nagy bűnt, az ártatlanok árulását, majd bűntudattól vezéreltetve megtér, és ő is a mártírokkal együttes pusztulást választja. Két ellentétes világ találkozásából születő kettősség vonul végig az egész regényen, melyben egyszerre van jelen a régi és az új, a fény és a sötétség, a rend és a káosz, a romantika és a romlottság, a lakoma és a böjt, a gyarlóság és az emberi nagyság, a mocsok és a tisztaság, az árulás és a megbocsátás. Olyan hihetetlen, szinte már rabul ejtő erő sugárzik a könyvből, ami Sienkiewicz egyetlen más művéből sem Sienkiewicz hősei, szemlélete, erkölcsi dilemmái romantikus módon eltúlzottak, akárcsak Jókaié vagy Victor Hugóé, ám mint minden ízig-vérig romantikus nagyregény, magukkal sodorják olvasóikat, igazi epikus nagyregény, annak minden erényével és hibájával együtt. Világirodalmi jelentősége nem tagadható, Híres könyve A kis lovag, a Vízözön és a Kereszteslovagok. 1905-ben Quo vadis? című regényével, `kimagasló elbeszélő képességéért` elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Ismert regénytrilógiájával (Tűzzel-vassal, Özönvíz, Volodijovszki úr) Vevey-ben érte a halál 1916. november 15.-én.