Lege Artis Medicinae

E havi játékunk - Téridő

MEZÔVÁRI Gyula

2009. DECEMBER 10.

Lege Artis Medicinae - 2009;19(12)

Egy kis számtan, némi matematika, kellően kiérlelt logika, valamint gyakorlati érzék szükséges a feladványaink megfejtéséhez.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A cukorbetegség közvetlen egészségügyi költségei Magyarországon

VOKÓ Zoltán, NAGYJÁNOSI László, KALÓ Zoltán

BEVEZETÉS - A cukorbetegség jelentős betegségterhet jelent világszerte és hazánkban is. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megbecsüljük a cukorbetegek ellátására fordított direkt egészségügyi kiadások mértékét annak érdekében, hogy jellemezni tudjuk a betegségterhet ebből a szempontból, illetve, hogy az eredmények hasznosíthatók legyenek további elemzések számára. MÓDSZEREK - Az elemzéshez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatait használtuk. Cukorbetegként definiáltuk azokat, akik 2007 második fél évében orális antidiabetikum- (OAD) vagy inzulinreceptet váltottak ki. Az így kialakított vizsgálati populációt felosztottuk két csoportra, aszerint, hogy 2007-2008-ban részesültek-e aktív fekvőbeteg-ellátásban a cukorbetegség legfontosabb szövődményei miatt. A vizsgált szövődmények miatt fekvőbeteg-ellátásban nem részesülő csoportot tovább osztottuk háromfelé a gyógyszerhasználat jellege szerint (csak OAD, csak inzulin, OAD és inzulin). A csoportokban költségelemenként és korcsoportonként megbecsültük a 2008. évi egészségügyi kiadások átlagát, szórását és mediánját az egész csoportra, illetve az adott szolgáltatást igénybe vevőkre vonatkozóan. Ezenkívül a szövődményes csoporton belül mintákat vettünk az egyes konkrét szövődményekben szenvedők köréből, és megbecsültük a szövődményt követő első és második év kiadásait. EREDMÉNYEK - A vizsgálatba bevont 521 545 cukorbetegre jutó éves átlagos egészségügyi kiadás 335 ezer forint volt, a szövődményes betegeké 633 ezer, a szövődménymentes OAD-használóké 242 ezer, a szövődménymentes inzulinhasználóké 449 ezer Ft. A költségek 53%-át a gyógyszerek, 27%-át a fekvőbeteg-ellátás költsége tette ki. Az összes gyógyszerköltség 26%-a esett az orális antidiabetikumokra és az inzulinokra. A szövődményeket követő első évben többszörösére növekedett az aktív fekvőbeteg-ellátás és a gyógyszerek költsége. Ez utóbbi a legtöbb vizsgált szövődmény esetén az ezt követő évben is nagyjából azonos szinten maradt vagy növekedett. KÖVETKEZTETÉS - A cukorbetegek ellátása napjainkban is igen jelentős egészségügyi kiadást jelent Magyarországon, különösen a betegség szövődményeinek a kezelése. A korai halálozásban, az életminőség romlásában, a jelentős kiadásokban jelentkező betegségterhet, valamint az epidemiológiai trendeket figyelembe véve a cukorbetegség megelőzése, hatékonyabb gondozása népegészségügyi prioritás kell legyen hazánkban.

Lege Artis Medicinae

Vakcinamizéria: betegség- vagy egészségtünet?

BÁNFALVI Attila

„Az egyik ismerősöm beadatta a vakcinát, és azt olvasta az interneten, hogy ennek következtében elkárhozik a lelke.” - Kell ez az izgalom, vágyunk rá, hiszen a Pokol sokkal izgalmasabb, mint a Menyország...

Lege Artis Medicinae

Inzulinanalógok és terhesség

TAMÁS GYULA, KERÉNYI ZSUZSA

A várandós cukorbetegek (közel) normoglykaemiás anyagcserevezetése - pregesztációs diabetesben már prekoncepcionálisan megkezdve - csökkenti az anyai és a magzati szövődmények előfordulását. Ezt optimalizált inzulinkezelési rendszerek alkalmazásával lehet elérni. Az elmúlt évtizedben sorra megjelenő (ultra) gyors hatású és hosszú hatású inzulinanalógok elméleti megfontolások alapján alkalmasak lehetnek a normoglykaemia biztosítására. A ma rendelkezésünkre álló adatokat összegezve a gyors hatású inzulinanalógok (lizpro, aszpart inzulin) terhességben adva hatásosnak és biztonságosnak tűnnek, alkalmazásuk módja azonban kérdéseket vet fel. A hosszú hatású inzulinanalógok terhességi alkalmazása jelenleg nem javasolt, további vizsgálatok szükségesek hatásosságuk és biztonságosságuk egyértelmű igazolására.

Lege Artis Medicinae

A D-dimer-szint meghatározásának jelentősége a klinikai gyakorlatban

PINCZÉS István, SPEER Gábor

A D-dimer plazmaszintje számos kóros körülmény során is megemelkedhet, amit diagnosztikai és prognosztikai célból egyaránt felhasználhatunk. Talán a kiterjedt komorbiditás miatt az életkorral együtt is megnő a koncentrációja. Munkánkban egyrészt a már jól ismert vénás thromboemboliás betegségekben mutatjuk be diagnosztikai szerepét. Ezenkívül és hangsúlyozottabban a D-dimer-meghatározásnak jelentőségére egyéb, kevésbé ismert, de igen jelentős irodalmi eredményeket felmutató (cardiovascularis, daganatos és gyulladásos) eseményekben is felhívjuk a figyelmet. Úgy tűnik, ezekben az állapotokban - megfelelő klinikai feltételek mellett - nemcsak diagnosztikai, de prognosztikai szerepe is lehet. További célunk volt több, helytelen klinikai gyakorlat visszaszorítása is. A D-dimer-koncentráció mérésének elmulasztása („Nehogy pozitív legyen!”) a diagnosztikai tévedés lehetőségét rejti magában. Ezzel ellentétben, a D-dimer-szint klinikai értékelés nélküli, minden esetben elvégzett meghatározása („Megnyugszunk, ha negatív.”) a nem várt pozitivitás esetén diagnosztikai zavart kelt, és sok esetben további felesleges vizsgálatokat vonhat maga után (leggyakrabban a hibás interpretáció miatt).

Lege Artis Medicinae

A vastagbéldaganat adjuváns szisztémás gyógyszeres kezelése

BODOKY György

A colorectalis carcinoma az iparilag fejlett világban az egyik leggyakoribb daganatos megbetegedés, többségében adenocarcinoma. Hazánkban a rosszindulatú betegségek okozta halálozás második helyén áll a vastag- és végbélrák. Időben felfedezve sebészi eljárással jó eséllyel gyógyítható, azonban a kiújulás és áttétképződés megakadályozása, valamint a megfelelő palliáció elérése céljából szükség van daganatellenes kezelés alkalmazására. Az elmúlt években az adjuváns kezelés jelentős fejlődésen ment keresztül. Számos új gyógyszer jelent meg, amelyek a korábban már ismert szerekkel kombinációban is alkalmazásra kerülnek. A közlemény a colorectalis rák adjuváns kemoterápiájának újdonságait, az adjuváns terápia alapvető irányelveit mutatja be.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A pitvarfibrilláció kezelésének mindennapi gyakorlata

KISS István, BENCZÚR Béla

A pitvarfibrilláció mint a leggyakoribb ritmuszavar gyakorlati jelentőségét az adja, hogy ötszörösére növeli a stroke/szisztémás embolisatio esélyét, ezáltal jelentősen hozzájárul a cardiovascularis morbiditás/mortalitás növekedéséhez. Pitvarfibrillációban a legfontosabb teendő a stroke kivédése, mely a hosszú távú orális alvadásgátló-kezelés segítségével igen hatékonyan elérhető. Egészen a közelmúltig csak a K-vitamin-antagonisták (VKA) álltak rendelkezésre, és használatukat számos tényező korlátozta, például a vérzésveszély, a szűk terápiás tartomány, az egyéb gyógyszerekkel, ételekkel fennálló interakció és a havi rendszeres INR-kontroll szükségessége. Az új orális alvadásgátlók megjelenésével a VKA-k számos nehézsége kiküszöbölhe­- tő, ráadásul legalább olyan hatékonyak, ugyanakkor biztonságosabbak, mint a ha-gyományos kezelés. Ezek az előnyök a betegek jobb együttműködését is elősegítik, mely a hatékonyabb stroke-prevenció egyik legfontosabb eleme. A NOAC-ok a való életben és a speciális betegcsoportokban (például idősek, 2-es típusú diabetesesek, vesebetegek) is nagyobb biztonsággal alkalmazhatóak a VKA-kezeléshez képest, így hozzájárulnak a hatékony cardiovascularis kockázatcsökkentéshez.

Ideggyógyászati Szemle

[Fájdalomcsillapító-túlhasználathoz társuló fejfájás kezelése intravénás lidokainnal és magnéziummal]

TEPE Nermin, TERTEMIZ Faysal Oktay

[A fájdalomcsillapító-túlhasználathoz társuló fejfájás kezelése során a detoxifikáció roppant kelle­met­len a beteg számára. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megállapítsuk az alacsony dózisú intravénás lidokain és mag­nézium (100 mg lidokain és 1,25 mg magnézium) kombinációjának hatékonyságát fájdalomcsillapító-túlhasz­nálathoz társuló fejfájásban szenvedők detoxifikációjában. Összesen 30 beteget vontunk be a vizsgá­latba; 15 beteg 24 óra időtartamú intravénás hidratációban részesült, 15 beteg 24 óra időtartamú intravénás hidratáció mellett a fájdalom kezdetekor 1 órás időtartamú lidokain-magnézium infúziót is kapott. Dokumentáltuk a fejfájás súlyosságát (numerikus fájdalomskála, NRS), időtartamát, kezdetét, a havi fájdalomcsillapító-fogyasztást és a havi fejfájásos napok számát. Egy héten keresztül értékeltük a két csoport fejfájássúlyosságát a napi kezelés előtt és után. A kezelés előtti NRS-értékekben nem volt szignifikáns különbség a két csoport között; az intravénás lidokain-magnézium infúziót kapó csoportban az első 5 nap során szignifikánsan csökkentek a kezelés utáni NRS-értékek (p < 0,05). Az 1 órás időtartamú, kombinált lido­kain-magnézium infúzió elősegítheti, hogy a fájdalom­csillapító-túlhasználathoz társuló fejfájásban szenvedők detoxifikációja sikeresebb legyen: csökkenjen a fájdalom és a gyógyszerhasználat (neuroleptikumok, benzodiazepinek, antiemetikumok és opioidok használata), továbbá csök­kenjen a kórházi tartózkodás hossza, valamint költsége. A kom­binált használat során kevesebb mellékhatás jelent­kezik, mint akkor, ha a szereket külön-külön alkalmazzuk.]

Hypertonia és Nephrologia

A legújabb tudományos bizonyítékok követése a RAS-gátló szerek mindennapi gyakorlatában a 2007 és 2012 közti Országos Egészségpénztár adatok tükrében

BARNA István, GYURCSÁNYI András

A szerzők az OEP által támogatott, a betegek által kiváltott és elszámolt havi receptforgalom adatait elemző vizsgálatban megvizsgálták, hogy az elmúlt öt évben hogyan változott az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACEgátlók), illetve az angiotenzinreceptor-blokkolók (ARB) felhasználása. Külön értékelték azt is, hogy ez mennyire van összhangban az utóbbi időszakban publikált számos, a renin-angiotenzin rendszer gátlóit (RAS-gátlók) összehasonlító klinikai vizsgálat eredményeivel. Érdemesnek látszott az Országos Egészségpénztár (OEP) adatbázisa alapján megvizsgálni, hogy Magyarországon milyen a RAS-gátlók felhasználása, ezen belül hol helyezkednek el a támogatott gyógyszerek körében. A feldolgozott adatokat az OEP adatbázisából 2007-2012. évek decemberének, a gyógyszertárakban kiváltott, és ez után az OEP felé elszámolt receptforgalmak alapján nyertük. Az OEP minden hónapban közzéteszi az elszámolt receptek utáni gyártói visszafizetési kötelezettséget. Az adatok feldolgozása során vizsgáltuk az elszámolt receptek számát ATCkódok, illetve molekulák szerint, valamint vizsgáltuk, hogy az adott időszakban ATC szerint hány készítmény (brand) volt rendelhető támogatással. Vizsgáltuk, hogy az adott időszakban milyen az ACE-gátlók és angiotenzinreceptor-bénítók (ARB-k) havi forgalma, illetve mennyi az e receptekre elszámolt tb-támogatások összege. Ezután elemeztük, hogy mennyi volt az átlagtérítési díj ATC-kódok szerint, illetve, hogy ATC-kódok szerint milyen molekulák voltak elérhetők Magyarországon tb-támogatással. 2007-ben a kiváltott RAS-gátlók több mint 90%-át ACE-gátlók tették ki, 2012-re ez az arány 75%-ra csökkent. Az ACE-gátlóval történő monoterápia folyamatosan csökkent, ezzel párhuzamosan a fix dózisú kombinációs kezelés 37,4%-ról 51,9%- ra növekedett. A monokomponensű ARB-k forgalma növekedett, a kombinációban alkalmazottaké csökkent (57%-ról 49,6%-ra.). Elemzésünk alapján kijelenthető, hogy a szakmai ajánlások és a társadalombiztosítással rendelhető gyógyszerek azonos irányt mutatnak.

Lege Artis Medicinae

A médiatudatosság jelentősége a serdülők dohányzásában és alkoholfogyasztásában

PIKÓ Bettina, BALÁZS Máté Ádám, PAGE M. Randy

BEVEZETÉS - A tömegkommunikációs eszközök erős szocializációs hatást fejtenek ki a serdülőkorúakra, akik különösen fogékonyak a különböző üzenetekre ebben az életkorban. Ezért jelen kutatásunk középpontjába a serdülők médiatudatosságának megismerését helyeztük. MÓDSZEREK - A vizsgálatban 546 makói serdülő vett rész; 288 (52,7%) nyolcadikos (13-15 éves) és 258 (47,3%) tizenkettedikes (17-19 éves), a minta 49,5%-a fiú, 50,5%-a lány volt. A kérdőív kiterjedt a szociodemográfiai változókra, a dohányzás és alkoholfogyasztás élet- és havi prevalenciájára, a szerfogyasztással kapcsolatos attitűdökre, valamint a médiatudatosságra. Ez utóbbi felméréséhez a Media Literacy skálát adaptáltuk, amely összesen 31 állítást tartalmazott. Faktoranalízist követően a szociodemográfiai változók és a magatartás szerint kétmintás t-próbával elemeztük a médiatudatosság faktorait. EREDMÉNYEK - Eredményeink szerint a médiatudatosság- faktorok jól elkülönülnek a szociodemográfiai változók mentén, és még inkább a dohányzó vagy alkoholfogyasztó magatartás függvényében. A lányok és a fiatalabbak (akik körében a szerfogyasztás még ritkább) hajlamosabbak észrevenni a reklámokban és filmekben megjelenő szerfogyasztás rejtett üzeneteit, a dohányipar és szeszipar érdekeinek megjelenését a médiában. A nemdohányzók és az alkoholt nem fogyasztók lényegesen nagyobb mértékben vannak tisztában a média manipulációs hatásaival. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink felhívják a figyelmet a médiatudatosság jelentőségére a serdülőkori dohányzás és alkoholfogyasztás prevenciójában.

Nővér

Ápolók táplálkozási szokásainak vizsgálata

NÉMETH Anikó

A vizsgálat célja: felmérni az ápolók táplálkozási szokásait, összefüggésben különböző szociodemográfiai és munkahelyi tényezőkkel. Anyag és módszer: Az adatfelvétel 2015. október-december hónapokban történt egy saját szerkesztésű on-line kérdőívvel. Az adatelemzés SPSS 22.0 program segítségével készült, Khi2-, Mann-Whitney-, Kruskal-Wallis-teszt alkalmazásával (p<0,05). Eredmények: A felmérésben szereplő 548 ápoló 60%-a rendelkezik súlyfelesleggel. A havi túlóra negatívan befolyásolja a napi étkezésszámot (p=0,003) és a főtt étel fogyasztását (p=0,022) és a táplálkozási szokások megítélését (p=0,001). A kívánatos lassú, nyugodt étkezés alig 30%-ra, a napi többszöri zöldség, gyümölcs és teljes kiőrlésű pékáru fogyasztása alig 20%-ra, a napi legalább 2 liter folyadék fogyasztása csupán 24,3%-ra jellemző. A gyermeknevelés pozitív irányban befolyásolja az étkezési szokásokat (gyakoribb főtt étel és gyümölcs fogyasztás, nyugodtabb étkezési körülmények, táplálkozási szokások jobb megítélése). Következtetések: Összességében megállapítható, hogy a megkérdezett ápolók többségére jellemző a túlsúly, illetve a helytelen táplálkozás, melynek okai a munka jellegében, illetve a magyar táplálkozási szokásokban keresendőek.