Lege Artis Medicinae

Fasciculus medicinae

ZENTAI Loránd

1992. MÁRCIUS 31.

Lege Artis Medicinae - 1992;2(03)

Képzőművészet

A címlapon látható színes fametszettel vagy az 1500 körüli években több kiadásban megjelent orvosi segédkönyv, a Fasciculus medicinae valamely másik illusztrációjával az európai orvostörténet és a művészettörténet csaknem minden nagyobb összefoglalásában találkozhatunk.; Gyógyászati írások gyűjteménye; Újabb kiadás - újabb ábrázolások; A legfontosabb jelenet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Egy újonna felfedezett vasoactiv peptid: az endothelin

ROSIVALL László, SÜTŐ Tamás, DEVECSERI Zsuzsanna

Az utóbbi évtizedben új távlatokat nyitott a cardiovascularis rendszer szabályozásának megismerésében az endotheliumból felszabaduló relaxáló (prostacyclin, EDRF) és kontraháló (EDCF) anyagok felfedezése. Ezek közül ebben a közleményben a 21 amino savból álló vasoconstrictor peptid, az endothelin kutatásának eddigi eredményeit foglaljuk össze: felfedezését, izolálását, bioszintézisét, szövetspecifikus expressioját, receptorait és az endothelin convertáló enzim jellemzőit. Az endothelinek eddig megismert széles körű biológiai hatásai alapján vázoljuk a peptid feltételezett autocrin, paracrin és endocrin hormonként betöltött szerepét és jelentőségét a cardio vascularis rendszer élettani szabályozásában valamint számos pathologiás folyamatban. Az endothelinek valódi jelentőségét a szöveti funkciók rövid- vagy hosszú távú szabályozásában azonban a kísérleti eredmények nagy száma ellenére sem sikerült tisztázni.

Lege Artis Medicinae

ATP-szenzitív kálium csatornák és modulátoraik

FINTA P. Ervin, PETER Illes

Az utóbbi időben az intracelluláris adenozin trifoszfát hatására záródó (ATP-szenzitív) K+ csatornák egyre inkább a figyelem előterébe kerültek. A sejtek metabolikus állapota és elektromos aktivitása közötti kapocs szerepét töltik be. A pancreas B-sejtjeiben e csatornák záródása váltja ki a glukóz hatására létrejövő inzulin szekréciót és rajtuk keresztül hat számos, a vércukorszintet befolyásoló hormon. Idegsejtekben is előfordulnak, ahol mind a sejttestben, mind az idegvégződésekben (pl. a perifériás idegekben) szabályozzák az ingerlékenységet. A központi idegrendszerben befolyásolják a jóllakottsági központ neuronjainak, valamint a spontán aktív katekolaminerg idegsejteknek a működését. Vaszkuláris sima izomban az endogén vazodilatátorok hatását közvetítik. Patofiziológiai szerepük is van: hypoxiás károsodások ellen védik az izom- és idegsejteket. Rajtuk keresztül hatnak a szulfanilurea anti diabetikumok, valamint egy új gyógyszercsoport, a k+ csatorna agonisták. Utóbbiakat sikerrel vizsgálják, ill. használják hypertónia, angina pectoris, szívelégtelenség, asthma bronchiale, irritábilis hólyag szindróma, chronikus okkluzív érbetegségek, valamint impotencia esetén. Viszonylag jól tolerálható gyógyszerek. Mellékhatásaik főleg vazodilatátor hatásukkal függnek össze, leginkább fejfájást, szédülést, palpitációérzést, ödémát okozhatnak.

Lege Artis Medicinae

A térdizület intraarticularis szallagrendszerének natív CT vizsgálata

ESZTERGÁLYOS János

A térdízület sérülékenysége, ezen belül az intraarticularis szalagok részleges, vagy teljes szakadásának gyakorisága indokolja olyan non-invazív diagnosztikus eljárás - mind szélesebb körű - alkalmazását, mint a térd natív CT vizsgálata. Pozitív esetben sem lehet közömbös a korrekt praeoperatív kórisme felállítása, de még ennél is nagyobb jelentőségű a negatív eredmény, melynek ismeretében el kerülhetjük a diagnosztikus arthroscopiát. A térdízületben lévő szalagok anatómiája, valamint környezetüktől eltérő denzitása lehetővé teszi – natív CT vizsgálattal is - pontos, reprodukálható és megbízható leképezésüket. A natív CT képek részletgazdagságára jellemző, hogy meg tudjuk jeleníteni a Humphry és Wrisberg szalagokat, vagy akár a mellső keresztszalag két kötegét, külön-külön. Az intraarticularis szalagok szakadásának pontos ismerete nélkülözhetetlen az optimális terápiás beavatkozás megtervezéséhez. A natív CT vizsgálat, a térdizületi intraarticularis szalagok esetében, irodalmi adatok és saját tapasztalatok alapján, egyenértékű az MRI-vel, annál viszont lényegesen olcsóbb és hazánkban is hozzáférhető.

Lege Artis Medicinae

Dipyridamol teszt: azonos időben végzett 2-dimenziós echocardiographia és 201TI szívizomscintigraphia ischaemiás szívbetegségben

CSANÁDY Miklós, ÉDES István, GRUBER Noémi, FORSTER Tamás, VARGA Albert, MESTER János, CERNAY László

Szerzők 57 ischaemiás szívbetegség gyanújával küldött beteg dipyridamol 2-dimenziós echocar diographia és 201TI planáris szívizomscintigraphia vizsgálatát végezték el egy időben. A dipyridamol dózisa 0,56 mg/testtömeg kg volt 4 perc alatt. Negatív válasz esetén a betegek a 8. perctől további 0,28 mg/testtömeg kg dipyridamolt kaptak 2 perc alatt. A folyamatos echocardiographiás monitorozás a teszt kezdetétől 7 percig, illetve teljes dózis beadása esetén 13 percig tartott – az echo síkokat folyamatosan váltva, apicalis megközelítésből. A betegek 6,5 vagy 12,5 perc eltelte után 74 mBq 201 Tl izotópot kaptak iv., majd a planáris felvételek (anterior, LAO 45° és 70°) 15 percen belül megkezdődtek. A klinikai döntés alapján az 57 beteg közül 25 esetben történt coronarographia. A kapott szenzitivitási, specificitási, pozitív és negatív praedictiv értékek 2-dimenziós echocar diographia esetében 79%, 55%, 69%, és 67%, míg a planáris scintigraphia alkalmával 93%, 27%, 62% és 75%-nak bizonyultak. A két vizsgálat együttes pozitivitását figyelembevéve a szenzitivitási és specificitási értékek 71% és 73% voltak. A két módszer közül a 201T1 szívizomscintigraphia tűnik érzékenyebbnek, míg a 2D-echocar diographia specificusabb módszernek a myocardialis ischaemia igazolására. Klinikai szem pontból a két vizsgálat együttes elvégzése látszik a leghasznosabbnak

Lege Artis Medicinae

Több kockázati tényezővel kapcsolatos beavatkozási kísérlet

A vizsgálat célja: annak tanulmányozása, hogy több kockázati tényezőt befolyásoló programmal csökkenthető-e a koszorúér-betegség halálozás.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Fókuszban a LAM (Lege Artis Medicinae)

VASAS Lívia, GEGES József

Három évtizeddel ezelőtt azzal a céllal in­dult a LAM, hogy az orvostudomány és annak határterületeivel kapcsolatos tudományos információkról tájékoztasson. Már a kezdetektől fogva felvállalt egy különleges tématerületet is, amelyben a medicinát a művészet világával kapcsolja össze. Az or­vosszakmai közlemények palettáján ez ma is különlegesnek számít. A LAM eddigi történetének elemzését nemzetközileg elfogadott publikációs irányelvek, és az objektivitást biztosító, tudományos adatbázisok segítségével végeztük. Megvizsgáltuk a LAM gyakorlatát, hogy a hagyományos nyomtatott füzet és az elektronikus verzió tartalmának közzététele során miként felel meg a legfőbb szempontoknak, a jelen kor szakmai elvárásainak. Feltártuk a kiadvány jelenlétét a legnagyobb bibliográfiai és tudománymetriai adatbázisokban, áttekintettük helyét a ha­zai szakmai folyóiratok között. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az elmúlt évek során a LAM annak ellenére szerzett nemzetközi ismertséget, hogy a ke­vesek által beszélt magyar nyelven megjelenő kiadvány. Köszönhető ez a külföldi társszerzőkkel, valamint a kizárólag kül­honi kutatók által írott cikkek LAM-ra való hivatkozásainak. A magyar bibliográfiai adat­bázisok érthető módon teljes terjedelmében tartalmazzák a folyóiratot, amelynek az élenjáró lapok között van az olvasottsága. A kiadvány nagy erénye a szerzők munkahelye szerinti megoszlás széles spektruma, mellyel szinte teljes egészében lefedik a hazai egészségügyi intézményi rendszert. A tartalom különlegességét eme­lik a művészeti tárgyú írások, amelyek az or­vosi szakközleményekhez hasonló feltártság esetén fokozott magyar és külföldi érdeklődésre tarthatnak számot.

Lege Artis Medicinae

Három évtized rövid krónikája

KAPRONCZAY Katalin

A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az in­frastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.

Lege Artis Medicinae

Műtárgyak a boncteremben, avagy egy művészettörténész visszaemlékezései

NÉMETH István

Közel harminc évvel ezelőtt történt, hogy egykori kollégám, Zentai Loránd, a Szépművészeti Múzeum Grafikai osztályának munkatársa feltette nekem a kérdést: Volna kedved időnként írni egy-egy cikket a nemrégiben alapított Lege Artis Medicinae című orvostudományi lap képzőművészeti rovatába? Én szívesen tettem eleget a felkérésnek. Akkor persze még nem is sejtettem, hogy nem csupán alkalmi kalandozásokról lesz majd szó, hanem egy több évtizedes, s lényegében mind a mai napig tartó folyamatos szakmai kapcsolatról, némi túlzással tehát akár azt is mondhatnám, hogy életem és szakmai pályafutásom ettől kezdve szinte elválaszthatatlanul összefonódott a LAM-mal.

Lege Artis Medicinae

Harminc év a diabetológiában és tükröződése a LAM hasábjain – 1990–2020

WINKLER Gábor

A szerző a Lege Artis Medicinae folyóirat 30 éves jubileuma alkalmából kísérletet tesz a diabetológia azonos időszaka főbb eseményeinek áttekintésére, és számba veszi, azok hogyan tükröződnek a folyóirat hasábjain. Rámutat, hogy sok máséhoz hasonlóan, e szakterület fejlődéstörténete is rendkívül gazdag volt az eltelt három dekádban, így csak néhány kérdéskör kiragadására fókuszál. A cikk írója a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében történt változást veszi górcső alá, és kiemeli azokat a szempontokat – a korai anyagcserekontroll jelentőségét, az egyénre szabott kezelésválasztást, a glükocentrikus álláspont helyett a kockázatorientált megközelítést, valamint a betegoktatás és az egészségtudatos életmód szerepét –, amelyek egész terápiás szemléletünk megváltozását eredményezték. A citátumok segítségével a szerző rámutat, hogy a folyóirat olvasói is folyamatosan követhették az eseményeket és mértékadó szakértői elemzések segítették a tájékozódást.

Lege Artis Medicinae

„Vires unitae agunt” - Az egységesedés útján: orvosi professzionalizáció Magyarországon a 18-19. században

SIMON Katalin

Az európai és hazai orvoslás és képviselői óriási változáson mentek keresztül a 16- 19. század folyamán. Az orvoslás sokszínű piaca a 18. századtól kezdve jelentősen átalakult. A felvilágosult abszolutizmusnak a köz, az állampolgárok egészségét szem előtt tartó intézkedései indították el a modern orvosképzést és az orvosi professzionalizációt eredményező folyamatokat. Ennek során az orvoslás bizonyos képvise­lőit kiemelték a kézművesek, népi gyógyászok sorából (sebészek, gyógyszerészek, bá­bák, állatorvosok), másokat viszont ki­szorítottak (olejkárok). A felülről jövő kezdeményezést a reformkorban az orvosok, sebészek „öntudatra ébredése” követte, s megjelentek az önszerveződés első formái, igény a szakmai továbbképzésre, diszkusszióra az új folyóiratokon, egyesületeken, gyűléseken keresztül. A korszak legnagyobb kérdése a középkorból örökölt, ám a sebészet és a medicina új vívmányainak köszönhetően idejétmúlttá vált orvosdoktori és sebészmesteri kettős képzés megszüntetése, egyesítése volt, ami 1872-ben valósult meg, a doctor medicinae universalis cím bevezetésével. A modern orvosi hivatás kialakulásához hozzájárult az 1876. évi XIV. tc., azaz a közegészségügyi törvény, valamint az orvosok önálló érdekvédelmi szervezetei, az 1897-ben alakult Buda­pes­ti, valamint Vidéki Orvosszövetségek.

1.

Lege Artis Medicinae

Októberi Szám Melléklete
OKT 15.

2.

Lege Artis Medicinae

Novemberi Szám Melléklete
OKT 15.

3.

Lege Artis Medicinae

Március Szám Melléklete
OKT 15.

4.

Lege Artis Medicinae

Júniusi Szám Melléklete
OKT 15.

5.

Lege Artis Medicinae

Júliusi Szám Melléklete
OKT 15.