Lege Artis Medicinae

Abscessus lienis?

HAJDU Mária, KRUTSAY Miklós, CHANIS William

2010. AUGUSZTUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2010;20(08)

Esetismertetés

Az 50 éves nőbetegnél hét évvel ezelőtt előrehaladott méhnyakrákot állapítottak meg (szövettanilag: cc. planocellulare). Besugárzásban részesült, amelyet követően rectovaginalis-vesicalis sipoly alakult ki. Ennek korrekciója, majd a kialakult szövődmények (varratelégtelenség, tályogok) miatt öt alkalommal szorult műtéti beavatkozásra. Három évig panaszmentes volt. Hasi fájdalommal, magas lázzal, elesettséggel került felvételre. (Fehérvérsejtszám: 7,8 G/l, süllyedés: 103 mm/h.)

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Spóroljunk?

KIS János Tibor

Sajnos már unalomig ismételgetett tény, hogy az egészségügyi kiadások óriási terhet rónak a nemzetgazdaságra. A kellő anyagi fedezet hiánya számos problémát vet fel, és Magyarországon a helyzet, véleményem szerint, tarthatatlan.

Lege Artis Medicinae

Variációk a Kreutzer-szonátára - száz éve hunyt el Lev Tolsztoj

KISS László

Tolsztoj, tervei szerint, a házasságon belüli önmegtartóztatást is hirdette volna világhírű novellájában, azonban az élet közbeszólt...

Lege Artis Medicinae

A cardiovascularis prevenció - A kockázat csökkentésének lehetőségei, 2010

NAGY András Csaba

Az ezredforduló óta eltelt tíz év tapasztalatai ismételten megerősítettek bennünket abban, hogy leginkább a hatékony megelőzés képes befolyásolni a hosszú távú cardiovascularis morbiditást és mortalitást. Bár a korszerű cardiovascularis prevenció területén egyre több ismeret és tapasztalat halmozódott fel, újabb és újabb mérföldkő tanulmányok láttak napvilágot, amelyek alapján átdolgozták az irányelveket, mégsem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel. A tények azt mutatják, hogy az eddigi erőfeszítéseink ellenére hazánkban nem javult lényegesen a cardiovascularis morbiditás és halálozás aránya, és bizonyos sikerek - az akut STelevációs szívinfarktus európai szintű ellátásának megszervezése - ellenére például az aktív korosztály (35-60 évesek) cardiovascularis halálozása terén az Európai Unióban sereghajtók vagyunk. Ebben az időszakban több érdekes ellentmondás is felszínre került a prevenció terén. Ilyen a primer prevencióban alkalmazott acetilszalicilsav hatékonyságának kérdése is, amely átírja a több éve megszokott prevenciós gondolkozásunkat. Meg kell említeni olyan adatokat is, amelyek a rossz eredmények magyarázatául szolgálhatnak másfajta megközelítésből. A REALITY vizsgálatok eredményei nemcsak a beteg, hanem az orvos együttműködésének kérdését is előtérbe állítják. Podcast verzió: A cardiovascularis prevenció - A kockázat csökkentésének lehetőségei, 2010- Audio Podcast

Lege Artis Medicinae

A PErindopril-Amlodipin fix kombináció véRnyomáscsökkentő hatásának vizsgáLata - A PEARL tanulmány

NAGY Viktor, LANTOS Éva, HABONY Norbert

HÁTTÉR, CÉLKITŰZÉS - A magas vérnyomás kezelésében az egyidejűleg több támadásponton ható kombinációk alkalmazása került előtérbe a célvérnyomás pontosabb elérése és a nagyobb terápiahűség érdekében. A PEARL elnevezésű obszervációs vizsgálatban a perindoprilt és az amlodipint fix dózisban tartalmazó készítmények (5/5, 5/10, 10/5, 10/10 mg Covercard®) vérnyomáscsökkentő hatékonyságát tanulmányoztuk rendelői vérnyomásmérések és 24 órás ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM) alapján, primer, I. vagy II. fokú hypertoniás járó betegeken, akiknek célvérnyomása a korábbi kezeléssel nem volt elérhető. Értékeltük a metabolikus paraméterek változását és a betegek közérzetét is. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A nyílt, multicentrikus, beavatkozással nem járó, megfigyeléses, három hónapon keresztül tartó vizsgálatban 10 335 beteg (5483 nő, 4852 férfi, átlagéletkor 61,02±12,43 év, derékkörfogat 99±13,75 cm) adatának feldolgozására került sor. A hypertonia fennállási ideje 9,53±7,74 év volt. A betegek a beleegyező nyilatkozat aláírása után összesen három viziten (beválasztás, első és harmadik hónap) vettek részt, amelyen adatlap kitöltése történt (első vizit: nem, életkor, derékkörfogat, rendelői vérnyomás, szívfrekvencia, a hypertonia fennállásának időtartama, kockázati tényezők, szövődmények, társbetegségek, korábbi vérnyomáscsökkentő kezelés, panaszok), opcionálisan laboratóriumi vizsgálat és ABPM; második és harmadik vizit: rendelői vérnyomás, szívfrekvencia, nemkívánatos esemény, közérzet, kezelés, opcionálisan laboratóriumi vizsgálat és ABPM. A betegek a tablettát reggel vették be, a dózis növelhető volt, ha a vérnyomás nem normalizálódott. A vizsgált paraméterek változását egymintás t-próbával teszteltük. A különböző gyakoriságok azonosságát χ2-próba alkalmazásával ellenőriztük. A kétoldalas szignifikanciaszint 5% volt. EREDMÉNYEK - A hatékonyságot jelző összes paraméter (rendelői vérnyomás, ABPM) szignifikánsan javult a perindopril-amlodipin kezelés során. A rendelői vérnyomás 158/93 Hgmm-ről 132/80 Hgmm-re, a 24 órás vérnyomásátlag 145/84 Hgmm-ről 128/76 Hgmm-re csökkent (p<0,001), a vérnyomás-variabilitást jelző diurnalis index nem változott, megmaradt a dipper görbe. A betegek 75,5%-a érte el a <140/90 Hgmm-es célvérnyomást. A befejezéskor adott átlagos dózis 8 mg perindopril és 7,3 mg amlodipin volt. Az eredmények konzisztensek voltak bármely korábban alkalmazott vérnyomáscsökkentő kezelés, illetve bármely, a cardiovascularis kockázatot jelző alcsoport esetén. Laboratóriumi leletek közül klinikai jelentősége van a következő csökkenéseknek: összkoleszterin 5,67 vs. 5,21 mmol/l, LDL-koleszterin 3,18 vs. 2,83 mmol/l (p <0,001 mindkét esetben). A betegek 85%-a értékelte a közérzetét jobbnak vagy kiválónak. Súlyos nemkívánatos esemény jelentésére nem került sor. KÖVETKEZTETÉS - A perindopril-amlodipin fix kombinációs kezelés hatékonyan és biztonságosan alkalmazható a célvérnyomást el nem érő hypertoniás betegek nagy tömegében.

Lege Artis Medicinae

Alkoholbetegek önéletrajz-rekonstrukciós csoportterápiája

SZABÓ József, GEREVICH József

Korábbi narratív pszichológiai megközelítéseket alkalmazó kutatások eredményeire építettünk fel egy csoportterápiás módszert. Elsődleges tech-nikaként narratív átstrukturálást alkalmaztunk, amellyel alkoholbetegek önéletrajzaiban generáltunk olyan változásokat, hogy azok felépülő alkoholbetegekre jellemző nyelvi kifejezésmódot hordozzanak. Ettől terápiás hatást reméltünk, amelyet a Reménytelenségskála (HS) és a Problémamegoldó képességek tesztje (MEPS) segítségével mértünk. A terápiás folyamat előtt és után felvett tesztek eredményeinek változását más csoportterápiában részt vevő személyekből álló kontrollcsoportoktól nyert tesztek eredményeinek változásaival hasonlítottuk össze (t-próba), és szignifikáns különbséget igazoltunk. Módszerünk tehát más csoportterápiákhoz képest hatékonyabban csökkentette a reménytelenség mértékét, kifejezettebben növelte a problémamegoldó képesség mérhető megnyilvánulását.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A gerinccsatornában elhelyezkedő térfoglaló folyamatok eltávolítása féloldali parciális feltárásból, a „hemi-semi laminectomia”

BANCZEROWSKI Péter, VAJDA János, VERES Róbert

Célkitűzés - A gerinccsatornában elhelyezkedő daganatok és más kóros elváltozások eltávolítására használt hagyományos műtéti feltárások a hátsó csontos struktúrák elvételével, a ligamentum supraspinale és interspinalia szalagrendszer megbontásával, valamint a paraspinalis izomzat leválasztásával járnak, amelyek megváltoztatják a gerinc biomechanikai viszonyait, a gerinc deformitásához, instabilitásához vezethetnek. A gerinc szerkezeti integritásának és stabilitásának megőrzésére, egyúttal a gerinccsatornában elhelyezkedő térfoglaló folyamatok eltávolítására számos minimálisan invazív módszer létezik. A szerzők saját tapasztalataikat összegzik intraspinalisan, döntően lateralisan elhelyezkedő intra- és extraduralis kóros elváltozások féloldali, részleges laminectomiával járó feltáráson keresztül végzett műtéti eltávolítása kapcsán. Módszer - Tüneteket okozó, a nyaki, háti és az ágyéki gerincszakaszon, a canalis spinalisban elhelyezkedő intraés extraduralis kóros elváltozás miatt 86 beteg esetében történt féloldali, olyan részleges laminectomiával járó feltáráson keresztüli műtéti beavatkozás, amely során a laminákon csak ablak készült, a hemi-semi laminectomia. A betegek panaszait lokális és radicularis fájdalom, motoros, szenzoros és vegetatív tünetek képezték. Eredmény - Az alkalmazott feltárás minden esetben alkalmas volt a gerinccsatornában elhelyezkedő kóros elváltozások műtéti megoldására. Hatvannyolc esetben egy, 15 esetben kettő, három esetben három szegmentumban végeztünk hemi-semi laminectomiát. A beavatkozás 16 esetben a nyaki gerincszakaszon, hat esetben a cervicothoracalis átmenetben, 35 esetben a háti szakaszon, tíz esetben a thoracolumbalis átmenetben, valamint 19 esetben az ágyéki gerincszakaszon történt. Szövettani megoszlás szerint intraduralisan 32 meningeoma, 27 neurinoma, tíz ependymoma, három arachnoidealis cysta, két cavernoma, valamint extraduralisan négy epiduralis haematoma, öt epiduralis abscessus, három duralis fistula került műtéti megoldásra. Következtetés - A féloldali részleges, úgynevezett hemisemi laminectomián keresztüli gerinccsatorna-feltárási technika lehetővé teszi az ép szövetek károsodásának további szignifikáns csökkentését, ugyanakkor biztonságos és hatásos módszer az intraspinalisan, döntően lateralisan elhelyezkedő intra- és extraduralis kóros elváltozások eltávolításában és az idegelemek felszabadításában. Két további előnye a szegmentumtévesztés, illetve a reoperáció esetén jelentkezik.

Magyar Radiológia

Ileust okozó, szokatlan lokalizációjú rekeszsérv

ERDŐSI Éva, MÉSZÁROS Anikó, GREXA Erzsébet

BEVEZETÉS - A szerzők egy 21 éves nőbeteg magas ileust okozó, nem típusos lokalizációjú rekeszsérvének esetét ismertetik. ESETISMERTETÉS - A beteg anamnézisében korábbi trauma nem szerepelt, azonban bal oldali subphrenicus abscessus miatt kétszer történt feltárás, illetve drenázs. A natív és kontrasztanyagos röntgenvizsgálattal jelentős gyomorürülési zavart okozó rekeszsérvet diagnosztizáltak. A műtéti lelet alátámasztotta a felvetett diagnózist. KÖVETKEZTETÉS - Az anamnézis ismeretében nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy az atípusos helyen lévő, anatómiailag gyenge pontokat nem érintő sérv a rekesz pyogen folyamat okozta részleges elhalásának következménye vagy iatrogen eredetű volt.

Ideggyógyászati Szemle

Szérum C-reaktív-protein meghatározása a központi indegrendszer betegségeiben

PINTÉR Erzsébet, KÁLI Gábor, VUKMIROVITS György, NIKOLOVA Radka, YOUSEF M. Gassar, GYARMATI Éva

Neuroinfekció gyanújával vagy egyéb betegségek központi idegrendszeri tünetei miatt kezelt 186 betegnél végeztünk kvantitatív C-reaktív-protein meghatározást. Az esetek között 102 meningitis purulenta, 5 abscessus cerebri, 2 meningitis basilaris, 1 meningitis cryptococcica, 11 sepsis, 22 encephalitis, 5 encephalopathia, 22 autoimmun idegrendszeri betegség, 12 nem gyulladásos eredetű idegrendszeri betegség és 4 tumor cerebri szerepelt. A legmagasabb C-reaktív-protein értékeket az abscessus cerebrinél (250,8 +/-64,2 mg/l), a sepsisnél (221 +/- 16,4 mg/l) és a purulens meningitisnél (153 +/- 94,59 mg/l) mértük. A vírusfertőzések csak mérsékelt emelkedettséget okoztak (36,8 +/- 36 mg/l). A nem gyulladásos eredetű és az autoimmun idegrendszeri betegségekben a normál tartományban találtuk (4,0 +/- 1,5 mg/l, illetve 10,0 +/- 18,5 mg/l). A C-reaktiv-protein-szint jól mutatta mind a lokális, mind a szisztémás reakciókat, ezért hasznos kiegészítő vizsgálatnak tartjuk a központi idegrendszeri betegségek fertőzéses szövődményeinek kórismézésében és a terápia eredményességének ellenőrzésében.

Lege Artis Medicinae

Agresszív stratégia az infektív endocarditis diagnosztikájában és kezelésében

LENGYEL Mária

Az infektív endocarditis kezelés nélkül halálos betegség, prognózisa a ma rendelkezésre álló diagnosztikus és terápiás lehetőségek ellenére is igen kedvezőtlen. Az első lépés a korán felmerülő klinikai gyanú, ez az új diagnosztikus kritériumok segítségével erősíthető meg. Az echokardiográfia major kritérium: módszerei közül a transoesophagealis echokardiográfia (TEE) a diagnózis és a szövődmények felismerésében egyaránt felülmúlja a transthoracalis módszert (TTE). A szövődmények valvularis (embólia, billentyűdiszfunkció) és perivalvularis (abscessus, pseudoaneurysma) típusúak, hemodinamikai következményekkel. A TEE indikált első vizsgálatként elsősorban a műbillentyű infektív endocarditisében vagy második vizsgálatként negatív TTE, vagy pozitív TTE és magas klinikai rizikó esetén, illetve az embóliaveszély meghatározására. A klasszikus műtéti indikációk mellett előtérbe kerülnek a korai, „preventív” indikációk, ezektől a jelenleg magas műtéti mortalitás csökkenése várható. A túlélést javító triász - korán felmerülő gyanú, korai TEE, korai műtét - jelenti az infektív endocarditis kezelésének agreszszív stratégiáját.