HÁTTÉR - Magyarországon a legmagasabb mortalitású csípőtáji törések száma éves szinten 12 000-15 000 között van. A bekövetkezett törések kezelésére többszörösét költjük, mint a megelőzésre fordított gyógyszeres kezelésre. Ebből adódik, hogy az osteoporosisos betegek compliance-e kiemelkedő jelentőségű. MÓDSZEREK - A Hévízi Szent András Reumakórház informatikai rendszeréből nyert adatok alapján kigyűjtöttük egy év vényfelírásait az osteoporosis elleni gyógyszerekre vonatkozóan, és az OEP-adatok alapján összevetettük a betegek által kiváltott vények számával. EREDMÉNYEK - Általánosságban a gyógyszervények 75%-át váltották ki a betegek. A D-vitamin és kalcium kivételével a 4354 doboz felírt antiporotikumból 3637 biszfoszfonát hatóanyagú készítmény volt. Ezen a csoporton belül a kombinációs készítmények kiváltása 88%-nak bizonyult, ami meghaladta a nem kombinációs biszfoszfonátok 84%-os kiváltási arányát. KÖVETKEZTETÉS - Eredményünk alapján feltételezhető, hogy ha kombinációs készítmény kerül felírásra, az valamelyest javítja a betegek együttműködését. Aggasztó a Dvitamin- és főleg a kalciumkészítmények alacsony konkordanciája.

Napjainkban a célzott onkológiai kezelések és immunterápiás készítmények egyre növekvő száma ellenére is a hormonreceptor-pozitív emlőrák kezelésében továbbra is helye van a hatékony, jól menedzselhető és kedvező mellékhatásprofilú endokrin kezelésnek, különösen a súlyosan komorbid, többszörös társbetegségekben szenvedő betegeknél. A bemutatott, emlőrákos és non-Hodgkin lymphomás, diabeteses, szív-elégtelenségben szenvedő nőbeteg fulvesztranttal végzett sikeres kezelése aláhúzza a személyre szabott kezelés szükségességét.

A biszfoszfonátokat a csontáttétes daganatos betegség és az osteoporosis kezelésére használják. A jelenleg hozzáférhető biszfoszfonátok hatásossága, tolerabilitása, adagolása széles skálán mozog. Daganatos betegségben a biszfoszfonátokat a hypercalcaemia rendezésére és a csontáttétek okozta vázrendszeri események számának csökkentésére használjuk. A nagy klinikai vizsgálatok szerint hosszú idejű adagolás esetén 30- 40%-kal csökkentik a vázrendszeri események számát, és legalább a betegek 50%-ánál jelentős fájdalomcsillapító hatás észlelhető. Nagy betegszámú, randomizált klinikai vizsgálatok bizonyították, hogy a zoledronát elsőbbséget élvez a régi standard pamidronáthoz képest. Bár a biszfoszfonátok általában jól tolerálhatók, hosszan tartó adagolás esetén figyelni kell bizonyos toxicitásokra: a vesefunkció esetleges károsodására és az állcsonti osteonecrosisra.

Az onkológiai betegek kezelésének rob­ba­násszerű fejlődése mellett is jelen van az a beteg, aki saját kezelésében sem mindig partner. Esetismertetésünk azt példázza, hogy a hormonreceptor-pozitív emlőrákban a jól megválasztott endokrin kezelésnek ilyenkor is helye van.

BEVEZETÉS - A biszfoszfonátszármazékokat egyre szélesebb körben alkalmazzák az osteoporosis kezelésére, valamint egyes csontérintettséggel járó daganatok esetében. Így az általuk ritkán okozott mellékhatás, az állcsontok necrosisa is egyre gyakoribb jelenség. ESETISMERTETÉS - 2005. szeptember 1. és 2008. március 31. között 40 beteget kezeltünk klinikánkon a biszfoszfonátszármazékok alkalmazása után az arc-állcsont régióban kialakult osteonecrosis miatt. Ebből a betegcsoportból két esetet választottunk ki, ahol típusosnak mondható a szövődmények megjelenése. KÖVETKEZTETÉS - A nemzetközi irodalomban, illetve a saját klinikai tapasztalataink alapján a prevenció fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. Tünetek kialakulása esetén a beteg kezelése az erre felkészült szakintézetben ajánlatos.