A címről sokunknak (de nem mindenkinek!) Sergio Leone filmklasszikusának figurái villannak fel és halljuk (vagy mégsem?) Ennio Morricone zenéjét. Ugye, ez a mondat is csupa furcsaság? Pedig, egyáltalán nem biztos, hogy mindenki látta a filmet (sőt, biztos, hogy nem) és a fülünkbe csengő zene dallama is lehet csalóka. Tetszik vagy sem, de így vagyunk a lipidológiai tudományterület klasszikusaival is. A legtöbben, akik most a négy klinikus összefoglalóját olvassák, sokat (de korántsem mindent!) tudnak a témá(k)ról, másoknak talán ez lesz a további érdeklődést felkeltő „nagy cikk”. Részeire bontjuk az oszthatatlan, csak egyben funkcionáló egészet, hogy modellt építsünk gondolkodásunkban an­nak működéséről. Ez az, amit a tudományos megismeréssel teszünk. Modellt gyártunk, egyszerűsítünk, sőt (néha akár té­ve­sen) kinyilatkoztatunk. Vessük most el a ben­nünk élő sztereotípiáinkat (vagy legalábbis tegyünk rá kísérletet)! Beszéljünk a „mindig” jó HDL-koleszterinről, a rossz LDL-ről és a csúf (vagy mostoha?) trigliceridről, sőt (és itt már el is fogyott a három kulcsszereplős westernklasszikus analógiája) a sokak szemében együtt csúf és rossz lipoprotein(a) többi arcáról is! Az emberi szervezetben ugyanis minden mindennel összefügg, semmi sem véletlen, semmi sem lehet csak jó, rossz vagy csúf, még a Jó, a Rossz és a Csúf sem.

A cardiovascularis halálozás vezeti a mortalitási statisztikákat. A 2-es típusú diabetes mellitus gyakorisága világszerte, és így hazánkban is, egyre növekszik. A diabetes mellitus nagy kockázatú állapot, ha coronariabetegséggel társul, akkor már az igen nagy kockázati kategóriába tartozik. Az V. Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia és az európai (ESC/EAS) társaságok ajánlásai szerint az LDL-koleszterin-célértékek nagy kockázatú állapotban <2,5 mmol/l, míg igen nagy kockázatú állapotban <1,8 mmol/l. Diabetesben is elsődleges az LDLkoleszterin- célértékek elérése, amelynek első lépése az életmód megváltoztatása, amelyet statinkezelésnek, illetve szükség esetén ennek ezetimibbel történő kombinációjának kell követnie. A statinok diabetogén hatásai is ismertek, amelyek dózisfüggőek. A nem cukorbetegek esetében észlelt jótékony cardiovascularis preventív hatásoknak jelentősen nagyobb a pozitív hozadéka, mint az esetlegesen kialakuló diabetes mellitus veszélye, ezért ez nem akadályozhatja meg a gyógyszerválasztást. A statinkezelés diabetes mellitusban jelentősen csökkenti a cardiovascularis eseményeket. A statinok közül a leghatékonyabb rosuvastatinnal érhető el a legnagyobb mértékű LDL-koleszterin-szint-csökkenés.

A familiáris hypercholesterinaemia (FH) ge­netikailag heterogén betegség, melyre igen magas összkoleszterin- és LDL-koleszterin-koncentrációk jellemzőek, ezáltal fokozódik az érelmeszesedés progressziója és a korai cardiovascularis (CV) események kockázata. Leggyakrabban az LDL-receptor vagy az apolipoprotein B-100 mutációja okoz familiáris hypercholesterinaemiát, ritkán a proprotein convertase subtilisin/ kexin type 9 (PCSK9) génmutációja áll a háttérben. Korábbi vizsgálatok igazolták, hogy a rosuvastatin szignifikánsan csökkenti a major cardiovascularis események kialakulását a nagy CV rizikójú betegeknél. Vizsgálatunk célja az intenzív rosuvastatinkezelés és más statinkészítmények (atorvastatin, simvastatin) lipidprofilra kifejtett ha­tásának összehasonlítása volt FH-s és familiáris betegeknél. Eredményeink azt mutatták, hogy az intenzív rosuvastatinkezelés jelentősen csökkentette az összkoleszterin és az LDL-koleszterin plazmaszintjét a nagy és a nagyon-nagy CV rizikójú betegeinknél, ezáltal jelentős hatással lehet major cardiovascularis események kialakulására familiáris hypercholesterinaemiában.

A statinok a koleszterinszint hatékony mérséklésével a cardiovascularis morbiditást és mortalitást szignifikánsan csökkentik. Az LDL-koleszterin-szint minden 1%-os csökkentése a coronaria eredetű halálozás kockázatát további 1%-kal, míg a HDL-koleszterin-szint minden 1%-os emelése e rizikót további 3%-kal csökkenti. Ugyanakkor a veseelégtelenség a szív-ér rendszeri történéseket és/vagy halálozást a populációs átlaghoz képest szignifikánsan megnöveli. Izgalmas kérdés, hogy a statinok képesek-e a vesefunkció romlásának megelőzésére, lassítására, alkalmasak-e a GFR megőrzésére, az albuminuria csökkentésére. A statinok hatáserősségük szerint eltérő mértékben csökkentik a koleszterinszintet (különösen a rosuvastatin és az atorvastatin tűnik ki); kérdés, hogy ez a különbség megmutatkozik-e renalis hatásokban is. Az experimentális adatok, a nagy klinikai vizsgálatok (pédául AURORA, PLANET I-II, SHARP) eredményeinek összevetése nem egy esetben ellentmondásos, de bizonyos, hogy a statinok alkalmazása a vesebetegek számára is biztosít előnyöket, ha nem is olyan mértékben, mint a normális vesefunkciójú populációban.

BEVEZETÉS - A cardio- és cerebrovascu-laris betegségek patomechanizmusában kulcsszerepet játszanak az aktivált vérlemezkék. A vérlemezke-aktiváció egyik biomarkere az átlagos thrombocyta-térfogat (MPV). A magas MPV-érték fokozottabb cardiovascularis kockázatot jelent. A statinok gyakran használt gyógyszerek ezeknek a betegségeknek a prevenciójában. Mun­kánkban a rosuvastatin vérlemezkékre gyakorolt hatását vizsgáltuk. MÓDSZEREK - Két csoportot alkottunk: közepes és igen nagy kockázatú betegek (ischaemiás stroke-on átesettek) csoportja. Összesen 66 beteg laboratóriumi paramétereit hasonlítottuk össze (össz-, HDL-, LDL-koleszterin, átlagos vérlemezke-térfogat) rosuvastatinkezelés előtt és után. EREDMÉNYEK - A közepes kockázatú betegeknél magasabb lipidparamétereket mértünk. Az ischaemiás stroke-ot szenvedett csoportban szignifikánsan magasabb MPV-értékek voltak. Rosuvastatinkezelés hatására mindkét csoportban szignifikánsan csökkentek a koleszterin- és MPV-értékek, azonban a nagy kockázatú betegeknél ez kifejezettebb volt. MEGBESZÉLÉS - Eredményeink alapján a prevencióban rutinszerűen alkalmazott rosuvastatinnak MPV-t csökkentő hatása van hypercholesterinaemiában és ischaemiás stroke-ban egyaránt. Bemutattuk egyrészt, hogy a magas szérum-LDL-szint fokozott vérlemezke-aktivációt eredményez, így indirekt módon hozzájárul a cardio- és cerebrovascularis kórképek patomechanizmusához, másrészt felvetettük az acetilszalicilsav és rosuvastatin együttes alkalmazásának antithromboticus hatását.