Lege Artis Medicinae

Derékfájdalommal járó gerincbetegségek

TÓTH Edit Ágnes1

2006. MÁJUS 21.

Lege Artis Medicinae - 2006;16(05)

A társszakmák haladása

A felnőtt lakosság 80%-a legalább egyszer derékfájdalom miatt keresi fel háziorvosát. A háziorvosokon kívül a medicina bármely szakterületén találkozhatunk ezzel a panasszal, ezért kívánatos e téma széles körű ismerete. A gerincbetegségekhez társuló fájdalomnak két jól elkülöníthető típusa van: a nem gyulladásos és a gyulladásos fájdalom. A nem gyulladásos eredetű kórképek mozgással erősödő, néhány napig tartó, enyhe fájdalmat és mozgáskorlátozottságot, máskor alsó végtagba sugárzó, változó erősségű, neurológiai tünetekkel járó kórképet, ritkább esetben cauda equina szindrómát okozhatnak. A tünetek hátterében leggyakrabban degeneratív gerincbetegségek húzódnak meg. A gyulladásos eredetű gerincfájdalmat az előzőektől az éjszakai fájdalom, a jellegzetes mozgásbeszűkülés, bőr-, nyálkahártya- és ízületi eltérések, esetleg láz, rossz általános állapot különíti el. Ilyen típusú fájdalmat elsősorban a szeronegatív spondylarthritisek csoportjába tartozó betegségek okoznak, ritkábban különböző gennykeltő és nem gennykeltő mikroorganizmusok. A derékfájdalom kezelése a fájdalom megszüntetésére és a funkció helyreállítására irányul. Célunk elérése érdekében a tehermentesítés, a gyógyszeres fájdalomcsillapítás, a gyulladásgátlók, az izomrelaxáns és antidepresszáns hatású gyógyszerek, valamint a fizioterápia eszköztára vehető igénybe. Speciális esetekben a fájdalomcsillapításon túl egyéb gyógyszerek (például antibiotikum) alkalmazására is szükség lehet. A szeronegatív spondylarthritisek esetében a tradicionális eljárások mellett a biológiai terápia bevezetése jelentheti a jövő útját. A derékfájdalomhoz vezető gerincbetegségek összefoglalása a nemzetközi eredmények szintézisének felhasználásával vélhetően segítséget nyújt az orvosszakma képviselői számára betegeik korszerű ellátásához.

AFFILIÁCIÓK

  1. Flór Ferenc Kórház Reumatológiai Osztály

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek nappali spirometriás értékeinek javulása Tiotropium versus salmeterol

BÖSZÖRMÉNYI Nagy György

Jelenleg kétféle, elhúzódú hatású (12-24 órán át ható) bronchodilatator ajánlott a COPD-s (chronic obstructive pulmonary disease - krónikus obstruktív tüdőbetegség) betegek kezelésére: a β2- agonista és az antikolinerg hörgtágító gyógyszerek csoportja.

Lege Artis Medicinae

Alvadásgátló kezelés a szülészeti gyakorlatban

DOMJÁN Gyula, GADÓ Klára

A thrombosis kialakulásának kockázata terhességben és a gyermekágyas időszakban mintegy öt-tízszeresre növekszik. Ebben a jól ismert rizikófaktorokon túl speciális okok is szerepet játszanak. A szülés folyamata, különösen a császármetszés tovább növeli a thrombosis kialakulásának veszélyét. A megfelelő alvadásgátló kezelés jelentős mértékben csökkentheti az anyai és magzati morbiditást, mortalitást. Megfelelő indikáció esetén a terhesség alatt is csakúgy, mint nem gravid állapotban, javasolható kis molekulatömegű heparin subcutan vagy a nem frakcionált heparin intravénás vagy subcutan adása. A kumarinszármazékok teratogén hatásuk miatt ellenjavalltak az első, és elhúzódó hatásuk miatt a harmadik trimeszterben. A heparin nem jut át a placentán, de tartós alkalmazása számos mellékhatással járhat. Az alkalmazott dózis, a kezelés megkezdésének időpontja, és az alkalmazás időtartama függ a thrombosis kockázatának mértékétől. Az alvadásgátló kezelést bizonyos esetekben (például antifoszfolipid-szindróma) kis dózisú acetilszalicilsav adásával egészítjük ki. A szülés időpontja elektíven tervezhető, ez lehetőséget ad a vérzéses és thrombosisos szövődmények minimalizálására. Előnyben kell részesíteni a természetes szülést, mivel ez kisebb vérzésveszéllyel jár, mint a császármetszés. A szülés körüli időszakban az alvadásgátló kezelés intenzitása a thrombosisrizikó mértékétől függ. Alvadásgátló kezelésben részesülő szülőnőknél a szülés harmadik szakasza minden esetben aktívan vezetendő, oxitocin adása szükséges a vérzés minimalizálása érdekében. Mivel az alvadásgátló kezelést sokszor a szoptatás időszakában is folytatni kell, fontos tudni, hogy sem a kumarinszármazékok, sem a heparin nem választódnak ki az anyatejben. A kezelés konkrét módjának megválasztása mindig individuális mérlegelést igényel, a rizikófaktorok számát, típusát, a gesztációs időt és a beteg compliance-ét figyelembe véve.

Lege Artis Medicinae

Ötkomponensű vakcinák a magyar, életkor szerinti kötelező védőoltások rendjében

MÉSZNER Zsófia

Magyarország európai összehasonlításban is méltán lehet büszke védőoltási rendjére és annak eredményeire. Kevés olyan ország van - nemcsak a frissen az Európai Unióhoz csatlakozó, új tagországok között, hanem egész Európában -, ahol az oltásokkal megcélzott tíz, a magyar védőoltási naptárban szereplő fertőző betegség járványügyi helyzete olyan kedvező - éppen a magas, közel 100%- os átoltottságnak köszönhetően -, mint nálunk.

Lege Artis Medicinae

A kadáver donorokból történő szervkivétel jogi, etikai és társadalmi vonatkozásai Magyarországon

SMUDLA Anikó

Az orvostudomány fejlődésének egyik legnagyobb eredménye, hogy klinikailag megvalósulhattak a szervátültetések. A transzplantáció mint fogalom általánosan ismert, ennek ellenére a társadalom tagjai, sőt, az egészségügyben dolgozók is valójában sok szempontból téves ismeretekkel rendelkeznek erről a területről. A sikeres szerv- és szövetátültetésekkel kapcsolatban különböző jogi és etikai problémák merültek fel, amelyeknek egy része még ma is megoldásra vár.

Lege Artis Medicinae

Az alsó végtagi fájdalom angiológiai eredete

MESKÓ Éva

A közlemény ismerteti az akut és krónikus artériás elzáródásokhoz, vénabetegségekhez társuló végtagfájdalom jellemzőit. A végtag sorsát is eldöntő korai diagnózis és beavatkozás rendkívül fontos. Az artériás és vénás kórképek szövődményeként fellépő lábszárfekélyek típusa általában a végtag megtekintésével felismerhető. A láb vénáinak thrombosisát kísérő tünetek gyakran komoly differenciáldiagnosztikai problémát jelentenek. Fontos klinikai szerepe van a lábszár vénás sinusainak. Az e területhez társuló thrombosisokat rendszerint késve ismerik fel, ily módon a megfelelő kezelés is késve kezdődik. A helyes diagnózis az adekvát kezelést határozza meg. A nyirokérbetegségek gyakran vénás pangással társulva idézik elő a feszítő végtagfájdalmat. Nemzetközi vizsgálatok szerint a perifériás artériás érbetegség a cardiovascularis morbiditás és mortalitás független rizikófaktora. Ennek megállapítása nyomán remélhető, hogy az alsó végtagi érelváltozások korai felismerésével és megfelelő ellátásával megakadályozhatjuk az egész szervezetet érintő, gyakran életet veszélyeztető érbetegségek progresszióját. Az emberi szervezetben az egyes angiológiai kórképek más és más lokalizációban, azonos patomechanizmussal, különböző időben alakulnak ki. E törvényszerűség alapján kell kötelezően keresnünk minden esetben az érbetegség cerebralis, cardialis és perifériás lokalizációját. Nagyon fontos a szakmai felkészültség, az egységes diagnosztikai gondolkodásmód. Ennek elősegítésére folyamatábra ismerteti a beteget elsőként vizsgáló háziorvos feladatát az érbetegellátás és -gondozás rendjében.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A lumbaris pseudoradicularis fájdalom 1. rész: anatómiai alapok

KASÓ Gábor, DÓCZI Tamás, DÁVID Károly

A degeneratív ágyéki gerincelváltozásokból eredő derék- és alsó végtagi fájdalmak döntő többségükben „referred (projected) pain" jellegűek, melyek egyik megnyilvánulási formája a pseudoradicularis fájdalom. Ennek eredete a spinalis mozgásszegmentum beidegzésének jellegzetességében keresendő. A mozgásszegmentum ventralis részét a nervus sinuvertebralis és a szimpatikus idegrendszer, míg dorsalis területeit a nervus spinalis ramus dorsalisa innerválja, és mindkét rendszer részéről jelentős szegmentális átfedés figyelhető meg.

Ideggyógyászati Szemle

A lumbális kisízületi synovialis ciszták diagnosztikája képalkotó eljárások segítségével

PATAY Zoltán, TOURNADE Alain, BALÉRIAUX Danielle, TAJAHMADY Taghy, BERKY Mihály

A lumbális kisízületi synovialis ciszták a komplex módon manifesztálódó kisízületi degeneratív kórfolyamat egyik viszonylag ritka, de igen jellegzetes formájának számítanak. A lumbális mozgási szegmentum különböző részei érző beidegzésének és a környező idegi képletek anatómiai viszonyainak ismerete érthetővé teszi, hogy a kisízületi kórfolyamatok klinikai megnyilvánulási formái sok esetben nem különböztethetők meg a porckorong eredetű tünetegyüttesektől. A manapság rendelkezésre álló korszerű képalkotó eljárásoknak köszönhetően azonban nemcsak a korábban sok nehézséget okozó klinikai, de a radiológiai elkülönítő diagnosztikai problémák is megoldódtak. A számítógépes rétegvizsgálat és a mágneses magrezonancia képalkotó eljárásként való alkalmazása által lehetővé vált a synovialis ciszták szemiológiai jellegzetességeinek pontos leírása, amelyek együttesen gyakorlatilag pathognomicus „radiológiai” tünetegyüttest képeznek.

Nővér

A méhnyakrákkal érintett nők életminőség-vizsgálata a kezelést követően

KOZMANN Krisztina, JÁNOSNÉ PÁNKI Roxána, FERENCZY Mónika, KOMLÓSI Kálmánné, KARÁCSONY Ilona

A méhnyakrákban szenvedő nők körében a szexuális funkció, funkcionális működés és életminőség vizsgálata. Leíró, keresztmetszeti, kvantitatív kutatás során, a nem véletlenszerű, célirányos mintavétel célcsoportja a FIGO I./II./III. stádiummal diagnosztizált méhnyakrákkal érintett nők (N=91), akiknél több mint öt hónap telt el az utolsó terápiás kezelés óta. A vizsgálat során standard kérdőíveket alkalmaztunk, amelyeket kiegészítettünk saját szerkesztésű kérdésekkel. Az adatokat Microsoft Office Excel programmal elemeztük, leíró és matematikai statisztikai számítást végeztünk (p<0,05). A sugárterápiában részesült kitöltők szignifikánsan magasabb értéket értek el a funkcionális státuszban (p<0,05) és emocionális funkcióban, mint akik nem kaptak sugárkezelést (p<0,05). A kitöltőknek, akiknek alacsonyabb szintű a lelki jóllétük, azoknál szignifikánsan gyakrabban jelentek meg alacsonyabb szintű szexuális funkciók és magasabb szintű nőgyógyászati problémák (p<0,05). A méhnyakrákkal érintett nők gyakran tapasztalnak a betegséggel és a kezeléssel járó életminőségre visszaható szomatikus és pszichés zavarokat, amelyek gyakran úrrá lesznek rajtuk.