Lege Artis Medicinae

A ráncokon túl: botulinumtoxin a fokális dystoniák kezelésében

KOVÁCS Tibor

2013. ÁPRILIS 20.

Lege Artis Medicinae - 2013;23(03-04)

Összefoglaló közlemény

A botulinumtoxin (BTX) alkalmazási területe a biológiai hadviseléstől a kozmetikai felhasználásig terjedhet, azonban az idegizom ingerületátvitel gátlásával egyedi terápiás lehetőséget biztosít a fokozott izomfeszüléssel járó betegségek kezelésében. Hatása mind a harántcsíkolt, mind a simaizomzat esetében kialakul, így kiterjedt orvosi alkalmazási lehetőségeket teremt a plasztikai felhasználáson túl is. Az egyik ilyen a fokális dystoniák csoportja, amelynek leggyakoribb formái a torticollis spastica (cervicalis dystonia) és a blepharospasmus. Mivel a BTX-kezelés biztonságos, hatékony és elsőként választandó módszer a fokális dystoniák ellátásában, az ide tartozó betegségek felismerése, differenciáldiagnosztikai mérlegelése az orvostudomány szinte minden klinikai ágában fontos lehet, különösen a szemészetben, a pszichiátriában, az ortopéd sebészetben és a reumatológiában. Összefoglaló célja így a BTXkezelés lehetőségének megismertetése ezekben a betegségekben.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A „Napút” festő, Csontváry

CZEIZEL Endre

Csontváry Kosztka Tivadar feltételezett elmezavaráról a neves pszichiáter, Pertorini Rezső könyvet írt. Az elmúlt években lehetőségem nyílt az újabb dokumentumok és szakirodalom feldolgozására, így megismerhettem a festőművész egészségi állapotát, személyiségét, lelki alkatát, és állítom: Csontváry nem volt elmebeteg.

Lege Artis Medicinae

Újszülöttkori adaptációs zavarokhoz kapcsolódó kórképek egészség-gazdaságtani elemzése: betegségteher-vizsgálat

BONCZ Imre, KOVÁCS L. Gábor, ERTL Tibor, ÁGOSTON István, MOLICS Bálint, BÓDIS József

CÉLKITŰZÉS - Elemzésünk célja az újszülöttkori adaptációval kapcsolatba hozható kórképek egészség-gazdaságtani elemzése, a magyarországi egészségbiztosítási teher felmérése révén. ADATOK ÉS MÓDSZEREK - Az elemzésben az adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozási adatbázisából származnak és a 2009. finanszírozási évet ölelik fel. Az elemzés során négy kórképet vizsgáltunk: polycystás ovarium szindróma (E2820), koraszülöttek ideghártya-elváltozása (H3510), a petefészkek hiperstimulációja (N9810) és az újszülött respirációs distressz szindrómája (P2200). EREDMÉNYEK - Az egyes kórképek éves egészségbiztosítási kiadásai a következők voltak: polycystás ovarium szindróma: 78,9 millió Ft (281 160 EUR), koraszülöttek ideghártya- elváltozása: 41,3 millió Ft (147 090 EUR), a petefészkek hiperstimulációja: 8,7 millió Ft (30 839 EUR) és az újszülöttek respirációs distressz szindrómája: 1,562 millió Ft (5 567 336 EUR). Az egy betegre jutó éves egészségbiztosítási kiadás az újszülöttek respirációs distressz szindrómája esetén volt messze a legnagyobb (1,43 millió Ft vagy 5098 EUR/beteg/év). A petefészek hiperstimulációja (58 073 Ft vagy 207 EUR/beteg/év), a koraszülöttek ideghártyaelváltozása (19 513 Ft vagy 70 EUR/beteg/ év) és a polycystás ovarium szindróma (7679 Ft vagy 27 EUR/beteg/év) éves OEP-kiadásai lényegesen alacsonyabbak. KÖVETKEZTETÉS - Az újszülöttkori adaptáció zavaraival kapcsolatos kórképek éves egészségbiztosítási kiadásai jelentősek (1,689 millió Ft vagy 6,02 millió EUR), és e kórképek közül a legnagyobb betegségterhet az újszülöttek respirációs distressz szindrómája jelenti.

Lege Artis Medicinae

Az elhízás hatása a cardiovascularis megbetegedésekre és az obesitasparadoxon jelensége

PARAGH György, JUHÁSZ Imre, FÜLÖP Péter

Az elhízás világszerte jelentős egészségügyi problémát okoz. Növekvő gyakorisága mellett számos cardiovascularis megbetegedés kialakulásához járul hozzá, így fokozza a hypertonia, diabetes, cardiomyopathia, szívelégtelenség, myocardialis infarktus, illetve a ritmuszavarok és a stroke előfordulási gyakoriságát is. Meglepő módon, újabb vizsgálatok ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az elhízás bizonyos esetekben javítja a túlélést és csökkenti a mortalitási kockázatot. Ezt a jelenséget obesitasparadoxonnak nevezték el. Közleményünkben tárgyaljuk az erre vonatkozó megfigyeléseket és feltételezett biológiai hátterét, és felhívjuk a figyelmet az egyénre szabott testsúlycsökkentés kedvező hatásaira.

Lege Artis Medicinae

A fulvesztrantterápia a kemo- és biológiai terápiák alternatívája időskorban?

SOMOGYINÉ Ezer Éva

Az idős, számos társbetegség mellett áttétes emlőtumorban szenvedő beteg esetében kezelési alternatívát jelentett a fulvesztrantterápia. Jó életminőség mellett, 48 hónapon keresztül tartotta komplett remisszióban a betegséget a fulvesztrantkezelés.

Lege Artis Medicinae

Keresztúri Ferenc, a moszkvai egyetem orvosprofesszora

MOLNÁR László

A moszkvai egyetem orvosi karának professzoraként és dékánjaként ismertté vált Keresztúri Ferenc életének első, magyarországi időszakáról nem rendelkezünk megbízható adatokkal.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A blepharospasmus és hemifacialis spasmus előfordulási gyakoriságának becslése magyarországon

BIHARI József, TOMCSIK Miklós, BENYÓ Gábor

Szerzők megbecsülik két fokális dystonia, a blepharospasmus és hemifacialis spasmus gyakoriságát Magyarországon, az orvoshoz fordulási morbiditási adatok alapján. Hasonló adatok fokális dystoniákról az irodalomban nem ismertek. Az epidemiológiai felmérésnek felkutatás, gondozás céljából volt jelentős szerepe, mivel e betegségek terápiájában botulinustoxin injekciókkal kiváló eredmények érhetők el.

Ideggyógyászati Szemle

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-járvány neurológiai vonatkozásai

BERECZKI Dániel, STANG Rita, BÖJTI Péter, KOVÁCS Tibor

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- jár­vány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és haté­kony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egész­­ségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fő tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzőszervi érintettségen túl a fertőzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neuro­lógiai jellegű panaszok és tünetek a kórházba kerülő COVID-19-betegek 30–50%-ánál előfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylő kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedők folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövő feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertőzés járhat-e késői neurológiai szövődményekkel.

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-fertőzés neuropszichiátriai szövődményei

FRECSKA Ede, BALLA Petra

A Covid-19-fertőzés vizsgálata kezdetben – amely leginkább az akut és viszonylag behatárolható időtartamú szomatikus tüneteket jelentette – a pandémia terjedése folyamán kiterjedt az elhúzódó, szövődményként értelmezhető tünetekre is. Gyűlnek az adatok a keringést, légzést, véralvadást érintő, valamint a reumatológiai, a bőrgyógyászati, a szemészeti következményekre vonatkoztatva csakúgy, mint a központi idegrendszeri elváltozások okozta akut és elhúzódó tünetekkel kapcsolatban. Eleinte szórványos esetközlések, majd populációs vizsgálatok, állatmodellek eredményei voltak olvashatók, a közlemény írásakor pedig már rendszerezést ígérő, áttekintő írások is megjelentek. A központi idegrendszerben okozott elváltozások megnyilvánulhatnak neurológiai tünetekben, megbetegedésekben, és pszichiátriai panaszokban, szindrómákban egyaránt. A tüneti skála széles, a patomechanizmust még nem térképezték fel tökéletesen; ebből fakadóan a terápiás próbálkozások még gyerekcipőben járnak. A neu­ropszichiátriai szövődmények epidemiológiai adatai egyelőre hiányosak, de gyors ütemben pontosodnak. Mértéktartó becslések szerint is több tízmillió személy érintettségét feltételezik világszerte. Az elhúzódó tünetek gyógyulásának vagy perzisztálásának megítéléséhez még nem telt el elég idő. Mindezek miatt jelenleg a legfontosabb feladat a vírusterjedés minél hatékonyabb megakadályozásán túl a vírus okozta központi idegrendszeri kórfolyamatok mind pontosabb megismerése és hatékony terápiájuk kidolgozása. Jelenlegi ismereteink szerint a neuropszichiátriai szö­vődmények patomechanizmusa multifaktoriális. A vírus közvetlen neuron- és gliaműködést károsító hatásán túlmenően sokkal inkább számolnunk kell az agyi keringészavar, a hiányos oxigenizáció ká­ros következményeivel, valamint kiterjedt szisztémás, elhúzódó immunfolyamatokkal, amelyek kimutatható módon károsítják az agyszövetet, beleértve a neuronokat, axonokat, szinapszisokat és a gliasejteket is. Az említett mechanizmusokat részletezi a cikk nem szisztematikus irodalmi áttekintés formájában, ugyanakkor kitér a terápiás lehetőségekre is.

Ideggyógyászati Szemle

A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság konszenzusajánlása a felnőttkori spinalis izomatrophia (SMA) kezeléséhez

BOCZÁN Judit, KLIVÉNYI Péter, KÁLMÁN Bernadette, SZÉLL Márta, KARCAGI Veronika, ZÁDORI Dénes, MOLNÁR Mária Judit

Célkitűzés – A spinalis izomatrophia (SMA) az alsó motoneuronok pusztulásával járó progresszív, auto­szomális recesszív betegség. Az elmúlt években fordulat következett be az SMA oki kezelésében, két SMN2 splicing módosító és egy génterápiás gyógyszer vált elérhetővé. Kérdésfelvetés – Az új gyógyszerek az SMA gyermekkori lefolyását érdemben módosítják, és egyes gyógyszerek felnőttkori hatásáról is egyre több adat érhető el. Nem áll azonban rendelkezésre olyan szakirodalom, ami a legújabb eredmények alapján segítséget nyújtana a felnőtt SMA-betegek kezeléséhez szükséges döntések meghozatalában. A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság vezetősége áttekintette az SMA palliatív kezelésének irányelveit, a randomizált, kontrollált gyógyszervizsgálatokat, a felnőtt SMA-betegek retrospektív és prospektív gyógyszeres vizsgálatainak eredményeit. A vizsgálat alanyai – A konszenzusajánlás megalkotása szempontjából azokat a közleményeket értékeltük, amelyek a felnőttkort elérő, főként SMA II- és III-csoportba tartozó betegek gyógyszeres kezelésének eredményeiről szolgáltatnak adatokat. A konszenzusajánlást a felnőtt SMA-betegek kezeléséről kilenc pontban fogalmaztuk meg, ami kitér a gyógyszeres kezelés technikai, szakmai feltételeire, biztonságossági szempontjaira, a betegek kiválasztására, és hosszú távú monitorizálására. Ajánlásunk a legújabb információkra alapozva segíti a felnőtt SMA-betegek palliatív ellátását és gyógyszeres kezelését, a személyre szabott kezelés során figyelembe veendő hatékonysági és biztonságossági szempontokat nyújt. Rávilágít a későbbiekben megválaszo­lan­dó, egyelőre nyitott kérdésekre is. Az ajánlás mindennapi gyakorlatban való használata a kezelés optimalizációját eredményezheti.

1.

Lege Artis Medicinae

Októberi Szám Melléklete
OKT 01.

2.

Lege Artis Medicinae

Novemberi Szám Melléklete
NOV 01.

3.

Lege Artis Medicinae

Március Szám Melléklete
MÁRC 01.

4.

Lege Artis Medicinae

Júniusi Szám Melléklete
JÚN 01.

5.

Lege Artis Medicinae

Júliusi Szám Melléklete
JÚL 01.