Lege Artis Medicinae

Az ischaemiás szívbetegség okai és patológiai megjelenési formái

MAGYAR Éva, FECSKE Éva, SALAMON Ferenc

2015. SZEPTEMBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2015;25(08-09)

A coronariaeredetű szívbetegség oka a subepicardialis főágakban, mellékágakban, valamint az intramyocardialis kiserekben jelentkező lumenszűkület vagy -elzáródás. Tételesen felsoroljuk a nagy- és kiserek elváltozásait. A subepicardialis főágak felett átívelő szívizomhidak elősegítik a plakkok keletkezését. A relatív ischaemiát a szívizomzat aktuális oxigénigénye és az oxigénkínálat közötti diszkrepancia okozza; az okok elsősorban a szívizom hypertrophiája, anaemia, sokk vagy bármilyen okból megnövekedett oxigénigény. Az ischaemia okozta szívizom-elváltozások morfológiai szempontból irreverzibilis károsodásokra (infarktus, koagulatív és colliquatiós myocytolysis) és ischaemiás szívbetegségre, klinikai megjelenése szerint angina pectorisra és hirtelen szívhalálra oszthatók. Morfológiai szempontból részletezzük az irreverzibilis laesiók jellegzetességeit és hangsúlyozzuk a regionális és subendocardialis infarktus közötti különbségeket.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A palliatív endokrin terápia helye premenopauzális emlőrákos betegünk kezelésében

BÁNHEGYI Róbert János, VARGÁNÉ Tamás Rózsa, ZSILÁK János, FÜLÖP Ferenc, FÜLÖP Norbert, PIKÓ Béla

A Békés Megyei Pándy Kálmán Kórházban egy előzőekben goserelinnel kezelt fiatal emlőrákos nőbetegünk esetét mutatjuk be, aki az LHRH-analóg endokrin terápiát metasztatikus/palliatív indikációban kapta.

Lege Artis Medicinae

A testképről alkotott vélekedések megítélése emberalakteszt és az úgynevezett priming jelenség segítségével

KOVÁCS Gyöngyvér Xénia, PRIEVARA Dóra Katalin, PIKÓ Bettina

BEVEZETÉS - A testkép lényeges szerepet játszik abban, ahogyan az egyének a saját egészségüket megítélik, valamint az egészségmegőrzéssel és betegségmegelőzéssel kapcsolatos motivációikban is. A fogyasztói társadalom ellentmondásos üzeneteket küld a lakosság felé, egyrészt kalóriadús ételek kipróbálására buzdít, másrészt a karcsúság ideálját erősíti. Nem véletlen, hogy az elhízáson kívül az evés- és testképzavarok gyakorisága is megnövekedett az utóbbi évtizedekben. Éppen ezért kiemelten fontos a testképről alkotott vélekedések hátterének vizsgálata. MÓDSZEREK - Százhatvanhét felnőtt, egészséges dolgozó önkéntes és anonim, önkitöltéses kérdőívet töltött ki, amelynek középpontjában az úgynevezett emberalak-teszt állt. Először ábra segítségével jelölték meg a testképüket és az ideális testképet. Majd vékony modelleket mutató fényképek felvetítése után a kérdéseket megismételtük. A vizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy befolyásolható-e a megítélés a médiahatás által preferált karcsúságideál bemutatásával. EREDMÉNYEK - A képek vetítése után a minta 55,6%-ában történt változás a saját testalkat megítélésében, az ideális testalkatban és a férfi/női ideálban. A képek vetítése előtt egy 1-7-ig terjedő Likert-típusú skálán a saját testalkatukat átlagosan 3,23-nak értékelték az emberalakteszten, majd a képek levetítése után ez 3,35-ra nőtt (karcsúbb lett). A saját maguk számára ideálisnak elképzelt testalkat (4,57 pont), a nők ideális testalkata és a férfiak ideális testalkata is a karcsúbb emberalak irányába tolódott el a képek vetítése után. Páros t-próba szerint a sajáthoz hasonló emberalak és a vetítés utáni saját ideális testalkat között szignifikáns változás (p<0,001) történt. A férfiak és a nők között nem volt jelentős eltérés a női és a férfi ideálok megítélésében. KÖVETKEZTETÉSEK - A képek igazi befolyásoló ereje (úgynevezett priming) a vetítés előtti saját és a vetítés utáni ideális test-alkat közötti szignifikáns változásban mu-tatkozott meg, a még karcsúbb alak választása következtében. A nők és férfiak ideális alakjának megítélése hasonló volt a képek vetítése előtt is azzal, hogy mit tartanának maguknak ideálisnak. A képek vetítése után a női és a férfi ideál kisebb mértékben mozdult el a karcsúbb emberalak felé, mint a sajátnak tartott ideális. Az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a médiában sugárzott képeknek jelentős szerepük lehet a lakosság testképének alakulásában. A jelenség megismerése segíthet az egészségmegőrzésben és az étkezési szokásokkal kapcsolatos betegségek megelőzésében.

Lege Artis Medicinae

Hiperaktivitás és figyelemzavar felnőttkorban - avagy egy fel nem ismert neuropszichiátriai zavar

FÉLEGYHÁZY Zsolt, GONDA Xénia

Paul Wender szerint a figyelemhiányos hi­peraktivitás zavar (attention deficit hyperactivity disorder, ADHD) valószínű­leg a leggyakoribb krónikus, nem diagnosztizált pszichiátriai tünetegyüttes a felnőtteknél.

Lege Artis Medicinae

Remekművek és gyógyászat

NAGY Zsuzsanna

A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása a felújítási munkák miatt három évre bezárt Szép mű - vé szeti Múzeum fő műveiből nyújt most gazdag válogatást.

Lege Artis Medicinae

Szokatlan elhelyezkedésű szemölcsszerű növedék hónaljban

VERTSE Gergely, NAGY Jenő, SZELECZKY Márton, IVÁNYI András, SVASTICS Egon

A szerzők ismertetik egy sikerrel operált beteg esetét, akinél szemölcsszerű képlet alakult ki a jobb hónaljban. A terime szövettani vizsgálata verrucosus carcinomát igazolt. A kialakulás helye nem megszokott, az adott területen korábban hámeltérés nem volt. Röviden bemutatják a verrucosus carcinoma általános jellemzőit is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkezô késôi meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitûzés – Bár a szédülés a leggyakrabban elôforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetû betegséget utánzó malignus koponyaûri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkezô, késôi, temporalis csontot is beszûrô, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyûrûsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követôen jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tûztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyûjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szûrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követô hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejezôdése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az elôrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követô felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyészô számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az elôzményben szereplô malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erôsen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Hypertonia és Nephrologia

A Covid-19-vírusfertőzés terjedési módjai

KÉKES Ede

A SARS-CoV-2 vírus terjedési módjait részletesen elemezték az elmúlt időszakban. Megállapítható, hogy a mikroméretű vírusrészecskék leülepedése a különböző felületeken, illetve levegőben való terjedése a fő oka a járvány erejének és kiterjedésének az egész világra. A vírus terjedése gyakorlatilag életünk, napi aktivitásunk minden eseményében jelen van. Az ember-ember kontaktus szokványos mozdulatai, az önmagunk életének sajátos szokásai (arcsimítás, szemdörzsölés stb.) növelik a terjedés kockázatát. A legnagyobb veszélyt a fertőzött, de tünetmentes egyének mint vírushordozók jelentik és ebben fő gond a transzmisszió dinamikájának gyorsasága. Erős bizonyítékokkal rendelkezünk, miszerint az 1,5-2 méteres távolságtartás, a maszkviselés és a szem védelme döntő elemek a vírus terjedési gyorsaságának mérséklésében. Feltételezhető, hogy a szokványos influenzavírus-fertőzésekhez hasonlóan a koronavírus megjelenése is szezonális megjelenési formát mutat.

Klinikai Onkológia

A mesothelioma korszerű kezelése

MOLDVAY Judit, HEGEDŰS Balázs, KOVÁCS Ildikó, DÖME Balázs

A pleura malignus mesotheliomája a mellhártya rosszindulatú daganata, amelynek kifejlődése szoros összefüggést mutat az azbeszttel való érintkezéssel. Előfordulási gyakorisága mind Európában, mind pedig hazánkban növekvő tendenciát mutat. Erre a betegségre gyakran a gyors és végzetes lefolyás jellemző, a kezelési lehetőségek pedig mind a mai napig igen korlátozottak. Minden erővel azon kell lenni tehát, hogy ennek a rosszindulatú daganatos betegségnek a patológiai és molekuláris jellemzőit jobban megismerhessük, elősegítve ezáltal új kezelési stratégiák kidolgozását. Jelen összefoglalóban áttekintjük a napjainkban rendelkezésre álló terápiás lehetőségeket, illetve a kísérleti- és klinikai vizsgálati fázisban lévő új terápiás megközelítéseket.

Ideggyógyászati Szemle

Angioneuroticus oedema előfordulása ischaemiás stroke miatt rt-PA-val kezelt betegekben

LOVÁSZ Rita, SAS Attila, KOLLÁR Tibor, PETERCSÁK Edina, FEKETE István, BILINSZKI Erika, VALIKOVICS Attila

Osztályunkon ischaemiás stroke miatt végzett 254 thrombolysis kezelésének anyagát tekintettük át 2011. január 1- jétől 2014. december 31-ig. A kezelés kapcsán jelentkező allergiform szövődményeket vizsgáltuk, az angioneuroticus oedemára fókuszálva, mely két esetben életet veszélyeztető légúti obstrukcióhoz vezetett. A két kórtörténetet ismertetjük. A 254 betegből hat esetben (2,3%) angioneuroticus oedemát észleltünk, mely két esetben súlyos légúti obstrukciót okozott (0,90%). A nemzetközi irodalomban ez az előfordulási gyakoriság 1,3-5,1% között van. Az angioneuroticus oedemával járó esetekben egy beteg kivételével valamennyi szedett ACE-gátlót vagy ARB-t korábban. Az ACE-gátlók szerepe a bradikinin anyagcsere mechanizmusban való szerepe miatt ismert. A plazmin, mely a thrombolysiskezelés során keletkezik, szintén precipitálja a szövődményt okozó biokémiai mechanizmus beindítását. Emiatt szöveti plazminogénaktivátor (rt-PA) adása önmagában is okozhat angiooedemát, de ACE-gátló adása mellett ez gyakoribb lehet.

Hypertonia és Nephrologia

Hyperurikaemia hypertoniában. Hazai tapasztalatok a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatai alapján - II. rész

ALFÖLDI Sándor, PAKSY András, KÉKES Ede

A tünetmentes hyperurikaemia gyakori jelenség hypertoniában, és prevalenciája növekszik. A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatainak felhasználásával vizsgálták 47372 hypertoniás betegben (22688 férfi, 24684 nő) a hyperurikaemia előfordulását és összefüggését az életkorral, kockázati tényezőkkel, antropológiai, metabolikus jellemzőkkel, vérnyomással, a hypertoniás szervkárosodásokkal, valamint a társbetegségekkel. Elemzésük második részében azt találták, hogy a hyperurikaemia prevalenciája a hypertoniás férfiak körében 13,8%, a nők körében 21,6% volt. A hyperurikaemiás hypertoniás betegek életkora, BMI-je, haskörfogata, szisztolés és diasztolés vérnyomása és a hypertonia fennállási ideje nemtől függetlenül kissé, de szignifikánsan magasabbnak bizonyult. A szérumkoleszterin, -triglicerid, -vércukor és -kreatinin szintje nemtől függetlenül szignifikánsan magasabb, a HDL-koleszterin és eGFR szintje pedig alacsonyabb volt a normális húgysavszintűekhez képest. A hypertoniás célszervkárosodások közül az ischaemiás és a balkamra-hypertrophiát mutató EKG-eltérések, valamint a csökkent eGFR és a proteinuria előfordulási aránya ugyancsak szignifikánsan magasabb volt. A társbetegségek közül a hyperurikaemiás hypertoniás betegek körében az ISZB-vel társuló diabetes aránya kissé, de szignifikánsan, a krónikus vesebetegséggel társuló diabetes és a mind ISZB-vel, mind krónikus vesebetegséggel társuló diabetesesek aránya jelentősen magasabb volt.