Lege Artis Medicinae

A változókor utáni nők ösztrogénreceptorra ható kezelésének komplex hatása

TAKÁCS István, LAKATOS Péter

2006. MÁJUS 21.

Lege Artis Medicinae - 2006;16(05)

A menopauzát követő hormonhiányban számos betegség gyakorisága növekszik ugrásszerűen. Logikusnak tűnt a hiányzó hormonok pótlása ezek megelőzésében, kezelésében. A hormonterápia azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az első nagy, prospektív, randomizált, kontrollált vizsgálat, amelynek végpontja a primer prevenció volt, kimutatta ugyan a csonttörésre és a colorectalis tumorokra gyakorolt előnyös hatást, de az emlőrák és a cardiovascularis események számának növekedését is igazolta. A kezelés komplex hatását az úgynevezett globális index segítségével objektivizálták. A globális index az ösztrogén-progeszteron kombináció esetén ötéves kezelés után növekedett, azaz a kezelés hátrányait igazolta. Az ösztrogénkezelés önmagában nem befolyásolta a coronariabetegség, a colorectalis tumor gyakoriságát, sőt, az emlőtumor gyakoriságának növekedése sem bizonyult szignifikánsnak. A csonttörést csökkentő és az agyi vascularis események számát növelő hatás - a kombinációban történő adáshoz hasonlóan - megmaradt. Összességében az ösztrogén- monoterápia nem befolyásolta a globális indexet. A szintén az ösztrogénreceptorokon ható fitoösztrogénekről és a szövetspecifikus hatású tibolonról még nem áll elegendő adat rendelkezésünkre, így komplex hatásukat jelenleg nem tudjuk megítélni. A szelektív ösztrogénreceptormodulátorok csoportjába tartozó raloxifen a csigolyatörések számát kifejezetten csökkenti. A teljes vizsgált populáción nem, de a legsúlyosabb csigolyatörésben szenvedők csoportjában mérsékelte a perifériás törések számát. A cardiovascularis szempontból fokozott kockázatnak kitett betegeknél mind a cardiovascularis, mind a cerebrovascularis események számát csökkentette. Az emlőtumorok gyakoriságát az eredeti négyéves vizsgálatban és annak négyéves kiterjesztésében is kifejezetten mérsékelte. A globális index előnyös változása alapján jelenleg a raloxifen ajánlható egyedül a változókorú nők komplex kezelésére.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Alvadásgátló kezelés a szülészeti gyakorlatban

DOMJÁN Gyula, GADÓ Klára

A thrombosis kialakulásának kockázata terhességben és a gyermekágyas időszakban mintegy öt-tízszeresre növekszik. Ebben a jól ismert rizikófaktorokon túl speciális okok is szerepet játszanak. A szülés folyamata, különösen a császármetszés tovább növeli a thrombosis kialakulásának veszélyét. A megfelelő alvadásgátló kezelés jelentős mértékben csökkentheti az anyai és magzati morbiditást, mortalitást. Megfelelő indikáció esetén a terhesség alatt is csakúgy, mint nem gravid állapotban, javasolható kis molekulatömegű heparin subcutan vagy a nem frakcionált heparin intravénás vagy subcutan adása. A kumarinszármazékok teratogén hatásuk miatt ellenjavalltak az első, és elhúzódó hatásuk miatt a harmadik trimeszterben. A heparin nem jut át a placentán, de tartós alkalmazása számos mellékhatással járhat. Az alkalmazott dózis, a kezelés megkezdésének időpontja, és az alkalmazás időtartama függ a thrombosis kockázatának mértékétől. Az alvadásgátló kezelést bizonyos esetekben (például antifoszfolipid-szindróma) kis dózisú acetilszalicilsav adásával egészítjük ki. A szülés időpontja elektíven tervezhető, ez lehetőséget ad a vérzéses és thrombosisos szövődmények minimalizálására. Előnyben kell részesíteni a természetes szülést, mivel ez kisebb vérzésveszéllyel jár, mint a császármetszés. A szülés körüli időszakban az alvadásgátló kezelés intenzitása a thrombosisrizikó mértékétől függ. Alvadásgátló kezelésben részesülő szülőnőknél a szülés harmadik szakasza minden esetben aktívan vezetendő, oxitocin adása szükséges a vérzés minimalizálása érdekében. Mivel az alvadásgátló kezelést sokszor a szoptatás időszakában is folytatni kell, fontos tudni, hogy sem a kumarinszármazékok, sem a heparin nem választódnak ki az anyatejben. A kezelés konkrét módjának megválasztása mindig individuális mérlegelést igényel, a rizikófaktorok számát, típusát, a gesztációs időt és a beteg compliance-ét figyelembe véve.

Lege Artis Medicinae

Tudományos tallózó

Keletkeznek-e új petesejtek a nőkben? A hagyományos vélekedés szerint az emlősök nőstényeiben meghatározott számú petesejt jön létre az egyedfejlődés viszonylag korai szakaszában, majd fokozatosan fogynak a szaporodási képesség megszűnéséig.

Lege Artis Medicinae

„El tudom hordozni”

GYIMESI Andrea

Él egy ember ebben az országban, aki önként arra szánja életét, amit ha úgy adódna, mások leginkább csak sorscsapásként élnének át - AIDS-es gyerekeket nevel. Mára csupán egy gyereke maradt. Ezt a beszélgetést most, a dolog természetéből adódóan, a beazonosíthatóság ellen, nevek és kézzelfogható adatok nélkül adjuk közre.

Lege Artis Medicinae

A pancreas béta-sejtjeinek diszfunkciója és protekciója 2-es típusú cukorbetegségben

VÁNDORFI Győző, URICH Elemér

A 2-es típusú diabetes az inzulinrezisztencia és a β-sejtek szekréciós zavarának együttese révén alakul ki. Míg az inzulinrezisztencia tárgyalása kifejezetten előtérbe került az elmúlt két évtizedben, addig a β-sejt-diszfunkció patogenetikai szerepéről viszonylag kevesebb szó esett. Ez utóbbi kialakulásában lényegesnek tartott mechanizmusok az inzulinrezisztencia okozta fokozott szekréciós megterhelés, a glükotoxicitás, a lipotoxicitás, a szigetsejtamiloid-depozíció, valamint maguknak a β-sejteknek az inzulinrezisztenciája. A mérföldkőnek tartott UKPDS (United Kingdom Prospective Diabetes Study) vizsgálatban alkalmazott intenzív kezelések (szulfanilurea, metformin, inzulin) ellenére az anyagcserestátus egy-két éves átmeneti javulást követően romlott. A betegség progresszióját csupán lassítani tudták, de megállítani nem, ennek hátterében a β-sejt-funkció fokozatos beszűkülése állt. Ebben a tekintetben előrelépést jelenthetnek a terápiás palettára nemrég felkerült inzulinszenzitizer tiazolidindionok, mivel több támadásponton keresztül hatva kímélik a β-sejteket. Ugyanakkor a betegségkarrier előrehaladtával elérkezhet egy olyan pont, amikor inzulin adása nélkül már nem lehet eredményes a kezelés. A tiazolidindionok korai alkalmazása komoly lehetőséget biztosíthat ennek a pontnak a jelentős időbeli eltolására. Ezt az elképzelést támasztják alá az eddig befejezett vizsgálatok, továbbá a bizonyosságot erősítendő, további ez irányú hosszú távú vizsgálatok vannak folyamatban.

Lege Artis Medicinae

Az orális ketokonazolkezelés hatása a terhességek kimenetelére Népességre alapozott eset-kontroll tanulmány

KAZY Zoltán, PUHÓ Erzsébet, CZEIZEL Endre

Tanulmányunk célja az orális ketokonazolkezelés magzati fejlődésre gyakorolt hatásának vizsgálata volt, mivel ezt az FDA (Food and Drog Administration, Egyesült Államok) (1) a C teratogén osztályba sorolta, bár humán kontrollált epidemiológiai tanulmányt eddig még erről nem közöltek.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

LAM Extra Háziorvosoknak

Krónikus fájdalom szindrómák Myofascialis fájdalom szindrómák

BÁLINT Géza, MANDL Péter, FINCZICZKI Ágnes, BÁLINT Péter

A krónikus fájdalom szindrómák témájának feldolgozásakor a szerzők elsőként a myofascialis fájdalom szindrómák etiopatogenezisét, patológiáját, klinikai képét, diagnosztikáját és kezelését tekintik át és foglalják össze. Belső szervi fájdalmak, sőt, mozgásszervi és kötőszöveti betegségek is generálhatnak myofascialis fájdalom szindrómákat. E tünetegyüttesek felismerése fontos, hiszen kevéssé reagálnak egyszerű fájdalomcsillapítókra, szteroidra és nem szteroid gyulladáscsökkentőkre. Kezelésükben gyógytorna, fizioterápia, magatartás-terápia, lokális injekciók, izomrelaxánsok, triciklikus antidepresszánsok, szerotoninvisszavétel-gátlók alkalmazhatók eredményesen.

Hypertonia és Nephrologia

A hyperkalaemia epidemiológiája I. rész

DEÁK György, PATÓ Éva, KÉKES Ede

A hat részből álló összefoglaló bemutatja a hyperkalaemia epidemiológiáját, diagnózisát, patogenezisét és kezelését.

Lege Artis Medicinae

Krónikus fájdalom szindrómák Myofascialis fájdalom szindrómák

BÁLINT Géza, MANDL Péter, FINCZICZKI Ágnes, BÁLINT Péter

A krónikus fájdalom szindrómák témájának feldolgozásakor a szerzők elsőként a myofascialis fájdalom szindrómák etiopatogenezisét, patológiáját, klinikai képét, diagnosztikáját és kezelését tekintik át és foglalják össze. Belső szervi fájdalmak, sőt, mozgásszervi és kötőszöveti betegségek is generálhatnak myofascialis fájdalom szindrómákat. E tünetegyüttesek felismerése fontos, hiszen kevéssé reagálnak egyszerű fájdalomcsillapítókra, szteroidra és nem szteroid gyulladáscsökkentőkre. Kezelésükben gyógytorna, fizioterápia, magatartás-terápia, lokális injekciók, izomrelaxánsok, triciklikus antidepresszánsok, szerotoninvisszavétel-gátlók alkalmazhatók eredményesen.

Hypertonia és Nephrologia

A hypertonia felismerésének, megfelelő kezelésének és az adherencia fenntartásának fontossága

NEMCSIK János, PÁLL Dénes, JÁRAI Zoltán

A hypertonia a halálozás és a rokkantsággal járó életévek ve - zető oka. Az Egyesült Államokban több szív- és érrendszeri halálesetért tehető fe - lelőssé, mint bármely más befolyásolható rizikófaktor, és a dohányzás után a második helyen áll a bármilyen okból bekövetkező halálozás megelőzhető okainak listáján. A helyzet hazánkban sem különbözik. Magyarországon hozzávetőlegesen 3,5 millió hypertoniás személy él, és ez az igen magas prevalencia jelentősen hozzájárul a hazai rossz szív- és érrendszeri mortalitási és morbiditási mutatókhoz. A hypertonia felismerése, a gyógyszeres kezelés beállítása és a betegek gondozása elsősorban alapellátási feladatkör. Amellett, hogy ez nagy felelősséget ruház a családorvosokra, ugyanakkor hálás feladat is, miután életmódváltással és a rendelkezésre álló gyógyszerekkel a hypertonia az esetek jelentős részében kiválóan kezelhető, így a szövődmények, elsősorban a stroke prevalenciája minimalizálható a praxisokban. Összefoglaló közleményünkben a hypertonia világszerte és hazánkban tapasztalható magas prevalenciájára, a szűrés pontos kivitelezésére, a megfelelő kezelésben rejlő rizikócsökkentési potenciálra és a hosszú távú adherencia fenntartásának fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet.

Ideggyógyászati Szemle

Komplex regionális fájdalom szindróma amitriptylinkezelése

KOMOLY Sámuel

Bevezetés - A komplex regionális fájdalom szindróma jelentős fájdalommal és trofikus zavarokkal jellemezhető, az életminőséget, sokszor a munkaképességet is negatívan befolyásoló, súlyos esetekben rokkantsághoz vezető állapot. Esetbemutatás - Egy poszttraumás komplex regionális fájdalom szindrómában szenvedő beteg amitriptylinnel történt sikeres kezelését ismertetjük. Diszkusszió - Az amitriptylinkezelés esetünkben nem­csak a fájdalom, de a kísérő autonóm és motoros tünetek kezelésében is eredményes volt. Konklúzió - Megfigyelésünk kontrollált vizsgálatok végzését indokolhatja az amitriptylin hatékonyságának objektív megítélésére komplex regionális fájdalom szind­rómában.