Lege Artis Medicinae

Kommentár

WITTMANN István

2011. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2011;21(05)

Az utóbbi évek epidemiológiai és alapkutatási eredményei a diabetes mellitus és a tumor közötti összefüggésre irányították a figyelmet. Biztos, hogy ezt jelentősen módosítja a cukorbetegek esetében fennálló egyéb kockázati tényezők jelenléte is, mint például az obesitas, a dohányzás, az életkor stb. Ennek ellenére az öszszefüggés létezőnek tűnik.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az alvadásgátlás fejlődése az elmúlt két évtizedben

SAS Géza

Az utóbbi két évtizedben mind a profilaktikus, mind a terápiás alvadásgátlás jelentőségének fokozatos növekedését láthattuk. A trombózis megelőzésének jelentősége a sebészeti beavatkozások során, de az orvoslás egyéb területein is általánosan elfogadottá vált. A kis molekulatömegű heparinok bevezetése mérföldkövet jelentett ebből a szempontból. A hosszan tartó alvadásgátlás szükségessége köznapi problémává vált. Az alvadásgátlás különböző aktuális aspektusai és témái a jelenkori magyar orvosi irodalomban fellelhetők, ezért én napjaink orvoslásának két általános problémájára összpontosítok a témánk szemszögéből. Komoly gondot jelent az új, direkt hatású inhibitorokkal (anti-IIa, anti-Xa) kapcsolatos információk értékelése, továbbá a szerek megfizethetősége, különösen tartós alvadásgátló kezelés esetén. A klinikai adatokat és tapasztalatokat olyan betegekkel nyerték, akik távol állnak a mindennapi élet valóságos betegeinek a többségétől. Az antidotum hiánya is komoly problémát jelenthet ezeknél az új gyógyszereknél, mivel a sürgős közömbösítés szükségessé válhat, például súlyos vérzések, baleset alkalmával. Napjainkban az orvosi beavatkozások és gyógyszerek anyagi elérhetősége uralkodó szemponttá vált, ezért az új alvadásgátlók magas ára akadályozhatja a klinikai gyakorlatban való alkalmazásukat. Az új antikoagulánsokat kísérő optimista várakozások ellenére jelenleg arra kell törekednünk, hogy a ma elérhető hatásos, de megfizethető gyógyszerekkel minél szélesebb körben és egyre jobban kezeljük betegeinket.

Lege Artis Medicinae

A derékfájás diagnosztikájának és kezelésének modern elvei

BÁLINT Géza

A szerző a derékfájás modern diagnosztikáját és kezelését tárgyaló nemzetközi irányvonalak alapján ismerteti ezek ajánlásait. Diagnosztikai szempontból lényeges a specifikus és aspecifikus vagy nem specifikus derékfájás differenciálása. Specifikus derékfájás körébe sorolandók mindazon kórképek, amelyek hátterében jól meghatározható kórokra, patológiai folyamatra, bakteriális vagy reumás gyulladásra, primer vagy metasztatikus tumorra, cauda equina vagy gerincvelői kompresszióra, paresisre, metabolikus csontbetegségre, csigolyatörésre stb. van gyanú. Specifikus derékfájásra a „vörös zászlók” hívják fel a figyelmet. Ez a fajta derékfájás gyors és pontos diagnózist, specifikus terápiát igényel. Minden más derékfájás, még ha nagy fájdalmat okozó radiculitisszel jár is, nem okoz paresist, cauda-, esetleg myelonkompreszsziót, aspecifikusnak véleményezhető, még ha porckorongsérv okozza is, mert nincs abszolút műtéti indikáció. Aspecifikus derékfájás esetén nincs szükség képalkotó vizsgálatokra, mert a terápiás teendőkön nem változtat. Ezek: a beteg aktív állapotban tartása, legfeljebb két-három nap fekvést követően megfelelő fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés mellett gyors mobilizációja, s mielőbbi visszatérése a kenyérkereső munkába, szükség esetén könnyített munkafeltételek mellett. Minél tovább nem dolgozik a beteg, annál kevesebb az esély, hogy valaha is felvegye a munkát. Ha a kezdeti aktív kezelés nem hozza meg a kellő eredményt, három-hat hét múlva a beteg betegsége újraértékelendő, s ha porckorongsérv gyanúja áll fenn, elvégzendők a szükséges képalkotó vizsgálatok, szükség esetén a porckorongsérv műtétje. Ezzel a módszerrel sok esetben elkerülhető a krónikus, rokkantsághoz vezető derékfájás. A krónikus kórlefolyás veszélyére a „sárga zászlók” hívják fel a figyelmet: elégedetlenség a munkával, járadékigény, hamis képzetek a derékfájás okáról, következményeiről, félelem, szorongás, depresszió. Ezeken a munkahely pozitív légköre, a megfelelő betegfelvilágosítás, szorongásoldó és antidepresszív gyógyszerek, aktivitás, rendszeres mozgásterápia segíthet. További szakmai anyagok: Derékfájás szakmai rovat

Lege Artis Medicinae

Az invazív gombafertőzések növekvő jelentősége

PRINZ Gyula, SINKÓ János

BEVEZETÉS - Az invazív mycosis súlyos alapbetegség miatt kezelés alatt álló, illetve károsodott immunrendszerű betegek esetében fellépő, életveszélyes gombafertőzés. Epidemiológiai vizsgálatok szerint egyes kockázati csoportokban gyakorisága növekszik. ESETISMERTETÉS - Intenzív osztályos ellátást igénylő betegek esetében az invazív mycosisok többségét candidák okozzák, a kórokozó speciesek spektruma átalakulóban van. Akut leukaemia miatt kemoterápiával kezelt, illetve allogén őssejt-transzplantációban részesülő betegek körében pedig az invazív aspergillosis okozta betegség és halálozás növekedése tapasztalható. A szerzők esetbemutatások kapcsán elemzik az invazív gombafertőzések diagnózisának és kezelésének aktuális kérdéseit. KÖVETKEZTETÉS - Az invazív mycosisok súlyos háttérbetegségben szenvedő betegek életveszélyes fertőzései. A korszerű medicina lehetőségeinek bővülésével gyakoriságuk és jelentőségük növekszik. Időben kimutatva és a megfelelő antifungális szerek korai alkalmazásával a kórképek eredményesen kezelhetők.

Lege Artis Medicinae

A glargin inzulin in vitro interakciója az inzulin és az inzulinszerű növekedési faktor rendszerével: potenciális metabolikus és mitogén hatások

KIS János Tibor

Az analóg inzulinok számos klinikai előnnyel járnak a humán inzulinokhoz képest, úgymint kiszámíthatóbb farmakokinetika, a hypoglykaemia kisebb valószínűsége. Azonban egyes analóg inzulinokkal kapcsolatban felmerült, hogy a humán inzulinokhoz képest nagyobb mértékben vezetnek az IGF-1 (insulin-like growth factor-1) -receptor aktivációjához, és esetleg mitogén hatásúak.

Lege Artis Medicinae

Új fix kombináció a hatékony cardiovascularis prevencióban

NAGY András Csaba

A magasvérnyomás-betegség korszerű kezeléséről könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. Az elmúlt 10-20 év tapasztalatai számos területen írták át a gyógyszeres kezelés és a szövődmények megelőzésének gyakorlatát. Nemcsak az újabb és újabb hatóanyagok megjelenése forradalmasította a terápiát, hanem a kombinációs kezelés bevezetése is. Jelen tanulmányban egy új, összetevőit (telmisartan-amlodipin) illetően számos kiváló bizonyítékkal rendelkező vérnyomáscsökkentő fix kombinációban történő adását járjuk körül. Külön kiemeljük e kombinációs kezelés előnyeit a szív-ér rendszeri megelőzésben, amelyek a jobb mellékhatásprofilból adódóan a jobb betegcompliance-nek is köszönhetők.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Szívizom-ischaemia obstrukciót nem okozó coronariabetegségben

PÉTER Vályi

Szauder Ipoly professzor úr igen fontos, a magyar nyelvű szakirodalomban eddig még alig tárgyalt témával foglalkozó közleménye: „A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai” címmel olvasható e kommentár előtt. A közlemény bevezetőjében a szerző megjegyzi, hazánkban jelenleg is gyakran fordul elő, hogy ha az invazív koronarográfiával nem lehet szignifikáns mértékű stenosist kimutatni az epicardialis coronariaágakon, „negatív koronarográfiás leletet” véleményeznek, a beteg mellkasi fájdalmait nem tartják ischaemiás eredetűnek. Ha mégis felvetik a „kisérbetegség” lehetőségét, azt nem gondolják prognosztikai szempontból fontosnak, ezért aztán gyakori, hogy a betegek nem kapnak megfelelő tanácsot és kezelést. A közlemény végigvezeti az olvasót a microvascularis coronariakeringés anatómiai és funk­c­io­­nális alapjaitól a keringéskárosodást okozó té­nye­zőkön és a klinikai megnyilvánulási formákon keresztül a diagnosztikai lépésekig és a kezelésig. Még a témával részletesen nem foglalkozó kardiológus szakorvos számára sem könnyű, nagy odafigyelést igénylő olvasmányról van szó, ami azonban az utóbbi időben egyre inkább elő­térbe kerülő, egyre pontosabban diagnosztizálható és kezelhető, prognosztikai szempontból is jelentős betegséggel foglalkozik. A közlemény könnyebb megértését kívánja elősegíteni a szerkesztői kommentár.

Lege Artis Medicinae

Szerkesztőségi kommentár Bánfalvi Attila: A hittelenség hite című közleményéhez

KAPÓCS Gábor

Egy belső szerkesztőségi döntés hátterével szeretnénk Önt megismertetni és reményeink szerint ennek révén meghívni egy nyílt párbeszédre a LAM hasábjain.

Hypertonia és Nephrologia

Célvérnyomás-tartomány és kettős renin-angiotenzinaldoszteron rendszer gátlása krónikus vesebetegségben

DEÁK György

Ez a kommentár a Magyar Hypertonia Társaság „A hypertoniabetegség ellátásának irányelvei 11. kiadásának (továbbiakban: Irányelv) a nem albuminuriás krónikus vesebetegek célvérnyomás-tartományára és a hypertoniás betegek renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerének (RAS) kombinált gátlására vonatkozó ajánlásaival kapcsolatos észrevételeket tárgyalja.

Hypertonia és Nephrologia

Igaz-e a „bölcsek próféciája”, hogy a szisztolés vérnyomás célértéke hamarosan 130 Hgmm-nél kevesebb lesz? - Kommentár a Magyar Hypertonia Társaság 11. szakmai irányelvéhez

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

2010-ben a Földön 1,4 milliárd magas vérnyomásban szenvedő beteg élt, a számuk 2025-re 1,6 milliárdra fog növekedni. 2016-ban a krónikus nem fertőző betegségek voltak a felelősek az összes haláleset 71%-áért (40,5 millió haláleset), a krónikus nem fertőző betegségek 44%-a (17,1 millió haláleset) cardiovascularis betegség miatt következett be, amelyekben a vezető kockázati tényező a magas vérnyomás volt. A hypertonia megelőzése, korszerű kezelése ezért valóban életfontosságú. Számos újonnan kiadott, a magas vérnyomás kezelését tárgyaló nemzetközi irányelv a cardiovascularis morbiditás és mortalitás csökkentésére azt tanácsolja, hogy a hypertonia kezelése során a hosszú ideig javasolt célérték 140/90 Hgmm-nél alacsonyabb legyen.

Klinikai Onkológia

Az OGYÉI állásfoglalása a daganatellenes gyógyszerek hasonlóságáról, azonosságáról

KLINIKAI Onkológia

Az utóbbi időben igen sokrétű beszélgetések és viták zajlottak egyes gyógyszerek, számunkra elsősorban a daganatellenes gyógyszerek hasonlóságáról, azonosságáról. Ahogy azt az Előszóban is jeleztük, az alábbiakban adjuk közre a „Gyógyulj Velünk” betegszervezet kérésére, a témában legilletékesebb szervezet, az OGYÉI kérésükre elkészített elemzését, és ennek alapján állásfoglalását, minden változtatás és kommentár nélkül.