Lege Artis Medicinae

Csontmetasztázis kezelésének értékelése

RUBOVSZKY Gábor

2011. DECEMBER 21.

Lege Artis Medicinae - 2011;21(12)

A malignus tumorok gyakran adnak áttétet a csontokban. Az emlődaganatok, azon belül is a hormonérzékeny (ösztrogénreceptor- pozitív) tumorok áttéteinek leggyakoribb helye a csont. Ilyenkor előfordul, hogy nemcsak elsőként jelentkezik, de hosszabb ideig ez az egyedüli metasztatikus hely.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A legújabb DPP-4-gátló: a linagliptin

KIS János Tibor

A linagliptin xantinbázis-alapú, nagy szelektivitású, erős dipeptidil-peptidáz-IV- (DPP-4-) gátló. A DPP-4-gátlás révén csökkenti az endogén inkretin hormonok lebomlását, így glükózdependens módon növeli a hasnyálmirigyszigetek inzulinelválasztását, és csökkenti a glükagon szekrécióját. A szerző összefoglalja a linagliptinnel végzett legfontosabb klinikai vizsgálatokat, ezek rámutatnak a linagliptinnek azokra a tulajdonságaira, melyek megkülönböztetik a többi DPP-4-gátlótól.

Lege Artis Medicinae

Genomika, a biológiai komplexitás tudománya

FALUS ANDRÁS

Húsz év egy tudomány történetében a legtöbb esetben jelentős periódus. Ez még egyes társadalomtudományok (szociológia, pszichológia) tekintetében is igaz, de nagyon meghatározó olyan tudomány esetében, mint a genetika.

Lege Artis Medicinae

Egy szelíd művész a „vadak” között: Rik Wouters élete és művészete

NÉMETH István

A holland expresszionizmus fenegyerekének számító Kees van Dongennel ellentétben, aki a párizsi fauve-okhoz fűződő kapcsolatának, illetve az obszcén képeivel kavart korabeli botrányoknak köszönhetően rövid időn belül nemzetközileg is ismert művésszé vált, a brabant fauvizmus kulcsfigurájának számító Rik Wouters (1882-1916) neve feltehetően mindmáig szinte ismeretlen a nagyközönség számára.

Lege Artis Medicinae

Kardiometabolikus kockázati tényezők előfordulása váltott műszakban dolgozók körében

JERMENDY György, NÁDASI Judit, HEGYI Ilona, VASAS István, HIDVÉGI Tibor

BEVEZETÉS - Az éjszakai vagy váltott műszakban dolgozók cirkadián ritmusa zavart szenved, és ez a körülmény egészségkárosodás forrása lehet. A váltott műszakot ellátó munkavállalók kardiometabolikus kockázatának megismerése érdekében keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk 25-66 éves, aktív, legalább öt éven keresztül dolgozó munkavállalók körében. MÓDSZER - Üzem-egészségügyi szolgálat által nyilvántartott munkavállalókat (n=481; 121 férfi, 360 nő) vizsgáltunk. Legtöbben a könnyűiparban (58,2%), illetve a közigazgatásban (23,9%) dolgoztak. Kérdőíves adatrögzítést követően antropometriai méréseket és fizikális vizsgálatot végeztünk, majd éhomi vérmintából mértük az alapvető laboratóriumi adatokat. A váltott műszakban (nappal-éjszaka) dolgozók (n=234, életkor 43,9±8,1 év) adatait a csak nappal dolgozók (n=247, életkor: 42,8±8,5 év) adataival vetettük egybe. EREDMÉNYEK - A váltott versus nappali műszakot ellátók testsúlya (76,6±16,1 vs. 73,9±17,6 kg; p<0,05), testtömegindexe (27,5±5,3 vs. 26,0±4,9 kg/m2; p<0,01) és szisztolés vérnyomása (123±19 vs. 119±16 Hgmm, p<0,01) nagyobb volt, kórelőzményükben gyakrabban fordult elő diabetes (4,3 vs. 1,2%; p<0,05) és cardiovascularis betegség (3,8 vs. 0,8%; p<0,05), közöttük a sporttevékenységet végzők aránya kisebb (20,6 vs. 38,7%; p<0,001), a dohányzók aránya pedig nagyobb (35,0% vs. 19,5%; p<0,001) volt. A laboratóriumi adatok terén egyetlen különbség mutatkozott: a HDL-koleszterin a nők között alacsonyabb volt (váltott vs. nappali műszakban dolgozók: 1,56±0,32 vs. 1,68±0,36 mmol/l; p<0,01). KÖVETKEZTETÉS - A huzamos időn keresztül váltott műszakban (nappal-éjszaka) dolgozó munkavállalók életmódja kevésbé egészséges, és kardiometabolikus kockázati tényezőik előnytelenebbül alakulnak, mint az egy műszakban (nappal) dolgozóké, ezért a váltott műszakban dolgozók egészségmegőrzésére fokozottabb figyelmet kell fordítani.

Lege Artis Medicinae

Tényleg megmentik őket

FARSANG Csaba

A LAM 2011. novemberi számának Töprengő rovatában Tényleg megmentik őket? címmel cikket írt Vitrai József és Bakacs Márta. Alapvetően epidemiológiai gondolkodásuk által indíttatva, a nemzetközi tudományos életben szokásosan használt statisztikai adatbázisok alapján, helyenként bombasztikus megfogalmazást is maguknak megengedve („meg-megújuló dicshimnuszokat” emlegetve) eltöprengtek azon, hogy miként lehet az, hogy noha az akut myocardialis infarctusok száma 1990-2009 között felére csökkent, az epidemiológiai adatok (KSH) mégis azt mutatják, hogy „ma többen halnak meg ischaemiás szívbetegségben, mint 20 évvel ezelőtt”.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Lege Artis Medicinae

Amit (nemcsak) a kardiológusnak érdemes tudni a Covid-19-ről

HEPP Tamás, CSÉKE Balázs, BENCZÚR Béla

A 2019 végén a Kínából, Hubei tartomány fővárosából, Wuhanból kiindult SARS-CoV-2 vírusfertőzés világméretű járványt robbantott ki, mely április elejéig 1,5 millió igazolt fertőzést és közel 100 000 halálesetet okozott. Az első kínai betegek kezelésének tapasztalatai alapján a diabetes, a hy­pertonia és a szív-ér rendszeri betegségek na­gyon gyakoriak Covid-fertőzött betegekben, és ezek a kísérő állapotok sokkal rosszabb életkilátásokkal jártak. Ahogyan a korábbi SARS-CoV-1, a mostani SARS-CoV-2 vírus is az ACE2 sejtfelszíni enzimet használja receptorként az alveolaris sejtekbe való bejutáshoz. Felmerült a gyanú, hogy a széles körben használt ACE-gátló vagy ARB-terápia veszélyeztetheti a Covid-19-fertőzött betegeket, mivel ezek a szerek növelik az ACE2 enzim expresszióját. Más szempontból viszont akár előnyös is lehet a RAAS- (renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer) gátlás, mivel az ACE2 má­sik hatása, hogy ellensúlyozza az angiotenzin II kedvezőtlen hatásait. Az összefoglaló közleményben a szerzők arra vállalkoztak, hogy áttekintik az elérhető legfrissebb szakirodalmat, és összegzik a Covid-19 és a cardiovascularis betegségek összefüggéseit. Kihangsúlyozzák, hogy je­len­leg nincsenek egyértelmű humán bizonyítékok arra vonatkozóan, vajon ve­szé­lyes vagy kedvező-e a RAAS-gátló kezelés a Covid-fertőzöttekben.

Ideggyógyászati Szemle

[A cianokobalamin és a kolekalciferol szinergikusan segíti a funkcionális és hisztopatológiai ideggyógyulást patkánymodellben]

ALBAY Cem, ADANIR Oktay, AKKALP Kahraman Asli, DOGAN Burcu Vasfiye, GULAEC Akif Mehmet, BEYTEMUR Ozan

[Bevezetés - A perifériás idegsérülés (PNI) gyakori probléma fiatal felnőttek körében. Reménykeltő, hogy a központi idegrendszeri sérülésekkel ellentétben, PNI esetén lehetséges a regeneráció. Teljes idegszakadás esetén sebészi kezelés az aranystandard, részleges PNI esetén gyógy­szeres kezeléssel is érdemes próbálkozni. A vizsgálat célja a B12- és a D3-vitaminnal, illetve kombinációjukkal történő kezelés klinikai és hisztopatológiai eredményének értékelése és összehasonlítása volt kísérleti állatmodell (patkány) csípőidegének sérülése esetén. Anyagok és módszerek - Az etikai engedély (No. 2015/10) megszerzése után 32 kísérleti állatot osztottunk be a protokoll szerinti négy csoportba: a kontrollként szolgáló 1. csoport nem részesült kezelésben, a 2. csoport B12-vitamin-kezelésben (1 mg/ttkg/nap intraperitoneali­san), a 3. csoport D3-vitamin-kezelésben (3500 NE/ttkg/hét orálisan), míg a 4. csoport kombinált B12- és D3-vitamin-kezelésben (B12: 1 mg/ttkg/nap intraperitonealisan, D3: 3500 NE/ttkg/hét orálisan) részesült. Mértük a csípő­ideg funkcionális index pontszámot (Sciatic Functional Index, SFI), illetve hisztopatológiai értékelést végeztünk. Eredmények - Az 1. csoport SFI-értékével összehasonlítva a 2., 3. és 4. csoport SFI-pontszáma szignifikánsan magasabb volt. A 2. és 3. csoport SFI-értékei nem különböztek, a 4. csoporté ezekhez képest szignifikánsan magasabb volt. Az axondegeneráció (AD) mértéke valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az 1. csoportnál. A 4. csoport AD-értéke szignifikánsan ala­csonyabb volt, mint a 2. és 3. csoporté. A 2. és 3. csoport AD-értékei nem különböztek. Az axonolysis (A) mértékében az 1., 2. és 3. csoport esetében nem volt szignifikáns kü­lönbség; velük összehasonlítva, a 4. csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az axonolysis. Valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az oedema-gyulladás (OE-I) mértéke, mint az 1. csoportnál. A 2. és a 4. csoport között az OE-I nem különbözött szignifikánsan, a 2. és 4. csoport OE-I-értékei szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a 3. csoporté. A sérülés mérté­két tekintve (damage level score) nem volt szignifikáns kü­lönb­ség az 1., 2. és 3. csoport között; a 4. csoport eseté­ben a sérülés mértéke szignifikánsan alacso­nyabb volt, mint az 1. csoport esetén. Következtetések - A B12- és a D3-vitamin hatása között nem találtunk szignifikáns különbséget. A B12- és a D3-vitamin ideggyógyulást elősegítő hatása együttes alkal­mazás esetén szinergikusan érvényesül, ezért PNI után minél előbbi kombinált alkalmazásukat javasoljuk. ]

Ideggyógyászati Szemle

Angioneuroticus oedema előfordulása ischaemiás stroke miatt rt-PA-val kezelt betegekben

LOVÁSZ Rita, SAS Attila, KOLLÁR Tibor, PETERCSÁK Edina, FEKETE István, BILINSZKI Erika, VALIKOVICS Attila

Osztályunkon ischaemiás stroke miatt végzett 254 thrombolysis kezelésének anyagát tekintettük át 2011. január 1- jétől 2014. december 31-ig. A kezelés kapcsán jelentkező allergiform szövődményeket vizsgáltuk, az angioneuroticus oedemára fókuszálva, mely két esetben életet veszélyeztető légúti obstrukcióhoz vezetett. A két kórtörténetet ismertetjük. A 254 betegből hat esetben (2,3%) angioneuroticus oedemát észleltünk, mely két esetben súlyos légúti obstrukciót okozott (0,90%). A nemzetközi irodalomban ez az előfordulási gyakoriság 1,3-5,1% között van. Az angioneuroticus oedemával járó esetekben egy beteg kivételével valamennyi szedett ACE-gátlót vagy ARB-t korábban. Az ACE-gátlók szerepe a bradikinin anyagcsere mechanizmusban való szerepe miatt ismert. A plazmin, mely a thrombolysiskezelés során keletkezik, szintén precipitálja a szövődményt okozó biokémiai mechanizmus beindítását. Emiatt szöveti plazminogénaktivátor (rt-PA) adása önmagában is okozhat angiooedemát, de ACE-gátló adása mellett ez gyakoribb lehet.

Ideggyógyászati Szemle

[Szorongás, depresszió és a házastársi kapcsolat minősége migrénbetegek körében]

DEMIR Fıgen Ulku, BOZKURT Oya

[Cél - A vizsgálat célja a migrénes betegek rohamfrekvenciájának és rohamkarakterisztikájának, továbbá a szoron­gásos vagy depresszív tünetek hatásának az értékelése, valamint a migrén és a házastársi kapcsolat minősége közötti kapcsolat feltárása volt. Módszer - Keresztmetszeti vizsgálatunkba harminc olyan migrénbeteget vontunk be, akiket 2018 júliusa és októ­bere között láttunk el kórházunk neurológiai ambulanciáján; a migrén diagnózist a Nemzetközi Fejfájástársaság 2013-as diagnosztikai kritériumai alapján állítottuk fel. Rögzítettük a betegek életkorát, nemét, fejfájásuk gyakoriságát és súlyosságát, depresszív jellegzetességeiket, szorongásos státuszukat és házasságukkal való elé­ge­dett­ségüket. A releváns paramétereket Beck-féle Depresszió Kérdőívvel (BDI), Spielberger-féle Szorongás Kérdőívvel (STAI), Maudsley-féle Házassági Kérdőívvel (MMQ) és vizuális analóg skálával (VAS) mértük fel. Eredmények - A migrénsúlyosság VAS szerinti közép­értéke 6,93 ± 1,41 volt, a migrénrohamok átlagos száma pedig 4,50 ± 4,24. BDI: 12,66 ± 8,98; MMQ-M-pont­szám: 19,80 ± 12,52; MMQ-S-pontszám: 13,20 ± 9,53; STAI-S: 39,93 ± 10,87; STAI-T: 45,73 ± 8,96 (valamennyi középérték). Nem találtunk szignifikáns összefüggést az életkor, a migrénes rohamok száma, a rohamok időtar­tama, a fejfájás intenzitása, valamint a BDI-, STAI- és MMQ-pontszámok között (p > 0,05). Pozitív összefüggést találtunk az MMQ-S-, valamint a BDI- és STAI-S-pont­számok között (p < 0,05). Következtetés - A vizsgálatunkban szereplő migrénbetegek több mint fele szenvedett enyhe, közepes vagy súlyos fokú depressziótól. Pozitív összefüggést találtunk a szexuális élettel való elégedetlenség, valamint a dep­ressziót és szorongást mérő skálák pontszámai között.]