Lege Artis Medicinae

A szövet és szervátültetések orvos-etikai, jogi megítélésének változása I.

MATKÓ Ida

1994. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(11)

Orvosetika

A szövet és szervátültetés lehetősége minden bizonnyal korunk gyógyító orvostudományának legfontosabb eredményei közé tartozik. Egyidejűleg minden eddigi gyógyászati beavatkozásnál jobban összefüggenek etikai és jogi kérdésekkel, valamint döntően függenek a páciensen kívüli személyek beleegyezésétől.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A táplálkozás szerepe a caries etiológiájában, a prevenció lehetőségei

BÁNÓCZY Jolán

A táplálkozási tényezők mindkét fogászati népbetegség - a caries és a parodontopathiák - kialakulásában jelentős szerepet játszanak. A caries multifaktoriális megbetegedés, patogenezisében a táplálék fizikai és kémiai úton, a dentalis plakk felhalmozódásának és összetételének megváltoztatása útján hat. Ezt az elfogyasztott szénhidráttartalmú táplálékok mennyisége, minősége és az étkezések gyakorisága befolyásolja. Az elfogyasztott cukrok lebontása során keletkező monoszacharidok a fogon megtapadó plakkban savi valenciák képződése révén demineralizálják a fogzománcot. Mivel a caries több tényező következménye, megelőzése is komplex tevékenységet kíván: a fluoridprevenció és a megfelelő száj higiéne mellett a helyes táplálkozásra, vala mint életmódváltoztatásra, és magatartás-kialakítására is súlyt kell fektetni. A szénhidrátok káros hatásának kiküszöbölése az édességfogyasztás – főleg főétkezések közötti – csökkentésével, és a száj mikroorganizmusai által nem bontható, így savat nem képző, cukorpótlókat (elsősorban xilitet) tartalmazó „,fogkímélő" termékek alkalmazásával érhető el. Ez hozzájárulhat a hazánkban jelenleg még mindig magas cariesprevalencia csökkentéséhez.

Lege Artis Medicinae

Igazmondás az orvosi gyakorlatban

FENYVESI Tamás

Az emberi autonómia fogalmáról, csakúgy mint a személyiségi jogokról, könyvek, tanulmányok sokasága jelent meg. Ezekkel a kérdésekkel tudományos igénnyel a LAM is többször foglalkozott már. A tárgykör olyan mértékben foglalkozik a szubjektummal, hogy egy, sajnos már nem egészen fiatal orvosnak megengedhető néhány kifejezetten szubjektív megjegyzés. A kérdést két egymással elég szorosan összefüggő oldalról szokták megközelíteni. A beteg „teljes” felvilágosítása felől általában és a felvilágosított beleegyezés értelme és meghatározása felől konkrétan.

Lege Artis Medicinae

Az in situ hibridizáció alkalmazása az alapkutatásban és a gyakorlati orvostudományban

MIHÁLY András

Az in situ hibridizáció során hisztokémiai vagy autoradiográfiás módszerekkel specifikus nukleinsav-szekvenciákat próbálunk ki mutatni sejtekben, szövetekben vagy kromo szómákban. A módszer alapja az, hogy mesterséges úton előállított DNS- vagy RNS-szekvenciákat izotóppal, enzimekkel, biotinnal vagy digoxigeninnel jelölünk. A jelölt, egy szálú nukleinsavpróbák specifikusan kapcsolódnak a sejtmag vagy a citoplazma nuklein savjaihoz, s ez a jelenség (a „hibridizáció”) jól felhasználható a génexpresszió tanulmányozásában. A módszer segítségével vírusfertőzés szöveti diagnózisára, specifikus tumorok felismerésére és öröklődő betegségek citológiai diagnózisára is lehetőség nyílik. A nukleinsavpróbák specifikussága miatt az in situ hibridizáció a molekuláris patológia igen fontos módszerévé lépett elő. Az alábbi összefoglaló a módszer elméleti alapjairól, valamint biomedicinális alkalmazásainak lehetőségeiről nyújt rövid áttekintést.

Lege Artis Medicinae

Aktivált protein C rezisztencia: újonnan felfedezett, thrombophiliát okozó jelenség

PÁL András, SAS Géza, HAYNAL Imre, VAJDA Zoltán, KUNCZ Gabriella, MOHAMED A. Lateiwish, RÓNA Tas Ágnes

Dahlbäck 1993-ban írta le az aktivált protein C-válasznak nevezett jelenséget, amely szerint a plazmához adott aktivált protein C megnyújtja a minta aktivált parciális tromboplasztinidejét. A jelenség hátterében egy új protein C-kofaktort tételeztek fel, 1994ben Dahlbäck kimutatta, hogy a jelenség az V faktorhoz kapcsolódik, amely meglepő módon protein C-kofaktorként is működik. Negyvenegy thrombophiliás betegnél és negyven egészséges véradó mintáiban vizsgálták az aktivált protein C-válasz jelenséget. A vizsgált plazmákból alap aktivált parciális tromboplasztin időt határoztak meg, majd aktivált protein C hozzáadása után a mérést megismételték. A két alvadási idő hányadosa adta az aktivált protein C-válasz mértékét. Tizennyolc betegnél lehetett kimutatni csökkent választ, vagyis a két idő hányadosa 2,0-nál kevesebb volt. A betegcsoport átlaga 1,86, a kóros tartományba esők átlaga 1,3 volt. A kontrollok átlaga 3,12 volt, közülük két személy értéke volt kóros. Vizsgálataik szerint a thrombophiliás betegeknél az újonnan felfedezett jelenség állhat a thrombophiliához vezető biokémiai eltérések jelentős számának hátterében.

Lege Artis Medicinae

A simplex glaucoma kezelése, szemcsepp vagy korai műtét?

HOLLÓ Gábor

A primer nyitott zugú (simplex) glaucoma a 40 évesnél idősebb európai népességben -0,5–2%-ban fordul elő, és a fejlett közegészségüggyel rendelkező országokban a vakság egyik leggyakoribb oka. A már kialakult glaucomás látótér- és visusromlás irreverzibilis, ezért a látás megmentésének egyik alapfeltétele az, hogy a betegséget korai stádiumban diagnosztizáljuk, és a kezelést korai stádiumban kezdjük meg. Sajnos, a kezelés megkezdése nem jelenti azt, hogy a retinalis ganglionsejt-pusztulás és a következményes látótér-károsodás megszűnik. Noha üteme lassul, a szemek jelentős részében a progresszió kezelés mellett is kimutatható. Éppen ezért áll ma a glaucomakutatás középpontjában a kezelés hosszú távú hatékonyságának elemzése.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

LAM 30: 1990–2020. Tükörbe nézve: a LAM, a magyar orvostudomány és a hazai egészségügy három évtizede

KAPÓCS Gábor

Kedves Olvasónk! Örömmel nyújtjuk át Önnek a LAM (Lege Artis Medicinæ) 30., karácsonyi számát. A LAM az 1990. évi indulása óta méltán vívott ki elismerést széles körű, megalapozott és hasznos információival az orvos- és egészségtudományok legújabb vívmányairól, valamint az egészségügyről és határterületeiről. Kezdettől fogva azon dolgozunk, hogy hiteles, magas szakmai és esztétikai színvonalú kiadványt készítsünk, amit haszonnal és élvezettel forgathatnak a legkülönbözőbb, az orvostudományhoz tartozó, és ahhoz kapcsolódó területek művelői. Ennek következetes megvalósítása tette az elmúlt évtizedekben a LAM-ot hazánk egyik legtekintélyesebb orvostudományi folyóiratává.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Hivatásunk

Szájhagyomány útján terjedt a bábatudomány

HIDEGKUTI Alexa

Nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte, egészen a 19. század közepéig (vidéken még tovább), a nők általában otthon szültek, döntő többségében kirurgus vagy orvos segítsége nélkül. A szülés levezetője a bábaasszony volt. Többségében minden népesebb településen lakott legalább egy belőlük. A szakmai tudást, a speciális fogásokat családon belül adták tovább a következő generáció nőtagjainak.

Ideggyógyászati Szemle

Az Oldenburg Kiégés Kérdőív és rövidített változatának összehasonlító elemzése

ÁDÁM Szilvia, DOMBRÁDI Viktor, MÉSZÁROS Veronika, BÁNYAI Gábor, NISTOR Anikó, BÍRÓ Klára

Háttér – A kiégés prevalenciájának meghatározására a humán szolgáltatószektorban dolgozók körében egyre gyakrabban használják az Oldenburg Kiégés Kérdőív két változatát, melyek a mérvadó Maslach Kiégés Kérdőív tartalmi és elméleti korlátait hivatottak áthidalni. Magyar­országon nincsenek adataink sem a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív, sem az Oldenburg Kiégés Kérdőív strukturális validitásáról. Cél – Az Oldenburg Kiégés Kérdőív és a Mini-Olden­burg Kiégés Kérdőív strukturális validálásának tesztelése ma­gyar mintán. Módszer – Keresztmetszeti felmérésekben 564 fő vett részt (196 egészségügyi dolgozó, 104 ápoló és 264 klinikai orvos). A mérőeszközök konstruktumvaliditásának vizsgálatára megerősítő faktorelemzést, reliabilitásának vizsgálatára pedig belsőkonzisztencia-elemzést (Cronbach-α) használtunk. Eredmények – A Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív és az Oldenburg Kiégés Kérdőív rövidített változatának struktú­rája megerősítette az eredeti kétdimenziós struktúrát (kimerülés, kiábrándultság). A Cronbach-α mutató alá­támasztotta a mérőeszközök megbízhatóságát. Kiégés a résztvevők jelentős részét jellemezte mindegyik rész­min­tában. A kimerülés dimenzióba tartozó vizsgálati személyek prevalenciája minden mintarészben 54,5% felett volt, valamint különösen magas volt a kiábrándultság dimen­zió­ban magas pontszámot elért orvosok aránya (92%). Következtetések – Eredményeink elsősorban a Mini-Olden­burg Kiégés Kérdőív magyar változatának validitását és reliabilitását támasztják alá a kiégés mérésében klinikai orvosok és egészségügyi szakdolgozók körében.

Nővér

A kiterjesztett hatáskörű ápolói rendszer fogadtatása a magyar társadalom megítélése tükrében

SAIN Henrietta, BÁNFAI Bálint

A kiterjesztett hatáskörű ápolók egészségügyi ellátásba való integrálása javíthatja az ellátás minőségét. Kutatásunk célja volt felmérni, hogy milyen fogadtatásra számíthatnak a kiterjesztett hatáskörű ápolók (APN) a magyar társadalom megítélése tükrében, fókuszálva a sürgősségi ellátásra. Célunk volt egy jó nomenklatúra meghatározása, valamint az új ellátók és a mentőtisztek közötti párhuzam megvilágítása, az új rendszer elfogadásának segítése céljából. A vizsgálatot 2019 szeptembere és novembere között végeztük. Adatgyűjtési eszközként saját szerkesztésű online kérdőívet készítettünk, melyet a 18. életévüket betöltött magyarországi lakosok tölthettek ki. A kérdőív tartalmazott szociodemográfiai kérdéseket, a kiterjesztett hatáskörű ápolók elfogadására vonatkozó kérdéseket, valamint a megfelelő nomenklatúrát vizsgáló kérdéseket és egy tájékoztatót is. A kérdőívet összesen 372 fő töltötte ki (N=372). Az APN-ekkel kapcsolatban megfelelő ismeretekkel rendelkezők jobban elfogadják az APN-ek szerepét (p=0,002), mint akiknek az ismereteik hiányosak. Az egészségügyi dolgozók fogékonyabbak az új rendszer megismerésére (p=0,018), mint a laikusok. Akik a mentőtisztek kompetenciáit ismerik, jobban elfogadják az APN-ektől a vizsgálatokat (p<0,001). Legtöbben az APN, a vizsgáló ápoló/mentőtiszt és mesterápoló kifejezéseket javasolják a nomenklatúrához. A társadalom és az egészségügy hozzáállása nem elutasító, megfelelő tájékoztatás, a kompetenciák pontos meghatározása és a megfelelő jogi háttér kialakítása mellett integrálható rendszerré válhat.