A Magyar Akupunktúra Orvosok Társasága mellett 1990-ben megalakult a Magyar Akupunktúra és Moxatherápiás Egyesület abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az akupunktúrát „csak tiszta forrásból”, kínai szakemberektől érdemes tanulni. Most mégis ugyanez az Egyesület hívta meg az USA-ból Dr. Paul Zmiewski-t, aki az akupunktúra alkalmazásáról tart tanfolyamot az alkohológiával foglalkozó orvosoknak az Országos Alkohológiai Intézet támogatásával. Nincs ebben valami ellentmondás?

Közleményünkben rövid áttekintést adunk az agyhalál definíciójának fejlődéséről, amelynek deklarációja a transzplantáció céljából történő szervkivétel alapvető kritériuma. Az agytörzsi halál – amely az agyhalál szinonimájának tekinthető – a cephalikus reflexek, és a spontán légzés irreverzibilis megszűnésével elsősorban klinikai vizsgálatokkal diagnosztizálható. Egyidejű hypothermiát, metabolikus, vagy endocrin anyagcserezavart, izomrelaxáns, szedativum és hypnoticum elhúzódó hatását ki kell zárni. A transzplantált szervek optimális funciójához szükséges a potenciális donorok korai felismerése, az alapvető életfunkciók fenntartása az intenzív osztályon és a műtőben egyaránt. A normális homeostasis fenntartását korrekt folyadékbevitellel, a keringés stabilizálásával, és kielégítő diuresissel kell biztosítani. Jelentős diagnosztikus problémát okoz hat a potenciális donorok tévesen értelmezhető spinális reflexaktivitása, illetve spontán mozgása. Összefoglaljuk a négy évnél fiatalabb gyermekeknél történő agyhalál megállapításának kérdéseit is, noha a jelenlegi magyar törvények értelmében nem tekinthetők potenciális donornak.

A Cselekvési program bizonyára orvostársadalmunk mai bestsellere, a nagyszámú reakció értékelését is nagy volumenű munkának sejtem. Ezért rövidségre törekszem, bár félek, hogy a tömörség, az adatok hiánya csonkává teszi mondandómat. Tudjuk, hogy a mostani tervezés és építkezés eredménye hosszú évekre, évtizedekre meghatározza egészségügyünket. Az utólagos változtatás nehéz és rombolással járhat. Az egészségügyiek felelőssége ebben a valóban történelmi helyzetben túlterjed közvetlen tevékenykedési körünkön.

A szerzők irodalmi adatok és saját eredményeik alapján áttekintik a szívbetegek rehabilitációjának kérdéseit. Foglalkoznak a korai mobilizálással, az ellenőrzött és az ellenőrzés nélküli tréninggel. Meghatározzák azokat a szempontokat, amelyek alapján a betegeknél már az akut infarctus korai szakában a koronarografia, illetve az akut revaszkularizációs beavatkozás elvégzése indokolt. Foglalkoznak a myocardialis infarctus másodlagos megelőzésével és a rehabilitációs tréningnek a betegek késői prognózisára gyakorolt hatásával.

A szerző 2000 lakosú falusi körzetében végzett munkájáról számol be. Racionális beteg ellátás kialakítására törekedett a munkaszervezés, a munkafegyelem, a technikai és szakmai színvonal biztosításával. Az általa nyújtott ,,falusi” alapellátással elégedettek a betegek, a gyógyszerfogyasztásban pozitív tendenciák jelentkeztek, a táppénzes napok számának évi átlaga 13 673-ról 10 198-ra csökkent, kevésbé terhelték a kórházi és szakrendelői hálózatot. Véleménye szerint a számítógép az orvosi rendelő nélkülözhetetlen eszközévé fog válni.