Lege Artis Medicinae

Az 1-es típusú diabetes mellitus incidenciája Európában, az EURODIAB adatai alapján

GYÜRÜS Éva, SOLTÉSZ Gyula

2004. JÚNIUS 22.

Lege Artis Medicinae - 2004;14(06)

A jelenleg általánosan elfogadott felfogás szerint az 1-es típusú diabetes mellitus kialakulásáért az inzulintermelő β−sejtek pusztulásához vezető autoimmun folyamat felelős; ezt a folyamatot a genetikailag fogékony egyénekben különböző környezeti faktorok indítják el. Európában a gyermekkori 1-es típusú diabetes mellitus epidemiológiájának tanulmányozására az 1988- ban létrejött EURODIAB kollaboratív hálózat prospektív regisztereket hozott létre a 15 év alatti, újonnan diagnosztizált diabeteses betegek követésére, földrajzilag meghatározott régiókban. A tízéves felmérés szerint a betegség incidenciája széles határok között ingadozik; az egyes területek között több mint tízszeres a különbség. A standardizált incidencia átlagos értéke 1989-1998 között 3,6/100 000 fő/év és 43,9/100 000 fő/év között változik. A részt vevő centrumok összesített adatai alapján az incidencianövekedés évi átlagos mértéke 3,2%, néhány közép- és kelet-európai országban ennél jóval magasabb. A korcsoport-specifikus incidenciaemelkedés mértéke a 0-4 éves gyermekek körében a legmagasabb, évi 5%; az 5-19 éveseknél 3,7%, a 10-14 évesek körében mindössze 2,1%. A Magyar Gyermekdiabetes Regiszter 1978. január 1. óta gyűjti az újonnan diagnosztizált, 0-14 éves, 1- es típusú diabetes mellitusban szenvedő gyermekek adatait. 1978-2002 között a standardizált incidencia értéke 8,6/100 000 fő/év; legalacsonyabb a legfiatalabb (0-4 éves) gyermekek körében, legmagasabb a 10-14 éveseknél. A vizsgált periódusban a standardizált incidencia lineárisan emelkedett, az évi növekedés átlagos értéke 5,1%. Incidenciaértékeinket más európai országokéval összehasonlítva Magyarország a közepes rizikójú országok közé tartozik. Az EURODIAB eredményei megerősítik, hogy Európában a gyermekkori 1-es típusú diabetes mellitus incidenciája széles határok között változik, az incidencianövekedés mértéke országonként eltérő. Ez a jelentős eltérés aligha magyarázható a genetikai tényezők szerepével, hiszen az európai populáció genetikai állománya a többi kontinens népességével összehasonlítva - néhány kisebb populációtól eltekintve - viszonylag homogén. Az incidencia gyors növekedése valószínűleg a környezeti faktorok változásával magyarázható.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Gyomorvérzés kapcsán igazolt primer májamyloidosis

STOGICZA Ágnes, GRABER Hedvig, SKALICZKI József, NÁDOR Katalin, MAGYAR Tamás

BEVEZETÉS - Az amyloidosisnak a korai stádiumban nincsenek típusos klinikai jelei; felhívhatja rá a figyelmet a fogyás, a máj megnagyobbodása, az emelkedett alkalikusfoszfatáz-érték, még a többi májfunkciós érték változatlansága mellett is. ESETISMERTETÉS - Súlyos gastrointestinalis vérzést követően került a 66 éves nőbeteg a kórházi osztályra. A gasztroszkópia során ulcus igazolódott. A felvételt megelőző időszakban 20 kg-ot fogyott; fizikális vizsgálata során hepatomegaliát észleltek. Laboratóriumi vizsgálatai közül kiemelendő az emelkedett alkalikusfoszfatáz-érték. Mindezek alapján tumoros betegséget valószínűsítettek; körülírt térfoglaló folyamat jelenlétét a képalkotó vizsgálatok nem erősítették meg. A májbiopszia hisztológiai vizsgálata alapján amyloidosis igazolódott. A beteg - rapid progressziót követően - gastrointestinalis vérzés következtében exitált. KÖVETKEZTETÉSEK - Jelenleg az amyloidosis gyógyítására még nem áll rendelkezésre általánosan elfogadott, jól bevált terápiás protokoll. Előrelépést jelent, hogy a legújabb irodalomban már beszámoltak májtranszplantáció, illetve őssejt- transzplantáció utáni gyógyulásról.

Lege Artis Medicinae

Új lehetőség a szelektív IgA-hiányos coeliakiások betegségének kiderítésében

KORPONAY-SZABÓ Ilma, DAHLBOM I, LAURILA K, KOSKINEN S, WOOLEY N, PARTANEN J, KOVÁCS JB, MÄKI M, HANSSON T

A coeliakia széles körű felderítésében jelentõs szerepet játszanak a vérsavó IgA-frakciójában lévõ endomysium-, retikulin- és a szöveti transzglutamináz-ellenes ellenanyagok kimutatásán alapuló laboratóriumi módszerek. A coeliakia azonban IgA-hiányos betegeken is elõfordulhat, esetükben a fenti vizsgálatok természetesen negatív eredményt adnak, így betegségük kiderítetlen marad. Ugyanakkor, ennek az immunglobulinféleségnek a hiánya meglehetõsen gyakori, minden ötszázadik embernél elõfordul egészséges véradók között.

Lege Artis Medicinae

Refraktív sebészet a XXI. században A fénytörési hibák műtéti javítása

NAGY Zoltán Zsolt, SZABÓ Viktória, SÜVEGES Ildikó

A refraktív sebészeti beavatkozások világszerte egyre népszerűbbek. A műtétekkel az a célunk, hogy a szemüveg vagy kontaktlencse használata nélküli, úgynevezett korrigálatlan látásélességet a szaruhártya törőerejének megváltoztatásával javítsuk, és a páciens ne szoruljon többet optikai korrekcióra. A közleményben bemutatjuk a refraktív sebészet történetét, az excimer lézerek legfontosabb tulajdonságait és típusait, a napjainkban alkalmazott legkorszerűbb refraktív sebészeti műtéti eljárásokat és alternatív refraktív sebészeti módszereket, a sebészi kezelhetőség alsó és felső dioptriahatárait, a legújabb diagnosztikai és technikai fejlesztések, azaz a hullámfront-analízis nyújtotta lehetőségeket.

Lege Artis Medicinae

A gyermekek dohányzással kapcsolatos vélekedéseinek orvosi antropológiai megközelítése

BAK Judit, PIKÓ Bettina

BEVEZETÉS - Vizsgálatunk célja iskolás gyermekek dohányzással kapcsolatos laikus elképzeléseinek feltárása volt. Elemzésünk középpontjában a következő kérdések álltak: a serdülőkor előtt milyen elképzeléseik vannak a gyerekeknek a dohányzásról, a dohányzás okozta betegségekről, kipróbálták-e már a dohányzást? MÓDSZEREK - A felmérést általános iskola harmadik, negyedik és ötödik osztályában (n=128), két Békés megyei településen, Békésen és Kőröstarcsán végeztük. A mintában szereplő gyerekek 57%-a fiú és 43%-a lány volt. A mintaválasztás tekintetében a külföldi hasonló célú vizsgálatok adatait vettük mérvadónak, ahol a 9-11 éves, teljesen átlagos gyermekeket tekintették ideálisnak az úgynevezett rajz és írás módszeréhez. EREDMÉNYEK - A mintában szereplő gyermekek többsége nem próbálta még ki a dohányzást. Viszont a gyermekek környezetében elég sok felnőtt dohányzik, sokszor mindkét szülő. Mindezek ellenére a gyermekek attitűdje a dohányzás iránt erősen negatív. A gyerekek véleményében megfogalmazódik a dohányzás több negatív oldala is, az egészségkárosító hatás, az anyagi kiadás, a közösség- és környezetkárosító hatás is. KÖVETKEZTETÉSEK - Hasonlóan a nemzetközi vizsgálatokhoz, a mintánkban szereplő gyermekeknek pontos és átfogó ismereteik vannak a dohányzás okozta betegségekről. A vizsgálatunk eredménye alátámasztja, hogy a gyermekek dohányzásmegelőzési programját már abban a korban el kell kezdeni, amikor a dohányzásról negatívan vélekednek, a kortárscsoport befolyása pedig még nem jelentős.

Lege Artis Medicinae

Bőrtünetekkel járó onkohematológiai betegségek

BENE Ibolya, ERŐS Nóra, KÁROLYI Zsuzsánna, TAKÁCS István, RADVÁNYI Gáspár

BEVEZETÉS - A hematológiai malignomák kiindulhatnak elsődlegesen a bőrből (cutan lymphomák, ritkán az akut M4-M5 myeloid leukaemia), vagy az alapbetegség progressziója során másodlagosan infiltrálhatják a bőrt (a nodalis, illetve a szisztémás non-Hodgkin-lymphomák, a Hodgkin-kór, a krónikus lymphocytás leukaemia). BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A szerzők az 1997-2003 közötti időszakban gondozott hét betegük kórtörténetét ismertetik, ennek kapcsán bemutatják az egyes kórképek klinikai és szövettani jellegzetességeit. KÖVETKEZTETÉSEK - A szerzők rávilágítanak a cutan és a nodalis lymphomák kórlefolyásában mutatkozó különbségekre, a diagnosztikus nehézségekre, bemutatják a hagyományos és az újabb terápiás lehetőségeket.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Az időskorú veseelégtelenségben szenvedő betegek epidemiológiája és kezelésük aktuális kérdései Magyarországon

SZEGEDI János, KISS István

Az időskorúak száma, valamint az ezzel együtt járó időskori vesebetegség és veseelégtelenség jelentősége világszerte növekedett, a krónikus vesebetegség népbetegség lett. A népesség fogyásával párhuzamosan folytatódik a lakosság elöregedése. A férfiak magasabb halandósága miatt időskorban a nők aránya nagyobb. Előrejelzések szerint 2060-ra minden harmadik magyar lakos 65 éves vagy idősebb lesz. A születéskor várható élettartam férfiaknál 1990-2015 között 6,95 évvel (1990-ben 65,13 év, 2015-ben 72,08 év), nőknél 4,9 évvel (1995- ben 73,7 év, 2015-ben 78,6 év) növekedett Magyarországon. A krónikus vesebetegség a lakosság 10-14%-át érinti, az összes krónikus beteg 1%-a végstádiumú veseelégtelenségben szenved. 2015 végén 3,52 millió beteg részesült vesepótló kezelésben az egész világon (2,42 millió hemodialízis-, 329 000 peritonealisdialízis-programban volt kezelve, 704 000 transzplantált vesével élt). A krónikus veseelégtelenség rizikófaktorai között a kor, hypertonia, a diabetes mellitus és az obesitas kiemelkedő jelentőségű. Időskorban a vese anatómiája, funkciója is megváltozik, lehetőséget teremtve a ve - seelégtelenség kialakulására. Világszerte emelkedik az idős, dializált vesebetegek száma, ebben szerepet játszik az, hogy emelkedik a várható élettartam, javul az életkilátás, az idős betegek megélik a veseelégtelenség állapotát. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy nő a vesebetegség, veseelégtelenség okaként szereplő hypertoniás, diabeteses időskori betegek száma. A nemzetközi adatok szerint az incidens ESRD-s betegek között a 65-74 év közötti betegek száma 68-2784 között volt, a 75 éven felüliek száma pedig 142-1660 volt 1 millió lakosra számítva. Magyarországon a 65-74 év közöttiek száma 778, a 75 éven felülieké 677 beteg volt egymillió lakosra számítva. 2015-ben a 65 év felettiek aránya a dializált incidens betegek között 58,9% a prevalens betegek között 50,3% volt. A 75 év felettiek aránya az incidens betegek között 28,2%, a prevalens betegek között 22,6% volt. A dialízisprogramban kezelt betegek között az időskorúak aránya régión ként is különbözött. Az időskorban megkezdett dialíziskezelés speciális ismereteket és teammunkát igényel, hasonlóképpen a kezelés elutasítása kérdéséhez. E teammunka fejlesztése a megfelelő szakemberek (orvosok, ápolók), a társszakmák képviselőivel együtt képezik az alapját a megfelelő klinikai gyakorlatnak.

Hypertonia és Nephrologia

Dialíziskezelés Magyarországon 2010–2015

KULCSÁR Imre, ILLÉS Melinda, KOVÁCS LÁSZLÓ

A szerzők a 2010-2015 közötti magyarországi dialízisstatisz ti - kai adatokat prezentálják. A kérdőíves adatgyűjtést a Magyar Nephrologiai Társaság Dialízis Regiszter Bizottsága végezte. A vizsgált hat év során a dialízisprogramban kezelt betegek száma 8,4%-kal (évente 1,4%-kal), a dialízisbe kerülő új betegeké pedig 10,5%-kal (évente 1,75%) nőtt. Az előző - 2003 és 2009 közötti - időszakban sokkal erőteljesebb volt a növekedés: az új betegek száma átlagosan évente 7,5%-kal nőtt. A dialízisbe kerülő összes új betegek incidenciája 1 millió lakosra 2010-ben 440 fő, 2015-ben 486 fő volt. Az év végi (prevalens) betegszám 2010-ben 621, 2015-ben 643 fő volt 1 millió lakosra számítva. A peritonealis dialízis (PD) penetranciája az elmúlt hat évben gyakorlatilag nem változott (2010-ben 13,5%, 2015-ben 13,6%). A megfigyelt periódusban lényegében nem változott a dialízishez vezető alapbe - tegségek közül a diabetes mellitus és a hypertonia számaránya. Meglepetésre a dialízisprogramba kerülő új betegek átlagos életkora fokozatosan csökkent (2010-ben 66,9, 2015-ben 62,8 év). A transzplantációs várólistán lévő krónikusdialízis-programban kezeltek aránya az elmúlt években emelkedett (2009-ben 10,7%, 2015-ben 15,8%), és nőtt a vese át - ültetésen átesett betegek száma is (2010-ben 268, 2015-ben 356). A krónikusdialízis-programban kezelt betegek halálozási aránya kissé csökkent (14,4-13,1%).

Hypertonia és Nephrologia

Magyarországi dialízisstatisztika. Változó trendek a renalis epidemiológiában

KULCSÁR Imre, KISS István, SZEGEDI János

Az elmúlt 30-35 évben a magyarországi dialízisellátásban jelentős fejlődés volt: mind az incidens, mind a prevalens betegek száma évről évre nőtt. Az utolsó évtizedben a növekedés üteme lelassult és egyre inkább stabilizálódni látszik. (Hasonló trendek láthatók a fejlett országok dialízisstatisztikáiban is.) A dialízis indikációja mögött gyakoribb az akut vesesérülés, mint a végstádiumú veseelégtelenség. Az utóbbi incidenciája az elmúlt hat évben stabil (200-230 beteg/1 millió lakos). A prevalens dializált betegek száma csak kismértékben növekszik (az utolsó hat évben évi 0,9%-kal). A prevalens dializált betegek között a diabeteses betegek aránya 10 éve változatlan, a hypertoniások aránya nőtt. A krónikus veseelégtelenség miatt dialízist kezdőknek, sajnos, alig több mint fele éli meg a 91. napot, amelynek oka a sürgősséggel dialízisre kerülők magas aránya. Az incidens és prevalens dializált betegek átlagéletkora az elmúlt nyolc évben csökkent. Az incidens betegek átlagéletkora 67,1 évről 63,0 évre, a prevalens betegeké 65,6 évről 61,8 évre csökkent. Prevalens hemodializált betegeink között az arteriovenosus fistulán keresztül kezeltek aránya fokozatosan csökken, a tunnelizált tartós nagyvénakanült használók aránya egyre nő. A magyarországi peritonealis dialízis program európai viszonylatban nagyon jó. A vesepótló kezelésben részesülő prevalens betegek száma Magyarországon 2016 végén egymillió lakosra számolva 1005 fő volt.

Hypertonia és Nephrologia

A stroke előfordulása a világban

KÉKES Ede

A stroke előfordulása 1970-től 2010-ig egyenletesen csökkent az ischaemiás és vérzéses formában egyaránt. Az előfordulás mértéke a legalacsonyabb Észak-Amerikában, valamint Európán belül kiemelten a mediterrán országokban és Franciaországban, valamint az ázsiai fejlett országokban. A kor előrehaladásával a stroke megjelenése növekszik. A vérzéses stroke kimenetele mindenütt rosszabb, szemben az ischaemiás formával, magasabb a mortalitás/incidencia arány.

Ideggyógyászati Szemle

A neurológusszakorvos-képzés és -utánpótlás helyzete

BERECZKI Dániel, CSIBA László, KOMOLY Sámuel, VÉCSEI László

A neurológusszakorvos-hiány egyre nyilvánvalóbb problémává válik, nemcsak a kis kórházakban, hanem a súlyponti intézményekben és az egyetemi klinikákon is. A jelenlegi felmérés célja a neurológus szakorvosok jelenlegi számának áttekintése, valamint a következő évtizedben várható szakmai utánpótlás becslése. Magyarországon 2010 elején 1310 fő rendelkezik neurológus működési engedéllyel. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számára 2009 során legalább egy alkalommal 948 szakorvos jelentett neurológiai tevékenységet. A rutin betegellátásban ténylegesen elsősorban neurológiai területen dolgozók száma 750 körüli. A neurológusok életkori megoszlására jellemző a fiatal korosztály jelentős hiánya. Az ország kilenc megyéjében legfeljebb egy 35 évesnél fiatalabb neurológus dolgozik. A 2000-2009 közötti tízéves időszakban, éves átlagban 22 új szakorvos lépett a rendszerbe. Ez a szám kevés a külföldre távozó, és a betegellátásból egyéb okból kilépő neurológus szakorvosok pótlására. A 40-60 éves neurológusok száma a jelenlegi életkori megoszlás alapján 2020-ra akkor is a jelenlegi érték kétharmada alá csökken, ha teljesen megszűnne a külföldi munkavállalás. Ha a külföldre vándorlás a jelenlegi szinten marad, és az utánpótlás mértéke nem nő, 2020-ra várhatóan 300 szakorvosra marad az ország neurológiai betegellátása. Mivel ez a szám a feladat ellátásához elégtelen, és a tendencia egyértelműen előre látható, az egészségügyi kormányzatnak sürgősen lépnie kell a jövő neurológus szakorvosi ellátásának biztosítása érdekében.