Lege Artis Medicinae

Az orvosi beavatkozásokba való "tájékozott beleegyezés" elve a modern orvosi etikában II.rész

KOVÁCS József

1993. JÚLIUS 28.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(07)

Orvosetika

Nagykorú, cselekvőképes betegnek joga van bármely orvosi beavatkozást, kezelést visszautasítani. Ez alól Magyarországon azonban kivételnek számít a közvetlen életveszély elhárításához szükséges beavatkozás, melyhez a beteg hozzájárulása nem szükséges. Ezt a kivételt az angolszász jogrendszer általánosan nem ismeri el.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az alkohol hatására kialakuló krónikus máj- és hasnyálmirigy-megbetegedések jellemzői

NEMESÁNSZKY Elemér, DÖNGÖLŐ László

Az alkoholabúzus által előidézett szervkárosodások közül leggyakrabban a krónikus máj betegségek és pancreatitisek fordulnak elő. Bár incidenciájuk pontosan nem ismert, elő fordulásuk gyakorisága miatt Magyarországon népbetegségnek tekinthetők. Felismerésük különösen a megbetegedések korai stádiumában nehéz, gyakoriak a klinikai tünetekkel nem kísért (aszimptomatikus) formák. A megbetegedések felismerésében az anamnézis gondos felvételének, a fizikális vizsgálattal megállapítható jeleknek, valamint a laboratóriumi szűrővizsgálatoknak van alapvető szerepe. A pontos diagnózis érdekében részletes kivizsgálást, laboratóriumi vizsgálatokat, és funkcionális teszteket kell elvégezni. Az alkohol hatására kialakuló szöveti destrukció mértéke és az érintett szerv morfológiájának megítélése a biopsziával nyert minta patológiai analízisével lehetséges. A megbetegedések progressziója révén klinikai entitások (szindrómák) alakulnak ki. Az előre haladott, irreverzibilis stádiumot a károsodott szerv parenchymájának kötőszövetes átépülése és ennek következtében elégtelen működése jellemzi, melyre a kóros laboratóriumi paraméterek, és klinikai jelek utalnak.

Lege Artis Medicinae

Nagylégúti szűkületek kezelésének bronchoscopos lehetőségei

STRAUSZ János, BÖLCSKEI Pál

A szerzők irodalmi áttekintést adnak azon bronchoszkópos módszerekről (lézer-, after loading kezelés, stent-beültetés), amelyek segítségével az elzáródott nagylégutak lumene ismét átjárhatóvá tehető. Valamennyi kezelésnek szigorú indikációs területei vannak. A malignus folyamatok esetén e módszerek palliatív jelentőségűek, és elsődleges céljuk az élet minőségének javítása. Mindegyik eljárás hazánkban bevezetésre került.

Lege Artis Medicinae

Az antineutrofil citoplazmatikus antitestek jellemzői és klinikai jelentőségük

SZŰCS Gabriella, SZEGEDI Gyula

Antineutrofil citoplazmatikus antitestek első sorban szisztémás vasculitisben szenvedő betegek szérumában mutathatók ki (Wegener granulomatosis, polyarteriitis nodosa, Churg Strauss szindróma), de megfigyelhetők egyéb autoimmun kórképekben is. Az antineutrofil citoplazmatikus antitest típusú ellenanyagok a neutrofil granulocyták granulumaiban található fehérjék ellen termelődnek. Indirekt immunfluorescens módszerrel citoplazmatikus és perinukleáris antineutrofil citoplazmatikus antitest mutatható ki, osztályozásuk ennek alapján történik: C-antineutrofil citoplazmatikus antitest és P-antineutrofil citoplazmatikus antitest. In vitro kísérletekben bizonyították, hogy az antineutrofil citoplazmatikus ellen anyagoknak közvetlen szerepe van az anti neutrofil citoplazmatikus antitest-asszociált vasculitisek patogenezisében. Az antineutrofil citoplazmatikus antitestek titere változik a betegség aktivitásának függvényében és ezáltal a gyógyítás hatékonyságának követésére is alkalmas.

Lege Artis Medicinae

Bőrtünetek és reaktív arthritis Giardia lamblia fertőzésben

RIESZ Tamás, VÁLYI-NAGY István, TEMESVÁRI Erzsébet, WINKLER Valéria, KASZÁS Ilona

Szerzők a giardiasis két ritkábban előforduló szövődményével, a bőrtünetek, valamint a reaktív arthritis jelentőségével foglalkoznak közleményükben. Nyolcéves beteganyagukban 569 Giardia lamblia fertőzésben szenvedő betegben vizsgálták az epe- és gastrointestinalis panaszok mellett jelentkező reaktív arthritis és bőrtünetek előfordulását. A parazitát direkt módon, friss (meleg) epéből, illetve az esetek egy részében friss székletből mutatták ki. Anyagukban reaktív arthritist 9, krónikus urticariát 59, rosaceat 17, prurigo nodularist 8 esetben észleltek, két betegüknél erythema nodosum jelentkezett. A giardiasis gyógykezelése első lépésben mindig metronidazol (Klion) adásával történt, napi 0,75–1,5 gramm mennyiségben, általában 10, legfeljebb 15 napon keresztül. Gyógyultnak azokat tekintették, akik panaszaik megszűntéről, vagy azok jelentős javulásáról számoltak be, és az egy hónap múlva elvégzett duodenalis nedv és székletvizsgálat során a kórokozó már nem volt kimutatható. 67 beteg a megismételt metronidazol kezelést követően is Giardia ürítő maradt. Közülük hatvannégyen gyógyszerkombinációk hatására gyógyultak meg. Három beteg giardiasisa a többszöri kezelés hatására sem gyógyult meg. Gastrointestinalis panaszokkal párhuzamosan, vagy néha csak önmagukban fellépő allergiás bőrtünetek, vagy reaktív arthritis jelentkezésekor, sőt erythemanodosum észlelésekor is gondolni kell az esetleges Giardia lamblia fertőzés talaján létrejött epe, vagy intestinalis góc lehetőségére.

Lege Artis Medicinae

A szem és az orbita színes Doppler-vizsgálata

BARTA Miklós, DANIEL A Merton , BARRY B Goldberg, ROBERTA M Sandy

A színes Doppler-vizsgálat új távlatot nyitott a szemészeti echográfia területén. Javallatát lényegében a szemgolyó és a szemüreg vascularis és daganatos betegségei képezik. A vizsgálati technika és a normális lelet bemutatása után a szerzők néhány kórképet ismertetnek: arteria carotis interna elzáródás miatt megfordult keringést az arteria ophthalmicában, az áramlás hiányát az arteria centralis retinaeben (szintén ocularis ischaemia kapcsán) és egy chorioidea melanoma vérkeringését. Az ép és kóros szem, valamint a szemüreg ereinek ábrázolása színes Doppler-vizsgálattal, spektrumanalízissel ígéretes új technikának mutatkozik.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvű diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, előkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt főbb jellemzőinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkező kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdőívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részből, egy kognitív szűrővizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztből áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentősen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékű egyéni variabilitás volt jellemző a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idő és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhető egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és előzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történő változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szűrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.