Célkitűzés: Vizsgáltuk az összefüggést a szérumhúgysav és egyrészt az artériás stiffness, valamint a plazma atherogen indexe, illetve másrészt a vesefunkció között, és értékeltük a szérumhúgysav szerepét a teljes cardiovascularis kockázat felmérésében. Anyagok és módszer: Mértük a szérumhúgysavat a SEPHAR II vizsgálat 1975 alanya esetében. Mértük az artériás stiffness paramétereit, kiszámoltuk a plazma atherogen indexét és a becsült glomerulus filtrációs rátát (eGFR) az MDRD és a CKD-EPI képletek segítségével, megállapítottuk a teljes cardiovascularis kockázatot az ESH-ESC kockázati rétegezése szerint. Eredmények: A III. fokú hypertoniás betegek esetében mértük a legmagasabb szérumhúgysavat, és ez korrelált a fokozott artériás stiffness paramétereivel és a plazma megnövekedett atherogen indexével. Az MDRD és a CKD-EPI alapján egyaránt legalacsonyabb eGFR-t a hyperuricaemiás résztvevõk között észleltük, és szignifikáns indirekt korrelációt mutattunk ki a szérumhúgysav és az eGFR között. Proporcionális korrelációt állapítottunk meg a szérumhúgysav és a teljes cardiovascularis kockázat között is. Következtetések: A vizsgálat eredményei alátámasztják a szérumhúgysav szerepét a magas vérnyomás patogenezisében, és a húgysav szerepét cardiovascularis kockázati tényezõként, különösen a magas vérnyomás és a vesebetegség kialakulásában.

A nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID-ek) világszerte a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak. 2012-ben, a LAM-ban megjelent közleményben röviden összefoglaltuk e szerek cardiovascularis (CV) biztonságosságáról szóló legfontosabb adatokat. Hangsúlyoz - tuk, hogy az NSAID szerek mindegyike potenciálisan káros lehet a szívre és az érrendszerre, mert növelik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, infarktus) és a stroke, valamint a renalis károsodások kockázatát. Kiemeltük, hogy az egyes szerek között e tekintetben is jelentős különbségek vannak, és a CV kockázat nagysága nem függ a COX-1/COX-2 szelektivitás mértékétől. A legújabban megjelent adatok tovább árnyalták a képet. Számos eredeti közlemény és metaanalízis-adat mutatja, hogy a korábban a CV kockázat szempontjából eddig legkedvezőbbnek tartott naproxen sem tekinthető ártalmatlannak, hiszen növeli a stroke és a gastrointestinalis (GI) komplikációk kockázatát. Megállapítható továbbra is, hogy a GI vérzés, ulcusképződés, perforáció jelenti e szerek alkalmazásának legjelentősebb kockázatát. Ez általában kisebb a COX-2-gátlók alkalmazásakor, mint a COX-1-re szelektívebb szerek esetén, azonban a COX enzimek gátlásától független egyéb, pleiotrop hatások is jelentősen befolyásolhatják, adott esetben csökkenthetik is mind a GI kockázatot, mind a CV kockázatot is, például az aceclofenac alkalmazásakor a CV kockázat is és a GI kockázat is kisebbnek bizonyult, mint a többi, leggyakrabban alkalmazott NSAID szer esetében.

A nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID-ek) világszerte a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak. 2012-ben, a LAM-ban megjelent közleményben röviden összefoglaltuk e szerek cardiovascularis (CV) biztonságosságáról szóló legfontosabb adatokat. Hangsúlyoz - tuk, hogy az NSAID szerek mindegyike potenciálisan káros lehet a szívre és az érrendszerre, mert növelik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, infarktus) és a stroke, valamint a renalis károsodások kockázatát. Kiemeltük, hogy az egyes szerek között e tekintetben is jelentős különbségek vannak, és a CV kockázat nagysága nem függ a COX-1/COX-2 szelektivitás mértékétől. A legújabban megjelent adatok tovább árnyalták a képet. Számos eredeti közlemény és metaanalízis-adat mutatja, hogy a korábban a CV kockázat szempontjából eddig legkedvezőbbnek tartott naproxen sem tekinthető ártalmatlannak, hiszen növeli a stroke és a gastrointestinalis (GI) komplikációk kockázatát. Megállapítható továbbra is, hogy a GI vérzés, ulcusképződés, perforáció jelenti e szerek alkalmazásának legjelentősebb kockázatát. Ez általában kisebb a COX-2-gátlók alkalmazásakor, mint a COX-1-re szelektívebb szerek esetén, azonban a COX enzimek gátlásától független egyéb, pleiotrop hatások is jelentősen befolyásolhatják, adott esetben csökkenthetik is mind a GI kockázatot, mind a CV kockázatot is, például az aceclofenac alkalmazásakor a CV kockázat is és a GI kockázat is kisebbnek bizonyult, mint a többi, leggyakrabban alkalmazott NSAID szer esetében.

A migrén gyakori egészségi probléma, amely gyakrabban érinti a nőket. Összefüggésbe hozták a cardiovascularis események nagyobb kockázatával. Ebben a vizsgálatban azt akartuk tisztázni, hogy a kis cardiovascularis kockázatú migrénesek esetében megváltoztak-e az aorta elasztikus tulajdonságai az egészséges kontrollokhoz képest, további bizonyítékokat keresve a migrén és a nagyobb cardiovascularis kockázat közötti feltételezett összefüggésre. Módszerek - Összesen 34, kis cardiovascularis kockázatú beteget választottunk be a vizsgálatban. További 33, hasonló életkorú és nemi megoszlású önkéntes szolgált kontroll - csoportként. Az aorta elaszticitásának mérésére a következő paramétereket számoltuk ki: aortafeszülés, aortamerevség β-index és az aorta tágulékonysága. Eredmények - Az aortafeszülés nem különbözött statisztikailag a vizsgált és a kontrollcsoportban. Azonban az aorta tágulékonysága és a β-index szignifikánsan károsodott a migrénes betegek csoportjában a kontrollokhoz képest. Megbeszélés - A könnyen elérhető echkardiográfiás módszerek szerint a migrénes betegek aortájának elasztikus tulajdonságai eltérhetnek a normálistól. Ez az adat kulcsfontosságú lehet a cardiovascularis rendszer érintettségének tisztázásához migrénben.

Számos vizsgálat bizonyította, hogy kisebb a cardiovascularis halálozási kockázata azoknak a kezelt hypertoniás betegeknek, akiknek a gyógyszeres kezelését megfelelő életmódváltás is kíséri (a testsúly csökkentése, a sófogyasztás csökkentése, a fizikai aktivitás növelése, a zöldség-gyümölcs fogyasztás növelése), szemben azokkal, akik esetében a nem gyógyszeres terápia nem épült be a vérnyomáscsökkentő kezelésbe. A nagyon nagy többletsóbevitel a stroke- és teljes cardiovascularis halálozás szignifikáns növekedésével jár, valamint emeli a vérnyomást. Tekintettel arra, hogy nem mindenki egyformán érzékeny a sóterhelésre, ezért ellentmondóak a vizsgálati eredmények. A sóérzékenység komplex mechanizmus, egyaránt van genetikai és környezeti meghatározója. A sócsökkentést vizsgáló tanulmányok metaanalízisében is igazolták, hogy a 2-2,3 g/nap közötti sóbevitel 20%-os, szignifikáns csökkentést eredményez a cardiovascularis történésekben. 2007-től az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is támogatja a nemzeti sócsökkentő stratégiákat és programokat. Az Európai Unió is kiemelt figyelmet szentel a sócsökkentésnek, és 2008-ban Európai Sócsökkentő Keretprogramot hirdetett, amelyhez 26 tagállam - köztük Magyarország is - csatlakozott. A keretprogramban célul tűzték ki a lakossági sófogyasztás legalább 16%-os csökkentését négy év alatt. Magyarországon az Egészségügyi Minisztérium hirdette meg 2008- ban a STOP SÓ, Nemzeti Sócsökkentő Programot, amelyet az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) irányít. A hazai sócsökkentő program védjegye a STOP SÓ logó, amelynek célja az önkéntes sócsökkentésben szereplő termékek figyelemfelkeltő megkülönböztetése. Ehhez kapcsolódó önkéntes felajánlás volt a Magyar Pékszövetségé, a kenyér- és pékáruk 2017-ig történő 16%-os sótartalom-csökkentése. Az OÉTI-felmérés eredményei szerint a férfiak és nők sóbevitele jelentősen meghaladta a hazai ajánlást. A sócsökkentést fokozatosan kell végrehajtani, figyelembe véve a jelenlegi adatokat. Sajnos igen hosszú idő fog eltelni, amíg a lakosság átlagos sóbevitele a WHO-ajánlás szintjére csökken. Ez csak minden érintett összehangolt cselekvésével, a szakmai és politikai döntéshozók meggyőzésével érhető el, bizonyítva a program fenntartásából származó egészségnyereséget, betegségmegelőzést és költségmegtakarítást.