Lege Artis Medicinae

Gyógyszerkibocsátó stent alkalmazása arteria mesenterica superior in-stent restenosisában

P. SZABÓ Réka, MÓZES Péter, VARGA István, VAJDA Gusztáv, HARANGI Mariann, MÁTYUS János, BALLA József

2012. JÚLIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2012;22(06-07)

BEVEZETÉS - Az intestinalis ischaemia időben történő felismerése és kezelése nagy kihívást jelent a gyakorló orvos számára. ESETISMERTETÉS - A 60 éves dializált nőbeteg hasi anginája hátterében az arteria mesenterica superior angiográfiával igazolt stenosisa állt, amely miatt 6×29 mm-es Genesis stentet implantáltak. Egy év után ismét panaszossá vált, a kontrollangiográfia restenosist mutatott, amit 7×34 mm-es Wallstenttel oldottak meg, és ezzel egy időben a korábbi acetilszalicilsav-kezelését clopidogrellel egészítették ki. Ennek ellenére egy év múlva hasi anginája ismét visszatért. Az újabb intervenció során - tekintettel az in-stent restenosisra - Taxus Liberte gyógyszerkibocsátó stentet ültettek be. A kettős thrombocytaaggregáció-gátlást tovább folytatva hasi panaszai nem ismétlődtek, testsúlya nőtt és a kontrollangiográfia négy év után sem mutatott restenosist az érintett érben. KÖVETKEZTETÉSEK - A gyógyszerkibocsátó stent jó választás lehet az arteria mesenterica superior restenosisakor. A stentelt beteg esetében fontos a megfelelően ellenőrzött, tartós, kettős thrombocytaaggregáció- gátló kezelés.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A bifázisos aspart inzulin hatékonysága és biztonságossága a klinikai vizsgálatok tükrében

GERŐ László

Hat-nyolc évvel a diagnózis felállítása után a 2-es típusú diabeteses betegek többsége már inzulinkezelést igényel. A bázis inzulinpótláshoz képest a premix inzulinterápia jobban megközelíti a fiziológiás inzulinprofilt, és bizonyos esetekben alternatívája lehet az intenzív inzulinkezelésnek, amennyiben az nem kivitelezhető. Figyelembe kell azonban venni, hogy ha a kezelés humán premix inzulinnal történik, akkor nem ritka az éjszakai hypoglykaemia. Ezenkívül az injekciózás és az étkezés között mintegy 30-45 perces „kivárásra” van szükség. Ha viszont analóg premix inzulinokat alkalmazunk, akkor nincs szükség „kivárásra”, és mind a súlyos, mind az éjszakai hypoglykaemia ritkábban fordul elő, mint a humán premix inzulinnal végzett kezelés mellett. Az analóg premix inzulinnal végzett kezelés előnyét a humán premix inzulinhoz képest számos prospektív, véletlen besorolásos vizsgálatban és nagyszámú retrospektív elemzésben igazolták. A szerző ezeket az eredményeket foglalja össze, kiemelve a premix inzulinanalóg kezelés előnyös hatásait a 2-es típusú diabetes kezelésében.

Lege Artis Medicinae

Abirateron és hosszabb túlélés metasztatikus prostatarákban

LIPTÁK Judit

Már 70 éve az androgének depléciója vagy hatásuk blokkolása jelenti az előrehaladott prostatarákos férfiak standard kezelését. Az androgéndepriváció hatására csökken a prostataspecifikus antigén (PSA) koncentrációja, ennek következtében a legtöbb esetben tumorregresszió következik be és enyhülnek a beteg tünetei.

Lege Artis Medicinae

Idiopathiás retroperitonealis fibrosis (Ormond-kór) társulása súlyos cardiomyopathiával: fiatal férfi betegünk esetbemutatása

KOVÁCS Erzsébet, ZEHER Margit, SZÁNTÓ János, PÁSZTOR Éva, TÓTH László, PFLIEGLER György

BEVEZETÉS - Az idiopathiás retroperitonealis fibrosis kialakulásának oka nem ismert, idült nem specifikus, feltehetően autoimmun gyulladás áll a hátterében. A ritka kórkép elsősorban középkorúakat vagy idősebbeket érint, fiatalok esetében alig fordul elő. A húgyutak szűkületét, postrenalis veseelégtelenséget, a retroperitoneumban és környezetében elhelyezkedő, létfontosságú szervek működészavarát okozza. A diagnózis képalkotó és szövettani vizsgálatokon alapul. A húgyúti akadály sebészi megoldásának eredményessége hosszú távon csak az immunmoduláns kezelés egyidejű alkalmazásától várható. ESETISMERTETÉS - Fiatal, 34 éves férfi betegünk esetében lábdagadás hátterében igazolódott a betegség, az autoimmun szerológia negatív volt. Átmenetileg jobb oldali nephrostomára volt szükség. Szteroid és colchicin kezdetben javulást eredményezett. Súlyos dilatatív cardiomyopathiája fokozatosan javult. Tamoxifennel nem jött létre regresszió, ezért azathioprin+methylprednisolon kezelésre váltottunk. A kontroll hasi CT a folyamat stagnálását mutatta. KÖVETKEZTETÉSEK - A betegség kezelésére a ritkasága miatt nincsenek véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok. A cél a tünetek megszüntetése, a húgyúti obstrukció megoldása, a vesefunkció megőrzése és a progresszió megelőzése lehet. Gyógyszeresen kortikoszteroidok, cyclophosphamid, colchicin, azathioprin, leflunomid, mycophenolat mofetil, tamoxifen eredményezhet javulást. Tudomásunk szerint esetünk egyedülálló, miután hasonló súlyos cardiomyopathiával társult idiopathiás retroperitonealis fibrosis esetét nem közölték korábban a nemzetközi irodalomban.

Lege Artis Medicinae

Szuggesztív kommunikáció az orvoslásban

BUDA Béla

A Medicina Kiadó gazdag kiadványi palettáján kevés olyan könyv található, amely annyira a gyakorló orvosnak szól és annyira közvetlenül praktikus, mint Varga Katalin válogatása. Két fontos tanulságnak át kellene hatnia az egész medicinát, az egyik az, hogy nincs közömbös kommunikáció, nem lehet „csak úgy” mondani valamit, a szorongó és regresszív állapotban lévő beteg mindent dekódolni igyekszik, és magára vonatkoztat, a másik pedig az, hogy a környezet – a kórház, a rendelő, a váró, a személyzet – viselkedése, a falakon lévő feliratok és táblák üzenete is szuggesztiókat hordoz, amelyek segíthetik vagy gátolhatják a kommunikációt...

Lege Artis Medicinae

A túlélés alakulása sclerosis multiplexben - A randomizált, interferon-β-1b-vel végzett vizsgálat 21 éves utánkövetése

RÓZSA Csilla

A sclerosis multiplex (SM) krónikus, élethosszig tartó gyulladásos központi idegrendszeri betegség. Ebből következik, hogy a betegségben alkalmazott terapiák hatásait mind rövid, mind hosszú távon értékelnünk kell.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Radiológia

A szubtotális nyelőcső-exstirpatio szövődményeinek radiológiai vonatkozásai

VÁGÓ Andrea, LUKOVICH Péter, FARKAS Szabolcs, KISS Katalin, KUPCSULIK Péter

BEVEZETÉS - A különböző indikációkkal végzett, szubtotális nyelőcső-exstirpatio szövődményeinek (anastomosisinsufficientia, strictura stb.), illetve ezek minimálisan invazív terápiával történő ellátásának speciális radiológiai vonatkozásai vannak. A korai szövődményekkel az ilyen beavatkozásokat végző sebészeti intézetek radiológiai osztályai találkoznak. A késői szövődményekkel azonban bármely radiológiai intézményben vizsgálatra kerülhet a beteg, így ezek ismerete minden radiológus számára fontos. BETEGEK ÉS MÓDSZER - 1995 és 2005 között 58 betegnél történt szubtotális nyelőcsőkiirtás a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikáján, a posztoperatív radiológiai vizsgálatok a Radiológiai és Onkoterápiás Klinikán történtek. Hagyományos mellkasröntgent és - a nem kívánt, motilitást fokozó hatás elkerülésére - felszívódó, alacsony ozmolalitású kontrasztanyaggal nyelés-röntgenvizsgálatokat végeztünk. Ha más nem indokolta, az első nyelés-röntgenvizsgálatra a hetedik posztoperatív napon került sor, majd ezt követően akkor, amikor a klinikai kép igényelte. EREDMÉNYEK - A szövődményeket korai, illetve késői csoportba soroltuk. A korai szövődmények közül aspirációt, anastomosisinsufficientiát (az esetek 31%-ában), késői szövődményként pylorusspasmus okozta gyomorectasiát (egy esetben), anastomosisstricturát (14 esetben), illetve túl hosszúra hagyott nyelőcsőcsonkot (három esetben) igazoltunk. A leggyakoribb korai szövődményként észlelt varratinsufficientia, illetve az anastomosisszűkületek miatt kilenc betegnél öntáguló stent behelyezése történt. A stent behelyezését követően is tapasztaltunk újabb szövődményeket: stentocclusiót, stentelmozdulást és sarjszövet okozta stentelzáródást. KÖVETKEZTETÉS - A nyelőcső-exstirpatio után fellépő szövődmények diagnosztikájában és ezek terápiájában vezető szerepe van a hagyományos radiológiának. A diagnosztikában elengedhetetlen a dinamikus röntgenvizsgálat, valamint a sebész és a radiológus együttműködése. Ugyanígy szükséges a kooperáció a szövődmény elhárításakor alkalmazott, öntáguló stentek behelyezésekor, illetve az ezt követően fellépő szövődmények észlelése és ellátása kapcsán is. A nemzetközi irodalomban teret nyert endoszkópos stentbehelyezésekkel szemben a röntgenátvilágítás alatt végzett beavatkozásokat tartjuk indokoltnak.

Magyar Radiológia

A truncus coeliacus ritka fejlődési rendellenességeinek hatása a vascularis intervenciós terápiára

VÁGÓ Andrea, SZENTPÉTERY László, FORRAI Gábor

BEVEZETÉS - A truncus coeliacus veleszületett hiánya és csaknem teljes szűkülete ritka fejlődési rendellenesség, rendszerint diagnosztikus angiográfia során észlelt melléklelet. Jelentősége akkor van, ha lokális intraarteriális kemoperfúziót vagy kemoembolizációt tervezünk, rendszerint előrehaladott malignus májdaganatok eseteiben. Ilyenkor a máj artériás ellátása az arteria mesenterica superioron át a gastroduodenalis árkádon keresztül történik. Az arteria hepatica communisban ezekben az esetekben a keringés iránya megfordul, az arteria lienalis és az arteria gastrica sinistra vérellátásának biztosítása érdekében. ESETISMERTETÉS - Két beteg, egy 61 éves és egy 75 éves férfi esetét ismertetik a szerzők. Mindkét betegnél hepatocellularis carcinoma miatt lokális intraarteriális kemoterápiát terveztek, azonban egyiküknél truncus coeliacus atresia, a másik betegnél truncus coeliacus szűkület miatt nem kerülhetett sor a tervezett kezelésre. KÖVETKEZTETÉS - Az érfejlődési rendellenességek és anatómiai variációk felismerése alapvetően befolyásolja az intervenciós terápia megtervezését.

Ideggyógyászati Szemle

Széles nyakú intracranialis aneurysmák ellátása két ülésben stentbeültetéssel és spirálokkal

ifj. MÓZES Péter, LÁZÁR István, SOLYMOSI László

Az elektrolitikusan leválasztható spirálok bevezetése óta dinamikusan fejlődik az intracranialis aneurysmák endovascularis kezelése. Az ezzel a technikával elért jó eredmények az indikáció progresszív bővüléséhez vezettek. A komplex, széles nyakú és fuziformis aneurysmák kezelésére számos új eszközt és technikát fejlesztettek ki. Egy új eszköz bevezetése „feasibility study” után lehetséges. Ezekben a vizsgálatokban az esetszámok kicsik. Néhány kockázati tényező vagy lehetséges komplikáció csak az új eszköz piacra kerülése és a rutinbevezetése után válik ismertté.

Lege Artis Medicinae

A belek keringési zavarainak klinikai vonatkozásai

DEMETER Pál

A belek vérátáramlásának bármely okból kialakuló csökkenése mesenterialis ischaemiához vezet, amelyet az oxigén- és tápanyagellátás hiánya következtében kialakuló sejtkárosodás jellemez. A splanchnicus erek közötti kiterjedt kollaterális rendszerek az ischaemia elleni védelmet szolgálják. Az intestinalis ischaemiát a kialakulás ideje, a lokalizáció és az érintett erek típusa szerint osztályozhatjuk. Az akut mesenterialis ischaemia okai az artériás embolisatio, artériás vagy vénás thrombosis, valamint a hypovolaemiával járó szisztémás keringési zavarok okozta vasoconstrictio. A krónikus forma a splanchnicus erek részleges vagy teljes occlusiója következtében jön létre. A colon ischaemiája leggyakrabban az arteria mesenterica inferior limitált keringési zavarának következménye. Az akut mesenterialis ischaemia egyes típusainak halálozása különböző. A bélinfarktus kialakulása előtti korai diagnózis azonban javíthatja a túlélést. A dolgozat összefoglalja a belek keringési zavarainak klinikai vonatkozásait, diagnózisát és kezelési lehetőségeit.