Lege Artis Medicinae

GISSI 1

MATOS Lajos1

1994. AUGUSZTUS 31.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(08)

Kigyógyít

Annak meghatározása, hogy heveny szívizominfarktusban az i. V. sztreptokináz kezelés csökkenti-e a kórházi kezelés során észlelt, illetve az egy éven belüli halálozást, a várt hatás összefügg-e a fájdalom megjelenése és a kezelés megkezdése között eltelt idővel, és milyen mértékű a terápia kockázata.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Kardiológiai Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A diplomás ápolóképzés öt éve a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán

HOLLÓS Sándor, MÉSZÁROS Judit

Szerzők áttekintik az akkori Orvostovábbképző, ma Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán hazánkban elsőként megalapított Diplomás Ápolóképző szak történetét. Kitérnek a társadalmi körülményekre, a képzés kereteire, módszereire. Értékelik tevékenységüket, vázolják az oktatásfejlesztési elképzeléseiket a napirenden lévő egészségügyi ellátó rendszer változásának megfelelően.

Lege Artis Medicinae

Könyvekről

Könyvismertetés Frenkl Róbert "Így láttam... sport egészségügy rendszerváltozás"

Lege Artis Medicinae

Betegjogok egyes külföldi kórháztörvényekben

KÖVESI Ervin

A népjóléti kormányzat a kórháztörvény előkészítésén dolgozik. Ez minden bizonnyal azokat a betegjogokat is rögzíti majd, amelyek részben már megtalálhatók a hatályos Egészségügyi Törvényben és más jogszabályokban (orvosi titoktartás, adatvédelem, pszichiátriai betegek beutalási rendje, kényszergyógykezelés stb.). Ugyanakkor ezek közül több korszerűsítésre szorul, másokat pedig újonnan kell kodifikálni. Az új kórháztörvény keretében az eddigi alacsonyabb szintű jogszabályokban foglaltakat is törvényi szintre kell emelni.

Lege Artis Medicinae

Az önrendelkezési jog korlátozása a gyógyításban

SÁNDOR Judit

Az autonómia elve – úgy tűnik – végérvényesen bevonult a morálfilozófián nevelkedett bioetika és orvosi jog alapelvei közé. A tájékoztatáson alapuló beleegyezést, az orvosbiológiai beavatkozásokban való részvételt alapvetően meghatározó követelményről van szó, amely azonban - s ez az írás itt kívánja fejtegetéseit megkezdeni -, soha nem feltétlen vagy egyedülálló azon elvek sorában, amelyek akár elméleti, akár peres vitákban az orvos és beteg közötti jogviszony teljességét, annak valamennyi vitás kérdését átfognák.

Lege Artis Medicinae

Supraventricularis tachycardiák katéteres roncsolása

KEMPLER Pál, LITTMANN László, TÓTH K. Zoltán

A supraventricularis ritmuszavarok kezelésében a gyógyszeres terápia gyakran sikertelennek bizonyul. Az aritmiasebészet nagyon költséges és jelentős perioperatív morbiditás saljár. A supraventricularis aritmiák keletkezését meghatározó anatómiai-elektrofiziológiai összefüggések pontosabb megértése, vala mint a katétertechnika fejlődése új, hatékony, és nem túl költséges módszerek kifejlődését eredményezte. A supraventricularis tachycardiák rádiófrekvenciás katéterrel történő kezelése ma már általánosan elfogadott, igen jelentős százalékban sikeres és csekély szövődménnyel kísért beavatkozásnak számít. A szerzők a supraventricularis aritmiákka téteres kezelésének újabb eredményeiről adnak áttekintést.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az infarktus túlélésének harmadik nemzetközi tanulmánya

MATOS Lajos

A 35 napos mortalitásban nem volt szignifikáns különbség az aspirin + heparin és a csak aspirinnel kezelt csoport között. A re-infarctus gyakorisága kissé alacsonyabb lett a kombinált aspirin és heparin kezelés során (2p <0,09). Amikor az aspirin mellett heparint is kaptak a betegek, többször volt szükség transzfúzióra és gyakoribb volt a nem-cerebralis vérzés (2p <0,01) Az ISIS-3 és a GISSI-2 eredményeit egyesítve a kezelési időszakban a halálozás szignifikánsan csökkent (p < 0,01). A streptokinase vagy az APSAC alkalmazása között nem volt értékelhető különbség a halálozásban vagy a re-infarctus gyakoriságában, viszont az APSAC csoportban több volt az allergiás esemény. Eltérés a két csoport között a 6 hónapos túlélésben sem volt. A streptokinase és a tPA kezelés eredményessége sem a 0–35 nap közötti, sem a 6 hónapos túlélésben nem különbözött. A tPA adása során kevesebb volt az allergia, viszont gyakoribb a nem-cerebralis vérzés. A tPA kezelés szignifikánsan többször vezetett agyvérzéshez, mint a streptokinase (2p < 0,01). A hasonló GISSI-2 vizsgálat és az ISIS–3 adatait egyesítve a streptokinase és a tPA között eltérés sem a 0–35 nap közötti halálozásban, sem a 6 hónapos túlélésben nem figyelhető meg.