Lege Artis Medicinae

Az art brut és a spiritiszta festészet

HÁRDI István

2019. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2019;29(04-05)

Az „art brut” kifejezés, amely „faragatlan, csiszolatlan” művészetet jelent, egy francia borkereskedő, Jean Dubuffet által kreált kifejezés, aki maga is festett, és festőművésszé is vált, később, főként az 1940-es évektől csak a területre vonatkozó gyűjtéssel foglalkozott.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az alvási apnoe szindróma kezelésének módjai és az ezzel kapcsolatos nehézségek a mindennapi gyakorlatban

MOLNÁR Márton, CSATLÓS Dalma, HARGITTAY Csenge, MOHOS András, TERRAY-HORVÁTH Attila, DOMBOVÁRI Magdolna

Az obstruktív alvási apnoe szindróma (OSAS) a leggyakoribb alvás alatti légzészavar, előfordulása 2-4% az össznépességben a jelenleg rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján. Becsült értéke azonban jóval nagyobb, akár 10-15% a népességben. Ez is azt mutatja, hogy lényegesen aluldiagnosztizált kórkép. Számos tünete közül a legjellemzőbb a hangos horkolás és a napközbeni álmosság. A terápia mindig több egyénre szabott elemből áll, és ezek jellemzője a hatékonyság, illetve a beteg együtt­mű­kö­dé­se. A terápia szükségességét három kritérium - a klinikai panaszok (nappali közérzetromlás), a légzészavar súlyossága és a cardiovascularis kísérőbetegségek - alapján ítélhetjük meg. Az enyhe, esetleg középsúlyos OSAS kezelésének módszere lehet az életmód megváltoztatása (testsúlycsökkentés, az alkohol és a szedatívumok kerülése), a pozicionális terápia, a szájba helyezhető protézisek, illetve többféle műtéti lehetőség. A közepesen súlyos-súlyos, illetve tüneteket okozó enyhe alvási apnoe szindróma kezelésében az elsőként választandó terápiás opció a pozitív légúti nyomás terápia. A szerzők az új terápiás lehetőségek bemutatása mellett a családorvos szerepét is részletezik az apnoés betegek gondozásának terén.

Lege Artis Medicinae

Gondolatok a krónikus vesebetegek hypertoniájának kezeléséről

AMBRUS Csaba

Krónikus vesebetegek körében a hypertonia prevalenciája nagyon gyakori, a 80%-ot is meghaladja. A hypertonia egyik fő okozója, ugyanakkor következménye is a krónikus vesebetegségnek. A hypertonia szintén a fő oki tényező a magas cardiovascularis mortalitásban és morbiditásban ebben a populációban. A magas vérnyomás megfelelő kezelésével ebben a betegcsoportban is jelentősen javítható a betegek életkilátása, csökkenthető a cardiovascularis rizikó és lassítható a vesebetegség progressziója függetlenül a betegséget kiváltó októl. Az optimális terápia - ebből adódóan - nemcsak a vérnyomás csökkentésére, hanem a vese védelmére is fókuszál. Az antihipertenzív terápia megfelelő beállításához elengedhetetlen a betegség pathomechanizmusainak, valamint az alkalmazott gyógyszerek renális hatásainak ismerete és figyelembevétele. Ebben az összefoglalóban a fenti szempontok alapján foglaltuk össze a krónikusan beszűkült vesefunkcióval élő betegek hypertoniájának kezelési lehetőségeinek sarokpontjait. Nem tárgyaljuk a vesepótló kezelésben (hemodialízis, peritoneális dialízis és vese­transzplantáció) részesülő betegek antihipertenzív terápiáját, hiszen ezen speciális betegcsoportok külön megfontolást igényelnek mind a felmerülő kórfolyamatok, mind a terápiás lehetőségek tekintetében. A cél az, hogy a nem nefrológus kollégák is nagyobb biztonsággal és megfelelő hatékonysággal tudják kezelni hypertoniás vesebetegeiket.

Lege Artis Medicinae

Immunonkológiai terápia a nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegeknél

CSÁNKY Eszter

A dohányzásról leszoktató és tüdőrákszűrő programok bevezetése ellenére is a hörgőrák miatti halálozás vezeti évtizedek óta a mortalitási statisztikát a daganatok okozta halálozások között világviszonylatban. A platinabázisú kemoterápia nem változtatta meg alapjaiban a nem kissejtes tüdőrák (non small cell lung cancer, NSCLC) kezelésének eredményességét. Az elmúlt években előtérbe kerülő immunterápiás kezelések egyik legújabb megközelítési módja, az úgynevezett immune checkpoint (immunellenőrzőpont-) blokkoló szerek alkalmazása azonban új lehetőség a terá­piában. Az ide tartozó PD-1- és PD-L1-blokkolókkal tüdőrákban nagyszámú klinikai vizsgálatot végeztek, és a vizsgálatok eredménye alapján törzskönyvezték őket a daganat III.B/IV. stádiumában. 2018-ban ismét mérföldkőhöz érkeztünk a tüdőrák immunonkológiai kezelésében, ugyanis az előzőkhöz képest egy korábbi stádiumban, a III.a/III.b stádiumú, inoperábilis, kemoradioterápiát követően nem progrediáló, nem kissejtes tüdőrák kezelésében törzskönyvezték a durvalumab konszolidációs terápiát a PACIFIC klinikai vizsgálat eredményei alapján. A PACIFIC hármas fázisú, randomizált, kettős vak, placebokontrollált, multicentrikus vizsgálat volt a durvalumab konszolidációs terápia hatásosságának és biztonságosságának értékelésére olyan, irreszekábilis, III. stádiumú, nem kissejtes tüdőcarcinomás betegek körében, akik nem progrediáltak a platinabázisú kemoirradiációs terápiát követően. A daganat PD-L1-expressziós szintjének meghatározása nem volt beválasztási kritérium. A vizsgálatban 713 beteget randomizáltak 2:1 arányban a durvalumab- és a placeboágra, elsődleges végpontként a progressziómentes túlélést (progression free survival, PFS) és a teljes túlélést (over­all survival, OS) határozták meg. A vizsgálat eredményeit összefoglalva, a durvalumab mindkét végpontban szignifikáns előnyt biztosított a betegek számára. A PFS- és az OS-érték is szignifikánsan hosszabb volt a durvalumabot kapók kö­zött, mint a placeboágon, és a durvalumab biztonsági profilja megfelelt a korábbi PD-1-, PD-L1-gátló vizsgálatok eredményeinek.

Lege Artis Medicinae

Hibás perinatalis hormonális imprinting: korai hatások, késői következmények

CSABA György

A hormonális imprinting, majd hibás imprinting felfedezése és vizsgálata volt az első abban a kutatási sorozatban, ami a perinatalis korban elszenvedett kémiai behatások késői (felnőttkori) manifesztációjának felismeréséhez vezetett. Ma már világos, hogy igen sok, felnőttkorban jelentkező betegség, kóros állapot a perinatalis károsodás következményének tekinthető, ilyenek például a metabolikus imprinting által kiváltott obesitas és az immunrendszer kóros (hipoaktív vagy hiperaktív autoimmun) állapotai. A pe­rinatalis hormonális (kémiai) imprinting a fejlődő hormonreceptor és a célhormon első (akár egyszeri) találkozásakor jön létre és életre szólóan beállítja a receptor kötési képességét. Az egyedfejlődés kritikus periódusaiban - a perinatalis időszakon kívül az elválasztási és serdülőkorban, valamint a folyamatosan osztódó és differenciálódó sejtekben - bármikor létrejöhet hibás imprinting, melyet a fiziológiás hormon nagy mennyiségi eltérései, vagy a hormonszerű rokon molekulák jelenléte válthat ki. A hibás imprinting, ami felnőttkorban megmutatkozó betegségek, vagy arra való hajlam kialakulásához vezet, az élet folyamán megmarad és transzgenerációsan, valamint epigenetikus módon az utódgenerációkra öröklődik. Hibás perinatalis hormonális imprinting mindig is létezhetett, de előfordulása az endokrin diszruptorok ipari, kommunális, táplálkozási és me­dicinális felszaporodásával és felhasználásával hatalmas mértékben nőtt és növekszik. Mindez károsnak tűnik az endokrin-, immun- és idegrendszerre, azonban hosszú távon lehetséges pozitív hatása is az endokrin rendszer evolúciós jellegű átalakulásával. A metabolikus és immunológiai imprintingben, illetve a DOHaD-ban (Deve­lopmental Origins of Health and Disease) az elsőként felismert hormonális imprinting kö­szön vissza más-más külsőben.

Lege Artis Medicinae

Rifaximin-α - több mint antibiotikum

TALLER András

Az antibiotikus kezelés megváltoztathatja a bélflórát. A következmény, azonnali egyértelmű klinikummal vagy a nélkül, a dysbacteriosis. A széles spektrumú, fel nem szívódó antibiotikum, a rifaximin jótékony hatása számos gasztroenterológiai és hepatológiai kórképben régóta ismert. Az újabb adatok azt igazolják, hogy a rifaximinnek nemcsak antibiotikus, hanem antiinflammatorikus, és egészen speciális, egyedi eubiotikus hatása is van. Úgy állítja helyre a bélflórát és serkenti a jótékony baktériumok növekedését, hogy az egyénre jellemző diverzitást nem változtatja meg.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

ART (Arterial Revascularisation Trial)

MATOS Lajos

Koszorúér-áthidaló műtét vagy az egyik oldali arteria mammaria interna (single internal mammary artery - SIMA), vagy mindkét oldali mammaria interna (bilateral internal mammary artery - BIMA) felhasználásával.

Lege Artis Medicinae

A Lolita-effektus, avagy „a festészet Homéroszának” megfiatalodása

GEREVICH József

A nagy barokk festő, Rubens, mintegy öt évvel halála előtt lefestette feleségét, kisfiát és saját magát. A képnek - keresetlen egyszerűséggel - azt a címet adta, hogy Rubens, felesége, Héléne Fourment és fiuk, Frans. A festmény tele van érzelemmel.

Hivatásunk

24 óra talpon – kényelmesen

KUSZKÓ Judit

Talán nincs is olyan ember a világon, aki még soha nem vásárolt kényelmet len cipőt. Gyerekkorunktól fogva emlékezetesen végigkísérik életünket azok a lábbelik, amelyek feltörtek, szorítottak, nyomtak - pedig nem árt tudni, hogy a kényelmetlen cipők nemcsak vízhólyagot, de akár kellemetlen deformitásokat is okozhatnak.

Lege Artis Medicinae

Az impresszionizmus arca

NAGY Zsuzsanna

Egyedülálló vállalkozásba kezdett több nagy intézmény, hogy a látogatók mélyebb betekintést nyerhessenek a modern festészet legnagyobb hatású, világszerte kedvelt stílusirányzata, az impresszionizmus boszorkánykonyhájába, és felfedezhessék a hazai és külföldi művészek közötti rokon vonásokat, e vonulat hazai és külföldi reprezentánsainak művészete között fennálló gazdag összefüggéseket.

Magyar Immunológia

Immunológiai aspektusok a gasztroenterológiában

BENE László és munkatársai

Az utóbbi években mind a diagnosztikában, mind a terápiában egyre nagyobb súllyal jelenik meg az immunológiai ismeretek szükségessége. A gasztroenterológiai diagnosztikában természetesen továbbra is meghatározó az endoszkópos vizsgálatok szerepe, de például a coeliakia esetén egyszerűbb és megbízhatóbb a megfelelő antitestek meghatározása. A célzott, biológiai terápia megjelenése, robbanásszerű terjedése pedig nélkülözhetetlenné teszik a patomechanizmus alaposabb ismeretét. A Magyar Gasztroenterológiai Társaság és a Magyar Immunológiai Társaság ezért több mint egy éve megszervezte az Immunológiai aspektusok a gasztroenterológiában című, egész napos rendezvényét; ennek alapvető célja néhány - napjainkban divatosabb, ezért a gyakorló gasztroenterológus számára is érdekes - terület áttekintése volt. A program első felében Szegedi Gyula, Füst György és Gergely Péter „state of art” előadásai hangzottak el a Toll-like receptorokról, a gyulladásos bélbetegségek immungenetikájáról, illetve az immunológiai labordiagnosztika szerepéről a gasztroenterológiában. Ezt a gyulladásos bélbetegségekkel foglalkozó blokk követte. Ebéd után került sor a coeliakiával, a Helicobacter pylori-infekcióval kapcsolatos, határterületi kérdéseket taglaló előadásokra. A programot az autoimmun betegségek gastrointestinalis manifesztációjáról szóló referátumok zárták. A két társaság közös kezdeményezésére a nap befejezéseként megalakult a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Immunológiai Munkacsoportja. A munkacsoport vezetősége: Bene László, Sütő Gábor, Csiki Zoltán, Arató András, Molnár Tamás. A kezdeményezés 2004 novemberében Debrecenben kétnapos konferencia keretében folytatódott. 2005 őszén Pécsett tervezzük újabb összejövetelünket.