Az egységesülő Európában az egyes szakmai szervezetek is igyekeznek közösen alkalmazható irányelveket, módszereket kialakítani. Ez a folyamat az aneszteziológia területén meglehetősen előrehaladott és a közösen kidolgozott protokollokat igen széles körben használják.

A szisztémás sclerosist a bőr és bizonyos belső szervek fibrosisa és késői atrophiája, valamint generalizált obliteratív vasculopathia jellemzi. A szisztémás sclerosis etiológiája pontosan még nem ismert, de számos faktor között a környezeti ártalmak, a genetikai adottságok és a microchimaerismus bizonyítottan szerepet játszanak kialakulásában. Meghatározó jellemző a vasculopathia, amely részben funkcionális változásokat (Raynaud-jelenség) és részben morfológiai eltéréseket (endothelkárosodás, artérialaesio) jelent. Az induló elváltozás az endothelsejtek aktivációja és károsodása. A második fontos patológiai tényező az autoimmun jelenségek miatt kialakuló gyulladás, amelynek szerepe van a vascularis károsodás és a kóros fibrosis kialakulásában. A harmadik jellemző a fokozott kollagén és intercelluláris mátrix lerakódásával járó, progrediáló fibrosis, amely a szisztémás sclerosis fő jellegzetességét adó alapvető patológiai mechanizmus. A szabályos szöveti struktúrák fokozatosan destruálódnak, szöveti atrophia alakul ki, és az életfontosságú belszervek irreverzíbilisen károsodnak. A szisztémás sclerosis terápiájában az elmúlt évtizedben a legjelentősebb előrelépések a scleroderma renalis crisis, a pulmonalis arteria hypertonia és az egyéb vascularis szövődmények kezelésében és megelőzésében történtek, amelyek a szisztémás sclerosis túlélési és életminőségi mutatóit számottevően javították. A pulmonalis fibrosis kezelésében az immunszuppresszív cyclophosphamidterápia hatékonysága bebizonyosodott. Napjainkban a terápiás kutatások a molekuláris patológiai folyamatok ismeretében folynak tovább, és ezzel párhuzamos a betegség aktivitását és a terápia hatékonyságát jelző laboratóriumi és klinikai markerek kutatása is. Jelen összefoglalónk célja, hogy szélesítse patológiai ismereteinket, valamint segítséget nyújtson a diagnosztikában, a terápiában és a terápia hatékonyságának monitorozásában.

A vascularis endothelium károsodása, aminek következtében kevesebb nitrogén-monoxid (NO) keletkezik, számos betegség és kóros állapot hátterében - ischaemiás szívbetegség, hypertonia, hypercholesterinaemia, cukorbaj, dohányzás - kimutatható, és ezek közé tartozik az erectilis diszfunkció is.

„Az, amivel én foglalkozom - klasszikus művek kortárs művekként történõ megjelenítése (Purcell, Sosztakovics, Sztravinszkij, Mozart). Ez esetben más összefüggésrendszerbe kerülnek a művek, nem történeti és idõrendi, hanem valamely gondolati kapcsolódás okán (gondolatkotta), posztmodern színházi körülmények között. A művet nem eredeti környezetének megfelelõ elõadásmóddal, hanem e világ működési feltételeivel egyesítve jelenítem meg.” - írja egyik darabja kapcsán a „minden nõi hangfekvést átölelõ hangterjedelemmel rendelkezõ” énekesnõ.

BEVEZETÉS - A szakirodalomban olvasható vélemények szerint a típusos radiustörés a legkorábban jelentkező fractura csontritkulásban, s ezért elsőként jelezheti a betegséget. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A szerzők 2003. október 1. és 2004. február 1. között a Kiskunhalasi Semmelweis Kórház traumatológiai ambulanciáján típusos radiustöréssel kezelt, egymást követő 57 sérültet vizsgáltak osteoporosis szempontjából. A betegség diagnosztizálása a WHOkritériumoknak megfelelően történt. EREDMÉNYEK - Az 57 sérült közül 43 nő volt posztmenopauzás korban, közülük 41 esetében lehetett a DEXA (kettős energiájú röntgenabszorpció) vizsgálattal igazolni az osteoporosis fennálltát, de csak egyikük tudott csontritkulásáról, és részesült ennek megfelelő kezelésben. E sérültek közül 15 már korábban is elszenvedett csonttörést, közülük kilenc egynél több alkalommal. A négy premenopauzás nő egyikénél sem tudtak osteoporosisos DEXA-értéket kimutatni. A tíz férfi beteg mindegyike esetében igazolták a csontritkulást, s közülük hatnak már a mostanit megelőzően is volt csonttörése, ötnek több ízben. A sérültek közül egyet kellett megoperálni, tíz beteg esetében a gyógyulás elhúzódott, három betegnél alakult ki Sudeck-szindróma. KÖVETKEZTETÉS - Mivel az elvégzett vizsgálatban a típusos radiustörést elszenvedett, posztmenopauzális korban lévő nők több mint 95%- ánál lehetett osteoporosisbetegséget igazolni, a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen traumás elváltozással kórházi kezelésre kerülő nők esetében javasolt a DEXA-vizsgálat elvégzése. Eredményeik alapján úgy gondolják, hogy radiustörést követően nemcsak a nőknél, de a férfiaknál is indokolt az osteoporosisra vonatkozó szűrés.