Az elmúlt egy-két évtizedben az egész „nyugati világban” és a közelmúltban Magyarországon is felszínre kerültek és gyorsan terjednek az alternatív gyógyító eljárások. Csaknem minden nyugat európai országban immár – laikusok számára is - legálisan űzhetők a korábban tiltott gyógyító tevékenységek. A legalizálás néhány helyen formálisan is megtörtént vagy éppen most történik, másutt hasonló a helyzet, mint Magyarországon: a hatályos törvény hallgatólagosan érvényét vesztette.

A pajzsmirigydaganatok – viszonylagos ritkaságuk és alacsony morbiditásuk ellenére -- megkülönböztetett figyelmet érdemelnek különböző eredetük, változatos biológiai viselkedésük és kezelésük eltérő elvei miatt. A kivizsgálást követően a pajzsmirigy differenciált rákjai (papillaris és follicularis carcinoma) esetében a daganat anatómiai kiterjedésétől függő intra- vagy extracapsularistotális thyreoidectomia és a szelektív nyirokcsomó-dissectio a választandó sebészi beavatkozás. A posztoperatív időszakban a külső sugárkezelés és a radiojód terápia egymást kiegészítő alkalmazása általános gyakorlat. A külső sugárkezelés a lokális/regionális relapsust minden daganat esetében csökkenti. A radiojod alkalmazása csak a jódfelvevő tumoroknál befolyásolja a lokális/regionális kiújulást, illetve a távoli áttétek kialakulását. A betegek egész életükben TSH-szuppresszív dózisú tiroxin kezelésben részesülnek a recidiva csökkentése és a hormonpótlás érdekében. Az ismertetett kezelési gyakorlattal, a gondos betegkövetéssel és a szükség szerint alkalmazott ismételt terápiás beavatkozásokkal a betegség prognózisa jó, a túlélés évtizedekben mérhető. Anaplasticus carcinoma esetén az extracapsularis thyreoidectomia és a nyirokcsomó-dissectio után a külső sugárkezelés mindig indikált, a kemoterápia valamelyest tovább javítja a túlélési eredményeket. A hiányzó pajzsmirigyhormon pótlása érdekében gyógyszeres szubsztitúció szükséges. A kombinált kezeléssel még e rossz prognózisú daganat esetében is javuló túlélési eredményekre lehet számítani.

"A programozott sejthalál" Nagy érdeklődéssel és figyelemmel olvastam dr. Szende Béla kitűnő közleményét a programozott sejthalál (apoptosis) biológiai és patológiai jelentőségéről. Bár az apoptosis jelenségét (igaz más néven) már több mint húsz éve leírták, jelentőségét a szövetek homeostasisának szabályozásában csak az elmúlt néhány évben ismertük meg. Jean Claude Ameisen és Andre Carpon, a lille-i Pasteur Intézet munkatársai például 1991-ben tették közé azt a feltételezésüket, mely az apoptosissal magyarázza az HIV-fertőzöttek helper T-sejtjeinek minőségi és mennyiségi elégtelenségét.

A malnutritio krónikus táplálkozási zavar, lényegében a táplálék energiatartalmának és/ vagy valamely fundamentális tápanyag mennyiségének elégtelensége. Minthogy a világ legel terjedtebb közegészségügyi problémája, a gyermekkori morbiditás és mortalitás jelentős tényezője. Etiológiája rendkívül komplex, és kevésbé súlyos formáit - az egyes vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek hiánya miatt létrejött tüneteket is – figyelembe véve érthető, hogy nem csak az elmaradott országok gyermekeit érinti. A diagnózis-alkotás során a tápláltsági állapot felmérésére is törekedni kell, különösen szem előtt tartva a marginalis tápanyaghiány lehetőségét. A táplálkozási elégtelenség leggyakoribb meg nyilvánulása az anaemia, amely mindenek előtt vas, folsav és B12-vitamin hiányának a következménye, majd később fertőzések súlyosbíthatják. A tápanyagszükségletet számos gyógyszer módosíthatja, ezért a klinikai gyakorlatban feltétlen számolni kell a gyógyszer-nutriens kölcsönhatásokkal. A malnutritio és infekció közötti interakció három szempontból lényeges körülmény: a fertőzések hatása a szervezet tápláltsági állapotára és a metabolizmusra; a szuboptimális tápláltság hatása a fogékonyságra és a fertőző betegségek kimenetelére; az összefüggés klinikai és terápiás vonatkozásai.

Évente sok ezer méheltávolításra kerül sor azokban az esetekben, amikor konzervatív kezelésre nem reagál a vérzészavar, pedig kimutatható patológiai eltérést nem találunk. A hiszteroszkópia lehetőséget ad számunkra, hogy egyrészt a méh belfelszínének áttekintésével a fokális eltéréseket felismerjük, más részt az operativ hiszteroszkópiával szelektíven csak a vérzés forrását, az endometriumot távolítsuk el. A technikai fejlődés napjainkban teremtette meg a biztonságos endometrium ablatio feltételeit. A lézer és a rezektoszkóp lehetővé teszi a szem ellenőrzése melletti szelektív endometrium roncsolást. Így a beteg elkerüli a hysterectomiát annak minden szövődményével együtt, jóval alacsonyabb költségek mellett. Az operativ hiszteroszkópia másik, beteget és anyagiakat kímélő módszere, a hiszteroszkópos septotomia. Az ismétlődő vetélések oka ként kimutatható sövény korábbi, transabdominalis megoldásával ellentétben a transcer vicalis septotomia a beteg számára kis meg terhelés, elkerülhető a laparotomia és uterotomia minden szövődményével együtt, valamint lehetőség van a későbbi terhességekben a hüvelyi szülésre.