Lege Artis Medicinae

Cardiovascularis kockázati tényezők és kockázatbecslés

KÉKES Ede

2013. NOVEMBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2013;23(10-11)

Összefoglaló közlemény

A szerző összefoglalja a legfontosabb cardiovascularis kockázati tényezőket. Népegészségügyi szempontból a három egymást erősítő tényező a dohányzás, a magas vérnyomás és a kóros koleszterinszint. A teljes kóros lipidprofil, a visceralis obesitas, az emelkedett vércukor- és húgysavszint a hypertoniával együttesen adja a kardiometabolikus kockázat fogalmát. A kockázati tényezők és a cardiovascularis események (szervkárosodás, klinikai esemény, mortalitás) összefüggéseit számos tanulmány és metaanalízis igazolta. A kockázati tényezők együttes megjelenése növeli a kockázat mértékét. A bizonyított összefüggések alapján készültek a kockázatbecslési módszerek, melyek folyamatosan fejlődtek egyre több tényező figyelembevételével és a módszerek megbízhatóságának növelésével.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A glargin inzulin dózisának titrálása

VÁNDORFI Győző, KOVÁCS GÁBOR

BEVEZETÉS - A kombinációs vércukorcsökkentő kezelésben a korai inzulinkezelés elfogadott lehetőség, amelynek a leginkább alkalmazott formája a bázisinzulinnal kiegészített orális antidiabetikus terápia (BOT). A glargin inzulin egész napot lefedő, közel egyenletes, csúcshatás nélküli szérumkoncentrációja ideális választás BOT-ban. MÓDSZEREK - Prospektív, beavatkozással nem járó vizsgálat a dózistitrálás hatékonyságának, a titrálás biztonságosságának, az éhomi vércukorcélérték eléréséhez szükséges időtartamnak és a glargin inzulin dózisváltozásának a felmérésére. A vizsgált betegpopuláció 2-es típusú cukorbetegekből állt, akik legfeljebb négy hete kaptak glargin inzulint BOT-rezsim formájában. A betegek követése a vizsgálatban hat hónapig tartott. EREDMÉNYEK - A vizsgálat végén a kiindulási értékhez képest az éhomi átlagvércukorszint 9,8 mmol/l-ről 6,7 mmol/l-re, az átlag HbA1c-szint 8,8%-ról, 7,3%-ra, a postprandialis átlagvércukorszint 11,5 mmol/l-ről 8,2 mmol/l-re csökkent. Nem súlyos hypoglykaemiás epizód a vizsgálat első három hónapjában a betegek 6,5%- ában, a harmadik és a hatodik hónap között 6,9%-ában, súlyos hypoglykaemiás epizód ugyanezen időszakokban 0,08%- ában és 0,17%-ában fordult elő. Mind az átlagtesttömeg, mind az átlag-testtömegindex csökkent a vizsgálat ideje alatt. A glargin napi átlagdózisa folyamatosan növekedett a követés alatt: a kezdeti 10,42 NE-ről a 17,69 NE-re. MEGBESZÉLÉS - A vizsgált betegcsoportban a BOT-rezsimben alkalmazott glarginkezeléssel a glykaemiás kontroll szignifikáns javulást mutatott, miközben a testsúly kismértékben, de statisztikailag szignifikánsan csökkent. A glargin inzulin napi dózisa a titrálás alatt növekedett, és a kezelés biztonságosnak bizonyult.

Lege Artis Medicinae

BOMM-beszámoló - A Bioetika-oktatás Magyarországi Munkacsoportja (BOMM)

KAKUK Péter, BODNÁR János Kristóf

Ez év nyarán megtartotta első, alakuló műhelykonferenciáját a Bioetika-oktatás Magyarországi Munkacsoportja a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában, a Magatartástudományi Intézet támogatásával. Írásunk a munkacsoportot és az első szakmai gyűlést mutatja be.

Lege Artis Medicinae

Egy háziorvos és naplóíró Lev Tolsztoj környezetében

MOLNÁR László

Előre szeretnénk bocsátani, hogy Makovický Dušan nem az első és bizonyára nem a legjelentősebb „hungarus” medikus, aki a történeti Magyarországról az Orosz Birodalomba távozott. Ezt bizonyítja, hogy már Borisz Godunov (1598-1605) cár udvari orvosa, Rietlinger Kristóf is magyar származású volt.

Lege Artis Medicinae

Infekció. Kontroll?

BARCS István

Le kell szögezzük, egyből a gondolataim elején: Magyarországon az egészségügy minden felelős gondolkodású képviselője egyetért abban, hogy a fertőző betegségek felderítő- megelőző-követő rendszerére, a röviden infekciókontrollnak nevezett tevékenységegyüttesre szükség van.

Lege Artis Medicinae

Terápiás stratégiák rheumatoid arthritisben

VÁNCSA Andrea, SZEKANECZ Zoltán

A közleményben a rheumatoid arthritis (RA) nemzetközileg elfogadott terápiás stratégiájának egymást követő lépéseit tekintjük át. A jelenlegi európai ajánlásokat öszszegezzük röviden, és kiegészítjük egyéb, elsősorban a methotrexatra (MTX) vonatkozó útmutatással. Érintjük a biológiai terápia bevezetését, fenntartását és a szükséges váltást is. A remisszió vagy alacsony betegségaktivitás elérése után a biologikum leépítése vagy abbahagyása megfontolandó. Végül áttekintjük a személyre szabott orvoslás lehetőségeit, legfontosabb biomarkereit.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

Cardiovascularis prevenció 2021 – az Európai Kardiológiai Társaság 2021. évi irányelvei. Általános elvek

VÁLYI Péter, KÉKES Ede

2021. augusztus 31-én jelent meg az Európai Kardiológiai Társaság (European Society of Cardiology) „A cardiovascularis betegségek prevenciója a klinikai gyakorlatban” című irányelve. Az irányelv az atherosclerosisos eredetű cardiovascularis betegségek kockázati tényezőit, azok felmérését, kezelését, a kockázatot befolyásoló faktorokat, a cardiovascularis betegségek társadalmi és egyéni szintű megelőzését tekinti át részletesen. A 2016-ban kiadott korábbi irányelv kor­sze­rűsítését az atherosclerosisos eredetű cardiovascularis betegség kockázatának és a kezelés kedvező hatásának előrejelzésében az utóbbi időben bekövetkezett jelentős fejlődés, új gyógyszerek és terápiás célok megjelenése tette szükségessé. Jelentősen átalakult a kockázatfelmérés rendszere, amely újabban a halálos és nem halálos cardiovascularis események kockázatát 10 év távlatában, illetve élethossziglan együttesen jelzi előre. Az új irányelvben a kockázatbesorolásban a korábbinál jelentősebb szerepe van az életkornak. Részletesen bemutatjuk az egészséges, illetve a már bizonyított atherosclerosisos cardiovascularis betegségben, diabetes mellitusban és más speciális betegségekben szenvedő és állapotú személyek kockázatának felmérését és lépcsőzetes kezelését. Így a kockázati tényezők befolyásolásának kedvező hatása, a megnyert életévek élethosszig bemutathatók, ami elősegíti, hogy a beteg preferenciáit figyelembe véve, személyre szabottan, közösen döntsünk a beavatkozásokról és azok mértékéről.

Lege Artis Medicinae

Cardiovascularis prevenció 2021 – az Európai Kardiológiai Társaság 2021. évi irányelvei. Speciális megfontolások

VÁLYI Péter, KÉKES Ede

2021. augusztus 31-én jelent meg az Európai Kardiológiai Társaság (European Society of Cardiology) „A cardiovascularis betegségek prevenciója a klinikai gyakorlatban” című irányelve. Az irányelv részletesen elemzi az atherosclerosisos eredetű cardiovascularis betegségek kockázati tényezőit, azok felmérését, kezelését, a kockázatot befolyásoló faktorokat, a cardiovascularis betegségek tár­sadalmi és egyéni szintű megelőzését. A 2016-ban kiadott korábbi irányelv kor­sze­rűsítését az atherosclerosisos eredetű cardiovascularis betegség kockázatának és a kezelés kedvező hatásának előrejelzésében az utóbbi időben bekövetkezett jelentős fejlődés, új gyógyszerek és terápiás célok megjelenése tette szükségessé. Jelentősen átalakult a kockázatfelmérés rendszere, amely újabban a halálos és nem halálos cardiovascularis események kockázatát 10 év távlatában, illetve élethossziglan együttesen jelzi előre. Az új irányelvben a kockázatbesorolásban a korábbinál jelentősebb szerepe van az életkornak. Részletesen bemutatjuk az egészséges, illetve a már bizonyított atherosclerosisos cardiovascularis betegségben, diabetes mellitusban és más speciális betegségekben szenvedő és állapotú személyek kockázatának felmérését és lépcsőzetes kezelését. Így a kockázati tényezők befolyásolásának kedvező hatása, a megnyert életévek élethosszig bemutathatók, ami elősegíti, hogy a beteg preferenciáit figyelembe véve, személyre sza­bottan, közösen döntsünk a beavatkozásokról és azok mértékéről.

Lege Artis Medicinae

Hasonlóságok és különbségek a hypertoniabetegség ellátásával foglalkozó legjelentősebb nemzetközi irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható előrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedő egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítő a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérő vagy nagyon eltérő javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardio­vascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különböző véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhető elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.

Hypertonia és Nephrologia

Ritmuszavarok hypertoniában

ZÁMOLYI Károly

A hypertonia a cardiovascularis betegségek – szívelégtelenség, coronariabetegség, stroke és krónikus veseelégtelenség – fő és leggyakoribb rizikófaktora. A hypertoniás szívbetegség egyik klinikai manifesztációja a különböző ritmuszavarok megjelenése, amely a myocardium strukturális és funkcionális patofiziológiai változásával magyarázható. Hypertoniában a leggyakoribb ritmuszavar a pitvarfibrilláció, de más supraventricularis és kamrai arrhythmiák is előfordulnak főleg balkamra-hypertrophia vagy szívelégtelenség esetén.