Lege Artis Medicinae

„Lehet egyszerre élni és haldokolni”

CZIGLÉNYI Boglárka

2018. AUGUSZTUS 30.

Lege Artis Medicinae - 2018;28(06-07)

Az izraeli Ben-Gurion Egyetem fiatal kutatója, Adam Ratzon hospice-szolgáltatásban részesülő emberekkel szeretett volna kutatást készíteni arról, hogyan élik meg a halál közeledtét. Végül mégis inkább az élettörténetre koncentráltak a beszélgetések, és megismételhetetlen találkozásokká váltak. Ennek a folyamatnak a szakmai és emberi tapasztalatairól kérdeztük Adamot.

KULCSSZAVAK

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Egészség-gazdaságtan Magyarországon: nagy potenciál, kihagyott lehetőség?

NÉMETH Bertalan

Az egészség-gazdaságtan és társterülete, az egészségpolitika legfőbb célja a szűkös erőforrások minél hatékonyabb elosztása az egészségügyben, több szempont együttes figyelembevétele mellett.

Lege Artis Medicinae

Bertolt Brecht és Németh László Galilei-olvasata

KELEMEN Gábor, ERDŐS Márta

Az inkvizíció előtt tanait visszavonó Galilei pere Bertolt Brecht és Németh László írói pályájának legtartósabb és legtöbb töp­ren­gést kiváltó művészi témája volt. Mindhár­man orvostudományi egyetemen indultak. Galilei és Brecht nem szerzett diplomát, Németh orvosi tevékenységét művészi hivatásának rendelte alá. A szerzők vizsgálják Brecht és Németh Galilei-drámájának keletkezéstörténetét, orvosi tanulmányaik és betegségeik esetleges hatását e színművekre, s összehasonlítják a két író mondanivalóját. A műveket értékelő és új­raértékelő műveletek tükrében nyomon követik az írók arra irányuló küzdelmét, hogy továbbfejlesszék belátásaikat. Brecht és Németh drámái, formálódásukkal és ha­tásukkal együtt, támpontokat nyújthatnak a tudományos és művészi igazság történelmileg változó perspektivikusságának megértéséhez.

Lege Artis Medicinae

Mobbing és bullying az orvosok között - Amikor a kollégából ellenség lesz

KAPOCSI Erzsébet

A munkahelyi zaklatás, a mobbing, bullying, pszichoterror az utóbbi két-három évtizedben a társadalomtudományok kiemelt kutatási területe lett. A mobbing több, mint egyszerű konfliktus két személy kö­zött; komplex probléma, amelyet különféle egyéni és szervezeti kontextusokban lehet és kell szemlélni. A széles körű elméleti és empirikus kutatások ellenére egységes definíciója máig nincs, jellemző, hogy szociális manifesztációin keresztül írják le. Az interperszonális konstellációk különbözősége ellenére a mobbing kiváltó faktorai, szakaszai és szereplői hasonló mintázatot mutatnak. Egységes a szakirodalom a kö­vetkezmények leírásában és értékelésében is: a munkahelyi zaklatás jelentős egészségromboló tényező, súlyos pszichoszomatikus és pszichés következményekkel jár mind az érintettek, mind a munkahelyi kollektíva számára: romló teljesítmény, erodálódó munkahelyi morál, munkával való elé­gedetlenség. Mindezen tényezők összeadódva pénzösszegben is kifejezhető, ko­moly károkat okoznak. Az egészségügyben különösen magas a mobbing prevalenciája. Az itt tapasztalható hierarchikus szervezeti struktúra, a folyamatos túlzott igénybevétel, a fizikai és érzelmi stressz lehetőséget nyújtanak a mobbing kialakulásához. Az orvoslás tradíciók által közvetített szakmai-társadalmi kultúrája pedig hozzájárul annak elfogadottságához, a probléma elhallgatásához, illetve bagatellizálásához. A pszichoterror jellemzően már az egyetemi képzés során megjelenik a medikusok életében. A hivatásra való felkészítés, a szocializációs fo­lyamat pozitív hatásai nem mindig tudják kellőképpen ellensúlyozni a negatív élményeket. Az orvosok modellszerepe, a kollégákkal és a hallgatókkal szembeni viselkedése lehet protektív tényező, de lehet to­vábbi mobbing-magatartás ösztönzője is. A megelőzés mind szervezeti, mind egyéni szinten nagyon fontos teendő, komplex in­tézkedéseket kíván meg, amelyek eredményessége csak hosszú távon érzékelhető.

Lege Artis Medicinae

Táplálkozás csecsemő- és kisgyermekkorban. II. rész Szoptatás, hozzátáplálás és elválaszt(ód)ás az Egészséges Utódokért projekt nagymintás kutatásában

NÉMETH Tünde, VÁRADY Erzsébet, DANIS Ildikó, SCHEURING Noémi, SZABÓ László

BEVEZETÉS - A hozzátáplálás átmeneti időszak a kizárólagos szoptatás és a családi ételek fogyasztása között, miközben a szoptatás folytatódik. A hozzátáplálást ak­kor kell elkezdeni, amikor az anyatej ön­magában már nem fedezi a csecsemő tápanyag-szükségletét, ideálisan hat hónapos kor körül. RÉSZTVEVŐK ÉS MÓDSZEREK - Az Egész­séges Utódokért Projekt keretében 0-3 éves korú gyermekek szüleitől (n=1133) kapott önkitöltő kérdőíven elemeztük a hozzátáplálással és elválasztással/elválasztódással kapcsolatos kérdéseket. EREDMÉNYEK - A hozzátáplálás a mintában 5,5±1,8 hónapos korban kezdődött el. A betöltött 4 hónapnál fiatalabb csecsemők 6%-ánál, a 4-6 hónapos csecsemők csaknem kétharmadánál kezdték meg a hozzátáplálást. A 7-12 hónaposok 32%-a még szopott. Ez az arány 12-24 hónapos korban 24%, 25-36 hónapos korban 5,5% volt. A szoptatottak átlagosan napi 6,7±1,6 alkalommal, a szoptatott és már hozzátáplált gyerekek átlagosan napi 5,6±1,5 alkalommal ettek. A teljes elválaszt(ód)ás után a gyerekek 4,9±0,9 alkalommal étkeztek naponta. A válaszoló anyák 60,4%-a igény szerint, 39,6%-a pedig napirend szerint táplálta gyermekét. Az anyák 16%-a jelezte, hogy gyermeküknek táplálási nehézségei vannak. KÖVETKEZTETÉSEK - Kívánatos lenne csecsemőtáplálási adatszolgáltatásunkat kibővíteni a hozzátáplálásra vonatkozó mutatókkal, mint a hozzátáplálás bevezetésének ideje, a táplálás napi gyakorisága, az étel állaga, kalóriatartalma, biztonságos elkészítése. A válaszkész táplálás a válaszkész szülői magatartás része, a szülőt erről fel kell világosítani és támogatni kell. Szorgal­mazni kell a szoptatás folytatását a hozzátáplálás bevezetése után, legalább egyéves korig, és mindaddig, amíg az anya és a csecsemő folytatni kívánja.

Lege Artis Medicinae

Depresszió, szorongás és öngyilkos magatartás. Felismerés és ellátás

RIHMER Zoltán, BLAZSEK Péter, HARGITTAY Csenge, KALABAY László, TORZSA Péter

A depressziós és szorongásos betegségek gyakoriságuk és visszatérő jellegük miatt komoly problémát jelentenek mind a pszichiátriai, mind a háziorvosi praxisban. Gyakori komplikációikkal együtt (öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet, másodlagos alkoholizmus/drogbetegség, fokozott car-diovascularis és cerebrovascularis morbiditás és mortalitás, munkahely elvesztése, szociális izoláció stb.) jelentős egyéni, családi és össztársadalmi terhet jelentenek. Közle­ményünkben áttekintjük a depressziós és szorongásos betegségekben esetlegesen észlelhető, klinikailag feltárható ön-gyilkossági rizikó- és protektív faktorokat, valamint a suicidalis betegek felismerésének és ellátásának főbb szempontjait. A rendelkezésre álló gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiák segítségével a depressziós és szorongásos betegségek döntő többsége sikeresen kezelhető és a velük kapcsolatos öngyilkos magatartás az esetek döntő többségében megelőzhető. Ebben - és elsősorban az öngyilkossági rizikó felismerésében - a pszichiátereken kívül jelentős szerep jut a háziorvosoknak is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Hospice ellátásban és onkológián dolgozó ápolók halálhoz való viszonya, pszichoszomatikus és lelki állapota

NAGY Rebeka, NÉMETH Anikó

A vizsgálat célja: Felmérni az onkológiai és otthoni hospice ellátásban dolgozó ápolók halálfélelmét, halálhoz való viszonyulását, a munkahelyi halálesetek feldolgozásának módját, valamint a kiégés és a pszichoszomatikus tünetek súlyosságát. Vizsgálati módszer és minta: Az online és nyomtatott kérdőíves, kontrollcsoportos adatfelvétel 2015. július-augusztus hónapokban történt egy saját szerkesztésű kérdőívvel (N=116). Az adatelemzés SPSS 19.0 programmal, Khi2-, független kétmintás T-próbával, Spearman-féle rangkorrelációval, variancia analízissel történt (p<0,05). Eredmények: A daganatos betegeket ellátó ápolókra a kissé pozitívabb halálhoz való viszonyulás jellemző, jelentős (p=0,034) a pozitív dolgok számbavétele betegük halála esetén, és esetmegbeszélő csoportokat is gyakrabban tartanak (p=0,017), mint más osztályon dolgozó ápolók. Az utóbbi csoportban gyakoribb a pszichoszomatikus tünetek megjelenése (p=0,032). Az összesített halálfélelem skálán nincs jelentős különbség (p=0,234) a csoportok átlagai között. A halálfélelem jelentős hatást gyakorol a pszichoszomatikus tünetek előfordulására (p=0,011), a kiégés mértékére (p=0,001). Következtetések: A halálfélelem nem mutat szignifikáns eltérést a daganatos betegeket ápolók és a más osztályon dolgozó ápolók körében.

Lege Artis Medicinae

A súlyos betegek ellátásának igazi ára - az együttérzésből fakadó fáradtság vagy elégedettség

KEGYE Adrienne, ZANA Ágnes, RÉVAY Edit, HEGEDÛS Katalin

A magyarországi hospice hálózat fejlődését és a súlyos betegekkel foglalkozók számának növekedését jól tükrözik az évenkénti, hospice-ellátásról szóló jelentések (2001- 2013). A jelentésekből azonban az is kitűnik, hogy fokozódik a dolgozók testi és lelki megterhelése, amely hamarabb vezethet kifáradáshoz, kiégéshez. A gyakorlati tapasztalatok alapján áttekintettük a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók testi és lelki állapotát, valamint veszélyeztetettségét bemutató szakirodalmat, kutatási eredményeket. Az irodalomkutatás alapját magyar és nemzetközi adatbázisok képezték. Előnyben részesítettük a 2000 és 2014 között megjelent, elsősorban a palliatív és hospice-ellátásban dolgozókat vizsgáló, magyar és angol nyelvű kutatások eredményeit összefoglaló publikációkat. A szakirodalmi áttekintés egyik nagy hozadéka a legsúlyosabb állapotú betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók mentális állapotának sokkal részletesebb áttekintése volt. Viszonylag új elem a kutatásokban a betegekkel való együttérzésből fakadó elégedettség (compassion satisfaction), az együttérzésből fakadó kifáradás (compassion fatigue) és a burnout kapcsolatának részletes vizsgálata (negatív és pozitív hatások összefüggései), amely kiterjed a tünettanra és a megküzdésre is. Mindez lehetővé teszi, hogy mélyebben megértsük az okokat és eredményesebb módszerekkel segíthessük a hospice-ban dolgozó szakembereket a testi-lelki kifáradás megelőzésében.

Lege Artis Medicinae

Zeneterápia a hospice ellátásban

KOLLÁR János

A tanulmány a hospice ellátás során alkalmazható néhány zeneterápiás módszerről nyújt rövid áttekintést. Célja a téma iránti érdeklődés felkeltése, és a módszer hos-pice mozgalomban történő magyarországi alkalmazásának nagyobb mértékű előmozdítása. A kutatások szerint az aktív és re­ceptív zeneterápia egyaránt alkalmas arra, hogy a haldokló betegek magas szakmai színvonalon történő ellátásában kedvező eredményeket biztosítson. A megfelelően megválasztott, és képzett szakember által, terápiás körülmények között alkalmazott zenei eszközök képesek javítani - többek között - a haldoklók életminőségét, biztosítani lelki nyugalmukat, csökkenteni fájdalmas vagy nyomasztó érzéseiket, segíteni lelki-szellemi fejlődésüket. A gondozottakon kívül a szolgálatban dolgozók és a haldoklók családtagjai is megtapasztalhatják a zeneterápia előnyeit.

Klinikai Onkológia

A hospice szerepe az onkológiai ellátásban

TORGYIK Pál

Az onkológiai ellátás és hospice kapcsolatát a morbiditási és mortalitási adatok bemutatásán keresztül vezetjük fel, rámutatva arra, hogy a növekvő gyakorisággal (2013-ban 90 091 új beteg) a kezelés csak nehezen tud lépést tartani Magyarországon, a daganatos halálozás nem csökken (2013-ban 33 278 fő). A daganatos betegség diagnózisának közlése hatalmas lelki megrázkódtatást okoz a betegnek, ezért már az aktív onkológiai kezelés megkezdésével párhuzamosan bekapcsolódnak az (onko)pszichológusok. Lelki támogatást nyújtanak betegnek és családjának, oldják a szorongást, segítenek a betegséggel való küzdelemben és abban, hogy a beteg elfogadja, fokozatosan feldolgozza az új helyzetet, és hogy továbbra is természetes aktív életet éljen. A beteg bizakodik mindaddig, amíg a kezelés hatékonynak tűnik, illetve általános állapota, erőnléte stabil. Sajnos a daganatos betegségek - kevés kivétellel - csak kezelhetők, krónikus betegség állapotában tarthatók, de nem gyógyíthatók meg véglegesen, a terápiás arzenál egyszer kimerül. Amikor a hatékony onkológiai kezelésre tovább nincs mód, csak a palliatív kezelés, hospice ellátás segíthet a beteg jó/elfogadható életminőségének időleges fenntartásában. A terminális állapotú betegek emberi méltóságának megőrzéséért indult mozgalom, a hospice ma az egészségügyi ellátórendszer integráns része, 205 ággyal, 75 otthoni hospice ellátó egységgel. A terminális állapot, a halál és a haldoklás válfajai mellett részletesen ismertetjük a betegek útját a hospice-palliatív ellátásba kerüléshez. Részletezzük a hospice szellemiségében folyó/folytatódó szakmai palliatív orvosi és pszichológiai, valamint egyéb teammunka keretében nyújtott gondozási tevékenységeket az otthoni és az osztályos (kórházi) ellátás keretei között. Megjegyezve, hogy a kétféle ellátásnak integráltan, egymást kiegészítve, segítve kell működnie. Végül kitérek néhány, az optimális működést hátráltató problémára is.