Lege Artis Medicinae

Korai biomarkerek használata a prevencióban Az expozíció, a korai hatás és az egyéni érzékenység markerei

EMBER István, KISS István, SÁNDOR János, FEHÉR Katalin, NÉMETH Katalin, LUKÁCS Péter

2003. OKTÓBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2003;13(07)

A daganatos betegségek prevenciójában egyre nagyobb szerepet kap a molekuláris és prediktív epidemiológia. E tudományág korai biomarkerek alkalmazásával a veszélyeztetett csoportok azonosítására törekszik, és ezzel primer prevenciós intézkedések lehetőségét teremti meg. Módszerei a molekuláris biológia eszköztárát ötvözik a kockázetbecslés elemeivel. A tesztrendszerek kidolgozása emellett állatmodellekhez is kapcsolódik. A specificitás hiánya miatt diagnosztikára nem használható, de alkalmas lehet a betegségek követésére, a terápia hatásának lemérésére (például minimális tumormaradványok kimutatására), a preventív beavatkozások eredményének ellenőrzésére, továbbá az egyéni érzékenység markereivel lehetőséget teremt az egyéni rizikóbecslésre. A gyakorlatban az egyelőre korlátozott terápiás lehetőségek számos problémát vetnek fel, de remélhető, hogy a jövőben a molekuláris és prediktív epidemiológia is beépül a mindennapi orvoslás fegyvertárába.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Szokatlan lokalizációjú, ritkán előforduló hasi daganat felismerése és eredményes kezelése

KIS János Tibor, PÁLHEGYI Erika

BEVEZETÉS - A cseplesz szolid tumorai ritkák, különösen igaz ez a cseplesz primitív neuroectodermalis daganatára. Az angol nyelvű irodalomban csupán egyetlen közölt esettel találkoztunk. ESETISMERTETÉS - A szerzők 50 éves, ismert HBV-pozitív betegük esetét mutatják be, akit cirrhoticusan átépült mája miatt osztályukon és ambulanciájukon rendszeresen kontrolláltak. Kontroll hasi ultrahangvizsgálata során merült fel epigastrialis térfoglaló folyamat gyanúja. Panaszai, laborvizsgálatai nem utaltak intraabdominalis folyamatra. Hasi CT-vizsgálatot végeztek, a felvételeken neoplasiára gyanús elváltozást nem észleltek. Néhány hónapon belül a beteg ascitese (haskörfogata) jelentősen nőtt. A megismételt hasi ultrahangvizsgálat ismételten igazolta a közben progrediált térfoglaló folyamatot. A CT-felvételek újraértékelése során a belek és a hasfal között, az ascitesben helyet foglaló tumor jelenlétét fel lehetett ismerni. Az ascitespunctio után alma méretű rezisztencia vált tapinthatóvá. A diagnózist ultrahang vezérelte biopsziával, majd az exploráció során vett szövetminta hisztológiai feldolgozásával is megerősítették. A primer peritonealis, neuroectodermalis daganatot így ismerték fel. Ezt követően onkológiai kezelésben részesült; állapota fokozatosan, jelentősen javult. KÖVETKEZTETÉS - A ritkán előforduló és szokatlan lokalizációjú daganat kórismézésének és sikeres kezelésének bemutatásával a szerzők felhívják a figyelmet a klinikum, a képalkotó vizsgálatok egymásra utaltságára, a betegkövetés fontosságára.

Lege Artis Medicinae

A közösségben szerzett légúti fertőzések antibiotikum-kezelése: az optimális kimenetelt és a rezisztencia kialakulásának minimalizálását célzó stratégiák

BALL P., BAQUERO F., CARS O., FILE T., GARAU J., KLUGMAN K., LOW E. D., RUBINSTEIN E., WISE R.

A gyakori légúti kórokozók általánosan elterjedt és fokozódó antibiotikum-rezisztenciája veszélyezteti a jelentősebb légúti fertőzések, így a bakteriális pneumonia és a krónikus bronchitis akut exacerbatiója szokásos kezelésének a hatékonyságát. Az antibiotikumok rendelésének az 1980- as és 1990-es évekből származó irányelvei, amelyekben igyekeztek választ adni erre a kihívásra, általában túlságosan a kezelési szokások által szentesítettek és nehezen alkalmazhatók voltak, és kevésbé vették figyelembe az egyes felhasználók gyakorlatát, illetve a helyi rezisztenciaviszonyokat.

Lege Artis Medicinae

Korai nasojejunalis táplálás akut pancreatitisben

OLÁH Attila, PARKAVI Gábor, BÉLÁGYI Tibor, NAGY Attila, ISSEKUTZ Ákos, GAMAL E. Mohamed

Az akut pancreatitis kezelésének hagyományos módja jelenleg - a pancreas exokrin szekréciójának csökkentése érdekében - az oralis folyadék- és táplálékbevitel teljes megvonása. Ezzel szemben más akut kórképekben - például égésbetegségben vagy súlyos traumák után - egyre szélesebb körben vezetik be a korai enteralis táplálást; akut pancreatitis esetén hazai szerzõk is beszámoltak errõl.

Lege Artis Medicinae

XVIII. Nemzetközi Allergológiai és Klinikai Immunológiai Kongresszus 2003. szeptember 7-12., Vancouver

HIRSCHBERG Andor

A kétévente megrendezett Nemzetközi Allergológiai Kongresszus (ICACI, WAO) mindig több ezer résztvevõt vonz a világ számos országából; ez évben Kanada egyik legszebb városában, a Sziklás-hegység lábainál találkoztak az allergológia - számos szakmát képviselõ - művelõi. Az ötnapos találkozón kora reggeltõl késõ estig folyamatosan, párhuzamosan zajlottak az események.

Lege Artis Medicinae

A krónikus C hepatitis kezelésének újabb lehetőségei: a pegilált interferonok

GERVAIN Judit, NEMESÁNSZKY Elemér, CSEPREGI Antal

A krónikus C hepatitis antivirális terápiájának jelenleg is leghatékonyabb gyógyszere az interferon- α, amelyet ribavirinnel kombinálva alkalmaznak világszerte. Ennek az elvnek az alapján hazánkban huszonkét májcentrumban folyik a betegek kezelése. Nemzetközi multicentrikus felmérések szerint a standard interferon-α 48 héten keresztül történő adásával (antivirális monoterápia) csupán a betegek 12-19%-a válik tartósan vírusmentessé. Az interferon-ribavirin kombinációval jobb eredmények érhetők el. A kezelés 48. hetét követő 6. hónapban a betegek 35- 45%-ában a vírus nem mutatható ki. A terápiában érdemi áttörés következett be a 2000-ben, az Egyesült Államokban forgalomba került pegilált interferonoknak köszönhetően. A molekulatömeg és szerkezet megváltozásával az interferonok farmakokinetikai tulajdonságai is előnyösen módosultak. Multicentrikus tanulmányok adatai bizonyítják, hogy a 40 kD molekulatömegű peginterferon-α-2a, valamint a 12 kD molekulatömegű peginterferon-α-2b ribavirinnel kombinált adásával 56%-os, illetve 54%-os tartós virológiai válasz következik be. A kezelés eredményességét az alkalmazott gyógyszerkombináción kívül jelentősen befolyásolja a hepatitis C-vírus (HCV) genotípusa (1 vagy 2, 3), a kezelés előtti vírustiter és a májfibrosis súlyossága. Víruskinetikai vizsgálatok bizonyították, hogy ha a vírus aktivitása a HCV-nukleinsav-meghatározás pozitivitásával (HCV-RNS-PCR) még a terápia 12., illetve 24. hetében is igazolható, akkor a beteg „non-responder”, tehát a kezelésre nem reagál, és antivirális kezelése felfüggeszthető, mert a gyógyszerek további adásától nem várható a vírus eradikációja. A szerzők jelen összefoglalójukban a pegilált interferonok jellemzőit, a kezeléssel elérhető eredményeket és a nemzetközi konszenzus alapján ajánlott terápiás protokollt ismertetik.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Mitől fájhat a beteg lába? Végtagischaemia

FENDRIK Krisztina, BIRÓ Katalin, KOLTAI Katalin, ENDREI Dóra, TÓTH Kálmán, KÉSMÁRKY Gábor

A perifériás verőérbetegség (PAD) nagy prevalenciájú kórkép, az ischaemiás szívbetegség és a cerebrovascularis betegség mellett az atherosclerosis egyik leggyakoribb megjelenési formája. A PAD rendszerbetegségnek tekintendő, a betegek 10 éves cardiovascularis eredetű halálozási aránya kétszerese a normál népességének. Ebből adódóan is kiemelten fontos a betegség korai felismerése, a megfelelő szekunder prevenciós gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelés beállítása. A kórkép korai felismerésében alapvető szerepe van a rizikóbecslésnek és a korrekten elvégzett fizikális vizsgálatnak, továbbá a bokavérnyomás-mérésnek, a boka-kar index meghatározásának, a lábujjvérnyomás-mérésnek, a transcutan parciális szöveti oxigéntenzió-mérésnek és a duplex ultrahangvizsgálatnak. Ezen összefoglaló célja ráirányítani a figyelmet arra, hogy az alsó végtagi fájdalom hátterében nemcsak mozgásszervi eredet állhat, hanem sokszor a nem típusos panaszok mögött végtagot, sőt akár életet veszélyeztető végtagischaemia bújhat meg.

Lege Artis Medicinae

Kedves Olvasónk! Köszöntő a LAM alapításának 30. évfordulója alkalmából

KAPÓCS Gábor

Kedves Olvasónk! Így indítottuk a lapot 30 évvel ezelőtt, amikor a LAM első köszöntőjét, a Beköszöntőt írtuk. 1990 októberében azonban a megszólításba még bekerült a „reménybeli” kifejezés is. Különös ez a szó, pontosabban ennek a szónak a használata, így egy emberöltő távlatából visszatekintve. Akkor, a rendszerváltás utáni hónapokban, sőt években, de talán az egész ’90-es évtizedben, a reményből volt a legtöbb. Az egész ország abban reménykedett, hogy végre eljött a szabadság kora, amikor kiteljesedhetnek az alkotó energiák és egy nagy, össznemzeti nekibuzdulással átugorhatjuk a megfáradt és kudarcot vallott szocializmusból a fejlett nyugati, szociális piacgazdaságba és plurális demokráciába vezető lépcsőfokokat, hogy aztán a belátható – nem is oly távoli – jövőben ripsz-ropsz utolérjük majd a magyar lakosság zömének példaképét, a „k. u. k.”-beli „sógorok” lakta Ausztriát. Ebből a remény és a nekibuzdulás biztosan megvalósult. A többiről most inkább ne be­széljünk. Nagyon is beszéljünk viszont arról, hogy ez a tenni akarás, az alkotóenergiák felszabadulása egy megújuló, jobb és lakhatóbb ország reményében hogyan vezetett el a LAM megalapításához – mert most ennek jött el az ideje.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Ideggyógyászati Szemle

Mentalizációs deficit neurológiai betegségekben: összefoglaló közlemény

HEROLD Róbert, VARGA Eszter, MIKE Andrea, TÉNYI Tamás, SIMON Mária, HAJNAL András, FEKETE Sándor, ILLÉS Zsolt

Bevezetés – A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk másoknak mentális állapotokat (intenciókat, vágyakat, gondolatokat, érzelmeket) tulajdonítani, és ez alapján viselkedésüket megjósolni. Ez a készség alapvetően meghatározza a szociális világban történő részvételünket, és fontos szerepet játszik a szociális integrációban, adaptációban. A központi idegrendszert érintő betegségek jelentős hányada érinti azokat az agyi struktúrákat vagy transzmitterrendszereket, melyek szerepet játszanak a mentalizációs folyamatokban. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy egyes neurológiai betegségek mentalizációs deficittel társulnak, és ez a deficit hatással van e betegségek kimenetelére. A jelen közlemény célja a neurológiai betegségekkel kapcsolatos mentalizációs kutatások áttekintése. Módszer – Internetes adatbázis-keresés történt a témában megjelent közlemények azonosítására. Eredmény – A keresési követelményeknek 62 angol nyelvű közlemény felelt meg, melyek számos neurológiai megbetegedés esetén mentalizációs zavarról számoltak be (például epilepszia, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, dementiák, traumás agysérülés). Megbeszélés – Az eredmények alapján kimondható, hogy számos neurológiai megbetegedés mentalizációs deficittel társul. Ez a deficit sokszor már a megbetegedések korai időszakában jelen van, és prognosztikai jelentőséggel bír, ami a korai felismerés és az adekvát rehabilitációs kezelések fontosságára hívja fel a figyelmet.