Lege Artis Medicinae

A peginterferon-alfa-2a vagy -2b plusz ribavirin terápia hatékonysága a krónikus C-vírus-hepatitis kezelésének mindennapos gyakorlatában

TUSNÁDI Anna, SZABÓ Anna

2009. JANUÁR 27.

Lege Artis Medicinae - 2009;19(01)

Eredeti közlemény

BEVEZETÉS - A krónikus C-vírus-hepatitis standard terápiáját a peginterferon plusz ribavirin kombináció jelenti. Kétféle peginterferon áll rendelkezésre. Retrospektív elemzésünkben azt vizsgáltuk, hogy a terápiás választás befolyásolja- e a betegek gyógyulási esélyét. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 2004-2007 között 142, krónikus C-vírus-hepatitisben, illetve cirrhosisban szenvedő, a vírus 1-es genotípusával fertőzött beteg (107 naiv, 35 előzőleg már kezelt) kapott vagy 180 μg/hét peginterferon-alfa-2a-t (A csoport) vagy 1,5 μg/ttkg/hét peginterferon-alfa- 2b-t (B csoport) plusz 1000-1200 mg ribavirint. A betegek kivizsgálása és kezelése a hazai protokoll előírásai szerint a mindennapi gyakorlatnak felelt meg. A betegek nem kerültek randomizálásra egyetlen szempontból sem. Hetvennyolc beteg került az A csoportba és 64 a B csoportba, de nyolc beteg kezelése (öt az A csoportból, három a B csoportból) különböző okok miatt abbamaradt. A két csoport kezelés előtti jellemzőiben és az adott gyógyszerek kumulatív dózisában nem volt statisztikailag szignifikáns különbség, így a kezelés eredménye összehasonlítható volt. EREDMÉNYEK - Tartós vírusválaszt (a kezelés vége után 24 héttel hepatitis C-vírus-ribonukleinsav nem detektálható a szérumban) az A csoportból a betegek 42,5%-a, a B csoportból 37,7%-a ért el. A naiv betegek tekintetében tartós vírusválasz az A csoportban 48,2%-nál, a B csoportban 46,7%-nál fordult elő. A kezelés eredményét kedvezően befolyásolta, ha a beteg terápianaiv volt, ha nem volt cirrhosisa, és ha a kezelés 12. hetének végére korai vírusválasz következett be. KÖVETKEZTETÉS - A peginterferon-alfa-2a plusz ribavirinnel kezelt betegek magasabb arányban értek el tartós vírusválaszt, mint a peginterferon-alfa-2b plusz ribavirinnel kezeltek, de a különbség nem volt statisztikai szempontból szignifikáns.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Gyógyszeres kezelés okozta csontelhalás az állcsontokban

VASZILKÓ Mihály, CSÉPLŐ Krisztina, NÉMETH Zsolt, BARABÁS József, UJPÁL Márta

BEVEZETÉS - A biszfoszfonátszármazékokat egyre szélesebb körben alkalmazzák az osteoporosis kezelésére, valamint egyes csontérintettséggel járó daganatok esetében. Így az általuk ritkán okozott mellékhatás, az állcsontok necrosisa is egyre gyakoribb jelenség. ESETISMERTETÉS - 2005. szeptember 1. és 2008. március 31. között 40 beteget kezeltünk klinikánkon a biszfoszfonátszármazékok alkalmazása után az arc-állcsont régióban kialakult osteonecrosis miatt. Ebből a betegcsoportból két esetet választottunk ki, ahol típusosnak mondható a szövődmények megjelenése. KÖVETKEZTETÉS - A nemzetközi irodalomban, illetve a saját klinikai tapasztalataink alapján a prevenció fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. Tünetek kialakulása esetén a beteg kezelése az erre felkészült szakintézetben ajánlatos.

Lege Artis Medicinae

A vércukorszint otthoni monitorozásának költséghatékonysága 2-es típusú cukorbetegségben

SIMON Judit, GRAY Alastair, CLARKE Philip, WADE Alisha, NEIL Andrew, FARMER Andrew

Ma a diabetes mellitus a világ lakosságának több mint 5%-át érintő betegség. A 2-es típus 85- 95%-ban fordul elő. A növekvő esetszámmal együtt fokozódik az igény a magasabb szintű ellátás biztosítására, és - bár hatásosságáról a nem inzulinnal kezelt betegek esetében megoszlanak a klinikai bizonyítékok - egyre szélesebb körben terjed a vércukorszint otthoni monitorozása.

Lege Artis Medicinae

A gyomor pecsétgyűrűsejtes daganatának bőrmetasztázisa

VAJDA Adrienn, TAMÁS Róbert, LÉVAY Bernadett

A köldökben megjelenő, Sister Mary Joseph-csomónak nevezett növedék általában rossz prognózisú, előrehaladott daganatos betegséget jelez, annak első tünete is lehet. A csomó átmérője ritkán 10 cm-es nagyságot is elérhet. Lehet aszimptomatikus, máskor fájdalmas, ép bőrrel fedett vagy kifekélyesedett. A leggyakoribb primer tumor az ovarium-, férfiakban a gyomorcarcinoma.

Lege Artis Medicinae

Életmentés az orvos élete árán?

BARANYAI Zsolt

Mellkassebész szakorvosként az egyik fővárosi baleseti sebészeten voltam ügyeletes. Az egyik éjszaka egy sokkban lévő, mellkason lőtt fiatal férfit hozott a mentő. A beteg eszméletlen volt, így a balesetről semmilyen információt nem lehetett tőle megtudni.

Lege Artis Medicinae

Buta August igazságai – Bohócdoktorok

GYIMESI Ágnes

1986-ban egy New York-i bohóc, Michael Christensen alapította az első kórházi „bohócterápia-részleget”. Azóta ő és munkatársai számos országban bohócdoktor-viziteket tartanak, legfőbb eszközükkel, a nevetéssel operálva. Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Spanyolországban, Németországban, Svédországban és Magyarországon is jöttek létre hasonló alapítványok.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A májbetegségek és a diabetes kapcsolata

WINKLER Gábor

A máj kulcsszerepet tölt be az anyagcserében. Így aligha meglepő, hogy akut és kifejezettebben a krónikus megbetegedéseit a szénhidrát-anyagcsere többirányú károsodása kísérheti, illetve hogy cukorbetegség, elsősorban 2-es típusú cukorbetegség kialakulása a máj strukturális átalakulását eredményezheti. A közlemény áttekinti e kétirányú kapcsolat főbb patogenetikai mechanizmusait, kitér a terápiaválasztás speciális szempontjaira, és felhívja a figyelmet a diabeteses anyagcsere ellenőrzésének speciális nehézségeire.

Lege Artis Medicinae

A krónikus B-vírus-hepatitis kezelési lehetőségei Magyarországon

TORNAI István, NEMESÁNSZKY Elemér

Napjainkban kevesebb a kezelést igénylő, aktív krónikus B-vírus-hepatitises beteg, mint ahány krónikus C-vírus-hepatitises beteget ismerünk. A B-vírus-hepatitis kórlefolyása és következményei azonban általában súlyosabbak, ezért a betegség nem veszített jelentőségéből. A fő veszély a májcirrhosis és a hepatocellularis carcinoma kialakulása. A betegség számos formában jelenhet meg. A tünetmentes hordozók csak ellenőrzést, illetve hepatológiai gondozást igényelnek. A kóros májfunkciókkal és emelkedett vírusnukleinsav- (HBV-DNS-PCR) szinttel jellemzett aktív hepatitises időszakokban (HBeAg-negatív vagy -pozitív) azonban mindenképpen antivirális kezelésre van szükség. A kezelésnek ma két fő formája létezik. Az egyik a meghatározott ideig tartó, interferonalapú kezelés, amely direkt antivirális és immunmoduláns hatásokkal rendelkezik és számos mellékhatást is okozhat. A másik lehetőség a tartós nukleozidanalóg-kezelés. Ezek a készítmények orálisan adhatók, kevés mellékhatással járnak, de hosszabb-rövidebb idő után rezisztens mutánsok megjelenése várható. A hagyományos interferont felváltotta a peginterferon- alfa-2a, amelynek farmakokinetikája sokkal hatékonyabb. A nukleozidanalógok közül a lamivudint használjuk a legrégebben; hatékonysága jó, de három-négy év kezelés után közel 70%-os rezisztencia kialakulása várható. Az újabb szerek közül az adefovir-dipivoxil hazánkban most került forgalomba, és alkalmazása elsősorban a lamivudinrezisztens mutánsok észlelése esetén ajánlott. Ígéretesek a klinikai kipróbálás stádiumában lévő újabb gyógyszerek, amelyek közül az entecavir az Egyesült Államokban már törzskönyvezésre került.

Lege Artis Medicinae

A krónikus hepatitis B-vírus-fertőzés korszerű kezelése

HORVÁTH Gábor

A hepatitis B-vírus (HBV) -fertőzés világszerte jelentős egészségügyi probléma, így Magyarországon is. A krónikus fertőzés általában panaszés tünetmentesen zajlik, legsúlyosabb következménye a májcirrhosis és a hepatocellularis carcinoma. Az utóbbi nem csak májzsugorodás talaján alakulhat ki, azaz az inaktív stádiumban lévő betegeket („tünetmentes hordozó”) is fenyegeti. Az utóbbi években a terápiás lehetőségek fejlődése mellett a fertőzés természetes lefolyásával kapcsolatos ismeretek is bővültek, és ennek alapján a kezelés indikációja is változott. A vírusnukleinsav-titer (HBV-DNS) mennyiségi meghatározása a diagnosztika alapkövévé vált. Korábban normális májenzim (alanin-aminotranszferáz - ALT) -értékek esetén a HBsAg-pozitív beteget tünetmentes hordozónak minősítettük, és antivirális kezelés nem jött szóba. Ma már a HBV-DNS-titer ismerete nélkül a fertőzés stádiuma és a kezelés szükségessége nem ítélhető meg. A HBV e-antigén-pozitív esetben 20 000 IU/ml, negatív esetben 2000 IU/ml titer felett - tartósan normális ALT-érték esetén is - májbiopszia mérlegelendő, gyulladás vagy fibrosis esetén pedig antivirális kezelés indokolt. A krónikus B-hepatitis kezelésének „gold standardja” napjainkban is az interferon-alfa. Kedvezőbb farmakokinetikai tulajdonságai miatt a pegilált interferon-alfa-2a-t alkalmazzuk. További kezelési lehetőség a nukleozid- vagy nukleotidanalógok alkalmazása; ezek szájon át adhatók, alig van mellékhatásuk, és - szemben az interferonnal - dekompenzált májbetegségben is használhatók. Hátrányuk, hogy a végleges gyógyulás (HBsAg-anti-HBs szerokonverzió) igen ritka, és előbb-utóbb a B-vírus rezisztenciájának kialakulásával kell számolnunk. A legrégebben alkalmazott lamivudint lassan kiszorítják az újabb készítmények, mint az adefovir, az entecavir és a tenofovir. Ezek hatékonyabbak, és lényegesen ritkábban alakul ki irántuk rezisztencia.

Lege Artis Medicinae

A pegilált interferon-alfa-2aés ribavirinkezelés hatékonysága krónikus C-vírus-hepatitises betegeken Az első hazai tapasztalatok egy multicentrikus, nyílt, prospektív vizsgálat alapján

TORNAI István, DALMI Lajos, GERVAIN Judit, HORVÁTH Gábor, NAGY István, NEMESÁNSZKY Elemér, RIBICZEY Pál, TELEGDY László, VÁRKONYI Tibor, WERLING Klára

BEVEZETÉS - A hepatológia legnagyobb kihívása napjainkban a hepatitis C-vírus-fertőzésben szenvedő betegek kezelése. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Tíz hazai centrumban, egy III. fázisú, nemzetközi, multicentrikus, nyílt vizsgálat során 2001 és 2004 között 69, krónikus C-vírus-hepatitisben szenvedő beteg kombinált antivirális kezelésére került sor pegilált interferon- alfa-2a-val és ribavirinnel. A beválasztási és kizárási kritériumok a napi gyakorlatnak megfeleltek. Öt beteg 24 hétig, 54 beteg 48 hétig kapott heti 1×180 μg pegilált interferon-alfa-2a-t és napi 800-1200 mg ribavirint. További tíz betegnél a kezelést különböző okok miatt felfüggesztették. A kezelés kimenetelét a befejezéstől számított, 24 hetes követési idő utáni vírusnukleinsav-meghatározás eredménye alapján állapították meg. EREDMÉNYEK - A betegek átlagéletkora 46 év volt; 35 beteg korábban nem kapott kezelést, 34 beteg pedig korábban már más, eredménytelen kezelésben részesült. Minden betegben 1. genotípusú vírus volt kimutatható. A 24 hetes kezelésben részesülők közül senki nem került tartós virológiai remisszióba. A 48 hetes kezelést kapott 54 beteg 48%-ában alakult ki tartós virológiai remisszió. A kezelés kimenetelét kedvezően befolyásolta, ha a beteg korábban nem részesült kezelésben, ha a teljes előírt gyógyszerdózist megkapta, és ha nem volt szövettanilag kimutatható cirrhosisa. A legjobb eredményt a korábban nem kezelt, 40 év alatti betegcsoportban lehetett elérni. A kezelés előtti vírusszám nem volt hatással a kezelés kimenetelére. Ha a 24. héten nem volt vírusnukleinsav kimutatható a vérben, a tartós remisszió valószínűsége 68% volt. Az ekkor is pozitív víruseredmény esetén 93% volt a tartós remisszió elmaradásának a valószínűsége. KÖVETKEZTETÉS - A kizárólag 1. genotípusú, nehezebben kezelhető betegeknél nemzetközi mércével is elfogadható eredményeket sikerült elérni a pegilált interferon-alfa-2a- és ribavirinkezeléssel.

Lege Artis Medicinae

Krónikus hepatitis C-vírus-fertőzés sikeres kezelése ritka, reverzíbilis mellékhatások kíséretében

ERŐSS Bálint Mihály, NEMESÁNSZKY Elemér

BEVEZETÉS - Azokban az esetekben, amikor hiányoznak a betegségre jellemző panaszok és tünetek, általában a kóros májfunkciókra utaló paraméterek irányítják a figyelmet a hepatitis Cvírus okozta krónikus májbetegségre. Ha a vírus szerológiai aktivitása is igazolható, mérlegelni kell a kombinált antivirális kezelést (pegilált interferon plusz ribavirin). Az antivirális kezelés során számos, általában reverzíbilis mellékhatás, illetve szövődmény jelentkezhet. ESETISMERTETÉS - A 62 éves nőbeteg májfunkciói évtizedek óta ingadozóan kóros értékeket mutattak. Kórelőzményében politraumatizáció miatt kapott transzfúziók szerepeltek, amelyek szövődményeként hepatitis C-vírus-fertőzés alakult ki. Pegilált interferon-alfa-2a plusz ribavirin terápiát kezdtünk. A kezelés negyedik hetében a virulencia igen jelentős csökkenése, a 12. héten pedig teljes vírusnegativitás igazolódott, miközben a kóros májfunkciók is normalizálódtak. Fokozatosan kialakult anaemia miatt a kezelés negyedik hónapjától csökkenteni kellett az addig optimálisan adagolt ribavirin dózisát. A kezelés 42. hetének végén súlyos dermatosis jelentkezett lázzal, izomgyengeséggel és rossz közérzettel (Sweet-szindróma), amely miatt az antivirális terápiát fel kellett függeszteni, és per os szteroidkezelésre került sor. Rövid külföldi tartózkodása során a beteget kollaptiform rosszullét fogta el, amit extrém magas (28,0 mmol/l) vércukorszint okozott. Átmeneti frakcionált inzulinkezelést, majd kombinált orális antidiabetikumokat kapott. Ezt követően a dermatosis tünetei gyorsan megszűntek, szénhidrátháztartása fokozatosan javult, és kis dózisú metformin szedése mellett egyensúlyba került, a májfunkciók nem haladták meg a normális értéktartományt. Az antivirális kezelés végén és hat hónappal később a HCVRNS- PCR is negatívnak bizonyult, tehát a hepatitis C-vírus eradikációja sikerrel járt. KÖVETKEZTETÉSEK - A pegilált interferon-alfa- 2a plusz ribavirin kezelés hatására már három hónap alatt kimutathatatlanná vált a virusreplikáció, ami a kóros májparaméterek normalizálódásával együtt a kezelés kedvező eredményének legjobb prediktora. A beteg példamutató együttműködése hozzájárult a hepatitis C-vírus-fertőzés sikeres kezeléséhez és a ritka, reverzíbilis mellékhatások elhárításához.