CÉLKITŰZÉS - A real-time ultrahang-elasztográfia új vizsgálóeljárás, amely alkalmas a kóros és normális szövetek közötti különbségek meghatározására, rugalmasságuk alapján. Jelen közlemény célja, hogy bemutassa a real-time ultrahang- elasztográfiát és a Doppler-ultraszonográfiát (DUS) egyenként és egymással kombinálva, a jó- és rosszindulatú nyaki nyirokcsomók differenciálásában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Ötvenegy beteget (12 férfi és 39 nő) nyaki nyirokcsomó finomtű-aspirációja, illetve sebészi biopsziája előtt vizsgáltunk a fenti két módszerrel. A DUS-vizsgálatnál néztük az ereket, illetve meghatároztuk a rezisztenciaindexet (RI). A nyaki nyirokcsomó ultrahangelasztográfiájának értékeléséhez öt csoportot állítottunk föl a színes elasztográfiás képek alapján (1. csoport: kemény, rugalmatlan terület nincs vagy nagyon kicsi; 2. csoport: a kemény, rugalmatlan terület kisebb, mint 45%; 3. csoport: a kemény terület nagyobb, mint 45%; 4. csoport: perifériás kemény, rugalmatlan és centrális rugalmas terület; 5. csoport: a kemény, rugalmatlan terület teljeséggel kitölti a solid komponenst rugalmas gyűrűvel vagy a nélkül). Ezenkívül a nyirokcsomó és a környező izomzat feszességét mértük és kiszámítottuk az izom-nyirokcsomó hányadost (feszülési index). Az elasztográfia és a DUS által kapott eredményeket összehasonlítottuk a végső biopsziás eredményekkel. A malignus daganatok kritériumainak meghatározásához uniés multivariációs analízist alkalmaztunk, p>0,05 jelentette a statisztikai szignifikanciát. EREDMÉNYEK - A 2,45-nál magasabb feszülési index és a 4-5. csoportú színes minta nagy valószínűséggel malignus nyirokcsomót jelez, 93,8% szenzitivitással és 89,5% specificitással (p<0,001). Az eredmények szignifikánsan jobbak voltak, mint a DUS-sal kapott eredmények, vagyis ha az RI nagyobb volt, mint 0,57, a szenzitivitás 78,9% (p<0,001) volt. KÖVETKEZTETÉS - A real-time ultrahang-elasztográfia 93,8% szenzitivitású és 89,5% specificitású a jó- és rosszindulatú nyaki nyirokcsomók elkülönítésében olyan betegeknél, akiknél finomtű- vagy egyéb sebészi biopsziás mintavétel is történt a malignitás megállapításához, tehát a két módszer együtt javíthatja a nyaki nyirokcsomók differenciáldiagnózisát.

BEVEZETÉS - A testkép lényeges szerepet játszik abban, ahogyan az egyének a saját egészségüket megítélik, valamint az egészségmegőrzéssel és betegségmegelőzéssel kapcsolatos motivációikban is. A fogyasztói társadalom ellentmondásos üzeneteket küld a lakosság felé, egyrészt kalóriadús ételek kipróbálására buzdít, másrészt a karcsúság ideálját erősíti. Nem véletlen, hogy az elhízáson kívül az evés- és testképzavarok gyakorisága is megnövekedett az utóbbi évtizedekben. Éppen ezért kiemelten fontos a testképről alkotott vélekedések hátterének vizsgálata. MÓDSZEREK - Százhatvanhét felnőtt, egészséges dolgozó önkéntes és anonim, önkitöltéses kérdőívet töltött ki, amelynek középpontjában az úgynevezett emberalak-teszt állt. Először ábra segítségével jelölték meg a testképüket és az ideális testképet. Majd vékony modelleket mutató fényképek felvetítése után a kérdéseket megismételtük. A vizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy befolyásolható-e a megítélés a médiahatás által preferált karcsúságideál bemutatásával. EREDMÉNYEK - A képek vetítése után a minta 55,6%-ában történt változás a saját testalkat megítélésében, az ideális testalkatban és a férfi/női ideálban. A képek vetítése előtt egy 1-7-ig terjedő Likert-típusú skálán a saját testalkatukat átlagosan 3,23-nak értékelték az emberalakteszten, majd a képek levetítése után ez 3,35-ra nőtt (karcsúbb lett). A saját maguk számára ideálisnak elképzelt testalkat (4,57 pont), a nők ideális testalkata és a férfiak ideális testalkata is a karcsúbb emberalak irányába tolódott el a képek vetítése után. Páros t-próba szerint a sajáthoz hasonló emberalak és a vetítés utáni saját ideális testalkat között szignifikáns változás (p<0,001) történt. A férfiak és a nők között nem volt jelentős eltérés a női és a férfi ideálok megítélésében. KÖVETKEZTETÉSEK - A képek igazi befolyásoló ereje (úgynevezett priming) a vetítés előtti saját és a vetítés utáni ideális test-alkat közötti szignifikáns változásban mu-tatkozott meg, a még karcsúbb alak választása következtében. A nők és férfiak ideális alakjának megítélése hasonló volt a képek vetítése előtt is azzal, hogy mit tartanának maguknak ideálisnak. A képek vetítése után a női és a férfi ideál kisebb mértékben mozdult el a karcsúbb emberalak felé, mint a sajátnak tartott ideális. Az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a médiában sugárzott képeknek jelentős szerepük lehet a lakosság testképének alakulásában. A jelenség megismerése segíthet az egészségmegőrzésben és az étkezési szokásokkal kapcsolatos betegségek megelőzésében.

[Bevezetés - Problémás az epidermoid cysta elkülönítése más intracranialis laesióktól CT és konvencionális MR-módszerek használatával. A magas reziduális és kiújulási ráta miatt a multimodális képalkotás nagy szerepet kap a pontos differenciáldiagnosztikában. Mivel az epidermoid cysta szövettanilag azonos a középfül-cholesteatomával, az utóbbi diagnosztikájában alkalmazott MR-módszerek, úgymint az EPI DWI és a non-EPI HASTE DWI hasznos lehet epidemoid cystáknál is. Így célunk volt ezeknek a módszereknek a kipróbálása epidermoid cystákon, valamint a T1 és T2 relaxációs idők, az ADC és magnetizációstranszfer-értékek kvantifikálása, hogy objektív, az epidermoid cysta összetételére karakterisztikus információt nyerjünk. Végül célunk volt, hogy megbízható, multimodális diagnosztikus módszert adjunk a klinikus kezébe, ami segíti a precíz sebészi tervezést. Módszer - Két, epidermoid cystával rendelkező beteget vizsgáltunk. A konvencionális MR-képek mellett EPI DWI, HASTE DWI, kvantitatív T1-, T2- és magnetizációstranszfervizsgálatok készültek 3T MR-géppel. A képregisztrációt követően a HASTE DWI alapján a laesióra helyezett ROIban meghatároztuk a T1-T2 relaxiációs időket és a magnetizációstranszfer- arányokat. Kiszámítottuk az ADC-értékeket mind a monoexponenciális, mind a biexponenciális diffúziós modell alapján. Eredmények - Eredményeink relatív magas T1 és T2 relaxációs időket és ADC-értékeket, valamint alacsony magnetizációstranszfer- arányokat mutattak mindkét beteg esetében. Következtetés - A HASTE DWI pontos morfológiai információt nyújt az epidermoid cystáról, míg a T1-, T2-, ADC értékek és magnetizációstranszfer-arány kvantitatív módon képes jelezni az elváltozást. Így e módszerek kombinációja a biztos preoperatív diagnózis szolgáltatása mellett segítik a reoperáció indikációjának felállítását kiújuló tumor esetén.]

Célkitűzés - Súlyos koponya-agy sérülés (traumatic brain injury, TBI) következtében elszenvedett idegpályakárosodás pontos kimutatása - Magyarországon széles körben elérhető - alacsony térerejű (1 Tesla) MRkészüléken, diffúzióstenzor-képalkotással (DTI) nyert képek segítségével. Módszer - A súlyos koponya-agy sérülést szenvedett beteget funkcionális MR (fMR) és DTI segítségével vizsgáltuk 1 T térerőn. A DTI-mérést - az összehasonlítás érdekében - egészséges alanyon is elvégeztük. Eredmények - Alacsony térerőn készített DTI-képek láthatóvá tették az egyes idegpályákat, igazolták a súlyos koponya-agy sérült beteg pályakárosodásait, amelyeket a klinikai vizsgálatokkal összhangban az fMR-eredmények is alátámasztottak. Következtetés - Az optimalizált, alacsony térerőn végzett DTI hasznos lehet koponya-agy sérülést elszenvedett beteg átvizsgálása során, sőt, segítséget nyújthat számos más agyi pályákat érintő betegség diagnosztikájában. A bemutatott eredménnyel bizonyítottuk, hogy alacsony térerőn megbízhatóan lehet és érdemes DTI-t végezni.

[Bevezetés - A Huntington-kór progresszív megbetegedés, melyben neurodegeneráció folyik már a korai preszimptomatikus fázistól kezdve. Különösen fontos a preszimptomatikus stádiumban a jelző biomarkerek megismerése, melyekkel a betegség progressziója monitorozható és tesztelhető a neuroprotektívnek vélt kezelés hatékonysága. Módszer - Hét, preszimptomatikus Huntington-mutációt hordozó és tíz párosított egészséges kontroll volt a vizsgálatba bevonva. Hatan a betegekből 24 hónapos longitudinális tanulmányban vettek részt és a kezdeti mérést követően a 12. és 24. hónapokban MRI készült róluk. Nagy felbontású T1-súlyozott képek készültek és voxelalapú morfometriát használtak az adatok elemzésére. A csoportok közti különbségtől eltekintve korrelációt találtunk a CAG ismétlődési száma és a fokális corticalis vastagság, illetve a teljes szürkeállomány- terjedelem között. Eredmények - Bilaterálisnak talált fokális corticalis atrófia volt jelen a superior temporalis sulcusban és a balközép frontális gyrusban olyan preszimptomatikus huntingtonos betegeknél, akik még nem mutatták jelét a kognitív vagy motoros hanyatlásnak. A teljes szürkeállomány-atrófia (p<0,048) és a csökkent teljes agyi volumen szintén igazolódott. A CAG-tripletek száma nem mutatott korrelációt a fokális szürkeállomány-atrófiával és a teljes agyi terjedelemmel. Erős korrelációt találtunk a CAG ismétlődési száma és a teljes szürkeállomány-terjedelem között (p<0,016). Következtetés - A corticalis atrófia korán megjelenik, már a betegség preszimptomatikus fázisában. Nagyszámú betegmintán, az atrófia mérésével történő további megerősítés biomarkere lehet a betegség progressziójának és a feltételezett neurodegenerációnak.]