A gyulladás és az alvászavarok összefüggéseire vonatkozó eredmények ellentmondásosak dializált betegek esetében. Kutatócsoportunk vesetranszplantált betegek körében vizsgálta a gyulladásos markerek és a különböző alvászavarok közötti összefüggéseket. Keresztmetszeti vizsgálatunkban 100, véletlen módon kiválasztott vesetranszplantált beteg egyéjszakás poliszomnográfiás vizsgálata során [„SLeep disorders Evaluation in Patients after kidney Transplantation (SLEPT) Study”] diagnosztizáltuk az alvási apnoe szindróma (OSA) és a periodikus lábmozgás zavar (PLMS) jelenlétét. Az insomnia előfordulását az Athens Insomnia Skála (AIS) felvételével határoztuk meg. Rögzítettük a betegek szociodemográfiai és gyógyszerelési adatait, a társbetegségeket és a laboratóriumi paramétereket. A gyulladást jelző paraméterek közül mértük a C-reaktív protein (CRP), a szérumalbumin, az interleukin-6 (IL-6) és a tumornekrózis-faktor-α (TNF-α) szintjét és meghatároztuk a fehérvérsejtszámot. A betegek átlagéletkora 51±13 év (43% nő) és a cukobetegség előfordulása 19% volt. Az OSA vagy PLMS diagnózisú betegek és alvászavarban nem szenvedők között a gyulladásos markerek szintjében nem mutatkozott szignifikáns különbség. Az apnoehypopnoe index szignifikáns összefüggést mutatott a fehérvérsejtszámmal (rho=0,23), és gyenge, nem szignifikáns összefüggést a többi, gyulladást jelző markerrel (rho<|0,15|). A PLM-index gyenge, nem szignifikáns összefüggést mutatott valamennyi gyulladásos paraméterrel (rho<|0,15|). A szérum-IL-6-szint szignifikánsan magasabb volt az insomniában szenvedő (AIS≥10) betegek körében [medián (IQR): 3,2 (2,6-5,1) vs. 1,7 (1,2-2,9) ng/l; p=0,009]. A többi gyulladásos marker szintjében nem volt különbség insomniában szenvedők és nem szenvedők között. Vesetranszplantált betegek csoportjában nem találtunk összefüggést az alvászavarok jelenléte és a gyulladásos markerek szintje között.

Napjainkban növekvő igénnyel és felelősséggel jár, valamint egyre nagyobb terhet jelent a dialízis kezeléssel kapcsolatos dokumentáció pontos vezetése. Ebből adódóan kevesebb idő jut a napi ápolási tevékenység végzésére. A Fresenius Medical Care eddig 10 klinikán vezette be a Therapy Data Management System-et (TDMS), amelynek célja többek között az adminisztrációs teher csökkentése, folyamatos információ nyújtása a kezelőszemélyzet részére a dialízis kezelés folyamatáról. A TDMS a hálózatunkban használt adatrögzítő programban - EuCliD5 - található dialízis kezelési előírásokat tölti be a dialízis készülékbe. Két fő elemét használjuk: a Terápiás Monitort és a Data Xchange Panelt (dXp). A Terápiás Monitor a rendszerbe állított számítógépeken, míg a dXp a dialízis készülékeken szolgál az adatok bevitelére és követésére. Betegeink azonosítását betegkártyával végezzük. Ezzel történik a testsúly rögzítése is dialízis kezelés előtt és után. A kártyát a dialízis készülékbe helyezve elindul az adatok online importja és megjelenik a legutóbbi dialízis kezelési előírás. A program kiszámolja a javasolt ultrafiltráció mértékét, amelyet szükség esetén módosíthatunk. A paraméterek betöltése és jóváhagyása után indítható a kezelés. Dialízis közben a kezelési és vitális paraméterek folyamatosan töltődnek a Terápiás Monitorba. A TDMS bevezetésével csökkent a dokumentációra fordított idő, mely egyidőben kezelt négy beteg esetén 15-20 perc időmegtakarítást jelent. Könnyebben, gyorsabban indítható a hemodialízis, mert mindig az aktuális kezelési előírás jelenik meg a dialízis készüléken. Csökken az adminisztrációs hibalehetőség előfordulása is. A TDMS hatékonyan támogatja a mindennapi munkánkat a klinikai gyakorlatban. Minden felhasználó (orvos/ápoló) számára egyszerű és gyors hozzáférést biztosít a beteg hemodialízis kezelésére vonatkozóan.

Kezelés: Quinapril naponta 40 mg per os. Kísérõ kezelés: Minden beteg kapott a coronariabypassműtét után kis adagban acetilszalicilsavat. Diuretikum, antiarrhythmiás szer, digitálisz vagy triciklikus antidepresszáns szedését nem engedték a vizsgálat idõtartama alatt.

Háttér - Három vizsgálat metaanalízise szerint - amelyekben összesen >9000, alacsony ejekciós frakciójú beteg vett részt - az ACE-gátló kezelés 23%-kal csökkentette a szívinfarktus kockázatát. Ez a csökkenés független volt az ejekciós frakciótól, a szívbetegség okától, az egyidejű gyógyszeres kezeléstől, a szénhidrátanyagcsere- statustól és a vérnyomástól.