Lege Artis Medicinae

Minőségbiztosítás az általános orvosi gyakorlatban

SIMAY Attila, SZALAY Zsolt

1993. OKTÓBER 27.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(10)

Az utóbbi években az egészségügyi ellátás területén a minőségbiztosítás (Quality Assurance) egyre inkább az érdeklődés középpontjába került. Ez a tendencia az általános orvosi munkával kapcsolatban is fokozottan érezhetővé vált. Az egyes országokban ezen a területen kifejtett kiemelkedő jelentőségű munka, mely során a legfontosabb eredményeket talán Angliában (1) és Hollandiában (2) sikerült elérni, megteremtette az alapját egy összehangolt stratégia kialakításának is. Ez a törekvés hívta életre a WONCA (Családorvosi Világszövetség) égisze alatt az Európai Minőség biztosítási Munkacsoportot (European Working Party on Quality in General Practice) 1991-ben 15 ország, köztük Magyarország részvételével. A cél nem az uniformizálás, hanem a tapasztalatok kicserélése útján a minőségbiztosítási munka színvonalának minél magasabb szintre való emelése (3). Mivel Magyarországon ezen feladatnak még csak a legelején tartunk, bár több jelentős kezdeményezés is történt, (4, 5, 6) hasznos lehet az ezzel kapcsolatos legfontosabb kérdések rövid megtárgyalása.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Alkoholizmus: népszokás vagy népbetegség?

NÉMETH István

Johan van Beverwijck, a jeles dordrechti orvos és teoretikus, 1636-ban megjelent „Schat der gezondheid” (Az egészség kincse) című művében, külön fejezetben taglalta a mértéktelen alkoholfogyasztás, a részegség egészségkárosító hatását és veszélyeit. A széles publikumnak szánt s egy fajta egészségügyi tanácsadó szerepét betöltő kézi könyv szerzője nem véletlenül szentelt ilyen meg különböztetett figyelmet az adott kérdésnek, hiszen számos korabeli forrás tanúsága szerint, a 17. századi holland polgárok igencsak sűrűn néztek a pohár fenekére.

Lege Artis Medicinae

Bioetikai viták Lengyelországban

HEGEDŰS Katalin

Az orvosi etikának igen nagy hagyománya van Lengyelországban. 1443-ban a krakkói Jagelló Egyetemen elfogadták a hippokratészi eskü módosított változatát, és az orvosok ennek szellemében gyógyítottak. A 19–20. század fordulóján a medikusok számára kötelező volt a tradicionális orvosi deontológia hallgatása.

Lege Artis Medicinae

A vállizületi instabilitás sebészeti kezelése

BÁLVÁNYOSSY Péter

A szerző a vállízület statikus és dinamikus stabilizáló rendszerének és biomechanikájának összefoglalása után az instabilitások sebészi kezelésének elveit és technikáját ismerteti. A recidív elülső ficam kezelésére módosított Bankart-műtétet, elakadásos hátsó ficam csontblokk-beültetést végez. Ismerteti a cranialis instabilitás megjelenési formáit, a részleges vagy teljes superior labrum glenoidale sérülést, ennek lehetséges műtéti megoldását. A cranialis instabilitás impingement (ütközési) szindrómát hoz létre, mely a rotátor köpeny károsodását okozza. A károsodás fokozza az instabilitást, a növekvő impinge ment tovább károsítja a rotátor köpenyt. A kóros circulus vitiosus megszakítása műtéti úton lehetséges.

Lege Artis Medicinae

Specifikus ellenanyagok immunterápiás alkalmazása a transzplantációk klinikai gyakorlatában

PETRÁNYI Győző, PÁLÓCZI Katalin

A szerv- és szövettranszplantációs gyakorlatban, az autoimmun, a hematológiai, az immunológiai, valamint az onkológiai meg betegedések gyógyításában egyre gyakrabban merül fel az immunterápiás lehetőségek alkalmazása. A közlemény foglalkozik mindazokkal az elsősorban poliklonális vagy monoklonális immunglobulin eredetű reagensekkel, amelyek a lymphocyták felszínén fontos szerepet játszó molekulákhoz kötődnek. A klinikai gyakorlatban már jól ismert antilymphocyta, illetve antithymocyta globulin, valamint az Orthoclon (anti-CD3 monoklonális antitest) reagenseken kívül érinti a még kísérletes kipróbálás alatt álló egyéb lymphocyta felületi marker-ellenes monoklonális ellenanyagokat (anti-CD4, -CD8; anti-TCR, anti-LFA reagen seket). A közlemény elsősorban a vese- és csontvelőátültetés klinikai gyakorlatában az immunterápiás reagens szerek csoportjának alkalmazási lehetőségeit farmakológiai hatásmechanizmusait, mellékhatásait ismerteti, értékelve azok jövőbeni elterjedését.

Lege Artis Medicinae

A szérumkataláz eredete egészségeseknél és különböző megbetegedésekben

GÓTH László

A szérumkataláz enzim aktivitása jelentősen megemelkedik akut pancreatitisben, haemolyticus folyamatokban és néhány májbetegségben. Annak eldöntésére azonban, hogy a szérumkataláz mely szövetekből származhat, megfelelő adatokkal nem rendelkezünk. A szerző spektrofotometriás módszerrel határozta meg a szérumkatalázt egészségeseknél (4275), valamint emelkedett szérumkatalázt eredményező fokozott erythropoesis (424), haemolyticus folyamatokban (haemalysis: 12, megaloblastos anaemia: 28, Zieve-szindróma: 8, vérzések: 38), akut pancreatitisben (111), májbetegségekben (zsírmáj: 21, alkoholos hepatitis: 42, atrophia hepatitis flava: 18, toxikus hepatitis: 15) és szív eredetű keringési elégtelenségben kialakult májpangásban (28). A kataláznak nincsenek szövetspecifikus izoenzimjei, ezért a szerző matematikai és statisztikai eljárásokat alkalmazott. Analizálta a szérumhemoglobin és a szérumkataláz összefüggést. A szérumba jutott szöveti kataláz becslésére a szérumkataláz-idő összefüggést vizsgálta, és ezt a kataláz szöveti ekvivalensével hasonlította össze. Egészségeseknél a szérumkataláz mintegy 60%-a a vörösvértestekből, míg a többi más szervekből származik. Fokozott erythropoesisnél és haemolyticus folyamatokban a szérumkataláz a hemoglobinhoz hasonlóan a vörösvértestekből származik. Akut pancreatitisben ugyancsak a vörösvértest pool lehet a felelős a szérumkataláz emelkedéséért. A vizsgált májbetegségekben és májpangásban a májból kerül nagyobb mennyiségű kataláz a szérumba. A szérumkataláz diagnosztikai értékelésénél az aktivitásemelkedés mértékét és annak eredetét együttesen kell figyelembe venni.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvű diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, előkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt főbb jellemzőinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkező kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdőívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részből, egy kognitív szűrővizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztből áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentősen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékű egyéni variabilitás volt jellemző a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idő és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhető egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és előzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történő változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szűrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.