Lege Artis Medicinae

Homoszexualitás az orvostudomány tükrében

KÓRÁSZ Krisztián, KORAS Réka, SIMON Lajos

2008. ÁPRILIS 22.

Lege Artis Medicinae - 2008;18(04)

A homoszexualitás egyik legrégebbi írott nyoma Mózes 5. könyvében található. Írásunk arra keresi a választ, miként viszonyult ehhez a jelenséghez az idők során az orvostudomány, mely magyarázatok alapján igyekezett tudományos választ adni a felmerülő kérdésekre.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Hitek és tévhitek az akut stroke ellátásában

CSIBA László, KOVÁCS Katalin Réka

Hazánkban a stroke, a cardiovascularis és a daganatos megbetegedés után a harmadik vezető halálok. A legújabb Gyógyinfok-adatok szerint 2004-ben 42 000 beteget vettek fel kórházi osztályra stroke diagnózissal, míg az újonnan hospitalizált szívinfarktusos betegek száma ötéves átlagban (2000–2004) ennél kevesebb, „csak” 16 000 volt.

Lege Artis Medicinae

Újdonságok az időskori maculadegeneráció diagnosztikájában és terápiájában

SERES András István

Az időskori maculadegeneráció a civilizált országokban a vakság vezető oka. Az elmúlt években olyan új terápiás lehetőségek kerültek bevezetésre, mint például a fotodinámiás kezelés és az intravitrealis injekciók a vascularis endothelialis növekedési faktor gátlására. Ezek a kórkép progressziójának feltartóztatása mellett reményt adnak a látás javítására is. Az új diagnosztikai eszközök közül az optikai koherencia tomográfia nemcsak a diagnosztikus lehetőségeket javította, hanem módot ad a gyógyszerhatások kvantitatív mérésére is. Tekintettel az új gyógyszerek igen magas árára és a gyakori újrakezelések szükségességére, a kórkép gazdasági terheinek jelentős növekedése várható.

Lege Artis Medicinae

A halálfélelem, a halál iránti attitűd és a mentális egészség kapcsolatának korosztályos összehasonlító vizsgálata

ZANA Ágnes, SZABÓ Gábor, HEGEDÛS Katalin

Lege Artis Medicinae

Halál és a lányka A másiknak adott válasz

FERENCZI Andrea

A megtorlás és bosszú csak a gonoszt konzerválja. Amikor valaki gonosz tettet követ el, azt csak a másik válasza győzheti le; ha a sértett fél „feloldja”, átvállalja, s nem engedi, hogy a gonosz tovább pusztítson. Roman Polanski, az Oscar-díjas rendező filmje kapcsán a bűnről, az igazságos igazságtételről és az áldozat méltányosságáról ejtünk szót.

Lege Artis Medicinae

Fájdalom és fájdalomcsillapítás a reumatológiában

GAÁL János

A fejlett ipari államokban a lakosság egészét tekintve a krónikus mozgásszervi eredetű fájdalom prevalenciája 35% körül van. A mozgásszervi fájdalom eredetét alapul vevő, a mindennapi gyakorlat szempontjából hasznos csoportosításban megkülönböztetjük a degeneratív ízületi betegségekkel, a metabolikus csontbetegségekkel kapcsolatos fájdalmakat, a lágyrész- reumatizmusok okozta és nem articularis fájdalom szindrómákat, valamint a gyulladásos eredetű fájdalmakat. A krónikus fájdalom szindrómában maga a fájdalom már elvesztette alapvető adaptív biológiai jelentőségét, és önálló patogenetikai folyamattá lép elő jelentős vegetatív és pszichés tünetekkel. A reumatológiai fájdalmak kezelésében alapvető jelentőségű a gyógytorna. Elvégzését segítik elő a különféle farmakológiai és nem farmakológiai módszerek. Az utóbbiak közé tartoznak például a borogatások, pakolások, balneo- és hidroterápiás módszerek, az elektro-, mechano- és termoterápiás eljárások stb. A gyógyszeres terápia leggyakrabban az egyszerű analgetikumok, a nem szteroid gyulladásgátlók, a szteroidok, a minor és immár a major opiátok adását jelenti, amelyet adjuváns szerekkel (például a triciklikus antidepresszánsok, antikonvulzív szerek) egészíthetünk ki. A leggyakrabban adott nem szteroid gyulladásgátlók indikációjánál a lehetséges mellékhatásokat messzemenőleg figyelembe kell venni. Az aneszteziológia és a reumatológia határterületéhez tartozó invazív fájdalomcsillapító módszereket (epiduralis szteroidadás, ganglionblokád, intravénás regionális blokád) a konvencionális kezelésre nem reagáló esetekben, de egyes kórképekben akár első beavatkozásként is sikerrel alkalmazzuk.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Szerzői válasz az „Egy nagy­mintás exploratív vizsgálat érvényessége a limitációi tükrében” című olvasói levélre

Lege Artis Medicinae

LAM 30: 1990–2020. Tükörbe nézve: a LAM, a magyar orvostudomány és a hazai egészségügy három évtizede

KAPÓCS Gábor

Kedves Olvasónk! Örömmel nyújtjuk át Önnek a LAM (Lege Artis Medicinæ) 30., karácsonyi számát. A LAM az 1990. évi indulása óta méltán vívott ki elismerést széles körű, megalapozott és hasznos információival az orvos- és egészségtudományok legújabb vívmányairól, valamint az egészségügyről és határterületeiről. Kezdettől fogva azon dolgozunk, hogy hiteles, magas szakmai és esztétikai színvonalú kiadványt készítsünk, amit haszonnal és élvezettel forgathatnak a legkülönbözőbb, az orvostudományhoz tartozó, és ahhoz kapcsolódó területek művelői. Ennek következetes megvalósítása tette az elmúlt évtizedekben a LAM-ot hazánk egyik legtekintélyesebb orvostudományi folyóiratává.

Lege Artis Medicinae

Fókuszban a LAM (Lege Artis Medicinae)

VASAS Lívia, GEGES József

Három évtizeddel ezelőtt azzal a céllal in­dult a LAM, hogy az orvostudomány és annak határterületeivel kapcsolatos tudományos információkról tájékoztasson. Már a kezdetektől fogva felvállalt egy különleges tématerületet is, amelyben a medicinát a művészet világával kapcsolja össze. Az or­vosszakmai közlemények palettáján ez ma is különlegesnek számít. A LAM eddigi történetének elemzését nemzetközileg elfogadott publikációs irányelvek, és az objektivitást biztosító, tudományos adatbázisok segítségével végeztük. Megvizsgáltuk a LAM gyakorlatát, hogy a hagyományos nyomtatott füzet és az elektronikus verzió tartalmának közzététele során miként felel meg a legfőbb szempontoknak, a jelen kor szakmai elvárásainak. Feltártuk a kiadvány jelenlétét a legnagyobb bibliográfiai és tudománymetriai adatbázisokban, áttekintettük helyét a ha­zai szakmai folyóiratok között. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az elmúlt évek során a LAM annak ellenére szerzett nemzetközi ismertséget, hogy a ke­vesek által beszélt magyar nyelven megjelenő kiadvány. Köszönhető ez a külföldi társszerzőkkel, valamint a kizárólag kül­honi kutatók által írott cikkek LAM-ra való hivatkozásainak. A magyar bibliográfiai adat­bázisok érthető módon teljes terjedelmében tartalmazzák a folyóiratot, amelynek az élenjáró lapok között van az olvasottsága. A kiadvány nagy erénye a szerzők munkahelye szerinti megoszlás széles spektruma, mellyel szinte teljes egészében lefedik a hazai egészségügyi intézményi rendszert. A tartalom különlegességét eme­lik a művészeti tárgyú írások, amelyek az or­vosi szakközleményekhez hasonló feltártság esetén fokozott magyar és külföldi érdeklődésre tarthatnak számot.

Lege Artis Medicinae

A kiégés jelensége a kutatási eredmények tükrében

KOVÁCS Mariann

Nemzetközi viszonylatban a segítő foglalkozású szakemberek kiégésének óriási szakirodalma van. Magyar nyelven különösen a legátfogóbb tanulmány ebben a témakörben Fekete Sándor pszichiáter tizenöt évvel ezelőtt született írása. Az elmúlt tizenöt évben az egészségpszichológiai, a magatartás-tudományi, az egészségszociológiai és az életminőség-vizsgálatok, valamint a munkastressz egészségkárosító hatása egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a tudományos és a közéletben. A tanulmány első részében a kiégés fogalom határainak tisztázása, kialakulása, folyamata, mérése, kezelésének fő irányai kerülnek bemutatásra, a második részben pedig a kiégéskutatás harminc évének történetét ismerteti a szerző, különös tekintettel a legújabb nemzetközi és hazai kutatásokra, a kutatási trendek változásaira.

Lege Artis Medicinae

A SARS-CoV-2 kimutatásának jelentősége és a módszerhez kapcsolódó hibalehetőségek

NOSZEK László

A SARS-CoV-2 okozta Covid-19-járvány váratlan kitörése és elterjedése a világon a modern orvostudomány számára is nehezen megoldható problémákat hozott a felszínre. A légúti vírusfertőzések diagnosztikája sokat fejlődött az elmúlt 20 évben, és ez a folyamat különösen a SARS-, MERS-járványok kapcsán gyorsult fel, megkönnyítve az influenza-, RS-, adenovírusok stb. okozta fertőzések felismerését, igazolását. Ugyanakkor a jelenlegi, új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) esetében is szembesülünk azzal, hogy a kimutatására szolgáló, egyszerűnek mondható mintavételi eljárások (nasopharyngealis és oropharyngealis mintavétel) sok hibalehetőséget hordoznak magukban, így a fals negatív eredmények kockázata nagynak mondható annak ellenére, hogy megfelelő minta esetén az RT-PCR-vizsgálat szenzitív és specifikus, bi­zonyító erejű. A mintavételi eljárás minőségének javítása, a hibalehetőségek kiküszö­bölése, és ezzel a vírusfertőzöttség, illetve a gyógyulás megállapítása lényegesen megbízhatóbbá tehető a mintavételezők megfelelő felkészítésével, eduká­ció­jával és a mintavétel szakszerű elvégzé­sével. Ez pe­dig kulcsfontosságú a világjárvány leküz­dé­se szempontjából.