Lege Artis Medicinae

Lixisenatid: új, döntően prandialis hatású GLP-1-receptor-agonista készítmény a 2-es típusú diabetes kezelésében

JERMENDY György

2013. SZEPTEMBER 22.

Lege Artis Medicinae - 2013;23(09)

Farmakoterápia

A 2-es típusú diabetesben alkalmazható antidiabetikumok sora a közelmúltban egy új, az inkretinmimetikumok közé tartozó készítménnyel, a döntően prandialis hatású GLP-1-receptor-agonista lixisenatiddal bővült. A lixisenatid és a humán natív GLP-1 aminosav-szekvenciája között 50%- os hasonlóság van. Az aminosavsorrend és a térbeli struktúra változása következtében a lixisenatid ellenáll a DPP-4 enzim inaktiváló hatásának. A lixisenatid specifikusan kötődik a GLP-1-receptorokhoz, és farmakológiai mértékű GLP-1-agonista hatást fejt ki. A lixisenatidot subcutan kell beadni, szokásos napi dózisa 1×20 μg. Leggyakrabban metforminnal kombinálva használatos, de adható szulfanilurea-terápia vagy bázisinzulin kiegészítéseként adva is. A lixisenatid klinikai hatékonyságát a GetGoal fázis III. klinikai vizsgálatsorozatban tesztelték. Kellő glykaemiás hatékonyság mellett a postprandialis vércukorértékek markáns csökkenése volt megfigyelhető. Alkalmazása során a testsúly csökken, a hypoglykaemia kockázatát önmagában adva érdemben nem növeli, gastrointestinalis jellegű mellékhatások a kezelés megkezdését követő periódusban átmenetileg előfordulhatnak. A bázisinzulin kiegészítéseként adott lixisenatid egy új kezelési stratégiát jelent a 2-es típusú diabetes terápiájában.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Infekciók megelőzése léphiány és a lép működési zavara esetén: a nemzetközi ajánlások hazai adaptációja

KULCSÁR Andrea

A lép hiánya vagy funkciózavara esetén fokozott a súlyos fertőzések kockázata. A kockázat a splenectomiát követő két éven belül a legnagyobb. Fertőző mikroorganizmusok széles spektruma okozhat súlyos fertőzést, különösen fiatal vagy immunhiányos betegekben. A leggyakoribb patogén a Streptococcus pneumoniae, a Neisseria meningitidis és egyes országok esetében a Haemophilus influenzae b típusa (Hib). A lép hiánya vagy funkciózavara esetén fellépő fertőzések prevenciójára és kezelésére vonatkozóan a nemzetközi ajánlások nem egységesek. A rendelkezésre álló adatok túlnyomó része szakértői bizottságok beszámolóiból, állásfoglalásaiból, és/vagy egészségügyi hatóságok klinikai tapasztalataiból származik. Ezen a területen Magyarországon is hiányosságokat találunk. Azokat a betegeket, akiknek a lépét eltávolították, valamint azokat, akik valamely egészségügyi problémájuk miatt hajlamosak a lép hipofunkciójára, tájékoztatni kell az állapotukkal járó veszélyekről, immunizálni kell és profilaktikus antibiotikum- kezelésben kell részesíteni a nemzeti epidemiológiai és mikrobiológiai protokolloknak megfelelően. Magyarországon minél előbb szükség lenne egyértelmű ajánlásokra a fertőzések megelőzésére vonatkozóan azoknál a betegeknél, akiknek hiányzik vagy diszfunkcionális a lépe. A szerző célja, hogy védőoltás-tanácsadóként felhívja a figyelmet erre a problémára, és segítséget nyújtson orvosok és betegek számára egyaránt.

Lege Artis Medicinae

Hepatitis C-vírus-fertőzésben (genotípus 1) és súlyos fokú fibrosisban vagy kompenzált cirrhosisban szenvedő betegek kezelése: telaprevir korai hozzáférési program Magyarországon

TORNAI István, HORVÁTH Gábor, GERVAIN Judit, MAKARA Mihály, BÁNYAI Tivadar, VINCZE Áron, SZALAY Ferenc, LONJON-DOMANEC Isabelle, HILL Andrew, HUNYADY Béla

A HEP3002 egy 16 országban zajló, folyamatban lévő, nyílt, korai hozzáférési telaprevir program, amelyben 1-es genotípusú hepatitis C-vírus-fertőzésben (HCV) és súlyos fokú fibrosisban vagy kompenzált cirrhosisban szenvedő betegek vesznek részt.

Lege Artis Medicinae

Korai stádiumú emlőcarcinomában szenvedő posztmenopauzális korú nőbetegek letrozolkezelése négy-hat éves tamoxifenterápia után: tolerálhatóság és életminőség

TÓTH Éva Katalin, NEMESKÉRI Csaba, SZABÓ Barna, URBANCSEK Hilda, MÉSZÁROS Edina, NAGYKÁLNAI Tamás, PESTI Lajos, MARKÓ László, NAGY Beatrix, LANDHERR László

BEVEZETÉS - Hormondependens emlőrákban az öt évig alkalmazott posztoperatív tamoxifenterápia standard kezelési mód, ennek öt évet meghaladó folytatása már növelheti a betegség kiújulásának kockázatát. Igazolást nyert, hogy a tamoxifenkezelés megszakítása után a harmadik generációs aromatázgátló letrozol szignifikánsan javítja a betegségmentes túlélést. Fontos annak tanulmányozása, hogy az ösztrogénszint jelentős csökkentése összefüggést mutat-e a nemkívánatos események/ mellékhatások előfordulásával, illetve az életminőség változásával. BETEGEK ÉS MÓDSZER - 2005-2009 között 921, korai stádiumú emlőcarcinomában szenvedő nő (átlagéletkor 63 év, 40-94 év) részesült tamoxifenkezelést követő, kiterjesztett adjuváns letrozolkezelésben. Közülük 541 beteg kapott ezt megelőzően 4-6 évig tamoxifenterápiát. Ez utóbbi betegcsoportban vizsgáltuk a letrozolkezelés során fellépő relapsusokat, a betegek életminőségét az SF-36 kérdőívvel, valamint mind a 921 beteg körében a nemkívánatos események, mellékhatások fellépését. A betegek összesen nyolc alkalommal vettek részt viziten, a kérdőívet négy alkalommal töltötték ki. EREDMÉNYEK - A vizitek során 20 beteg esetében jegyeztek be relapsust. Az életminőség pontszámai két főcsoportban - fizikális és mentális egészség - és ezeken belül három alcsoportban javultak szignifikánsan, és romlás nem volt tapasztalható. Kilencszázhuszonegy letrozolt szedő betegből 73-nál lépett fel nemkívánatos esemény/ mellékhatás, ezek közül kilenc volt súlyosnak minősülő, és három beteg meghalt. A két leggyakoribb mellékhatás az ízületi és csontfájdalom (18 beteg), illetve a hőhullám (12 beteg) volt. KÖVETKEZTETÉS - A kiterjesztett adjuváns letrozolkezelés eredményes volt a relapsusok számát és a kezelést folytató betegek számát illetően. A betegek életminősége az SF-36 kérdőív alapján összességében javult. A letrozolkezelést a betegek többsége jól tolerálta, ami kedvezően befolyásolhatja a terápia kimenetelét.

Lege Artis Medicinae

Gyors, in vitro, vérsejteken végzett IL-6-alapú diagnosztikus teszt bőrtünetekkel jelentkező gyógyszerreakciókban

BALÓ-BANGA J. Mátyás, SCHWEITZER Katalin

BEVEZETÉS - Az IL-6 multifunkcionális citokin, melynek szerepe van mind a haematopoesisben, mind a T- és B-lymphocyták differenciálódása, illetve a gyulladásos folyamatok és az allergiás reakciók szabályozásában. Felmerült a kérdés, hogy a mononukleáris sejtekből felszabadult IL-6 alkalmas-e a gyógyszerallergia kimutatására, de jól alkalmazható leírás jelenleg nem található. MÓDSZER - Az általunk kidolgozott módszer lényege: a mononukleáris sejtekben levő preformált IL-6-ot négy standard koncentrációjú, tiszta hatóanyaggal történő 20 perces inkubációt követően a felülúszóból ELISA módszerrel határoztuk meg. Epicutan, intradermalis, valamint szisztémás provokációs teszteket is alkalmaztunk az anamnesztikusan gyanús anyagokkal (483 in vitro meghatározás ellenőrzésére 172 in vivo vizsgálat). EREDMÉNYEK - Két, gyógyszerallergiára gyanús (100 és 62 fő) és egy-egy megfelelő kontrollcsoporton (24 és 23 fő) történtek a vizsgálatok. Párhuzamosan néhány esetben meghatároztuk a TNF-α, IL-2 és IFN-γ, IL-4 mennyiségét áramlásos citometriás módszerrel. Ezek közül csak az IL-6 és a TNF-α volt kimutatható. Eredményeinket összehasonlítottuk a paralel végzett in vivo vizsgálatok eredményével. Megállapítottuk, hogy az IL-6-release mértéke nem függ a klinikai fenotípustól és a vizsgált gyógyszer molekulaszerkezetétől, valamint hatástani csoportjától (76- 4000 Da között). Az alacsony vagy többszörös kibocsátási koncentrációk jól jelezték a tünetek súlyosságát és testfelszíni kiterjedését. KÖVETKEZTETÉS - Ezekre az ismeretekre alapítva a klinikumban jól felhasználható in vitro módszert dolgoztunk ki a bőrtünetekkel jelentkező gyógyszeres szenzibilizáció vizsgálatára és differenciáldiagnosztikájára.

Lege Artis Medicinae

Az oxitocin napos és sötét oldala

LIPTÁK Judit

Molnár László orvos, biostatisztikus, szociológus valamennyi szakterületén jelentős kutatásokat végzett Magyarországon és Németországban. Most a neurotranszmitterek szerepével kapcsolatos új eredményekről kérdeztük meg.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Covid-19 és a diabetes mellitus

SIMONYI Gábor

2019 végén a kínai Vuhanból induló új koronavírus-betegség (Covid-19) epidémiája nagy kihívások elé állította még a legfejlettebb országok egészségügyi rendszerét is. A betegség magas mortalitását főleg idősebbekben és a különböző cardiovascularis és metabolikus társbetegséggel élőkben tapasztalták. Jelen összefoglalóban a diabetes mellitus és a Covid-19-betegség kapcsolata kerül terítékre, a legfrissebb nemzetközi adatok alapján.

Nővér

A diabetes mellitus szűrési gyakorlatának vizsgálata a hazai családorvosi praxisokban

GALVÁCS Henrietta, BALOGH Zoltán

Megvizsgálni a családorvosi praxisokban dolgozók diabetes mellitusszal kapcsolatos ismereteit, szűrési gyakorlatukat, illetve a kiterjesztett hatáskörű ápolók szerepét a prevencióban. Online kérdőív segítségével végeztük kutatásunkat, amelyben 94 háziorvos, illetve 83 ápoló vett részt. Az ápolók 20%-a nem rendelkezett a megfelelő szakképesítéssel. Összességében a kiterjesztett hatáskörű ápolók érték el a legjobb eredményt a vizsgálatban. A praxisok 55,4%-ában végeznek rendszeresen praediabetes-szűrést, az ápolóknak pedig mindössze 35,5%-a javasolja a pácienseknek a szűrővizsgálaton való részvételt. A szűrések elmaradásának leggyakoribb oka a magas napi betegforgalom, a nem megfelelő infrastrukturális és személyi feltételek. A háziorvosok véleménye alapján kiegészítő finanszírozással, dietetikus alkalmazásával, életmód klubokkal, a betegforgalom korlátozásával javítható lenne a prevenció hatékonysága. A kiterjesztett hatáskörű ápolók önálló munkavégzését támogatták a háziorvosok. A középfokú ápolók esetében nagyobb szerepet kellene kapnia a prevenciós módszerek oktatásának, illetve a szűrővizsgálatokban való részvételnek. A kiterjesztett hatáskörű ápolók mielőbbi integrálása elengedhetetlen az alapellátás fejlesztése kapcsán.

Lege Artis Medicinae

Páciensedukáció és inzulinkezelés

HIDVÉGI Tibor

A terápiás páciensedukáció élethosszig tartó oktatási folyamat. Betegközpontú, a betegek szükségleteire, értékeire és terápiás stratégiájára összpontosít. Lehetővé teszi az érintettek számára a betegséggel, kezeléssel kapcsolatos ismeretek és készségek bővítését. Mindez jobb életminőséget, jobb terápia­hű­séget eredményez, csökkenti szövődmények gyakoriságát. A betegek partnerré, az egészségügyi szolgáltatók pedig ed­zőkké válnak. Sok 2-es típusú cukorbeteg nem fogadja el az inzulinterápiát, még akkor sem, ha indokolt volna a használata. A tanulmány célja, hogy feltárja a cukorbetegek fo­gadókészségét az inzulinterápia iránt, az al­kalmazás kezdeti nehéz­ségeit és az eduká­cióval kapcsolatos felté­teleket.

Hypertonia és Nephrologia

A vércukorcsökkentésen túl. Az SGLT-2-gátlók a vesevédelemben

SIMONYI Gábor

Az SGLT-2-gátlókkal végzett cardiovascularis biztonságossági vizsgálatok eredményei igazolták, hogy vércukorcsökkentő és kedvező cardiovascularis hatásaik mellett renoprotektívek is. Az SGLT-2-gátlók renoprotektív hatásai hátterében számos mechanizmust igazoltak, amelyek eredményeként csökken az albuminuria és a vesefunkció-romlás üteme. Nefroprotektív hatásaik igen széles eGFR-tartományban és albuminuriakategóriákban érvényesülnek. A DAPA-CKD vizsgálatban igazolták, hogy a dapagliflozin a diabetes jelenlététől, a kiindulási eGFR-értéktől függetlenül fejti ki nefroprotektív hatását, miközben kedvező hatást gyakorol a cardiovascularis végpontokra és az összhalálozásra is. Az SGLT-2-gátlók kedvező renalis eredményeinek igazolását követően nem véletlen, hogy bekerültek a krónikus vesebetegek kezelésének hazai és nemzetközi ajánlásaiba.

Képdiagnosztika

Mit lát az alábbi cukorbeteg lábán?