Lege Artis Medicinae

Orvos és tudomány 3. - Az objektív orvos avagy a gyógyító gép

BÁNFALVI Attila

2015. MÁRCIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2015;25(03)

Szellem és kultúra

Ha vannak fogalompárok a medicina háza táján, amelyeknek viszonylag egyértelműek az értékkonnotációik, akkor az objektív-szub jek - tív fogalompár biztosan az elsők között van.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A súlyos betegek ellátásának igazi ára - az együttérzésből fakadó fáradtság vagy elégedettség

KEGYE Adrienne, ZANA Ágnes, RÉVAY Edit, HEGEDÛS Katalin

A magyarországi hospice hálózat fejlődését és a súlyos betegekkel foglalkozók számának növekedését jól tükrözik az évenkénti, hospice-ellátásról szóló jelentések (2001- 2013). A jelentésekből azonban az is kitűnik, hogy fokozódik a dolgozók testi és lelki megterhelése, amely hamarabb vezethet kifáradáshoz, kiégéshez. A gyakorlati tapasztalatok alapján áttekintettük a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók testi és lelki állapotát, valamint veszélyeztetettségét bemutató szakirodalmat, kutatási eredményeket. Az irodalomkutatás alapját magyar és nemzetközi adatbázisok képezték. Előnyben részesítettük a 2000 és 2014 között megjelent, elsősorban a palliatív és hospice-ellátásban dolgozókat vizsgáló, magyar és angol nyelvű kutatások eredményeit összefoglaló publikációkat. A szakirodalmi áttekintés egyik nagy hozadéka a legsúlyosabb állapotú betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók mentális állapotának sokkal részletesebb áttekintése volt. Viszonylag új elem a kutatásokban a betegekkel való együttérzésből fakadó elégedettség (compassion satisfaction), az együttérzésből fakadó kifáradás (compassion fatigue) és a burnout kapcsolatának részletes vizsgálata (negatív és pozitív hatások összefüggései), amely kiterjed a tünettanra és a megküzdésre is. Mindez lehetővé teszi, hogy mélyebben megértsük az okokat és eredményesebb módszerekkel segíthessük a hospice-ban dolgozó szakembereket a testi-lelki kifáradás megelőzésében.

Lege Artis Medicinae

Migrénes és tenziós fejfájásban szenvedő betegek betegségreprezentációja

AMANDA Illés, NAGY Beáta Erika

Számos tudományos megfigyelés bizonyítja, hogy a különböző betegek a betegség lefolyásában és az ahhoz való alkalmazkodásban sokszor eltérő képet mutatnak, még ha a betegség közös is. Az eltérő reakciók mögött eltérő kognitív háttér húzódik meg, melynek tanulmányozása segíthet a betegek egyéni reagálásainak megértésében. 2007-ben egy fejfájós betegeken végzett kutatásban három tényezőnek a betegségreprezentációra gyakorolt hatását vizsgáltam: a betegség típusa, a betegség okának ismerete és a betegség fennállásának ideje. A betegek három csoportjával foglalkoztam: aura nélküli migrénesek, aurás migrénesek és tenziós fejfájósok. Különbségeket és összefüggéseket kerestem a csoportok betegségreprezentációjában. Munkánk során, a Magyarországon adaptált betegségreprezentációt mérő kérdőívet használtam, melyet két debreceni fejfájás-szakrendelés várójában vettem fel. Bár a kutatás során a legtöbb esetben nem találtunk szignifikáns összefüggést, bizonyos tendenciák levonhatóak a vizsgálatunkból. A betegségreprezentáció ismerete mentén tervezhetőbbé válna a fejfájós betegek pszichés megsegítése, pszichoterápiája, ezáltal javulhatna életminőségük.

Lege Artis Medicinae

A gyógyító tokaji

MAGYAR László András

A tokaji bornak négy alapfajtája van. A legérté- kesebb az úgynevezett esszencia, amely az állott aszúszemekből, a szemek puszta súlyától kiprése- lődő nedvből születik. Az értéksorrendben a második az aszú, amely zúzott, préselt, taposott aszúszemekből készül. A harmadik helyet a más- lás, a „másodrangú csinált bor” foglalja el, amely úgy készül, hogy a már egyszer kipréselt aszúsze- mek száraz törkölyére ismét mustot öntenek, s az így kapott masszát újra ki préselik. A negyedik tokaji borfajta pedig a „közönséges bor”, amely nem aszúszemekből, hanem csupán érett szőlőből készül.

Lege Artis Medicinae

Az emésztőrendszer védelme cardiovascularis betegségekben

FARSANG Csaba, TULASSAY Zsolt

A kardiológiában preventív céllal alkalmazott számos gyógyszer (nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők, thrombocytaaggregációt gátlók, antikoagulánsok) világszerte a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak. A gastrointestinalis (GI) vérzés, ulcusképződés és perforáció jelenti e szerek alkalmazásának legnagyobb kockázatát, azonban a hatásmechanizmusbeli eltérésektől függően egyéb, pleiotrop hatások is jelentősen befolyásolhatják ezeket a mellékhatásokat. A szerzők a hazai és a nemzetközi irányelvek tükrében röviden összefoglalják a GI védelem szempontjából fontos adatokat, kitérve a leggyakrabban alkalmazott H2-receptor-blokkolókra és a protonpumpa-inhibitorok alkalmazására.

Lege Artis Medicinae

Élményszerzés szerek nélkül - Beszélgetés dr. Lippai Edit iskolapszichológussal korunk függőségeiről

NAGY Zsuzsanna

Milyen függőségekkel számolhatunk felfokozott korunkban, és mit tehet az egyén ellenük a maga szintjén.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

LAM 30: 1990–2020. Tükörbe nézve: a LAM, a magyar orvostudomány és a hazai egészségügy három évtizede

KAPÓCS Gábor

Kedves Olvasónk! Örömmel nyújtjuk át Önnek a LAM (Lege Artis Medicinæ) 30., karácsonyi számát. A LAM az 1990. évi indulása óta méltán vívott ki elismerést széles körű, megalapozott és hasznos információival az orvos- és egészségtudományok legújabb vívmányairól, valamint az egészségügyről és határterületeiről. Kezdettől fogva azon dolgozunk, hogy hiteles, magas szakmai és esztétikai színvonalú kiadványt készítsünk, amit haszonnal és élvezettel forgathatnak a legkülönbözőbb, az orvostudományhoz tartozó, és ahhoz kapcsolódó területek művelői. Ennek következetes megvalósítása tette az elmúlt évtizedekben a LAM-ot hazánk egyik legtekintélyesebb orvostudományi folyóiratává.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Lege Artis Medicinae

Három évtized rövid krónikája

KAPRONCZAY Katalin

A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az in­frastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.

Lege Artis Medicinae

Műtárgyak a boncteremben, avagy egy művészettörténész visszaemlékezései

NÉMETH István

Közel harminc évvel ezelőtt történt, hogy egykori kollégám, Zentai Loránd, a Szépművészeti Múzeum Grafikai osztályának munkatársa feltette nekem a kérdést: Volna kedved időnként írni egy-egy cikket a nemrégiben alapított Lege Artis Medicinae című orvostudományi lap képzőművészeti rovatába? Én szívesen tettem eleget a felkérésnek. Akkor persze még nem is sejtettem, hogy nem csupán alkalmi kalandozásokról lesz majd szó, hanem egy több évtizedes, s lényegében mind a mai napig tartó folyamatos szakmai kapcsolatról, némi túlzással tehát akár azt is mondhatnám, hogy életem és szakmai pályafutásom ettől kezdve szinte elválaszthatatlanul összefonódott a LAM-mal.

Hivatásunk

Szájhagyomány útján terjedt a bábatudomány

HIDEGKUTI Alexa

Nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte, egészen a 19. század közepéig (vidéken még tovább), a nők általában otthon szültek, döntő többségében kirurgus vagy orvos segítsége nélkül. A szülés levezetője a bábaasszony volt. Többségében minden népesebb településen lakott legalább egy belőlük. A szakmai tudást, a speciális fogásokat családon belül adták tovább a következő generáció nőtagjainak.