Lege Artis Medicinae

Ismét az eutanáziáról

FÁKLYA Csaba

1994. ÁPRILIS 27.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(04)

Tudósítás

Az örvendetesen szaporodó egészségügyi szellemi műhelyek egyik legrangosabbika a Liberális Orvosklub, mely módszeresen veszi programjába a legkényesebb orvosi kérdések megvitatását a paraszolvenciától az eutanáziáig.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az orális alvadásgátló kezelés laboratóriumi ellenőrzése

VAJDA Zoltán, PÁL András, SIKOS Zita, SAS Géza

A thromboemboliás megbetegedések kezelésében és megelőzésében alkalmazott kumarinvegyülettel (Syncumar) végzett, tartós alvadásgátló kezelés két alapvető követelménye az újabb thrombosis megakadályozása, és a vérzéses szövődmények elkerülése. Ehhez a protrombinszinttel jellemezhető megfelelő mértékű alvadásgátlás szükséges. A közlemény áttekinti a Syncumar-kezelés laboratóriumi ellenőrzésének elméleti és gyakorlati vonatkozásait. A legjelentősebb nehézséget az okozza, hogy a méréshez használt, különböző forrásból készített tromboplasztin-készítmények eltérő protrombinszintet (Quick időt) adnak meg ugyanazon beteg plazmájából, ami lehetetlenné teszi az egyes laboratóriumok mérési adatainak összehasonlítását. A közlemény ismerteti a helyzet megoldása céljából bevezetett, a különböző tromboplasztin-készítményeket jellemző International Sensitivity Index (ISI), valamint az ennek alap ján számítható International Normalized Ratio (INR) fogalmát és használatát. A kétségtelen fejlődés ellenére az INR be vezetése nem küszöböli ki teljesen azokat a bizonytalanságokat, amelyek a különböző detektálási módszerek és a tromboplasztinok kölcsönhatásaiból származnak, és eltérő ISI értékeket eredményeznek a különböző mű szereket használva. A fejlődés a laboratórium- és készülékspecifikus ISI-értékek alkalmazásától várható.

Lege Artis Medicinae

Az amaurosis fugax általános orvosi vonatkozásai

HORVÁTH Sándor, SOMLAI Judit

Az amaurosis fugax (egy szemen jelentkező átmeneti vakság) tünete nem csupán a nyaki erek atherosclerosisára, hanem a keringési rendszer általános megbetegedésére is utal. A tünet jelentősége, különösen ha 50–55 éves életkoron túl jelentkezik, prognosztikai szempontból hasonló a tranziens ischaemiás attakéhoz: első klinikai jele lehet mind az extra és intracranialis agyi erek, mind a coronariák atherosclerosisának. Mortalitási adatok szerint az amaurosis fugaxot elszenvedett betegek vezető haláloka szív eredetű, döntően myocardialis infarctus. Azokon az 50–55 évesnél idősebb betegeken, akiknél az amaurosis fugax tünetei felléptek, nem elegendő csupán a szemészeti vizsgálatokat elvégezni: a betegeket neurológiai és kardiológiai szem pontból is vizsgálni kell. Amaurosis fugax után nem a tünet, hanem a betegség kezelése az, ami a betegek életkilátását kedvezően befolyásolhatja.

Lege Artis Medicinae

Methylprednisolon bolusterápia szisztémás lupus erythematosusban

GERGELY Péter

A retrospektív tanulmány célja a methylprednisolon bolusterápia hatásának és mellékhatásainak vizsgálata volt. Harmincöt szisztémás lupus erythematosusban szenvedő beteget részesítettünk methylprednisolon boluste rápiában (lupus nephritis, súlyos haemolysis, antifoszfolipid szindróma következtében ki alakult agyi vasculitis, artériás occlusio és thrombocytopenia miatt), melyet fenntartó kortikoszteroid (és cyclophosphamid) kezeléssel folytattunk. 34 beteg került remisszióba átlagosan 4,7 hét után, a remisszió átlagos tartama > 2,7 év volt. Hat betegben exacerbáció következett be 1–2,5 év után. 28 beteg jelenleg is remisszióban van. A boluskezelés alatt mellékhatást nem tapasztaltunk. A methylprednisolon bolus terápia hatásos és biztonságos mind lupus nephritisben, mind súlyos központi idegrend szeri manifesztáció esetén. A megfelelően megválasztott fenntartó kezelés is lényeges.

Lege Artis Medicinae

Az immunszcintigráfia értéke melanoma malignum metasztázisainak kimutatásában

PAPÓS Miklós, LÁNG Jenő, CSERNAY László, SZEKERES Lenke, KUBA Attila

A szerzők 99m Tc-mal jelzett antimelanoma monoklonális ellenanyag F(ab'), fragmentjével végzett immunszcintigráfia diagnosztikus teljesítőképességét vizsgálták melanoma malignum áttételeinek kimutatásában. 23 betegben 24 immunszcintigráfia történt. A betegekben egyéb módszerekkel (mellkasröngten, hasi ultrahangvizsgálat, CT, csontszcintigráfia, biopszia) 40 metasztázist mutattak ki. A 40 metasztázis közül az immunszcintigráfia 24-et (60%) igazolt. Digitális szubtrakcióval történt háttérkorrekció után további 3 májáttét vált megjeleníthetővé. A szerzők az immunszcintigráfiát alkalmasnak tartják melanoma malignum áttételeinek igazolására. Eredményeik megegyeznek más szerzők nagyobb beteganyagon szerzett tapasztalataival.

Lege Artis Medicinae

A közegészségügyi-járványügyi szakmai kollégium módszertani levele a bölcsődékben és oktatási intézményekben alkalmazható vegetáriánus és hasonló jellegű étrendekről

A vegetáriánus életmódot folytatók tápláltsági állapotát döntően befolyásolja az alkalmazott étrend típusa. A szemivegetáriánus és a lakto-ovo-vegetáriánus étrend gondos, szakszerű tervezést feltételezve még a kisgyermekek tápanyagszükségletét is kielégíti, ugyanakkor a szigorúan vegetáriánus, illetve makrobiotikus étrend egyes tápanyagok vonatkozásában nem elégíti ki a szükségletet, és hiánytünetek jelentkeznek gyermekeknél, felnőtteknél egyaránt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A metamizol

DUMELE Andreea

A közel 100 éve alkalmazott metamizol napjainkban reneszánszát éli, az évek során bizonyította hatékonyságát és kivívta népszerűségét. Különleges hármas (fájdalomcsillapító, lázcsillapító és görcsoldó) hatása révén széles az indikációs köre. A nem opioid analgetikumok között az egyik legerősebb fájdalomcsillapító. A metamizol prodrug, a szervezetben alakul át aktív metabolitokká. Hatásmechanizmusa komp­lex, még nem teljesen tisztázott. A klasszikus nemszteroid gyulladáscsökkentőkkel szemben csekély a gyulladáscsökkentő hatása. Súlyos, de nagyon ritka mellékhatása – az agranulocytosis – évekig hátráltatta használatát és még napjainkban is heves viták tárgya. A nemzetközi vizsgálatok alapján jól tolerálható, biztonságos szernek bizonyult. Mellékhatásprofilja eltér a nemszteroid gyulladáscsökkentőktől, így NSAID-kontraindikáció esetén kiváló alternatívát jelent. Jó vízoldékonysága alkalmassá teszi mind orális, mind parenteralis alkalmazásra. A hatékony, jó biztonsági profillal rendelkező metamizol hazánkban jogosan került ismét a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók közé.

Ideggyógyászati Szemle

Eseményfüggő EEG- és kiváltottválasz-vizsgálatok a klinikai gyakorlatban

RAJNA Péter, HIDASI Zoltán, WALDEMAR Szelenberger

A szerzők a hagyományos EEG korlátaiból kiindulva áttekintik az eseményfüggő EEG-vizsgálatok módszereit és klinikai jelentőségét. A módszertani eltérések szerint megkülönböztetik a feladathelyzetben vagy a feladat előtt és után felvett EEG-tevékenység spektrális elemzésével történő vizsgálatokat, valamint az agyi kiváltottválasztechnikán alapuló ingervezérelt méréseket. Az előbbiekkel kapcsolatosan a klinikai közlemények legfontosabb eredményeit egyes betegségcsoportok (Alzheimer-kór, epilepszia, szkizofrénia, Parkinson-kór, dyslexia, depresszió) szerint összegzik. A stimulusvezérelt eseményfüggő EEG-jelenségekkel (P300, kognitív potenciál) kapcsolatos irodalommal részletesebben foglalkoznak. Az utóbbi évek publikációiból kiemelt 224 humán tudományos közlemény tájékozódó metaanalízisét végzik el. Ennek során bemutatják, hogy a módszert milyen tudományterületeken és milyen gyakorisággal alkalmazták. Ezt követően a 83 klinikai kutatás eredményeit foglalják össze. Kitérnek arra, hogy mely eseményfüggő EEG-mérést milyen gyakran alkalmaztak, és mely agyi hullámösszetevőket és milyen paramétereket értékeltek. Végül ismét betegségcsoportok szerint (szkizofrénia, magatartászavarok, traumás károsodások, enuresis nocturna, depresszió, memóriazavar és dementia, gyermekkori részképességzavarok, gyógyszerhatás) összefoglalják a módszer használatával nyert eredményeket. Dolgozatukat a módszer lehetséges perspektíváinak és jelenlegi korlátainak bemutatásával zárják.

Ideggyógyászati Szemle

[A húgysavnak a Parkinson-kór kórélattanában és a diagnózis előrejelzésében betöltött szerepe – török populáción alapuló vizsgálat]

ARI Cagla Buse , TUR Kobak Esma , DOMAC Mayda Fusun , KENANGIL Ozgen Gulay

[Az oxidatív stressz lényegesen hozzájárul a neurodegeneratív betegségek kialakulásához. A Par­kin­son-kór (PD) kórélattanában a közelmúltban bekövetkezett fejlemények nyomán ismét megnőtt a téma iránti érdeklődés. A közelmúltban derült fény a húgysav potenciális idegvédő szerepére is. Elképzelhető, hogy a magasabb húgysav-koncentrációk csökkentik a Parkinson-kór kiala­ku­lásának kockázatát és megelőzik annak progresszióját. Mindazonáltal, ez a felvetés egyelőre nem bizonyított, mivel e korábbi vizsgálatok eredményei ellentmondáso­sak. A jelen vizsgálat célja, hogy a betegek demográfiai és klinikai adatai közötti kapcsolat elemzésével megvizsgálja, létezik-e összefüggés az alacsonyabb szérumhúgy­sav-koncentrációk és a PD megnövekedett kockázata között, és meghatározza, hogy a korábbi vizsgálatok eredményei megegyeznek-e a török populációból származó betegek adataival. További cél volt annak meghatározása, hogy használható-e a húgysavszint a korai stádiumú betegség diagnosztikai markereként. 305 beteget és 100 egészséges kontrollt vontunk be a vizsgálatba. A betegek és a kontrollok szé­rumhúgysav-koncentrációit összevetettük klinikai ada­taik­kal. A betegeket három motoros alcsoportra osztottuk, és betegségük súlyosságát módosított Hoehn & Yahr értékelő skálával (mH&Y), valamint egységes Parkinson-kór érté­ke­lési skálával (UPDRS) határoztuk meg. A kognitív mű­kö­dést standardizált Mini-Mentál Teszttel (MMSE-TR) értékeltük. A beteg- és a kontrollcsoport tagjainak életkora, nemi összetétele nem különbözött szignifikánsan (p = 0,030, p = 0,132). A betegek átlagos szérumhúgy­savszintje 5,06 ± 1,33 mg/dl, a kontrolloké 5,46 ± 1,44 volt; az eltérés statisztikailag szignifikáns (p = 0,022). Az átlagos MMSE-TR-pontszám a betegek körében 24,83 ± 4,35, a kontrollok körében 27,09 ± 2,13 volt; az eltérés statisztikailag szignifikáns (p = 0,001). A betegség fenn­állásának átlagos időtartama 6,31 ± 4,16 év, az UPDRS-skála átlagos pontszáma 59,74 ± 22,33, az átlagos mH&Y-pontszám 2,29 ± 0,91 volt. A bináris összehasonlítás szerint a tremordomináns motoros alcsoportba tartozó PD-betegeknek alacsonyabb volt a húgysavszintje, mint a kontrolloknak (p = 0,014). A ROC-görbe elemzése ≤9,15 mg/dl-es vágópontot határozott meg, a specificitás 99,3, a szenzitivitás 10,0, a görbe alatti terület pedig 0,576 (p < 0,005) volt. A regresszióanalízis feltárta, hogy az életkor a húgysavszint független kockázati tényezője. Az oxidatív stressz közreműködhet a PD kialakulásában, a húgysavszint pedig védőfaktorként működhet a betegség klinikai lefolyása során, habár a betegségsúlyosságot nem befolyásolja. Eredményeink alátámasztják, hogy PD esetén alacsonyabb a húgysavszint, azonban az a PD betegségkockázatának nem eléggé erős indikátora. Ahogy a további kutatások réven egyre többet tudunk meg a húgysavszint hatásáról, annak szignifikáns hatásai is jobban körvonalazódnak majd.]

Ideggyógyászati Szemle

A cerebralis vasomotor-reaktivitás transcranialis Doppler-vizsgálata vinpocetin hatásainak a felmérésére cerebralis kisérbetegségben: gyorsvizsgálat

JOVANOVIC B. Zagorka, PAVLOVIC M. Aleksandra, PEKMEZOVIC Tatjana, MIJAJLOVIC Milija, NADEŽDA Šternić Čovičković

Háttér - Még mindig nem tisztázott a vinpocetin, a szintetikus etil-alkaloid vincamin értágító hatása. A gyógyszer adása előtt és után transcranialis Doppler-technikával mérték a cerebralis vasomotor-reaktivitást az arteriolák vasodilatatiójának a megítélésére. A vizsgálat célja a vinpocetin vasodilatativ hatásának a felmérése volt cerebralis kisérbetegségben (SVD) szenvedők esetében a cerebralis VMR mérésével. Anyagok és módszerek - Összesen 30, SVD-ben szenvedő beteget kezeltünk három hónapig orálisan 15 mg vinpocetinnel. A cerebralis VMR-t légzés-visszatartási teszttel határoztuk meg. A légzés-visszatartási indexet (BHI) standard módon határoztuk meg, a >0,69-ot tekintettük normálisnak. A kiinduláskor, a kezelés előtt (I) meghatároztuk a BHI-t, a módosított Rankin-skála (mRS) pontszámát és a Mini Mental State Examination (MMSE) pontszámát. Egy hónappal később (II) ismét megmértük a BHI-t, majd három hónappal a kezelés után (III) elemeztük a BHI-t, az mRSpontszámot és az MMSE-pontszámot. Eredmények - A betegek átlagéletkora 61,4±11,5 év volt (40-77 év), 18 (60%) volt nő és 12 (40%) férfi. A kezelés során a jobb oldali MCA-ban nőtt a BHI (I) 1,18±0,53, (II) 1,26±0,54, (III) 1,37±0,41, statisztikailag szignifikáns különbséggel az I. és III. mérés között (p<0,05). Növekedést észleltünk a bal MCA-ban (I) 1, 25±0,53, (II) 1,31±0,55 és (III) 1,32±0,42, de ez nem érte el a statisztikai szignifikancia határát (p>0,05). Az átlagos MMSE-pontszám szignifikánsan nőtt a kiindulástól 27,4±2,3-ről 28,5±2,0-re három hónapos kezelés után (p<0,001). A funkcionális status statisztikailag szignifikáns javulást mutatott az mRSpontszám javulásával 2,1±1,0-ről 1,1±0,6-re (p<0,001). Következtetés - A gyorsvizsgálat eredményei szerint a három hónapos orális kezelés 15 mg vinpocetinnel tendenciaszerűen növelte a BHI-t, ami a cerebralis VMR javulását mutatja. Lehetséges, hogy a vinpocetin nagyobb dózisaira van szükség a VMR jelentős fokozódásának eléréséhez.

Ideggyógyászati Szemle

[Az intravénás immunglobulin-kezelés hatásai és a betegek jellemzői Guillain-Barré-szindrómában]

GUZEY ARAS Yesim, TANIK Osman, DOGAN GÜNGEN Belma, KOTAN Dilcan

[Célkitűzés - A vizsgálat célja a Guillain-Barré-szindrómában (GBS) szenvedő betegek diagnózis- és kezelésfüggő jellemzőinek meghatározása, továbbá a korai szakaszban alkalmazott intravénás immunglobulin (IVIg) -kezelés állapotalakulásra, mortalitásra és prognózisra gyakorolt hatásának értékelése. Betegek és módszerek - Klinikánkon 2000 januárja és 2014 januárja között diagnosztizált, GBS-ben szenvedő fel-nőttek adatainak retrospektív áttekintését végeztük el. Az IVIg-kezelésben részesülteket bevontuk a vizsgálatba, kizártuk viszont az egyéb neuropathiás betegségekben szenvedőket. A résztvevőket az IVIg-kezelés alkalmazásának időtartama alapján két csoportba soroltuk: az 1. csoport <7 napon át kapta, a 2. csoport hét vagy több napig. Az első csoport olyanokból állt, akik az IVIg-kezelést a tünetek jelentkezésétől számított hét napon belül kapták, míg a 2. csoport betegeinél a 7. napon vagy később kezdődött el a kezelés. A kórházi felvételkor, majd egy hónappal később ismét feljegyzett HFGS- (Hughes Functional Grading Scale) pontszám alapján értékeltük az állapotalakulást és a prognózist, a demográfiai és a laboratóriumi jellemzők figyelembevételével. Eredmények - Összesen 49 GBS-beteget vontunk be (31 fő az 1. csoportban, 18 fő a 2. csoportban). A GBS demielinizáló formáját 22 betegnél (44,8%) állapítottuk meg. A két csoport között nem volt különbség az intenzív ellátás (p=0,288), a rehabilitációs kezelés iránti igény (p=0,762) és a progresszió (p=0,693) között, haláleset csak az 1. csoportban történt két fő esetében. A felvételkor a HFGS-pontszám összes betegre vonatkozó átlagértéke 3,27±0,974 volt, egy hónap elteltével pedig 2,53±1,226. A csoportok között nem mutatkozott különbség a HFGS-pontszám átlagában sem a felvételkor, sem 1 hónap elteltével. Mindkét csoportban szignifikáns mértékű javulást észleltünk a kezdeti (felvételkor rögzített) és az 1 hónappal későbbi HFGS-pontszám között. Következtetés - Vizsgálatunkban a GBS demielinizáló formája gyakoribb volt az axonális formánál. A GBS-ben szenvedőknek standard kezelésként 2 g/kg összdózisban, öt napon át adott IVIg-kezelés szignifikáns mértékben javította az állapot alakulását mindkét formában, és mindkét (korai és késői kezdetű) alkalmazási mód esetén. A kezelés korai megkezdése nem eredményezett különbséget az intenzív kezelési és a rehabilitációs igények tekintetében.]