Lege Artis Medicinae

Kuruzslás elleni kiállítás 1928-ban

KÖLNEI Lívia

2007. MÁJUS 16.

Lege Artis Medicinae - 2007;17(04-05)

Kuruzslás elleni kiállítást rendeztek 1928 szeptemberében a Társadalomegészségügyi Múzeumban. Ez az adat az alternatív gyógymódok kutatója számára „aranyat ér”. Egy ilyen társadalmi esemény kapcsán ugyanis felszínre kerülnek mindazok a háttérinformációk, amelyek az adott korszakban a babona vagy kuruzslás fogalmához kapcsolódtak.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A tiotropium hatása klinikai remisszióban lévő krónikus obstruktív tüdőbetegségben Metaanalízis

BÖSZÖRMÉNYI Nagy György

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (chronic obstructive pulmonary disease, COPD) jelenleg az ipari világban a halálozás okai között a negyedik-ötödik helyen áll, 2020-ra már a harmadik halálokká válhat.

Lege Artis Medicinae

Szokatlan gyógymódok kislexikona Szkatoterápia

MAGYAR László András

Az úgynevezett konvencionális vagy szuppresszív medicinának a betegek bizalmának megszerzése érdekében manapság újra kemény csatákat kell vívnia az alternatív gyógyászattal. A konvencionális orvostudomány hívei közül kevesen tudják azonban, hogy a mai tudományos orvoslás is egykor különböző terápiás irányzatok küzdelméből bontakozott ki, illetve, hogy a ma alternatívnak nevezett terápiák szinte mindegyike több évszázados történetre tekinthet vissza.

Lege Artis Medicinae

A gasztroenterológiai megbetegedések ellátása várandósság alatt

NOVÁK János, TAKÁCS Tamás, ÚJSZÁSZY László, BENE László, OLÁH Attila, RÁCZ István

A gastrointestinalis betegségek kezelési lehetőségei kifejezetten fejlődtek az elmúlt 10 év során. A terheseknél előforduló emésztőszervi megbetegedések kezelése továbbra is komoly kihívás, és nagy gyakorlati tapasztalatot igényel. Közleményünk a terhesség alatt fellépő gasztroenterológiai betegségek kezelési javaslatait mutatja be, a legjobban használható tények, elsődlegesen a fellelhető retrospektív tanulmányok és esetismertetések alapján. A nemzetközi irodalomban jelenleg kevés kiváló minőségű, kontrollált vizsgálat áll rendelkezésünkre, ezért a várandósok gyógykezelésével kapcsolatosan továbbra sincs általános érvényű, széles körben elfogadott és bizonyítékokon alapuló javaslat. Így a terhesség alatt jelentkező gastrointestinalis betegségek kockázata és biztonságos gyógyszeres kezelése minden esetben mérlegelést, különleges figyelmet igényel, amelynek célja az anyai és a magzati egészség megőrzése. A kezelések előnyéről és kockázatáról konzultálni kell a beteggel, a nőgyógyásszal, a többi érintett szakterület képviselőivel, és mindent részletesen dokumentálni kell.

Lege Artis Medicinae

A Mester

RIESZ Tamás

A Mester a nemzet koszorús költője, jó humorú, mindenkihez kedves, szikár idős úr volt. Lobogó hosszú fehér haja, extravagáns öltözéke, választékos beszéde, úriember viselkedése akkoriban, a múlt század hetvenes éveiben, mindenképpen szokatlannak hatott.

Lege Artis Medicinae

A szérum alanin-aminotranszferáz-értéke krónikus C-vírus hepatitisben Mennyi a „normális”, és kit kezeljünk?

HUNYADY Béla

A májbetegségek - köztük a vírushepatitisek - diagnosztikájában évtizedek óta használják a szérumaminotranszferáz- (=transzamináz) értékeket, különös tekintettel az alanin-aminotranszferázra. Az utóbbi években azonban több szempontból megkérdőjeleződött a normális aminotranszferáz- értékek megbízhatósága. Igazolódott, hogy nem kellően érzékeny a vírushepatitisek szempontjából rizikócsoportba tartozók szűrésére (a normális érték nem zárja ki a vírushepatitist), másrészt a metabolikus betegségben szenvedők (diabetes mellitus, a zsíranyagcsere zavarai) és a túlsúlyos egyének arányának növekedésével nagy számban találunk a normális tartományt meghaladó értékeket szignifikáns, különálló májbetegség nélkül, azaz túl szigorú a határérték. Külön problémát jelent a vírushepatitis- fertőzöttek kezelésének elbírálása tartósan normális szérum-aminotranszferázok esetén. Összefoglaló közleményében a szerző áttekinti a problémakörrel kapcsolatos irodalmi adatokat, megkísérelve útmutatást nyújtani a mindennapi klinikai gyakorlat számára.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Medicus imperitus. Az orvosi felelősség kezdetei a klasszikus római jogban

PÉTER Orsolya Márta

A Magyarországon is egyre szaporodó „orvosperek” korában tanulságos és elgondolkodtató lehet végiggondolni, hogy e jogi felelősségnek milyen előképei léteznek az európai joggyakorlatban. Az európai közös jog alapját képező klasszikus római jogban egységes és általános orvosi felelősséget megállapító normákkal nem találkozhatunk. Ennek okait részben a római jog esetjogi szemléletében kereshetjük, hiszen a jogtudósok egy-egy adott problematikus ügy megoldására, és nem elvont magatartási normák megalkotására koncentráltak. Emellett kihatott a szabályokra az orvosok, valamint a betegek jogállásának heterogén mivolta is. Az orvosok legtöbbször idegen származású gyógyítók voltak, akik rendszerint rabszolgaként kerültek Rómába, majd szerencsés esetben elnyerték a szabadságot és a római polgárjogot, vagy esetleg szabad idegenként telepedtek le a város területén. Szakmai felelősségüket meghatározta a kezelendő beteg jogállása is, hiszen ha az orvos egy, jogilag lényegében dolognak minősülő rabszolgát próbált sikertelenül gyógyítani, a rabszolga tulajdonosa őt dologrongálásért perelhette be. A szabad jogállású betegeken elköve­tett műhibákra vonatkozóan egyértelmű és részletes megállapításokat nem tehetünk, a források azonban azt világosan alátámasztják, hogy a szabad jogállású embert szándékosan megölő orvost a régi Rómában súlyosan büntették.

Hivatásunk

200 éve született az anyák megmentője

HIDEGKÚTI Alexa

Semmelweis Ignác születésének 200. évfordulóját ünnepeljük július 1-jén. A tavaly májusban, Rosivall László professzor vezetésével megalakult Semmelweis Emlékbizottság 2018-at emlékévvé nyilvánította, hogy ezzel is tisztelegjen az újszülöttek és az anyák megmentője előtt.

Lege Artis Medicinae

Psychart - Művészet és pszichiátria Kiállítás a szegedi Fekete Házban 2017. május 5. - szeptember 1.

FÜRY Anna, GEREVICH József

A pszichiátria és művészet viszonyában három megközelítést ismerünk. Az első esetben alkotó művészek életútja, élettörténete, személyisége, betegsége és alkotásai között keressük az összefüggéseket. Ez a pszichobiográfiai vagy patográfiai megközelítés. Első megnyilvánulásai kapcsolódnak a pszichoanalízis kezdetéhez, Sigmund Freud Leonardo da Vinci-tanulmányához.

Ideggyógyászati Szemle

Dosztojevszkij epilepsziájáról az újabb neurobiológiai adatok tükrében

TÉNYI Dalma, RAJNA Péter, JANSZKY József, HORVÁTH Zsuzsanna, TÉNYI Tamás, GYIMESI Csilla

Háttér és célkitűzés - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz író köztudottan epilepsziában szenvedett. Tudománytörténeti szempontból talán a legizgalmasabb és központi kérdés az extatikus aura tárgyköre, melyről elsőként - deklaráltan saját tapasztalata alapján - Dosztojevszkij ad részletes leírást műveiben. A klinikai gyakorlatban meglehetősen ritka extatikus epilepsziás rohamok során a beteg erős boldogság-, harmónia- és kiteljesedésérzést él át. Az extatikus rohamok tünetképző régióját (szimptomatogén zónáját) sokáig temporalis lebenyen belül gondolták. Az utóbbi években azonban ez az elmélet a SPECT és a mélyagyi EEG-regisztrációs vizsgálatok eredményei és az insularis cortexről fennálló ismereteink bővülése következtében megkérdőjeleződött. Módszerek - Irodalmi áttekintés (1928-2013) Dosztojevszkij epilepsziájáról és az ictalis extatikus élmények tudományos eredményeinek szintetikus elemzése. Eredmények és következtetés - Az eddig temporalis lebeny eredetűnek vélt extatikus rohamok - így Dosztojevszkij rohamainak kezdete is - az új elektrofiziológiai és képalkotó eljárások eredményei alapján inkább az insularis cortexhez kapcsolódhatnak.

Hypertonia és Nephrologia

A hazai hemodialízis kezdete a múlt század második felében

KARÁTSON András, KAKUK György, MAKÓ János, KISS Éva, ZAKAR Gábor

A klinikai dialízis bevezetését a múlt század közepén Willem Kolff (1944), Nils Alwall (1946), valamint Skeggs és Leonards (1948) munkássága tette le he tő vé. Az első hazai műveseállomások Szegeden (1953), Bu dapesten (1960), Pécsen (1964), Miskolcon (1968) és Debrecenben (1970) alakultak meg. Az akkor használatos tekercs- és lapdializátorok túlnyomórészt csak a heveny veseelégtelenség kezelését tették lehetővé. Előkészítési idejük hosszú volt, és a rendszert konzervvérrel kellett fel tölteni. A kezelést technikai hibák (celofánszakadás, bealvadás), valamint a nagy extrakorporális volumen miatt tenzióingadozás kísérte.