Lege Artis Medicinae

Gyógyítók a komplementer és alternatív medicináról - kvalitatív elemzés eredményei alapján

ZÖRGŐ Szilvia, GYŐRFFY Zsuzsa

2016. OKTÓBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2016;26(09-10)

BEVEZETÉS - A 21. század egészségügyének egyik fontos kihívása a komplementer és alternatív medicina (KAM) intenzív jelenléte. A szakirodalmi diskurzus jelentős kérdése a lakossági KAM-használat jellemzőinek leírása, azonban a gyógyítók atti­tűdjei, ismeretei és vélekedései lényegesen kevesebb vizsgálat tárgyát képezik. MÓDSZER - Kvalitatív felmérés, mely so­rán 45 praktizáló orvossal történt adatfelvétel, félig strukturált interjú formájában. A narratívák feldolgozása Interpretatív Feno­menológiai Analízissel (IPA) történt, az At­las.ti szoftver segítségével. EREDMÉNYEK - A feldolgozott narratívák alapján a válaszadókat három csoportba soroltuk a KAM-mal kapcsolatos attitűdök, vélemények alapján. Az első csoport teljes elutasítással jellemezhető (n=11), míg nyol­can tartoznak az integratív modell képviselői közé, vagyis gyógyító munkájuk során rendszeresen használnak különféle KAM-terápiákat. A „fenntartásokkal elfogadó” csoport e fenti kontinuum (teljes elutasítás - integrált orvoslás) között helyezkedik el, összetételében, vélekedésében na­gyon heterogén képet mutatva. MEGBESZÉLÉS - Eredményeink alapján el­mondható, hogy legnagyobb arányban azok a gyógyítók kerültek mintánkba, akik a „fenntartásokkal elfogadók” csoportjába tartoznak. Ők azok, akik maguk nem használnak KAM-eljárásokat gyógyítói munkájuk során, de nem zárkóznak el, ha betegeik igénybe kívánják venni azt. Vizsgálatunk ugyanakkor előtanulmányul szolgált egy a KAM-használattal kapcsolatos kvantitatív felméréshez.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A pajzsmirigyhormon-hiány sokarcúsága

MOLNÁR Ildikó

A pajzsmirigyhormon-hiány időbeni felismerése igen fontos, hogy ne alakuljanak ki veszélyes következmények, mint például jelentős fokú elhízás, szív- és érrendszeri betegségek, 2-es típusú diabetes mellitus, emlődaganatok, csontvesztés, menseszavarok és strumaképződés. A szubklinikus hypothyreosis (<10 mU/l TSH) fennállása már elősegíti a fent említett tünetek és betegségek kialakulását, ezért korai felismerése és kezelése szükséges. A közlemény gyakorlati szempontból részletezi a pajzsmirigyhormon-hiányhoz vezető okokat, következményeket, és javaslatot ad a kezelés elindításához. Kitér a pajzsmirigyhormon-hiányban tapasztalható gyakoribb emlő- és a colorectalis daganatok előfordulásának a magyarázatára, és felhívja a prolaktinszint-emelkedés társulására a figyelmet. Végül, konkrét segítséget ad, hogy klinikusként mikor gondoljunk pajzsmirigyhormon-hiányra és ismerteti az Európai Pajzsmirigy Társaság (ETA) 2013-as algoritmusát a szubklinikus hypothyreosis kezelésében.

Lege Artis Medicinae

„Már a tegnap sem létezik…” - Életvégi etikai kérdések a demenciával élő betegek ellátásában

HEGEDÛS Katalin

A demenciával élő betegek száma folyamatosan növekszik. Legtöbbjük különböző intézményekben hal meg, sokszor évekig tartó gondozás után. Az ápolás, gondozás hosszú folyamata sajátos etikai követelményeket is felvet, amelyek elsősorban a vulnerabilitásra, a méltóságra és a dialógusra építenek. A dialógus azonban nagyon sokszor hiányzik a demens betegek ellátásából. Vajon megtaláljuk-e - orvosként, be­tegként, hozzátartozóként - azt az időintervallumot, amikor a beteg még szabadon, szellemi képességei birtokában tud dönteni az életvégi kezeléseivel kapcsolatban? A be­tegek többsége ugyanis szeretne részt venni a döntésekben. Az erről való beszélgetés a demencia korai stádiumában nagy érzelmi terhet venne le a családtagokról és a gondozókról. Ezért az etikai cél: az életvégi kezelések előre tervezése. A tanulmány áttekinti a legfrissebb kutatási eredményeket, különös tekintettel azokra a se­gédanyagokra, amelyek segíthetnek az életvégi preferenciákról szóló beszélgetések során, a döntések előkészítésében or­vos és beteg között.

Lege Artis Medicinae

Az ayahuasca orvosi alkalmazásának alapjai: a dimetiltriptamin szomatofiziológiája

FRECSKA Ede, KOVÁCS Attila, SZABÓ Attila, FERENCZ Csaba, MÓRÉ Csaba

Az ayahuasca egy kétkomponensű növényi főzet, amelynek fő hatóanyagai a dimetiltriptamin (DMT) és β-karbolin-származékok (harmin és tetrahidroharmin). Az Amazonas vidékén évszázadok óta ismert és használt etnomedicinális szer a testi, lelki, társadalmi és spirituális problémák megoldására. Az utóbbi két évtizedben világszerte egyre nagyobb laikus és tudományos érdeklődés mutatkozik a főzet terápiás célú alkalmazása iránt. Cikkünk tárgyalja az ayahuasca orvosi felhasználásának lehetőségeit és mindezek sejtbiológiai hátterét, fókuszban a DMT σ-1-receptoron mediált hatásaival. Az ayahuasca terápiás effektusának vizsgálata számos metodikai, financiális, szabályozási és szociokulturális nehézségbe ütközik.

Lege Artis Medicinae

Életgyakorlatok - Az antik filozófia praxisáról

TILLMANN József A.

A filozófiát a ma közkeletű elképzelések valamiféle teoretikus tevékenységnek tekintik. Ám a filozófia eredendően életvezetési technika, életművészet (ars vitae) - gyakorlat volt. „A filozófiatörténészek általában elég kevés figyelmet szentelnek annak a ténynek, hogy az antik filozófia elsősorban életmód.” - állapítja meg Pierre Hadot. Ezt Epiktétosz egyértelműen közli: „Az életművészet (= a filozófia) tárgya az egyes ember élete”. Az antik filozófiai iskolákban ennek az élettechnikának (techné tou biou) teóriáját és gyakorlatát tanították.

Lege Artis Medicinae

Pajzsmirigygöb hátterében igazolódott kristálylerakódás

BÉLY Miklós, PÉTER Ilona, SZŐKE János, GÁTI Tamás, KOLTAI Pál

A szerzők rheumatoid arthritis miatt gon­dozott beteg pajzsmirigyműtéti anyagát is­mertetik. A pajzsmirigy rövid idő alatt ki­alakult duzzanata miatt műtétet végeztek. Komplex fejlődési anomália mellett a mű­téti anyagban különböző kristályokat találtak, mely ásványi anyagcserezavar lehetőségére hívta fel a figyelmet. A beteg aktuálisan nem szenved klinikailag észlelhető metabolikus megbetegedésben, vagy kristály indukálta arthropathiában. A kristályok definitív lerakódása a szövetekben felhívja azonban a gondozó orvos figyelmét arra, hogy a beteget - az alapbetegség kezelése mellett - egy esetleg majdan kialakuló me­tabolikus megbetegedés irányában is vizsgálja és szükség esetén igen korán hatékony terápiát alkalmazzon.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Laikusok elektrokonvulzív terápiával kapcsolatos attitûdje Magyarországon

ASZTALOS Márton, KÖNYE Péter, GAZDAG Gábor

A vizsgálat a laikusok elektrokonvulzív terápiával (ECT) kapcsolatos ismeret­anyagának és attitûdjének felmérését tûzte ki célul. Nemzetközi szinten is kevés kutatás foglalkozik a laikusok ECT-vel kapcsolatos attitûdjével, Magyarországon pedig ilyen kutatás még nem készült. A szerzôk által összeállított, tizenhét kérdésbôl álló, félig strukturált kérdôívet töltöttek ki a közösségi mé­dián keresztül elért önkéntes résztvevôk az interneten ke­resz­tül. A felmérésben való részvétel anonim volt. A vizsgá­lat alanyai: a magyar felnôtt lakosság nem egészségügyben dolgozó része jelentette az alapsokaságot, amelybôl a vá­lasz­adók kikerültek. A laikusok által adott válaszok az egész­ségügyben dolgozók válaszaival kerültek összehasonlításra. A vizsgálat jelentôs különbséget mutatott az egészségügyben dolgozók és a laikusok tájékozottsága és attitûdje között. A laikusok közel kétharmada egyáltalán nem is hallott az ECT-kezelésrôl. Míg a módszert ismerôk többsége bizonyos aspektusokban jól tájékozott volt, a kezelés elutasítottságát és a kezeléssel kapcsolatos negatív attitûdöt magasabbnak találtuk a laikusok, mint az egészségügyi dolgozók körében. A kutatás a laikusok körében az ECT-vel kapcsolatban alacsony szintû tájékozottságot és negatív atti­tû­döt mutatott ki. Ennek javításában meghatározó sze­repe van a hiteles tájékoztatásnak, az ismeretterjesztésnek, a terápiá­val kapcsolatos elôítéletek, kételyek eloszlatásának, ami mind a médiának, mind pedig a pszichiátereknek feladata.

Nővér

Ápoló hallgatók komplementer medicinával kapcsolatos attitűdje, tudása és tapasztalata

SÁRVÁRY Andrea, HAJDUNÉ DEMCSÁK Lívia, RADÓ Sándorné, SÁRVÁRY Attila

A vizsgálat célja: A komplementer és alternatív medicinával kapcsolatos attitűd, tudás és tapasztalat felmérése ápoló hallgatók körében. Vizsgálati módszer és minta: A felmérés 171 (57 nappali és 114 levelező tagozatos) ápoló hallgató bevonásával saját fejlesztésű önkitöltős kérdőív alkalmazásával készült keresztmetszeti kutatás. Eredmények: A hallgatók attitűdje a komplementer medicinával kapcsolatosan pozitív. A legismertebb terápiák a következők: masszázs, gyógynövény-terápia, akupunktúra, homeopátia, relaxáció és meditáció. A gyógynövény-terápiát, a masszázst és a homeopátiát próbálták már ki a legtöbben, és többségük hatékonynak találta. A nappali tagozatos hallgatók elsősorban az internetről, míg a levelezős hallgatók különböző képzésformák keretén belül szerezték ismereteiket az alternatív gyógymódokról. A hallgatók többsége szerint szükséges és hasznos lenne az alternatív medicina egészségügyi ellátásba és felsőoktatásba történő integrációja. Következtetések: Az alternatív gyógymódok felsőoktatásba történő integrációjával az ápoló hallgatók megbízható ismeretekre tehetnének szert, mely munkájukat hatékonyabbá tehetné.

Lege Artis Medicinae

Hogyan érhetôk el a szakorvosok? Kommunikációs lehetôségek a szakorvos-beteg konzultációban

MOLNÁR Regina, PAULIK Edit, SÁGI Zoltán, KÖVES Béla

A szakorvosi konzultáció ha­gyományosan személyes találkozást je­le­nt. Napjainkban azonban a betegeknek nem kell feltétlenül bemenniük a rendelôbe azért, ha beszélni szeretnének az orvossal, hiszen számos új kommunikációs lehetôség is elterjedt már. Vizsgálatunk célja an­nak feltárása volt, mennyire jellemzô egy szakrendelôben az orvos és a beteg között a személyes találkozás mellett más lehetôségek (telefon, e-mail) igénybevétele. Fókuszcsoportos interjút vé­­geztünk egy budapesti szakrendelô szakorvosai és szakdolgozói körében, valamint mélyinterjút készítettünk az asszisztensek vezetôjével. A szakorvos és betege kö­zötti konzultáció többségében személyesen, a rendelôben zajlik, az asszisztens je­lenlétében, akinek a szerepe komplex és központi. Továbbá fontos eszköz a veze­tékes telefon, melyen a betegek rendelési idôben elérik az orvost vagy az asszisztenst. A mobiltelefon és az e-mail használata esetleges. A szakrendelô honlapja prak­tikus információkat közvetít a betegek felé. A ha­gyományos postai levél, szórólapok, kiadványok is jellemzôek a tájékoztatásban. Az orvosok véleménye meglehetôsen heterogén volt a betegek internethasználatáról és a betegekkel való online kapcsolattartásról. A felszereltség növelése mellett a technikai eszközök átgondolt, szervezett bevezetésével és használatával csökkenthetô lenne az egészségügyi szakemberek túlterheltsége.

Lege Artis Medicinae

A kiégés jelensége az orvosi hivatásban

MAJOR János, RESS Katalin, HULESCH Bors, TÚRY Ferenc

A kiégés lényege a testi, lelki és érzelmi kimerülés, amelyet krónikus érzelmi megterhelés vált ki, és többlépcsős folyamat végén jelentkező állapotnak tekinthető. Olyan foglalkozásúak körében gyakori, akik mindennapos munkájuk során segítő kapcsolatba kerülnek az emberekkel, és azok elsősorban negatív érzéseivel. Az érzelmi megterhelés mellett bizonyos személyiségjegyek és a nagy munkaterhelés is szerepet játszik a kiégés kialakulásában. Tünetei a fizikai kimerültség (elcsigázottság, fáradtság, betegségek), az érzelmi kimerültség (reményvesztettség, depreszszió, öngyilkosság) és a lelki kimerültség (pesszimizmus, negatív attitűdök, a betegek dehumanizálása). Az orvosok körében átlagosan 20% körüli kiégési arányt mértek a különböző nyugat- európai országokban és az Egyesült Államokban. Bár gyakorisága országonként hasonló értéket mutat, szakterületenként változó az érintettek aránya. Azok közt, akik gyógyítható, jó prognózisú betegcsoporttal foglalkoznak, kisebb a kiégés kockázata, míg a krónikus betegekkel, haldoklókkal naponta foglalkozó orvosok körében igen gyakori jelenségnek számít. A kiégés megelőzhető megfelelő munkahelyi körülmények kialakításával, önismeret- és készségfejlesztéssel, klinikai esetmegbeszélő csoportokon való részvétellel. A megelőzés szándéka hívta életre a Semmelweis Egyetemen a Humánia Pályaszocializációs Műhelyt, amely a hivatásra való felkészítés keretében, szervezett formában teszi lehetővé az orvosok számára, hogy már hallgató korukban olyan készségeket és módszereket sajátítsanak el, amelyek a későbbiek során elősegítik a nehéz érzelmi helyzetek feldolgozását, ezáltal csökkentve a kiégés kockázatát.

Lege Artis Medicinae

Hogyan alszanak és álmodnak az orvosok?

SUSÁNSZKY Éva, SZÁNTÓ Zsuzsa

BEVEZETÉS - Az orvosok számára különösen fontos a megfelelő alvás. Kutatásunk az orvosok alvását és álmodását vizsgálja az éjszakai ügyelet szempontjából. MINTA ÉS MÓDSZER - Százhuszonöt - egyenlő arányban ügyelő és nem ügyelő - orvos töltött ki kérdőívet, amelyben demográfiai és munkarendre vonatkozó adatok mellett az Athéni Insomnia Skála és az Álomminőség Kérdőív szerepelt. EREDMÉNYEK - Csaknem minden orvosnak volt alvásproblémája; főleg a nappali álmosság (78%) és az alváshiány (70%). A nők nehezebben alszanak el; az életkorral nő az éjszakai felébredés valószínűsége, de csökken a nappali álmosságé; a teljesítményromlás érzete az ügyelők körében gyakoribb. Az álomjellegzetességek nem különböznek szignifikánsan a demográfiai mutatók és a munkarend eltérése mentén. KÖVETKEZTETÉSEK - Az orvosok körében a magyar népességhez képest magas az alvásproblémák előfordulása, de a klinikai mértékű insomnia nem. A vizsgált orvosok körében a lakossági átlaghoz képest jóval kisebb arányban vannak olyanok, akik sohasem emlékeznek álmaikra (7% vs. 25%). Az álmok nappali hangulatot befolyásoló hatása az orvosok körében gyakoribb, mint a felnőtt magyar lakosság körében.