A vizsgálat célja: A vizsgálat célja a dohányzás gyakoriságának és a dohányzásról való leszokás motivációs tényezőinek meghatározása volt az egészségügyi dolgozók körében. Anyag és módszer: A keresztmetszeti vizsgálat önkitöltős kérdőívvel a Jósa András Oktatókórház összes egészségügyi dolgozójának bevonásával készült. Az elemzésekhez khi-négyzet próbát, Mann-Whitney tesztet, valamint korreláció analízist használtunk. Eredmények: A válaszadók (N =1561) 29,9%-a aktív dohányzónak vallotta magát, 52,0%-uk napi 11-20 szál cigarettát szív el. A válaszadók 20,4%-a próbált már leszokni a dohányzásról. Dohányzásról való leszoktató programban 43,2% nem, 35,6% biztosan részt venne. Szignifikáns összefüggést mutattunk ki a leszokási kísérlet és a leszokási módszer között (χ2 = 7,73; p = 0,02) és a leszokás és a stressz miatti dohányzás között (r = 0,1; p = 0,12). A leszokni nem vágyók a dohányzás társas kapcsolatokat építő szerepét erősebbnek látták (Z = -2.34; p = 0,02). Következtetések: A leszokás iránti igény káros mellékhatások hangsúlyozásával való megalapozása mellett elsősorban menedzsment feladat olyan légkör megteremtése, ahol a kollegiális kapcsolatok fejlesztése átveszi a dohányzás, mint közösségteremtő funkció helyét.

BEVEZETÉS - A tömegkommunikációs eszközök erős szocializációs hatást fejtenek ki a serdülőkorúakra, akik különösen fogékonyak a különböző üzenetekre ebben az életkorban. Ezért jelen kutatásunk középpontjába a serdülők médiatudatosságának megismerését helyeztük. MÓDSZEREK - A vizsgálatban 546 makói serdülő vett rész; 288 (52,7%) nyolcadikos (13-15 éves) és 258 (47,3%) tizenkettedikes (17-19 éves), a minta 49,5%-a fiú, 50,5%-a lány volt. A kérdőív kiterjedt a szociodemográfiai változókra, a dohányzás és alkoholfogyasztás élet- és havi prevalenciájára, a szerfogyasztással kapcsolatos attitűdökre, valamint a médiatudatosságra. Ez utóbbi felméréséhez a Media Literacy skálát adaptáltuk, amely összesen 31 állítást tartalmazott. Faktoranalízist követően a szociodemográfiai változók és a magatartás szerint kétmintás t-próbával elemeztük a médiatudatosság faktorait. EREDMÉNYEK - Eredményeink szerint a médiatudatosság- faktorok jól elkülönülnek a szociodemográfiai változók mentén, és még inkább a dohányzó vagy alkoholfogyasztó magatartás függvényében. A lányok és a fiatalabbak (akik körében a szerfogyasztás még ritkább) hajlamosabbak észrevenni a reklámokban és filmekben megjelenő szerfogyasztás rejtett üzeneteit, a dohányipar és szeszipar érdekeinek megjelenését a médiában. A nemdohányzók és az alkoholt nem fogyasztók lényegesen nagyobb mértékben vannak tisztában a média manipulációs hatásaival. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink felhívják a figyelmet a médiatudatosság jelentőségére a serdülőkori dohányzás és alkoholfogyasztás prevenciójában.

Az alkoholbetegség, a dohányzás, a depresszió, a szorongás, a cardiovascularis betegségek és a 2-es típusú diabetes egymással komplex és többirányú összefüggésben vannak. Nemcsak egymásnak, hanem - nagyrészt a depresszióval való kapcsolatuk miatt - az öngyilkosságnak is rizikófaktorai. A depressziós és szorongásos betegségek sikeres terápiájának hatása nemcsak az öngyilkosság, hanem az alkoholbetegség, a cardiovascularis morbiditás, mortalitás és a dohányzás csökkentésében is szerepet játszik, ezért a megfelelő specifikus kezeléseknek az adott szakterületen érvényesülő eredményén túl a hatás (ha kisebb mértékben is) egy másik orvosi diszciplína területén is jelentkezik. Másrészről viszont a dohányzás visszaszorítása a krónikus obstruktív tüdőbetegség, a tüdőrák, az ischaemiás szívbetegségek stb. csökkenő mortalitása és morbiditása mellett a csökkenő suicid morbiditásban (suicid kísérletek), illetve mortalitásban, valamint a depresszió csökkenő morbiditásában is oki tényező lehet. Közleményünk célja, hogy tudatosítsuk ezen rejtett (egy másik szakterületen megbúvó) előnyöket az érintett szakmák és az egészségügyi finanszírozók, illetve döntéshozók számára is. A bemutatott adatok a pszichiátriai szakellátás finanszírozásának növelése mellett az alapellátás kompetenciájának az enyhe és középsúlyos (nem pszichotikus és nem suicidalis) depresszióra és szorongásos zavarokra való kiterjesztését is indokolják.

A vizsgálat célja: felmérni a magyar fogtechnikusok egészségi állapotát és tájékozottságát a szilikózis betegségről. Anyag és módszer: Az adatfelvétel 2017. december - 2018. január hónapokban történt egy saját szerkesztésű online kérdőívvel Budapesten a fogtechnikai laboratóriumokban dolgozók körében. Az adatelemzés SPSS 22.0 program segítségével készült. Eredmények: A kérdőívet 157 fogtechnikus töltötte ki. A mintába 80 férfi és 77 nő került be. A kitöltők átlagéletkora 38 év volt. A technikusok naponta átlagosan 9,4 órát dolgoznak. Az egyéni védőeszközök tekintetében elmondható, hogy a résztvevők többsége (94,3%) viseli a légzésvédő eszközt a laboratóriumi munkák során, de 5,1%-uk nem érzi úgy, hogy a maszkok használata szükséges. A résztvevők közül 13,37% nem ismeri a szilikózis tüneteit, és további 39,47% -uk nem tudta a helyes választ a tünetekkel kapcsolatban. Következtetés: Kutatás megerősítette, hogy a fogtechnikusok munkabiztonsági helyzete rendkívül kedvezőtlen, és a foglalkozás-egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésük korlátozott. A vizsgálati eredmények azt is bizonyították, hogy szükség van a szilikózis betegség alapvető ismereteinek (megelőzésének, tüneteinek, diagnózisának és következményeinek) minél előbbi átadására a fogtechnikusok körében.

BEVEZETÉS - A dohányzás az osteoporosis egyik ismert, de nem bizonyított rizikófaktora.Vizsgálatunkban a dohányzás csontmennyiségre gyakorolt hatását vizsgáltuk. VIZSGÁLATI ALANYOK ÉS MÓDSZEREK - Negyvenhárom dohányzó nő (életkoruk: 25-72 év közötti) adatait hasonlítottuk össze 43, életkorban és testparaméterekben illesztett nem dohányzó nő adataival. A lumbalis gerinc és a bal combnyak ásványianyag-tartalmát kétfotonos módszerrel (Prodigy, GE Lunar), a nem domináns oldali radius denzitását egyfotonos módszerrel (NK-364, Gamma) mértük. EREDMÉNYEK - A dohányosok közt gyakoribb volt az osteoporosis diagnosztikus küszöbértékét meghaladó, csökkent ásványianyag-tartalom (bármely mért régióban T-score<-2,5) (63,6% vs. 36,4%, χ2-próba p=0,009), mint a nem dohányzó nők között. Premenopauzában lévő nők körében nem találtunk különbséget a két csoport ásványianyag-tartalma (BMD) között, ugyanakkor a posztmenopauzában lévő dohányzók BMD-értéke tendenciájában kisebb volt, mint nem dohányzó társaiké. A lumbalis gerincen a szignifikancia határán észleltünk különbséget (0,977 vs. 1,04; p=0,06). KÖVETKEZTETÉS - Megfigyelésünk arra utal, hogy a dohányzás csupán kismértékben csökkenti a csont mennyiségét, ez azonban a posztmenopauzális csontfogyással együtt már szerepet játszhat a törési rizikó fokozódásában.