Lege Artis Medicinae

Kardiometabolikus kockázati tényezők előfordulása váltott műszakban dolgozók körében

JERMENDY György, NÁDASI Judit, HEGYI Ilona, VASAS István, HIDVÉGI Tibor

2011. DECEMBER 21.

Lege Artis Medicinae - 2011;21(12)

BEVEZETÉS - Az éjszakai vagy váltott műszakban dolgozók cirkadián ritmusa zavart szenved, és ez a körülmény egészségkárosodás forrása lehet. A váltott műszakot ellátó munkavállalók kardiometabolikus kockázatának megismerése érdekében keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk 25-66 éves, aktív, legalább öt éven keresztül dolgozó munkavállalók körében. MÓDSZER - Üzem-egészségügyi szolgálat által nyilvántartott munkavállalókat (n=481; 121 férfi, 360 nő) vizsgáltunk. Legtöbben a könnyűiparban (58,2%), illetve a közigazgatásban (23,9%) dolgoztak. Kérdőíves adatrögzítést követően antropometriai méréseket és fizikális vizsgálatot végeztünk, majd éhomi vérmintából mértük az alapvető laboratóriumi adatokat. A váltott műszakban (nappal-éjszaka) dolgozók (n=234, életkor 43,9±8,1 év) adatait a csak nappal dolgozók (n=247, életkor: 42,8±8,5 év) adataival vetettük egybe. EREDMÉNYEK - A váltott versus nappali műszakot ellátók testsúlya (76,6±16,1 vs. 73,9±17,6 kg; p<0,05), testtömegindexe (27,5±5,3 vs. 26,0±4,9 kg/m2; p<0,01) és szisztolés vérnyomása (123±19 vs. 119±16 Hgmm, p<0,01) nagyobb volt, kórelőzményükben gyakrabban fordult elő diabetes (4,3 vs. 1,2%; p<0,05) és cardiovascularis betegség (3,8 vs. 0,8%; p<0,05), közöttük a sporttevékenységet végzők aránya kisebb (20,6 vs. 38,7%; p<0,001), a dohányzók aránya pedig nagyobb (35,0% vs. 19,5%; p<0,001) volt. A laboratóriumi adatok terén egyetlen különbség mutatkozott: a HDL-koleszterin a nők között alacsonyabb volt (váltott vs. nappali műszakban dolgozók: 1,56±0,32 vs. 1,68±0,36 mmol/l; p<0,01). KÖVETKEZTETÉS - A huzamos időn keresztül váltott műszakban (nappal-éjszaka) dolgozó munkavállalók életmódja kevésbé egészséges, és kardiometabolikus kockázati tényezőik előnytelenebbül alakulnak, mint az egy műszakban (nappal) dolgozóké, ezért a váltott műszakban dolgozók egészségmegőrzésére fokozottabb figyelmet kell fordítani.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Genomika, a biológiai komplexitás tudománya

FALUS ANDRÁS

Húsz év egy tudomány történetében a legtöbb esetben jelentős periódus. Ez még egyes társadalomtudományok (szociológia, pszichológia) tekintetében is igaz, de nagyon meghatározó olyan tudomány esetében, mint a genetika.

Lege Artis Medicinae

A legújabb DPP-4-gátló: a linagliptin

KIS János Tibor

A linagliptin xantinbázis-alapú, nagy szelektivitású, erős dipeptidil-peptidáz-IV- (DPP-4-) gátló. A DPP-4-gátlás révén csökkenti az endogén inkretin hormonok lebomlását, így glükózdependens módon növeli a hasnyálmirigyszigetek inzulinelválasztását, és csökkenti a glükagon szekrécióját. A szerző összefoglalja a linagliptinnel végzett legfontosabb klinikai vizsgálatokat, ezek rámutatnak a linagliptinnek azokra a tulajdonságaira, melyek megkülönböztetik a többi DPP-4-gátlótól.

Lege Artis Medicinae

Az orvos társadalmi felelőssége

SÓLYOM Antal, BÁLINT Géza

Az orvos társadalmi felelősségét már Hippokratész hangsúlyozta. Az orvos kötelességének tartotta, hogy biztosítsa mind a beteg, mind a jelenlévők (hozzátartozók), valamint minden külső ágens (társadalom, kormányzat) részvételét a beteg gyógyulásában.

Lege Artis Medicinae

Csontmetasztázis kezelésének értékelése

RUBOVSZKY Gábor

A malignus tumorok gyakran adnak áttétet a csontokban. Az emlődaganatok, azon belül is a hormonérzékeny (ösztrogénreceptor- pozitív) tumorok áttéteinek leggyakoribb helye a csont. Ilyenkor előfordul, hogy nemcsak elsőként jelentkezik, de hosszabb ideig ez az egyedüli metasztatikus hely.

Lege Artis Medicinae

Peremvidéken

KAPÓCS Gábor

Ismét eltelt egy év. Egy nagyon küzdelmes év. Nemcsak számomra volt nehéz, hanem mindenki számára. Legalábbis ebben az országban, amit Magyarországnak hívnak. Küzdeni persze a legtöbb európai országban is kellett. Ámbár nagyon nem mindegy, miért és mennyiért küzd az ember. No meg, hogy milyen eredménynyel teszi ezt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A metabolikus szindróma és a perifériás artériás betegség. - Mire figyeljünk a gyakorlatban?

SIMONYI Gábor

A metabolikus szindróma hazánkban is a lakosság egyre nagyobb arányát érinti. A metabolikus szindróma elemei önállóan is cardiovascularis kockázati tényezők. Ezek egyidejű jelenléte többszörösére növeli a szív- és érrendszeri rizikót. A metabolikus szindróma és az alsó végtagi artériás érbetegség közös kockázati tényezői miatt gyakori együttes fennállásuk. Az alsó végtagi artériás betegség jelentős cardiovascularis kockázati tényező. A tünetekkel (claudicatio intermittens) kísért esetekben a gyaloglásra jelentkező alsó végtagi ischaemia jelentősen korlátozza a mindennapi tevékenységet és a betegek életminőségét. A tünetek kezelésére alkalmazható a revascularisatiós és a gyógyszeres terápia, továbbá a kontrollált fizikai tréning. A gyógyszeres kezelési lehetőségek közül a cilostazol kiemelkedő szereppel bír, amely a nemzetközi ajánlásokban egyedül rendelkezik IA evidenciával. A hazai SHERIFF (SHort-tERm cIlostazol eFFicacy and quality of life) vizsgálatban a betegek jelentős része rendelkezett a metabolikus szindróma kritériumainak megfelelő kísérő betegségekkel. E betegeknél a három hónapos cilostazolterápia az életminőségben jelentős javulást eredményezett, amelynek hátterében a maximális és a fájdalommentes járástávolság javuló paraméterei álltak. Metabolikus szindrómában szenvedőket is szűrni kell a perifériás artériás betegségre, és a claudicatio intermittens esetében biztonságosan, illetve hatásosan alkalmazható a cilostazolterápia.

Lege Artis Medicinae

Cardiovascularis szűrés és rizikóstratifikáció

VÉRTES András

A cardiovascularis betegségek változatlanul a vezető halálokok közé tartoznak a fejlődő országokban. A cardiovascularis betegségek hátterében húzódó atherosclerosis már akár gyermekkorban megkezdődhet, és aztán lappangva, tünetmentesen fejlődik ki évek, évtizedek alatt. A cardiovascularis prevenció egy összehangolt tevékenység, amely populációs és/vagy egyéni szinten is folyik. A tradicionális cardiovascularis szűrés az emelkedett koleszterin vagy magas vérnyomás, illetve egyéb kockázati tényezők ko-rai felismerése az egészséges, tünetmentes populációban. A klinikai rizikóbecslés lé-nyege a magas cardiovascularis kockázatú egyének felismerése, akiknél intenzív prevenciós stratégia szükséges. A megfelelő cardiovascularis szűréshez és rizikómeghatározáshoz szükséges, hogy a lakossággal leginkább találkozó háziorvosok és az egészségesnek tartott, aktív dolgozókkal találkozó foglalkozás-egészségügyi orvosok minden orvos-beteg találkozót felhasználva elvégezzék a rizikóstratifikációt. Ehhez az orvosok és nővérek prevenciós szemléletű oktatása lenne szükséges, hi-szen a kiszűrt egyének edukációja is alapvető a cardiovascularis mortalitás csökkentésében.

Lege Artis Medicinae

Az atherosclerosis nemcsak megelőzhető, hanem gyógyítható is

MÁRK László

Az atherosclerosis nemcsak a leggyakoribb halálesetet okozó cardiovascularis betegségek legfőbb okaként, hanem az erek rugalmasságának korral járó elvesztésében mindenkiben lényeges szerepet játszó tényezőként is fontos napjaink egészségügyi ellátásában. Az utóbbi két évtized nagy vizsgálatai kimutatták, hogy a magas koleszterinszint kezelésével csökkenteni lehet a car­diovascularis események gyakoriságát és az összhalálozást, valamint igazolódott az is, hogy a már kialakult atheroscleroticus plakk nagysága is csökkenthető. Ez utóbbi a gyógyszeres kezelésben szinte egyedül­álló. Lipidcsökkentéssel nemcsak megelőzhetők az éresemények, hanem gyógyítani is tudjuk az atherosclerosist, ha megfelelő módon végezzük azt. Jelenleg három gyógyszercsoport (statinok, ezetimib és PCSK9-gátlók) mögött áll teljes értékű evidencia arra, hogy alkalmazásukkal csökkenteni lehet a cardiovascularis események számát és plakkregresszióra is képesek. A számos meggyőző klinikai vizsgálat ellenére a lipidcsökkentő terápia a cardiovascularis prevenciós palettán a megtűrt vagy kényszeredetten alkalmazott kategóriában áll. Ahhoz, hogy a benne rejlő lehetőségeket megfelelő szinten kiaknázzuk, objektíven, tényleges súlyának megfelelően kell nekünk, orvosoknak is közelednünk hozzá, és a betegeink felé azt kell sugároznunk, hogy olyan, élethosszig tartó kezelésről van szó, mellyel nemcsak a cardiovascularis események fellépésének valószínűségét csökkenthetjük, hanem ereink öregedését is lassítani tudjuk.

Ideggyógyászati Szemle

[A fejfájás-gyakoriság és típusai metabolikus szindrómában]

DEMIRYÜREK Enes Bekir, EMRE Ufuk, KORUCU Osman, BARUT Özen Banu, TASCILAR Nida Fatma, ATASOY Tugrul Hüseyin, DEMIRYÜREK Esra, YAYLACI Selcuk, GENC Bilal Ahmet

[Bevezetés - A metabolikus szindróma (MetS) és a különböző fejfájások gyakori egészszégügyi problémák szerte a világon. A köztük levő kapcsolat mind ez idáig nem tisztázott. Célkitűzés - A jelen tanulmány célja, hogy vizsgálja a különféle fejfájások prevalenciáját és megvizsgálja azok kapcsolatát a klinikai laboratóriumi paraméterekkel metabolikus szindrómában. Minta és módszerek - A 2011 júniusa és 2012 júliusa között az endokrinológiai ambulancián diagnosztizált MetSbetegek közül 202 vett részt a vizsgálatban. Hemoglobin-, éhomi vércukor- (FBG-), összkoleszterin-, trigliceridértékek, HDL- és LDL-koleszterinek, pajzsmirigyteszt és HbA1c-értékek kerültek feljegyzésre mindenkiről. Beck depresszió kérdőív (BDI) és Beck szorongás kérdőív (BAI) felvétele is történt. A fejfájás súlyosságát Vizuális Analóg Skálával (VAS) nézték. Eredmények - A fejfájás prevalenciája a MetS-betegek körében 61,4% volt. A fejfájás incidenciája a nők körében magasabb volt (nők: 86,4%, férfiak: 13,6%). A fejfájás típusainak megoszlása az alábbi volt: epizodikus tenziós típusú fejfájás (ETTH) 24,8%, epizodikus migrén 14,4%, krónikus tenziós típusú fejfájás (CTTH) 11,3%, egyéb típusú fejfájás (cervicogenicus fejfájás és claster fejfájás) 3%. Statisztikai összefüggés nincsen az egyes fejfájásokkal küzdő és nem fejfájós csoport között a BMI, a derékkörfogat és laboratóriumi paraméterekre nézve (p>0,05). Az átlag BDI- és BAI-eredmények magasabbak voltak a fejfájós csoportban (p<0,001 és p<0,001). Nincs szignifikáns különbség az átlag-MIDAS-értékek és a fejfájás típusai között (p=0,35). A fejfájással küzdő csoportban szignifikáns kapcsolat volt a trigliceridszintek és a fájdalom megjelenési gyakorisága, időtartama és súlyossága között. Következtetés - A fejfájás prevalenciája a MetS-betegek körében 61,4%. A különféle fejfájástípusok incidenciája hasonló volt az átlagpopulációhoz. Összefüggést találtunk a trigliceridszintek és a fájdalom megjelenésének gyakorisága és súlyossága között. Az eredmények felhívják a figyelmet az emelkedett trigliceridszintre, annak érdekében, hogy ezáltal csökkenteni lehessen a fejfájással küzdő betegek esetében a fájdalom gyakoriságát és intenzitását.]

Nővér

A policisztás ovarium szindróma és a metabolikus szindróma kapcsolata

KISS Katalin, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, PAKAI Annamária

A vizsgálat célja: Jelen vizsgálat célja a policisztás ovarium szindrómával (PCOS) diagnosztizált betegek esetében a szénhidrát- anyagcserezavar sajátosságú metabolikus tünetegyüttes előfordulásának tanulmányozása. Vizsgálati módszerek és minta: A retrospektív, kvantitatív vizsgálat során a mintát 18-45 év közötti nőbetegek alkották (N=98). A dokumentumelemzés során a metabolikus profil erősítésére szolgáló antropometriai és laboratóriumi paraméterek áttekintésére került sor. Az SPSS 17. program segítségével leíró statisztika mellett χKhi2-próbát, korreláció számítást, és regresszióanalízist alkalmaztunk (p<0,05). Eredmények: A minta 46%-a túlsúlyos. A testtömegindex (BMI) a vérnyomásértékek és a lipid markerek vonatkozásában összefüggést mutatnak (p <0,05). Az anyagcserezavar diagnosztizálásánál a betegek több mint 40%-nál igazolódott a metabolikus szindróma. Következtetések: A policisztás ovarium szindróma egy több szervrendszert érintő, endokrin kórfolyamat. Diagnózisának szempontjából fontos lenne, hogy a betegek a metabolikus szindróma irányába is szűrve legyenek, függetlenül a testtömeg-indextől. A kutatás eredményei, és az összefüggések feltárása rávilágítanak a gondozási protokoll fejlesztésére.