Az alkoholbetegség, a dohányzás, a depresszió, a szorongás, a cardiovascularis betegségek és a 2-es típusú diabetes egymással komplex és többirányú összefüggésben vannak. Nemcsak egymásnak, hanem - nagyrészt a depresszióval való kapcsolatuk miatt - az öngyilkosságnak is rizikófaktorai. A depressziós és szorongásos betegségek sikeres terápiájának hatása nemcsak az öngyilkosság, hanem az alkoholbetegség, a cardiovascularis morbiditás, mortalitás és a dohányzás csökkentésében is szerepet játszik, ezért a megfelelő specifikus kezeléseknek az adott szakterületen érvényesülő eredményén túl a hatás (ha kisebb mértékben is) egy másik orvosi diszciplína területén is jelentkezik. Másrészről viszont a dohányzás visszaszorítása a krónikus obstruktív tüdőbetegség, a tüdőrák, az ischaemiás szívbetegségek stb. csökkenő mortalitása és morbiditása mellett a csökkenő suicid morbiditásban (suicid kísérletek), illetve mortalitásban, valamint a depresszió csökkenő morbiditásában is oki tényező lehet. Közleményünk célja, hogy tudatosítsuk ezen rejtett (egy másik szakterületen megbúvó) előnyöket az érintett szakmák és az egészségügyi finanszírozók, illetve döntéshozók számára is. A bemutatott adatok a pszichiátriai szakellátás finanszírozásának növelése mellett az alapellátás kompetenciájának az enyhe és középsúlyos (nem pszichotikus és nem suicidalis) depresszióra és szorongásos zavarokra való kiterjesztését is indokolják.

A hanghalló módszer egy újfajta szemlélet, amely nem orvosi keretben értelmezi a kliensek által hallott hangokat, látott víziókat, és a pszichiátriai diagnózisok adását károsnak ítéli.

A 2-es típusú cukorbetegség gondozásában paradigmaváltásnak vagyunk tanúi. A szénhidrátháztartás paramétereinek korrigálása helyett a cardiovascularis szövődmények megelőzésére kell koncentrálnunk. A nem inzulin készítmények előretörése szintén váltást jelent a korábbi gyakorlathoz ké­pest. A szerző az SGLT2-gátlók pozícióját vizsgálja meg a megváltozott terápiás gyakorlatban.

A betegségek többféle okból tűnhetnek el a világ színpadáról. Megesik, hogy az orvostudománynak sikerül legyőznie őket, mint ahogy a fekete himlővel történt. Máskor a társadalmi környezet átalakulása tünteti el a kórt, mint az a bubópestis vagy a kolera esetében történt, legalábbis Európában. Ám megeshet az is, hogy a kór beleolvad egy másik betegségkategóriába, vagy éppen terminológiai okokból szűnik meg, azaz többé nem tekintik önálló névre jogosult tünetcsoportnak. Utóbbi módon enyészett el például a hisztéria, a melankólia, a nosztalgia, a szerelembetegség (hiereos) vagy az a csömör is, amelynek történetét alább próbálom bemutatni.

A pszichiátria és képalkotás kérdését négy pontról közelíthetjük meg: a pszichiátriai betegek képi tevékenysége felől Opicinus Canistristől, Prinzhorntól - Morgenthaleren át - a mai gyakorlatig. A másik megközelítési mód a művésszé lett betegek és művészbetegek tevékenysége oldaláról: a beteg művészektől, az olyan betegektől, akik művésszé váltak, híresek lettek, Wölflitől és Navratil pácienseitől, Friedrich Schröder-Sonnensternen át az art brut képviselőiig.