A vizet külsőleg és belsőleg egyaránt ősidőktől fogva alkalmazták gyógyító célra. A hidroterápiának, vagyis a vízgyógymódnak két fő területe van: a balneológia, amely a vizek ásványtartalmára alapozza kúráit és a klasszikus hidroterápia, amely a víz termikus, hűtő és hevítő hatását használja föl. Cikkünk ez utóbbi történetét tekinti át.

Voltak útjelző táblák, de Edit sokáig elment mellettük. Az első iránymutatás kiskorában érkezett, amikor sokat betegeskedő édesanyja miatt orvos, gyógyító akart lenni. Később a vállalkozói lét rohanó hétköznapjai, a családi fészek építése körüli hercehurca, a szeretett családtagok elvesztése másfelé terelték a figyelmét, pedig mind-mind egy irányba mutattak. Aztán jött a betegség, amely átmenetileg enyhült ugyan, de a folyamatos készenléti állapot, a stressz és a feldolgozatlan veszteségérzések miatt újult erővel tért vissza. Ekkor fordult a természetgyógyászat felé.

A pszichiátria különleges helyet foglal el az orvosi szakágak között, mert nem valamely testrész, hanem egy koncepció, az elme képezi a tárgyát. Koncepció betegségéről beszélni pedig nem más, mint metafora.

Minden fejlett országnak fejtörést okoz, hogy hogyan szabályozzák a természetgyógyászatot. Ebbe a tárgykörbe hatásmechanizmusát és filozófiai hátterét tekintve nagyon sokféle eljárás tartozik. A hazai hatályos jog elemzése talán fellebbenti a fátylat a kérdésről: a betegek érdekében mennyire kell szigorúan és részletekbe menően szabályozni e tevékenységet.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Orvosi Tudományok Osztályának „Természetgyógyászat (Komplementer Medicina)” fogalmi meghatározását és az egyes diagnosztikus és terápiás eljárásaival kapcsolatos, 2004-ben kialakított tudományos és szakmai állásfoglalását széleskörűen elfogadták és azt iránymutatónak ítélték.